Akarok....

Egy igazi férfit, aki tüzes, bolond, erős és veszélyes.
Egy szívet, ami képes szeretni.
Valakit, aki képes legyőzni az őrületem és felülírja a programom.
Bátorságot, erőt, hitet, reményt.
Asszem ennyi. Csak sikerül jövőre.

Nem akarom, hogy az ágyamban aludjon.

Akár az alsón, akár a felsőn. Mindig elrontja. Olyan szaga lesz a huzatnak mint neki. Utálom az ilyet. Főleg, hogy nem szeretem annyira, hogy bármimen is elfogadható legyen a szaga. Undokul hangzik? Az is. De utálom, ha valaki elrontja a dolgaim. Mondhatnánk, gyűlölöm. De nem mondom, mert kedvelem őt. Ettől függetlenül NEM SZERETEM HA AZ ÁGYAMBAN FEKSZIK. Annyira jóban azért nem vagyunk.
De megfogom engedni neki, mert máshová úgysem tudom rakni.
És úgy beszélek róla mint egy tárgyról, ami a kedvemet szolgálja? Hát, ez van. Nem jutott feljebb a szememben, sajnos. Tényleg sajnálom. De én legalább olyan ember vagyok aki szereti a tárgyait.

Hazug reményeket kergetni

ez az egyetlen amihez értek nem igaz?

Összetöröm a saját szívem a két kezemmel, hogy más ne tehesse meg.

tényleg mennyivel szebb név a Deyora Zailer. faszé nem figyelek soha rendesen. a nevek sokat jelentenek. főleg ha valaki olyan mint én. de most komolyan nem szép? nem illene ahhoz a férfihoz? illene. A jelentése: Halálnak hagyott, megszálott, majd felélesztett. zailer meg átkozottat jelent. körül ír minket, nem? a gyűlöletem lángol, holott nincs is célpontja épp. Csak fűt. nevetek és sirok. ha elöbb gondolkodom. Még a szeretett személy imádója is őt írja le. Heh, most néztem meg mit jelent ugy igazán a neten használt nevem. legáltalánosabban Kai vagyok. Vagyis óceán. utána Kaito. Óceán és repülés. Majd Ayu. Szép. Aztán Dorottya. isten ajándéka. Döntse el más illenek-e rám. Az biztos, hogy ha esetleg ő lenne az a férfi, akkor tökéletesen körülírta volna magát a választott nevével. És a kapottal is. Siralmasnak érzem magam, hogy ennyire nyomorult vagyok.

Now all your love is wasted? Then who the hell was I?

Hol vagy?


Who will love you? Who will fight? And who will fall far behind?

írnom kéne

sok történetem van.
És egyet se tudok elmesélni. Úgy tűnik tényleg egy semmire jó lány vagyok, nem igaz?
Nem vagyok jó semmire.
Kellek egyáltalán valakinek?
Nem hiszem... Annyira...
Egyedül vagyok.  És hideg van. Vagy csak én fázom.
Asszem az este az ilyen depizős napszak nálam.
Nem szeretem ezt.
Hol vagy? Elvesztettelek volna?
Azt hiszem nélküled tényleg semmit nem érek.
Nem akarom elveszteni a képességet, hogy írjak. De ha te elmész, elvesztem.
Miért kell, hogy ennyire szeresselek, mikor nem létezel?
Csak egy hazug kurafi vagy, nem igaz? Csak játszol
Nem vagy enyém. Sosem voltál. Még csak nem is létezel, nem igaz?
Akkor miért szeretlek. Miért?

Ha a barátom vagy...

Ha véglegesen átváltozom, valami olyasmivé ami bántani fog téged... Ha véglegesen szörnyeteggé válok... Ha a barátom vagy, akkor kétkedés nélkül fogsz, megölni engem. Ha meglátod az őrületet a szememben, ha már nem látsz engem mögötte vagy ha csak túl hatalmas lesz, megölsz majd... A pisztoly amit neked adtam, nem másoktól való védelmedet szolgálja... Nem, annak tőlem kell megvédenie téged... Ezért kérlek, ha szeretsz, lőj le gondolkodás nélkül, ha végleg átváltozom.

Hogy soha ne bánthassalak...

Édes kis semmiség....

Elmúltak az évek felettünk. Nem maradt semmim amit adhatnék neked... Egy pillanat, ez a test már túl gyenge...
Nem kértem, hogy kedves légy, hogy szeress... Nem tudok mit adni cserébe.
Mi történt itt? Minden ami enyém volt már elporladt, csak szomorú szavak maradtak nekem... Ki vagyok egyáltalán én?
Ki fog szeretni? Ki fog harcolni? Ki vár rád, ha végeztél itt?
Édes kis semmiségek ezek neked....
Nekem a világomat jelentette minden szavad....

"Sokkal egyszerűbb lenne elfelejteni mindent és csak meghalni csöndesen..."

Ó, Hatalmas Isten bocsásd meg
Hogy én csak én vagyok
Önmagamat hazudtolom meg
S csak néma síri árny vagyok

Ó, Könyörületes Isten, halld az imám
Bocsánatért esedezem,
lábad előtt tipródom zokogván
Drága Isten halld meg az én Imám

Szeretném, ha szeretnél...

Angels

I see the angels,
I'll lead them to your door
There's no escape now
no mercy no more
No remorse cause I still remember
the smile when you tore me apart

You took my heart,
deceived me right from the start.
You showed me dreams,
I wished they would turn into real.
You broke the promise and made me realise.
It was all just a lie.
Could have been forever.
Now we have reached the end.

This world may have failed you,
it doesn't give you reason why.
You could have chosen a different path in life.
The smile when you tore me apart.

Ma megint hisztis vagyok...

És utálom ezt. Sírhatnékom van, sajnáltatom magam, önző vagyok, undok.
Komolyan hányingerem van ilyen napokon magamtól.

Ha egyformák vagyunk...

... hogy lehet hogy mégis különbözünk?

Könyörgésem vajh elérte az eget?

Csillagok alatt
Felhők fekszenek
Róluk tekintenek ma
Le rám baljós érzések

Elvesztem a homályban
A köd magába olvasztott
Magányos esthajnalban
A kiutat kutatom

Játékbabák ezrei
A lányok akiket szerettél
Ilyen vagyok én is?
Vagy más is maradt még?

Törött lélekburkom
Lepellel lefedve
Neked feltárom
Föld alá te tedd be

Minden mi maradtam
Bús merengés, fergeteg
Vajon lelkem szava
elérte-e lelkedet?

Megöltek, eltiportak...

De felálltam...

Talán elvesztem
Talán rám találsz majd
Talán félek
De te segítesz rajtam
Talán elveszek
De te majd megtalálsz
Szabaddá teszel
Mint a füstöt a láng

Istent áldó dalokat éneklek tanulatlan, csak a szivemből szól s igazat

Áldom neved, áldom neved, áldom neved, áldom szent neved...
Hisz nincs nagyobb szentség, mint áldani neved
Ki tudna szebb teremtést a tiédnél
Áldom neved, áldom szent nevedet,
Hisz nincs nagyobb csoda
minthogy ezt megtehetem.

Elvesztettem Istent és félek, hogy nem találok rá megint.

Miért kell folyamatosan bőgnöm, mikor rá gondolok?

Én nem akarok miatta ennyit sírni. Túl közel lenne a szívemhez? Valószínű. Pedig sose szoktam senkit ennyire közel engedni. Hiányzik, hogy nem mondhatom neki, hogy szeretem. Hiányzik, hogy fájt a szívem mikor nem írt. Hiányzik, hogy nincs velem. De ha írnék neki, nem tudnék, csak rá gondolni.
Ez a szerelem? Mert ha ez az, akkor nem akarom. Nélküle is éreztem ezt. Miért? Mert annyira hasonlít egy fiúra akivel habár sohasem találkoztam, de mindig róla álmodtam éjszakánként és mindig úgy éreztem, hogy ott van velem. Éreztem a leheletét, kezének simítását. Tudtam, hogy ott van és mindig szomorú voltam, mert nem tudom megtalálni őt a valóságban. Ő pedig annyira hasonlít erre a fiúra, hogy a hasonlóság rémisztő. És mégis, mikor kezdem elhinni teljesen, hogy ő az, mintha direkt valami olyat csinálna, ami egyáltalán nem illik a képbe. Pedig ugyanolyanok. A szavaik, a kifejezéseik. Egyszer megemlítettem neki, hogy olyan mintha már régebben egy másik valóságban ismertem volna. Mit válaszolt, tudjátok, mit válaszolt? "At least, we dont forget each other" Legalább nem felejtettük el egymást. Vajon tudja, hányszor sírtam miatta? Nem hiszem. Most is bőgés határán állok.
Miért kell ilyennek lennem? Miért nem tudok egyszerűen csak írni neki?
Félek, hogy nem szeret. Félek, hogy nem fog visszaírni. Egyszer elmondtam neki azt is, hogy van egy fiú, akit szeretek, pedig soha nem is találkoztunk. Nem nevetett ki. Azt mondta, remélem rá fogok találni erre a fiúra.
A fekete lovag fényes páncéljában bárdjával a szívemet aprítja.
Sírok.

Mi lenne ha csak elindulnék megkeresni téged?

Idegen utakon tévelyegve járni,
hívó szót remélve ajtók előtt állni,
csöndes éjszakákon magamra találni,
nappalok fényénél barátokkal lenni,
Hold fényénél halkan remélni,
hogy lesz olyan idő is,
mikor nem kell tovább várni.
Szerelmes suttogással eltelni,
Karjaidba zárva  ismét tied lenni.

József Attila: Üdvözlés

Ma újfent üdvözöl szivem
A szomorúság enyhiben.

Ma száll szerelmem bronzhajadra,
Mint holdsugár pajkos patakra.

Ma bús torokbul hull a szó,
Mint holt fölött a puskaszó.

Ma nem fogynék ki én a csókbul:
Galamb szemelne friss kacsókbul.

Ma ím elődbe térdelek,
Szerelmesen köszöntelek.

De férfiságom harcra int,
Csitítom, fölpattan megint.

S oly bús szivem, hogy még megöllek.
Nem ma, ne félj, ma üdvözöllek.

"Mindig itt legyél. Altass el, ringass mint régen, már értem a mesét: Jól csak a szíveddel látsz. De néha még a szív is téved, hát mindig itt legyél! Hiszen semmi volnék nélküled."

"Ezen a földön,
mindig búcsúzni kell.
De soha ne félj!
Minden életedben ott leszek én is!"

Nem

Néha szeretnék meghalni. Mint most.
Feltünne, ha meghalnék?

Annyira fáj

Visszajössz valaha is vagy hiába várlak?

Gyülölet

Egyre jobban eltávolodom saját magamtól...
Gyűlölöm az embereket, pedig nem akarom. Még most is arra tudok csak gondolni, milyen csodálatos és nagyszerű az ember.
Gyűlölködő emberek vesznek körül. Én meg gyűlölöm őket a gyűlöletük miatt... Beszennyezem magam is és csak sírni tudok, mert ez nem én vagyok.
Én nem akarok rosszat mondani másokra. AZ nem én vagyok. Én nem akarok rosszat gondolni másokról. Nem akarom azt mondani másra, hogy rohadt kurva se azt hogy hülye liba. Mégis ezt teszem.
A barátaimra mondom legtöbbször. Tele vannak gyűlölettel, mégis nekem fáj az ő gyűlöletük. Nem, nem, nem akarom.
De nem akarok senkire se ilyet mondani. Nem erre tanítottam magam, ezt nem szabad tennem. Ha látnál megvetnél. És ha megvetnél inkább meghalnék.
Meghalnék, hogy megvethess
Annyira üres vagyok. Egy váz, egy burok egy semmi.
Mit tettem magammal?
Miért lettem ilyen? Tudom, hogy ez nem én vagyok. Én nem vagyok ilyen. Ez csak szemét.
Romhalmaz. Kukába való. Ki akarom dobni ezt a részem. Nem akarom hogy hozzám tartozzon...

Hiányzik az eső

És a villámlás. Ahogy az esőcseppek futnak az ablakon.
Hiányzik...

Spirit: You can't take me

"Got to fight another fight
Got to run another night
Get it out
Check it out
I'm on my way and I don't feel right
I gotta get me back
I can't be beat and that's a fact
It's okay
I'll find a way
You ain't gonna take me down no way

Don't judge a thing
Until you know whats inside it
Don't push me
I'll fight it
Never gonna give in
Never gonna give it up no
If you can't catch a wave
Then you're never gonna ride it
You can't come uninvited

Never gonna give in
Never gonna give it up no
You can't take me
I'm free

Why did it all go wrong?
I wanna know what's going on
And what's this holding me?
I'm not where I supposed to be
I gotta fight another fight
I gotta fight with all my might
I'm getting out, so check it out
You're in my way
Yeah, better watch out

Don't judge a thing
Until you know whats inside it
Don't push me
I'll fight it
Never gonna give in
Never gonna give it up no
If you can't catch a wave
Then you're never gonna ride it
You can't come uninvited
Never gonna give in
Never gonna give it up no
You can't take me
I'm free

"I know the sun is set to rise... And she dreamed of paradise everytime she closed her eyes"

A napvilág halála

És ott állunk a fényben,
Te meg én.
Pont úgy ahogy régen
Még a legelején.

Megszakad a szívem...

Szó nincs erre az érzésre.

Ahogy ránézek és a hideg felperzseli a hátamat. Tüdőm összenyomja a szívemet. Egy hatalmas kő van a lelkemen. Egészen összezsugorodok. A magány hasba szúr tőrével. Szemembe sóskeserű könnyeket csal az emlékezés. A szavak nyelvemtől nem válnak el, csendre ítélve.Kezeim nehezek. Kifacsarodok.

Ne higgy nekem, ne higgy nekem...

"Veszteni nem tudsz most sem még"

Eldöntöttem, hogy kéne meditálnom. Vagy legalábbis magamba merüléseket tennem. De nem igazán tudom hogy. Két változatot látok magam előtt: 1, Kurva jól megy, mert az a meditálás, amit én történetírásnak vallok.(mikor csak a történeten gondolkodom) 2, Azt se tudom, hol kezdjek bele.

Pedig szeretném csinálni. Szeretném megismerni magam és az én isteni lényem. Mert én hiszek benne, hogy mindenki alapjában véve jónak született, csak a mocsok, ami már születésünk előtt rakódik ránk, eltorzít minket. Én szeretném megtalálni ezt az önmagam. Mert valahol a trutyi alatt létezik.

Az emberek még azt sem képesek meglátni ami a szemük előtt van

Képtelenek vagyunk az új dolgok meglátására. Megérteni a dolgok folyását, mégha azok a legegyértelműbbek is.
De hiszek abban, hogy képesek vagyunk a változásra, és arra, hogy meglássuk a dolgokat. Csupán a látásunkat kéne felnyitnunk, hisz nem vagyunk vakok, csak zárva a szemünk és valami csökönyös gyerekesség hajt minket abban, hogy zárva tartsuk. Hisz "Ha bezárom a szemem, nem látsz engem.". Ilyen ez is.

Én szeretném kinyitni a szemem és kitörölni a csipáim. Túl régóta vakoskodom.

See no evil Hear no Evil Speak no Evil

"Porig aláz, kiborít engem
Idegileg ez a szerelem
Semmi nem kell
Könyörgöm menj el!

Elmegyek, ennyi és nem több
Így volt szép
Kedvesem, veszteni nem tudsz most sem még
Ritka perc, szóra sem érdemes a szó
Meglehet tegnaptól egyszer sem volt jó!

A szavak nagyon vigyázz, eltalálhatnak
Burokba nem szültek még
-senkit- hallhatatlannak
Ahogy azt megszoktad már, újra mindennap
táruljon szemed elé
Egy giccses képeslap ..

Ne higgy nekem, én rosszat akarok
Szerelmeim ugyanolyanok
Minden héten, velem az élen

Titkaid, oly mélyen altatod már rég
Nem tudom, hogy van, hogy nem untad meg még?
Gyermekek, törjetek minden álmot szét!
A semmire a semmi az nem lehet mentség

A szavak nagyon vigyázz, eltalálhatnak
Burokba nem szültek még
-senkit- hallhatatlannak
Ahogy azt megszoktad már, újra mindennap
Táruljon szemed elé
Egy giccses képeslap

ne higgy nekem, ne higgy nekem, ...."

"Nem tudod, mit teszel, amikor döntesz, csak várj még, hogy győzhess.(...) Aki tétova nem tud a bajok elől futni, te nem fogsz messze jutni, sose törik be, a sose törik be a vadló. Ki nem lesz hős, nem győz."

Aludj csak, én álmodom

Azt álmodtam, hogy megállt a szívem. Valamit kerestem és megakartak ölni érte. Láttam a napot szemben. Nem öltek meg, mert tudtam, hogy másnap meghalok amúgy is. Nem találtam meg, amit kerestem. Átvert, akiben bíztam. Úgy kb ennyi.

Pár nappal előtte egész különöset álmodtam. Vadásztak rám, de sikerült elmenekülnöm előlük. Egyszer elkaptak de akkor el tudtam menekülni. Anna mondta el, hogy ő hallotta, hogy lehet elszökni. De ő nem tudta, hogy én is megvagyok jelölve. Meg senki se tudta. Egy másik lánynak is segítettem, aki szintén meg lett jelölve. Vele nem tudom mi lett, én csak elmondtam neki, hogy kell megszökni. Az előtt Nikcával jártuk a várost, de miután elkaptak ő eltűnt a történetből. Helyette viszont egy fiúval jártuk a várost. Ő tudta, hogy én is meg vagyok jelölve, mégis velem maradt. Hercegnek neveztem, de nem tudom miért. Mindenesetre Herceg velem volt. Aztán egyszer csak feltűnt a Bikkes és odaadott egy üzenetet, de nem mondott semmit, illetve nem emlékszem, hogy mit mondott. Ez volt a lapon: PSFIND. Na, hogy ez mit jelent azt nem tudom és álmomban se tudtam, mert a Herceggel próbáltuk kitalálni mit jelent. Valahogyan aztán egy templomszerűségbe jutottunk. Ott akartuk megtalálni a jelentését a PSFINDnak. Már jó ideje ott voltunk mikor ránk találtak. Őt is megjelölték, mert velem volt és itt vége lett az álomnak. Asszem meg akartak ölni, mert már egyszer elszöktem és a Herceget is, mert velem volt.
De mi az a PSFIND???

Késő nyári nóta

Ha a tél eljön, kiveszik a nyár.
Ha fúj a szél, kialszik a tűz.
Ha könnyeid hullanak, semmi sincs már.
Holnap rád is egy új nap vár.

Szerelem, az ami bánt.
Szeretet, ami felemészt.
Szemeidben száraz láng.
Sokszor nekem is fáj.

Kedves szavak, lassan múlnak,
Keservét elviszik a régi búnak.
Kérném én: Szeretsz-e még?
Kár lenne, hisz tudom a választ.

Volt, hogy te tettél jobbá.
Volt, hogy büszke voltam rá.
Várni rád most fáj nekem.
Volt régen egy boldog nyár.

Ami fáj, az ugye fáj?

'Viharokat fogsz átélni. Többet is, mint gondolnád. Csendes és hideg éjszakák várnak rád, hogy magányba burkoljanak. El fogsz felejteni. Ki fog törölni az emlékezeted. Semmire nem fogsz emlékezni. Se a fájdalmas sírásokra, se azokra a boldog pillanatokra, amikor együtt nevettünk az ég alatt ölelkezve. Csak a szeretetre fogsz emlékezni, mert ezt a köteléket nem tudja semmi sem eltörölni kettőnk között. Vissza fogok térni. Rám fogsz találni. De nem fogsz emlékezni, legfeljebb halovány emlékekre, melyeket a köd ellep. Halott leszek a szívedben. És rám is ez a sors vár.
De ha éjjelenként felébredsz álmodból, ott leszek és vigyázlak. Ha magányos vagy, egyedül sosem hagylak, még ha nem is veszel észre. A szívemet rád hagyom. De halott leszek, és nekem te is halott leszel. Nem fogsz emlékezni. El fogsz felejteni. De rám találsz.'

Igazad volt. Elfelejtettelek és csak álmaimban látlak. De tudom, hogy itt vagy. Rád fogok találni. De én halott fogok maradni.

Emlékezz rám

Még akkor is ha már régen elfelejtettél.

A rózsa

A rózsa, rózsa fénylik estelig,
és illatával a kert megtelik.
Ha szárnyra, szárnyra kap az éjszaka,
emlékké lesz a rózsa illata.

Fazekas László

Cherish

"A csillag sápadt fénnyel
szemét behunyta már,
elszáll lassan az éjjel,
pirkad a láthatár.

Még csend ül völgyön, tájon,
és messze valahol,
harmatban függő ágon
egy csalogány dalol."

 H. Hoffmann von Fallersleben: Hajnal

A tűz, a fény, meghal a
remény. Ajkadon
a könnyed az én imám.

Csend. Kezemben fagy a hó.
Meghal bennem az
mi jó. Csak a csend marad.

"A város egy nagy közösség, ahol az emberek eggyüt magányosak"

Ha meghalok én azthiszem azt szeretném legjobban ha elhamvasztanának és oda dobnának a szélnek. Akkor végre újra együtt lehetnénk. És ha fúj a szél és ég a tűz én ott lennék, mint a régi időkben.

De igazság szerint a régi idők elmúltak. Nem leszek valószínűleg itt a halál után. Újraszületek, csak hogy bűnhődjek. De úgysem bánok meg semmit, mert nem érzem úgy, hogy lenne, mit megbánnom. Azt hiszem a tőlem telhető legjobbat nyújtottam mindig is. És ez épp elég arra, hogy ne legyen bűntudatom és hogy ne bánjak semmit.

És ennyi nekem éppen elég. Néha szeretném azt hinni, hogy az apró dolgok Istenének is elég ennyi.
Ha másnak nem is, neki meg kéne értenie.
De megbüntethet érte. Nem lennék miatta mérges és nem érezném úgy, hogy a semmiért büntet.
Vannak bűneim. De én is csak ember vagyok.

A halál egy napon kezdődik az élettel csak kicsit késöbb jövünk rá a jelenlétére, mint az életnek...

Elhavazva

 csomo mindent kéne csálnom és a bőség zavarában nem csinálok semmit. fainságosság nem?

"Mirror, mirror, on the wall; tell me that I've got a heart after all."

Memento

In omnia paratus

Bármire képes vagyok.

Isten létezik, mert hiszünk benne vagy hiszünk benne, mert létezik?

Ki vagyok?

Ember vagyok. Istenség, saját magát foglyul ejtő játék, élet. Mindenség.
Szabad vagyok. Csak a testem börtönöm, örökké fogja vagyok mégis. Szabadon is fogoly vagyok.
Érthetetlen vágy. Érintés és ölelés. Hideg kés nyele vagyok. Gyilkos indulat.
Tűz vagyok és fagyos Jég. Forróság. Nyári éjszakákon tenger.
Érintetlen és tiszta vagyok. Hazugság által bemocskolt, természettel megtisztított.
Álom vagyok. Illúzió. Teremtés és Pusztitás vagyok.
Temetés vagyok. Önmagam sírja. Saját vesztőhelyem.
Ég vagyok. Felhőkkel takart égbolt. Téli nappalon gyermekek játéka, hó vagyok.
Mindenség vagyok. Élet. Játék, istenség egy fogoly testben. Ember vagyok.

Par Amour

"Tudom, felnőttél vele és meghaltál vele.
Ő volt, aki újra élővé tudott téged tenni, Baba."

A fák is siratják

Tovább él a nap, amikor megláttam,
tovább él a perc, amit úgy kivántam,
Ha tovább élek Én,
tovább él Ő bennem,
Mit tehetnék mást, ha egyszer is szerettem?

A fák is siratják az elveszett lombokat,
Mit tehetsz te mást ha neked is ez maradt?
A fák is azt hiszik, hogy nem igaz most a tél,
Mit tehetsz te mást ha egyszer is szerettél?

A song that no one sings

"Now I don't know what to do, I don't know what to do when she makes me sad"

Hurt

"I would hold you in my arms,
I would take the pain away
Thank you for all you've done
forgive all your mistakes
There's nothing I wouldn't do
to hear you voice again
Sometimes I wanna call you
but I know you wont be there


I'm sorry for blaming you
For everything I just couldn't do
And I've hurt myself by hurting you"

Az apró dolgok Istene

Megint bántottam magam.Olyan ez, mint mikor egy szerződést megújitunk. Egy szerződés magammal. Mit jelent? Nem tudom. Talán boldogságot, kételyt, egy cseppnyi szeretetet. Fájdalmat, szenvedést, gyötrődést. Szerelmet, barátságot, jóindulatot.
Hűséget az apró dolgok istenéhez. Létezik ilyen? Szerintem létezik.
Az apró dolgok istene, a hatalmas Isten, aki mégis a legapróbb dolgoknak is ura. A levélről lecseppenő vízcseppnek. A hullámon megcsillanó fénynek. A természet csodálatos és magától értetődő rendjének.
Nekem valami ilyesmit jelent ez a szerződés.
Szégyent is. Hazugságot is. Büszkeséget. Boldogségot.
Talán ez a szerződés segithet nekem.
Egy szerződés önmagammal.

Megint hazudtam. Ez vajon ösztönös védekezés az igazság ellen? Félek, hogy elhagynának, hogy egyedül maradnék. Szeretném elmondani az igazságot mégse sikerül. A szavak olyanok, akár a nehéz kötömbök a torkomban és nem birom kinyögni őket.
Egy egy kimondatlan mondat megtelepszik a fejemben és nem hagy nyugodni. És a kimondott hazugságok is amikbe menekülök. Furcsa lennék? De ha megint megnéz észre fogja venni, hogy hazudtam. Biztos vagyok benne, hogy észreveszik. És akkor mi lesz? Összetörök? Nem, nem hiszem, hogy ilyen történhet. De elhagyhatnak. El fognak hagyni. Érzem, hogy egyedül fognak hagyni.
Elmenekülnek majd előlem. És jól fogják tenni.
Végül is többet hazudtam, mint ahányszor igazat mondtam. És minden szavamat elhitték. Bele se gondoltak, hogy én képes lennék hazudni. Még azt se mondhatom, hogy nem direkt tettem, végülis előre kigondolom mit szabad, és mit nem szabad mondanom. Kevés olyan ember van, akinek képes vagyok igazat mondani.
Pedig én elszeretném mondani az igazságot.

Vajon azért hiszünk Istenben, mert létezik vagy azért létezik, mert hiszünk benne?

"Boldogok leszünk, ha megbízol bennem"

"Ha azt mondod szeretsz, hát kérlek engedd, hogz űrhajós legyek a nagyszobában. Te velem együtt lebegsz, s végül az ágyban landolunk majd mind a ketten, csak azt kérem tőled, hogy bízz meg bennem."

"Egy mosoly,

Magamra erőltettem,

Rá néztem fel,

S ő nem látott engem,

A fájdalmat bennem,

Csak a mosolyt,

Amit magamra erőltettem."

Eső

Nem esik.
Pedig szükségem lenne rá.
Tudom, hogyha esne és magamra maradhatnék, megtisztitana.
Elmosna minden kétséget tőlem messze. Mindent újra egyszerűvé tenne.
Nem esik.
Mikor fog esni?
Ha a könnyeim csurognak az nem eső.
De fáj. Mégsem tisztit meg.
Nem esik.
Pedig kellene.
Elszárad a lelkem.
Nem oázis többé, csak egy egyszerű és üres és száraz sivatag.
Mikor fog esni?

Hova lett a Boldogságom?

Ahogy minden egyre bonyolultabb körülöttem, és én egyre inkább kétségbe esek és minden ami olyan egyszerűnek kéne lennie egy csapásra megváltozik eltünik a boldogságom.
Az egyszerű dolgok amik bonyolódtak: Isten kérdése. Szerelem(mert nem vagyok szerelmes, és önhibának tartom....). A világ megváltása(mért lett ez a világ olyan rossz?). Önmagam megtalálása(Hogy van az, hogy már megvolt, most mégsincs meg??)
Amig ezeket a kérdéseket meg nem oldom, nem tudok boldog lenni. Ez bezzeg egyszerű válasz.

Imádság és Istenhit

Én hiszek Istenben. Valahogy egyik vallást se vagyok képes magaménak tartani. Mindegyik valahogy távol van tőlem. Pedig én hinni akarok az Istenben. Az én Istenemben. Mégis egyre többször kapom magamat azon, hogy a természet alkótóját és az anyaföld teremtőjét dicsérem. De hát a kettő nem ugyanaz?
De. Ugyanaz. Ennek kéne lennie a helyes válasznak. Mégsincsenek válaszok. Nemtudom összeegyeztetni ezt az Istent a Biblia Istenével.
Nem érzem magam bűntelennek. De ami a furcsa bűnösnek sem. Magaménak tartom a bűneim. A részeim. Megbántam már őket. Nem kell szégyellnem már, hisz megbocsátották. Nem igaz? Nem szoktam bűnbocsátatot tartani. Isten úgyis tudja őket. Csak kérem, hogy bocsássa meg.
De amig nem találom meg az igazságomat Istenben, ez valahogy nem megy. Csak... csak nem... értitek? Nem tudok teljesen őszinte lenni hozzá. Mint egy kisgyerek, aki valami rosszat tett és rejtegeti. De én nem tettem rosszat! Én csak nem tudom, ki az Isten? Muszály ennek ilyen bonyolultnak lennie? Mért nem lehet olyan egyszerű, mint régen? Csak nem megy nekem. Nem tudok hinni és bizni.
A furcsa, hogy ritkábban imádkozom magamért, mint másokért. Ha imádkozni kezdek általában valaki másnak a problémája vesz rá. Mindenki lelki üdvéért imádkozom az enyémet kivéve. Kérések és könyörgések sorozata az imáim. És hála. Mert mindig hálát adok. Nem felejtem el, hogy csak kegyelemből lehetett.
Mindig mások, kivéve a depressziós napjaimon. Ha akkor imádkozom magamért könyörgök. Nem kérek megváltást. Nem akarom, hogy a mennybe kerüljek. Csak ideiglenes megnyugvást kérek és hogy bocsásson meg nekem. Én csak nem akarok egyedül maradni. Ha másokért imádkozom a pokol legmélyét is szivesen vállalnám értük. Csak ne hagyjanak egyedül. De tényleg többször vesz rá úgy alapjáraton az imádkozásra, az hogy másokon segitsek. A barátaimért szoktam imádkozni, mikor tudom, hogy valami nem klappol az életükben. Vagy a szüleimért. Vagy csak szimplán idegenekért. Vagy csak a világért. Olyan szörnyű. Néha.

A fejemben

Itt van a fejemben. Olyan dolgokat mondd, amiket én nem akarok hallani. Ő is én vagyok?
Megint kétségbe vagyok esve. Megint nem tudom, ki vagyok.
De tényleg: Ki vagyok?
Tudom, hogy erre az egyetlen lehetséges válasz az: Én, én vagyok. De most nem tudom.
Ez a hang rosszindulatú. Nem akarok ő lenni. A két fél vivódik bennem.
Én lennék?
Nem birom elfogadni a másikat. Gyűlölködő, rosszindulatú... De őszinte.
Nem mintha én nem lennék az. Mármint őszinte. De ő azt is kimondja ami nekem már fáj.
Szeretném, ha újra egyek lennék. Utálom, mikor kettészakadok. Olyanokat mondd másokra mint: Bocs, de engem most nem érdekel a szenvedésed. Nem hat meg a nyomorúságod. Miért állsz az utamba? Idegesitő kurvák. Fasszopó gerinctelen hazug ribanc(ezt megjegyzem, barátnőmre mondta. Ha másra mondja az is elég rossz már...) Mégis én egyetértek vele, de nem akarok egyetérteni.
Önző, irigy... Komolyan, most mért kell ezt?
Kétségek gyötörnek igy. Melyik vagyok én? Hogy fogom összeragasztani a kétfelé szakadt énemet? Miért kell a másik hangnak olyan hangosnak és gyötrőnek lennie?
Fáradt vagyok...
Miért nem hagy pihenni?

Árulók könnye

Bejött. Piszkos szőke hajának tincsei arcába lógtak. A fiatal nő a földön ült. Reményvesztett szemeivel végigmérte a férfit. Vörös köpeny, mint az összes hazug papnál. A fején púpos kalap, amin egy szem kutatott körbe - körbe a teremben. Ez a kalap mutatta, hogy ő már többet letett az asztalra, mint egy egyszerű pap. Persze. Több életet oltott ki a kezeivel. Homlokába egy aprócska szem volt bevésődve. Látszott, hogy nem a saját szeme. Ez a szem vörös volt. Ellentéte a fiú hidegkék szemeinek. Mintha egy pillanatra valami érzelmet - Tán megbánást? Sajnálatot? - látott volna a nő ezekben a kék szemekben. De aztán megint ugyanolyan érzéketlenek voltak. Kinyujtotta a lány a karját, hogy megfeszüljön.
- Gyerünk, csináld már. - elforditotta a fejét. - Hát nem azért jöttél, hogy megint begyógyszerezz?
A férfi odament a nőhöz és beleszúrta a karjába a tűt. Pontosan bele a vérrel telt érbe. Nem hibázott. A drog, amit beadott a nőnek elkezdett szétterjedni a vércsatornákon keresztül a lány testében.
- A barátomnak hittelek. - Jegyezte meg a lány közönyösen. Már nem fájt neki a férfi árulása.
- Én is téged. - És megtennék bármit, hogy kihozzalak innen, de még nem vagyok képes semmire - tette hozzá gondolatban.
- Kár érte. Te csak egy korcs vagy. Undoritó dög kutya. Hiéna. - sziszegte a lány. A férfi megértette a lányt. Ő is ezekkel a szavakkal illette magát, azért amit vele tett. De nem volt választása, nyugtatta magát, de ez nem jelentett számára semmit.
- Hát, viszlát. - A lány még utána köpött egyet, ahogy a férfi kifordult a szobából. Ahogy becsukta maga után az ajtót, egy pillanatra megállt. És egy könycsepp gördült le a kék szemekből.
Ő ezt nem akarta. Soha nem akarta.

Csipp csepp, egy csepp lecsepeg

Egy aprócska házról beszélünk. Belülről üres, csupán régről megsárgult fotók és poros festményeket találunk elhagyott falai közt. Mindegyik tud egy-egy történetet. Mindegyik többet tudna mesélni, mint bármi más. Az egyik sarokban egy lányka üldögél teljesen szétesve. Szemei üvegesek és semmitmondóak. Kezei elterülve, természetellenes pózban fekszenek a padlón teste mellett. Apró száján kis rés, mint aki készülne mondani valamit... de aztán mégse.
Nem messze tőle a földön széttépett képek. Valaha mindegyiken ugyanaz a két ember volt. Most mind úgy van kettétépve, hogy a két ember külön kerüljön. Mintha soha nem is lett volna közük egymáshoz... Mintha soha nem is ismerték volna egymást. Pedig régen ez máshogy volt. Amig a fiú meg nem halt. Legalábbis a lányban meghalt. Most egész biztos, hogy valami másik lánnyal van együtt és vele múlatja az időt, nem is sejtve, hogy akit régen "szeretett" az már csak egy emberi roncs. Árnyéka se annak a régi lánynak, akit a képek ábrázolnak.
Kint csöpörög az eső. Az ablakon a folyamatos kopogás szinte már eggyé olvad. A szürke felhők beteritik az eget, sötétséget vonva a világra. Amugy minden csendes.
Az eső halkul. Egy csepp lepereg egy öreg fa levelén. A házban még egy utolsó csepp lecsöppen. Egy vércsepp. Az utolsó, ami kifolyt a lány karján vágott sebből.
Az utolsó csepp élet, amit ellopott a Halál tőle.

Pihenés és Levegőzés

Lehet igy, lehet úgy, de ha nincs is közös út álmaidban ott leszek... ugyanúgy...

Szolgaság(csak mert előzőből ez kimaradt)
Szeretem ezt, ha van valaki, aki tényleg erősebb nálam és nem fél megmutatni. Aki pontosan megmondja mit, hogyan, mikor, hol csináljak és nem csak úgy mondja a magáét. Ez igy jó érzéssel tölt el. Ezt szeretem. Ha fájdalommal jár, akkor is szeretem. Mert szeretem, ha van mellettem valaki, aki erősebb és biztos támasz. De ezt csak a férfiaknál szeretem. Férfitól az én szememben elvárás, hogy legyen erősebb és ezt mutassa is ki.
Tudjon használni. Úgy érzem furcsa a gondolkodásom, de elvárom, hogy tudják, hogy kell engem használni. Ilyen férfit keveset látok. Illetve még nem is találkoztam ilyennel.
Csak a régi időben és ott is eggyel. De ő tökéletesen használt. Pontos parancsokat adott, tudta, hogy egy fegyver nem ér semmit a használója nélkül és hogy csak egy eszköt, amit irányitani kell. Hát ő irányitott. Megtanitott tisztelni és tanulni a hibákból. Hogy ne itéljek elsőre.


Engem nem lehet elfelejteni, értem könnyeket illik ejteni. Lehet igy, lehet úgy, de az álmok mezején, találkozunk még te meg én...

Dominancia és Szolgaság

Nos, én abba a személyiségtipusba tartozom, aki szereti irányitani az embereket. Viszont azt is szeretem, ha engem irányitanak. De csak akkor ha a másikat elismerem. Ha a szememben egy senki a másik ember, akkor csak úgy tudok rájuk nézni, mint kutyákra - és általában, ha saját magamat találom erősebbnek, akkor a másik illető, amennyiben semmi ellenállást mutat irányomban egy senki lesz. Nem szabadna kutyaként gondolnom az emberekre. De valamiért mégse tudom őket elismerni. Rühes korcsok az olyan emberek a szememben. Mondjuk a szimpatikus emberek elött alapjáraton megszoktam alázkodni. Ezzel azt szoktam kifejezni, hogy nekem szinpatikus. És lehet hülyének gondolni, de én az előzékenységet is megalázkodásnak tekintem. Nem rossz értelemben, félre ne értsetek. Ez az én szóhasználatomban annyit tesz, hogy lemondani az énről - arról, hogy mindenképp győznöm kell és jobbnak kell lennem mindenkinél. Hogy folyamatosan én legyek az előtérben a másik helyett. Ezt feladni nekem sokat jelent. Ezért aztán az is sokat jelent, ha valaki ugyanezt megteszi értem is. Ez persze olyankor nem számit mikor a másik lealacsonyodott a szememben a korcsok szintjére. Nos, ez akkor van, mikor valaki MINDENKINEK megalázkodik és nem áll ki magáért, illetve átveszi más emberek véleményét és a sajátját nem mondja ki. Na, az ilyen ember az akit megvetek és rosszul vagyok tőlük. Van pár ember, aki idáig lesülyedt a szememben. Ami fáj, hogy a barátaim közül és hiába próbálok úgy tenni mintha nem zavarna, ódzkodom tőlük. Zavar, ha velem vannak. Rosszul vagyok tőlük. Próbálok megszabadulni tőlük. Ez nem szép dolog. De hiába próbálok változtatni, ezt a viselkedést annyira megvetem, hogy attól, hogy hozzám szólnak, rossz érzésem lesz és ha megérintenek minnél elöbb elakarom tolni a másikat magamtól. Ráadásul, ezt vetem meg a legjobban. Ez annyit tesz, hogyha valaki igy viselkedik az olyan, mintha főbenjáró bűnt követett volna el. De talán arra előbb nyer bocsánatot...

Csak az olvassa...

"Csak az olvassa versemet,
ki ismer engem és szeret,
mivel a semmiben hajóz
s hogy mi lesz tudja, mint a jós,


mert álmaimban megjelent
emberi formában a csend
s szivében néha elidőz
a tigris és a szelid őz."
József Attila

Érzések nélkül

Mert itthagytál. Elvesztettem mindenem. Minden érzést. Jót és rosszat. Élek. Mert te azt parancsoltad. De mondd mi értelme van igy? Én nem látom. Vak vagyok.

Csak igérd meg, hogy rám gondolsz

Mikor a tükörbe nézel és azt látod, én már nem vagyok ott.
Csak igérd meg.
Nem kell, hogy igaz is legyen.

Veled akarok lenni

Mert nélküled semmi vagyok...





























És mert szeretlek, de ezt olyan nehéz kimondani, szóval jobb lenne ha nem mondanám.
És tudom, hogy nem jössz vissza miattam, mert már tulságosan is előre mentél ahhoz, hogy visszanézhess...
Hogy meghallhasd a hangom...
Szeretlek.

A fájdalom szeretete

Rászoktattál, hogy úgy gondolkozzam: A fájdalom szeretet. Mert a te szerelmed csak bántani tudott. Igy vágytam rá, hogy megüss, bármilyen megalázó is volt. Nem érdekelt, hogy úgy beszélsz rólam, mint egy tárgyról.
Vágytam a fájdalomra, mert az egyet jelentett azzal, hogy szeretsz. És ha utána kedvesen hozzámértél, simogatóan a szivem szét akart robbani a boldogságtól. Nem számit hogy milyen mélyen vésted be a bőrömbe a neved, valószinűleg elöbb gyógyul be az a seb mint az amit a lelkemen hagytál.
És az sem számit, hogy a hátam úgy néz ki, mint akin fát vágtak. A sok seb, ami aligha fog begyógyulni.
Nem számit egyik se, mert szerettél.
Te szoktattál rá a fájdalomra. Hogy szeressem a fájdalmat. És tudod mit? Szeretem. Miattad. Mert ha nem is vagy velem a fájdalom rád emlékeztet.
Hogy tönkreteszem a testem? Nem számit. Csak szeress... Szeress, úgy ahogy én is szeretem a fájdalmat. Szeress, úgy mint egy drogot, amiről nem tudsz leszokni.

And I would've done anything for you
To show you how much I adored you
But it's over now
It's too late to save our love
Just promise me you'll think of me every time you look up in the sky and see a star 'cause imma

I'm a space bound rocket ship and your heart's the moon
And I'm aiming right at you
Right at you
250 thousand miles on a clear night in June
And I'm so lost without you
Without you
Without you

Elveszett

Ha leugrok a szikláról, utánam fogsz ugrani, hogy elkapj?
Vagy hagyod, hogy magával ragadjon a sötétség a szakadék alján?
Ha mindenki elárulna kitartanál mellettem?
Felemelnél a magasba, hogy ne bukjak el?
Szeretnél úgy, mint még senki a világon?
Segitenél, hogy életben maradjak?

Vagy mindez csak vágyálom egy fagyos éjszakán a semmi börtönében?
Hat lábbal a föld alatt. De én még élek. Ezt mért nem veszed észre?
Miért nem hallja senki a segélykérésem?
Miért?
Miért...

Csendes

"Könyörgöm, most ne csapj zajt, úgy tűnik az érzéseim megváltoztak, mert többé nem akarlak látni.
Soha többé nem akarlak látni, mert abban a pillanatban, ahogy elbúcsúzunk egymástól

Nem akarok tovább élni."

Virágcsokor Neked

Álmaim, ha voltak
Mindben téged láttalak.
Szememben a fény is
Csak árnyéka volt magának
Ha te úgy akartad.

Könnyeim
tövises rózsák voltak,
mikor őket elkaptad.
Felsértették kezed
Mint a tüskék
a rózsák meg elhervadtak.

Csöndöm is élet volt
Szerelmed hevében,
De mondd kit szeretett?
Mert csak azt tudom
Nem engem...

Levendula szagú tavasz
volt minden szavam
S szerencsétlen lóhere
Minden mit ki nem mondtam.

S végül egésszé vált
minden mi addig fél volt.
Csak nem nekem.
Engem elemésztett
s semmivé tett
a szürke szerelem.

Neked megtenném...

Érted letenném kardom és pajzsom. Ha te kérnéd képes lennék azt mondani "szeretlek" de csak mert te kérnéd. Érted büszkén néznék szembe a halállal. Ha te szeretnéd senkivé válnék. Ha azt kérnéd boldog lennék, csak mert ezt kérnéd. Miattad akár még bábu is lennék.
De te ezt nem érted. És soha nem is fogod érteni...
Hogy én mi mindent megtennék csak mert "te kérnéd".

Jó kis zene(8)

A Broad'r Mind - Compilation/Mix by JP Richardson

Megpróbálok nem egész nap a gép elött nyúvadni egész nap:3 Ez egy igéretxD aztán hogy mennyire sikerül majd betartani az majd késöbb elválikxDD de azé reménykedekxD

Hehemm

Teljesen el is felejtettem h egy éve indult a blogxD Nem is volt olyan sok idő az az egy évxd Mindenesetre ez alatt az egy év alatt 1544 látogatót tudhat magának a blog amit köszönök:3 mondjuk még jobban köszönném, ha ennek nyoma is maradna, ha mondjuk néha kapnék kommenteket.-. de nembaj:3 Ami azért vicces hogy legtöbben a Fluor cimszóval találtak idexDD egyetlenegyszer emlitettemxDD Na mindegyxD eddig 165 bejegyzés van a blogonxD majd nőxDD mondjuk nem mintha ez nem lenne elég sok.-.

Titkaim II.

Vágtam magam. Nagyon sokáig. Jeleket véstem a bőrömbe. A fájdalom volt az egyetlen nyugtatószer, ami megtudott állitani. Ha nem tettem volna, jobban gyűlölném talán magam, mint amennyire azért gyűlölöm, mert vágtam. Nem vagyok rá büszke. Egy idő után már a fájdalom se tudott segiteni. A legkülönbözőbb kinzási módszereket próbálgattam magamon. Viasszal égettem magam, folytogattam magam, zsineget nyomtam le a torkomon csak hogy fájjon. Senki nem vette észre rajtam, hogy nem vagyok jól. Egyáltalán nem voltam jól.
De ez mint mondtam senkit se érdekelt. Egyedül az iskolaorvos vette észre egyszer vizsgálaton hogy vágások vannak a mellkasomon. De neki is tökéletes magyarázat volt a 'véletlen volt'. Még visszakérdezett, hogy és hogy sikerült, igy véletlen megvágnom magam. De egy nemtudom lenyugtatta. Csak azt akartam, hogy valaki megkérdezze, mi a baj. De komolyan. Aztán abbahagytam. A kézfejembe belevájtam egy félszivet. Ez, ahogy a tűvel újra és újra beleszúrtam a kezembe nem fájt. Ez több mint egy éve volt. Azóta csak ritkán esett meg, hogy újra vágtam volna magam. Legtöbbször utána még jobban elmélyitettem a sebet. Ezt észrevették páran. És tudjátok mit mondtak egy szemmel láthatóan véres sebre? Hát ezt: Leöntötted magad olajjal? Aha -mondtam. Az olaj nem vérző sebet okoz. Akkor pedig még bőven a vérem volt rászáradva.
Ez is én vagyok. És csak azt tudom mondani azoknak, akik hasonlóan éreznek mint én, hogy tökéletesek vagytok, úgy ahogy vagytok. Ha azt hiszitek nem szeretnek titeket, nézzetek körül. Ha tényleg nincs olyan aki szeretne, pedig te tényleg próbálkozol barátkozni, akkor hagyd el őket. Máshol kell barátokat keresni. Nincs senkise egyedül. Az pedig, hogy bántod önmagad semmire sem megoldás. Ők megérdemelnék a fájdalmat, mert bántanak, de te nem. Az egyetlen akinek meg kell felelned az önmagad. Tökéletes vagy, mert Isten nem vét hibát és mindenkit tökéletesnek teremtett. Lehetsz bármennyire más, ha saját magadnak meg tudsz felelni akkor a jó úton jársz.
Elég depis bejegyzés lett...

Loveless

Mindig azt mondják nincs bennem szeretet. Mindenki azt mondja. Annyi szeretet sincs bennem, mint a körmük alatt a piszok.
Én tényleg... ennyire rossz vagyok?
Ilyenkor a legszivesebben belevésném a bőrömbe azt a szót "Loveless" Nincs benne szeretet. Vajon egy nap megfogom tenni? Csak az állit meg, hogy nincs kés a közelemben.
Ha érezném a fájdalmat a bőrömön, talán nem fájna annyira itt benn. Én ezt nem akarom érezni.
Mikor kimondják, hogy nincs bennem szeretet, parányi kis darabkákra török össze.
Mit mondhatnék?
Nincs bennem szeretet. Egy cseppnyi se. Nem tudom megmenteni még a saját lelkemet se.
Szörnynek érzem magam. Ez lennék én?
Sikitani akarok, hogy végre figyeljenek rám, de én nem tehetem. Engem igy neveltek.
Hogy ne legyen bennem szeretet. A fájdalmat szeressem. A barátokat és a családot feleslegesnek tartsam. Soha se bizzak senkiben. Igen, soha nem biztam még senkiben. Még ha el is mondok valamit egy hang ott orditozik bennem: EL FOG ÁRULNI! EL FOG ÁRULNI! TE MEG MÉG FEGYVERT ADSZ A KEZÉBE! Igen. Ezt hallom magamba. Ha a legjobb barátnőmmel beszélek, ha anyámmal, ha testvéremmel. Mindig ezt hallom. Engem igy neveltek. Azt mondták ebben a világban csak magamra számithatok.
Tudom, hogy hazudtak, de ez nem változtat azon, hogy többen is elárultak és annyira fáj, ahogy kimondják nincs bennem szeretet.
És tudom, hogy igazuk van. Mindenki csak magára számithat. Ez ennek a világnak a törvénye. A saját vérem nevelte ezt először belém. Ne bizz, ne higgy, ne szeress. Ne utáld a fájdalmat. Csak is magadra számithatsz. Ezt mondták. Mindenki. A barátok, akik elhagytak. A család, akit nem érdeklek. A barátok, akik nem veszik észre ha szenvedek. A barátok, akik elárulnak. A család, ami megöl lassan.
Mind ezt mondták.
Mert bennem nincs szeretet.

Minden versem neked irtam
Minden percben csak rád vártam
Még sem jöttél el sose
Tudom nem jössz el sose

Imilia iyasii iya

Szeretném, ha szeretnének. Szeretném tudni, milyen ha hiányzom. Szeretném látni, hogy keresnek. Szeretném, ha nem felejténenek el, ha eltünök. És szeretném, ha mellettem maradnának ha levetem a maszkom.
Mert maszkot hordok. Arannyal és ezüsttel diszitett maszkot. Jónak mutatom magam, de ez nem én vagyok. Nem érzem a maszkkal magamat. De az álarcom egyre inkább lebomlik. Vajon fognak-e szeretni, ha tényleg én leszek? Ha már nem leszek kedves mindig? Ha önmagam leszek? Ahogy lerombolom a szelid jó kislány külsejét ugy rombolom le belülről is. Új embert épitek a rom helyén. Mert igen, a lelkem helyén egy rom van, amit leromboltak a szeretett barátok.
Évekig gyűlöltem magamat és sujkoltam magamba a hibákat. Évekig halott voltam és csak léteztem. De hiszen tudtam magamról, hogy halott. Senki nem mondott volna újat ha ezt közli velem. Még éreztem, ahogy utoljára megcsap a fájdalom és a magány elegye. És meghaltam. Onantól kezdve, a halál a természetes állapot volt. Illetve nem. Olyan voltam mint gyenge növény a városban. Próbáltam kinőni, de nem sikerült. Néha mikor magamról gondolkodom eszembe jut egy idézet: Még a halál is jobb, mint céltalanul élni. Igaza van ennek az idézetnek. Én magam mondom mindig: Aki gyenge az haljon meg. Gonosz vagyok? Igen. Számit ez? Nem. Mindig is ilyen voltam. Megtudnám érteni azokat is akik folyton nyavalyognak. Megtudnám. És meg is értem. De nekem is voltak és vannak problémáim. Ha én meg tudok küzdeni a magam bajával, mások is legyenek képesek. Ha segitséget kér valaki szivesen segitek. De az, hogy valaki folyamatosan nyög és nyavalyog az dögöljön csak meg.
És igen én se vagyok erős. De küzdök. És már egyre inkább én vagyok én. Mert a romokra épitek új embert. És nem a romokból többet. És a legnagyobb kivánságaim egyszerű kivánságok: Ne hagyjatok magamra, jöjjön valaki, aki igazán, csak engem szeret. Hiányozzak, ha meghalok. És ha leveszem a maszkom teljesen, ne utáljatok...
És a bejegyzés cime?
Egy valóraválhatatlan kivánságot kivánok...
De hát nem ez a kivánság lényege?

"Szabadság, szerelem!
E kettõ kell nekem.
Szerelmemért föláldozom
Az életet,
Szabadságért föláldozom
Szerelmemet."
Petőfi Sándor

Gao

Mindig jobb szerettem irni, mikor a füstölő illatta elbóditott

Végre újra van füstölőm. Ilyenkor ritkábban törődök azzal, jó-e amit irok.
És elveszi a félelmeim.

Ikrek

Hasonlóak voltunk. Egyikünknek sem volt senkije. De mindketten másnál kerestünk menedéket. Engem magukkal vittek a farkasok. Te pedig elkeveredtél, majd egy nő talált rád. Az a nő... Gyűlöltem azt a nőt életem végéig. Te nem tudtad akkor még kicsoda ő. Én ugy tudtam, te halott vagy. Ő gondoskodott róla hogy meggyűlölj engem. Véráruló. Igy neveztél. Nem én hagytalak egyedül. Ő öletett meg mindenkit, akit valaha szerettünk. Shilla köre. Ez volt a nevetek. Dimitri, Te és az a nő. Ő volt a vezetőtök. Shilla szolgáinak neveztétek magatokat, de mindenki őt szolgálta. Fehérnek nevezted magad. Engem pedig feketének szólitottál. Hogy adta be neked hogy én a sötétséget szolgálom? Pedig mindketten egyek vagyunk. Mindkettőnkben ugyanaz a sziv dobog. Hogy lehet az, hogy ezt Dimitri elöbb vette észre mint mi magunk?

Néha...

Még ha a sötétség teljesen magába is rántott téged, és elvette az érzéseid, a személyiségedet, az életedet, a döntéseid és elvett téged tőlem, néha még volt erőd felülkerekedni rajta és akkor még távolról is éreztem a szereteted és hogy te is azt akarod, hogy még ha az életedbe kerül is, de leállitsalak.
Ez volt az utolsó kivánságod.

"Elakartam mondani h szeretlek, De nem tudtam kimondani hogy szeretlek, mert úgy tünt ez a legnagyobb hazugság amit mondhatnék, de egyben az igazság is"

Igaz, igaz...

However far away I will always love you, however long I stay I will always love you Whatever words I say, I will always love you, I will always love you

Hevesen dobogó szive zaját egész jól hallottam, ahogy közelembe jött. Ma már tudom, hogy akkor nem akart rosszat, de a fajtájáról, igencsak taszitó, undoritó és beteges dolgokat hallani - és hozzáteszem nem véletlenül, hisz Sziriusz is elég sok visszataszitó dolgot tett. De nem tudtam utálni őt ezért. Első találkozásunk azthittem életem utolsó napja lesz. Egy fajtájabeli másik szörnyeteg elkapott és bizonyosan mondom, nem éltem volna túl a találkozást ha Sziriusz nem bukkan fel, hogy ellopja a másik élelmét - aminek ekkor épp én számitottam. Valamiért mégse akart felfalni, pedig a sóvárgás alapján, amit az arcán láttam, mikor rám nézett, nem sok jót reméltem. De ekkor rám dörrent, tünjek el. Értetlenül álltam előtte. Tényleg hagy elmennem? - a kérdés szörnyű robajjal zakatolt fejemben - Vagy csak azt akarja, hogy érdekesebb legyen a játéka? Menj már - szólt még egyszer, de ezt már kevesebb meggyőződéssel mondta. Aztán mikor még akkor se mozdultam végképp kijött a sodrából és üvöltözni kezdett: - Tünjél már el vagy tényleg azt akarod, hogy felfaljalak?! Ezzel odajött hozzám egészen közel. Légzése büdös volt, akár a rothadó hús szaga. Aznap elfutottam előle. Nem láttam, hogy mikor elfutok, lerogy a földre és beleharap saját kezébe kivillatva tűhegyes fogait. Nem láttam, a könnyeket, amiket az éhség, az önutálat és a fájdalom furcsa elegye kent szét az arcán. És nem láttam, ahogy vágyakozva néz utánam, csak egy kedves szóért esedezve tekintetével.
Nem láttam, mert nem akartam látni. Nem láttam, mert nem akartam érteni. Akkor még nem. De késöbb visszamentem arra a helyre, ahol találkoztunk.
Pedig az ő fajának nincsenek érzelmeik.

"Mit számít, hogy többé nem tündököl, az a fény eltűnt a szemem elől,

az óra vissza sose jő, mikor nyílt a virág, pompázott a mező;

nem szomorkodunk: az ad erőt, ami megmarad; 

az örök részvét, amely mindig volt s nem múlik el;

 s az enyhítő gondolat, mely kínjainkból fakad, 

s hit, mely haláltól se fél."

/William Wordsworth/

Titkaim 1. (mert igen, elhatároztam, hogy leirom ide minden titkom, nem érdekelve, ki látja, ki nem)

Jó érzéssel tölt el ha megdicsérik a munkám... Mondjuk igy is elég nagy az egómxD de ahhoz h kitartó legyek valamiben szükségem van arra, hogy folyamatosan dicsérjenek, de mindezt úgy hogy azt komolyan gondolják. Ilyen meg nem sokszor vanxD Na jó Niki kivétel meg még pár barátom. De pl Edina mindig megdicsér, és azt nem is veszem dicséretnek. Hogy miért? Mert nem bizom benne. Még mindig barátomnak mondom. De ez egyáltalán nem barátság. Ő talán bizik bennem. És bevallom őszintén lehet, hogy nem kéne neki. Nem azt mondom, hogy cserben hagynám, ha komolyan kér valamire. De nem is sietnék mindig a segitségére, ha van valami más ami jobban foglalkoztat. Pedig sokszor segitett nekem. Ha egyedül voltam, ő velem volt. De akkor se tudom a barátomnak mondani tiszta szivemből. Inkább egy fontos haver. Fontosnak fontos. Túl sokat tud. Van neki egy rossz tulajdonsága, mely szerint mindenre emlékszik és feloldja az ember nyelvét nagyon egyszerűen. Nem tudom hogy. Mindenesetre mindenkivel barátságos. Ezért nem tudok bizni benne. Rossz szokás, akkor se tudok. Persze szivesen vagyok vele.Csak ne legyek vele kettesben. Zavar a jelenléte, akármennyire is aranyos amugy. És ez az én hibám, nem az övé. De tényleg. Ő nem tett semmit amivel kiérdemelte volna ezt tőlem. Ellenpélda rá Niki. Sokszor összevesztem vele. Nem is voltunk mindig jóban. De pontosan ezért tudok benne száz százalékosan megbizni. Ő akivel jóba van, azzal jóba van, akivel nincs azzal meg nincs. Mostmár legjobb barátnők vagyunk. Ő volt az első ember akivel gólyatáborban összebarátkoztam. Edina is ott volt mellette. De mégis ő volt az első. Neki bármit elmerek mondani, amiket másoknak nem. Furcsa dolog a barátság.

Lullabye-bye

There once was a boy, a robotic boy,
with a crank sticking out of his brain.
He never performed with sadness or joy
he was just simply programmed to sing.

So he sang.
So he sang.
So he sang.
So he sang until the melody

With no one around this robot fell down,
and the crank it broke off of his head.
With the jar to his hard drive he felt all alive:
The old robot he used to be dead.

There was rage in his brain!
There was pain in his frame!
There was love, there was hunger and strife!
He felt lonely, rejected, at times disconnected!
No answer to the meaning of life!

Üzenet

A szerelemnek üzenem ami elhagyott
Legyen olyan boldog élete amilyen csak lehet
Ha már engem nem szeret és tönkretett

Üzenem a vágynak, hogy nem kell már nekem
Hisz hajnalban még velem ébredt
Még sincs már velem
Hisz tegnap még fogta kezem
Ma már viszont mégse kellek

Üzenem a boldogságnak, nem lehet már velem
Szivem jeges börtönné lett
A melegséget megölte a volt szerelem

Nem kérek már a kedvességedből
Nem akarom, hogy tovább hazudj
Ne mondd többet, hogy örök
Arra ami régen elmúlt

Csak menj messze, hogy ne is lássalak
Tünj el örökké, hogy elfelejthesselek
Menj tőlem minnél távolabb
Ha meghalok a sirom közelébe se gyere
Ne emlékeztess tovább semmire

Protect me from what I want

Véred ize a számban. Nyakadon csordul. Nem az én hibám... Nem az én hibám nem igaz? Ez nem az én hibám!
Te akartad. Senki más csak te! Ne nézz ilyen megvetően rám azokkal a borostyán szemekkel. Nem én akartam. Te voltál. Mindig is te voltál. Minden rendben volt amig meg nem jelentél elöttem! Tudod?? Tudtad-e valaha is, hogy én boldog voltam akkoriban? Ne nézz engem. A halottak nem látnak. Nekik már nem számit. Neked se számitson, hisz nem vagy élő többé. Nem szabadott volna. De te könyörögtél nekem. Akkor most mér nézel le engem azért ami vagyok? Te akartad ennyire látni. Én mondtam hogy bántani fog. Én megmondtam, engem nem hibáztathatsz többé. Nem, már nem! Én... ÉN! Én nem akartam ezt tenni, te kényszeritettél! Csakis a te hibád. NE NÉZZ RÁM!!! Jobb igy most neked, hogy be kellett kötnöm a szemeid??? MÉRT NEM VÁLASZOLSZ??
Te akartad annyira látni a bennem élő szörnyet.

Szófoszlányok végtelen kavarodásának kiismerhetetlen labirintusává lett elmém, sötét zugából apró halvány mondatok tekeregnek elő. Én meg csokorba fogom őket és történeteket alkotok belőlük. Hol színeset, hol szürkét, hol vöröset, hol fekete szavakat rakok egymás mellé. Majd meggondolom magam és az egészet elröpíti a szél, míg valahol kinnt a tágasban partot nem ér. Én meg csak nézem és nézem, ahogy elszállnak, de nem megyek többé utánuk, mert sosem érném el őket. Inkább keresek labirintusomban új és új szavakat, amiket füzérekké fonok, hogy azokkal díszitsem labirintusom falát.

Szabadsag, mondd merre jarsz?

A varazs ki akar torni belolem. Az ujjaimon kiszokni es szabad lenni. Ahogy en is szabad akarok lenni. Kitorni a testembol es szabadon szallni. Ki tud kiszabaditani, ha a testem a borton es szivem a rab? Senki nem kepes engem szabadda tenni... Senki nem tud megmenteni.
A halal acsarkodik mogottem. Kezemen ver folyik, mi nem enyem. Valaki olyane aki szeretett talan engem valamikor a regi idokben. O szabadda tudott volna tenni. De nem engedhettem meg neki, hogy helyettem legyen rab... Hat kiteptem a szivet a mellkasabol s megettem, ahogy akarta meg a legelejen. A veret az utolso cseppig kiszivtam, s a csontokrol a hust leettem. Majd a csontokat porra apritottam s azt is lenyeltem, hogy teljesulhessen a kivansaga...
Emlekszem meg a legelejen odajott hozzam es ezt mondta: Nem vagy szornyeteg, hiaba tartod annak magad... Csodalatos es gyonyoru vagy. Szeretlek, szivemben csak erted suttognak a halk szavak. Ha megolsz engem, nem foglak gyulolni, ugyanugy szeretni foglak... Csak egy dolgot tegyel meg nekem: Edd meg a testem a legutolso porcikaig, hogy teljesen a reszedde valhassak.
Hat megtettem amit kert. Konnyeimmel foztem ki husat. S most konnyeimbe fojtom magam. A szabadsag egy elerhetetlen gondolat, amit hiaba uldozok nem tudok elkapni. Evezredek telnek el en megis rab vagyok. Meg a halal sem szabadit ki, hisz minden halalomkor uj testbe szuletek. Gyengen, vedtelenul. Amennyi erot osszegyujtok mind lassan kiszall a lelkembol.
Egeszen addig, mig en se leszek mas, csak lelketlen huskupac. S a varazs kiszokik testembol....

Lehetne...

...Es ahogy a fiu megcsokolta a lanyt es az ebredezni kezdett, a fiu lassan csillagfennye valt, s ahogy a lany konnyei eleredtek me'g proba'lta letorolni oket arcarol, de ma'r csak a fe'ny volt, majd lassan az is semmive' foszlott a hajnallal egyutt...

"Mert ő hitte, hogy a természetben minden szent. Szent a nap, az eső és a szél; a föld, mindannyiunk anyja, akitől a világ összes teremtménye származik. Szentnek tartotta mindazt, ami növekszik; minden lényt, amelyik jár, mászik, repül vagy úszik; a földön, az égen, a folyóban, a tóban és a tengerben élő valamennyi élőlényt. Minden este és reggel imát mondott a tiszteletükre. Azért akasztották fel, mert hitt ebben."

Miert nincs az agynak takaritoja?

Tortenetek kavarognak a fejemben egyre csak tobb. Tobb mint 10 torteneten dolgozom egyszerre fejben es egyiknek se jutok a vegere. A legujabb otleteim:

Egy boszorkany aki boszorkany mesterre akar valni es megismerkedik egy vampirral es bele szeret habar tudja hogy az gonosz de az meg jo akar lenni, csak gonosz vegul is. meg nemtom mi lesz belolexD De mielott barki megijedne nem olyan vampirocskak mint a twilightban es hasonlo tiniromanc tortenetekben.xD

Aztan a masik egy ferfival kezdodik aki valahogy egy lebujba jut ahol egy no ki is szolgalja es beleszeret a nobe es minden ejjel eljar hozza. Aztan mennek a dolgok. Pl a ferfi bortonbe kerul gyilkossagert a no pedig kivaltja ot. De nem azert mert szereti, hanem mert aldozatot akar belole csinalni. De vegul o is beleszeret es nemtomxD

Say what you mean Tell me Im right and let the sun rain down on me

Egy gonosz akaratu leny hogy tudja bebizonyitani, hogy nem gonosz tobbe? Mit tud tenni hogy bebizonyitsa jot akar? Es vajon van benne eleg ero, hogy megszabaduljon a gonosz akarata'bol?

Pár dolog:3

Nos van pár dolog amit szeretnék beszerezni a szobámba:3

Például egy nagyobbfajta tükör*-* Amugy még volt más is csak nem jut most eszembexDDD

na ennyit az értelmes bejegyzésnek szánt valamiről...

Dont you want to hold me baby, dissapointed, going crazy,

The sky is over us

Ha engem akarsz, gyere és találj meg. 

Bármi leszek ha akarod, csak mondd, hogy szeretsz.

Csak te vagy és nincs szükségem többre.

Ha akarsz találj rám.

Hiszek a hazugságaidban.

Csak játszd el, hogy szeretsz.

Csukd be a szemed és tegyél élővé.

Érted bármivé képes vagyok válni.

Bármivé amire szükséged lehet.

Hiszek a hazugságaidban, csak mert te mondod ki őket.

Csukd be a szemed.

Ha hiszel bennem, élővé válhatok.

When Im gone

And the lights are out
Dont be sad for long
When Im gone
And the lights are out
I'll be shining on
Im just gonna let my life
Bleed on this letter
Let my song sing on forever
I still love you when Im gone

Történet

Eddig azt hittem az összes történetem külön-külön történetek. Még nem láttam köztük az összefüggéseket. Csak apróságokat, hogy ugyanaz a világ, a szereplők egymást ismerik halványan. Pedig az egész egy nagy hatalmas történet volt. Tegnap elkezdtem a legelejétől írni.
Hogy mi a legeleje? A mesélő. A mesélő is egy szereplő a sok közül aki már évszázadok óta várt. Várta a világ végét. Ő az akit senki nem nevez nevén, mert nincs neki. Mindig létezett, de senki se ismerte. De ő ott volt ás ő meséli a történetet, a világ legvégén. Mikor már hideg és apró a nap és nincs már más, csak a tenger, a végeláthatatlan sivatag és a kastély. illetve romjai. A régen gyönyörű várnak az utolsó időkre elkopott régi fensége.
Aztán elkezdi a történetet. Elsőként egy lánnyal akinek a bosszú és a pusztitás elveszi szerelmét tőle, ezért elátkozza a királyi családot. Azt nem tudja, hogy unokái mind részesülnek az átkában, mert a királyhoz fognak tartozni.
Aztán jön Ádám története. Aztán Miyukié. Aztán van még ott valami. A háború ahol első Napoleon letaszítja a királyt. Aztán jönnek Nináék. Aztán Róza és Eliott. Aztán még sokan.
És a történet végén visszaérünk a mesélőhöz. Neki nincs története, de tudja mások történetét. És ezzel, hogy befejezi véghez vitte a feladatát is aminek után elpusztulhat a világ végre.

Fáradt vagyok

Fáradt vagyok és álmos és nem tudok normálisan aludni.
Hogy miért nem? Mert folyamatosan valami agyfasz dolgokról álmodom.
Valamelyik este nem létező unokatesókkal, aztán meg nemtom még. Mindenesetre úgy kelek fel mintha egyáltalán nem is aludtam volna semmit.
Kellemes. Úgy érzem magam mint egy kicsavart rongy, bár ay lehet jobban érzi magát.
Halál van. De az ááá.

James

James az a szereplő akire már kicsi korom óta felnézek.Amúgy ő az Angelben szerepel egyetlen részig, de abban az egyetlen részben belopta magát a szivembe.
James egy gonosz, lelketlen vámpír. De szerelmes. Egy vámpirnőbe. És együtt élik örök életüket, mígnem Angel meg nem öli a nőt. A férfi mivel ekkor nem volt ott bosszút indit Angel ellen és mivel tudja, hogy alapon gyengébb nála igy kivájatja a szivét, hogy ne legyenek gyengéi. De igy csak pár órája van hátra.
Imádtam őt. Angellel harc közbe ő még siránkozik egy sort. Megakarja ölni Angel szerelmét, de ő pont nemrég halt meg kiderül. És nem tudja elhinni hogy Angel képes volt a szerelemre, mert akkor meghalna a szerelemért.
'Nekem van szivem de nincs lelkem mégis képes vagyok meghalni a szerelmemért. Neked van lelked de nincs szived.' Ez a lényege a mondandójának.
Én beleszerettem ebbe a karakterbe szimpla 4o perc alatt.
Talán az utolsó jelenete miatt. Mikor meghal a metrón.

Ha Isten adott neked hangot akkor mért nem használod?

Tegnap elég sok érdekes dologról olvastam és eszembe jutott a kérdés meik a jobb:
Egy hazugságban élni vagy az igazságért akár meg is halni?
Szerintem az utóbbi. De mindenki döntse el maga.

A lullaby

Here's something to ask if these are the bad times
Because whenever you ask why it's never the good times
How will we get ourselves out of it?
How can you take your heart out of this?
And how do you stop once you've started?

Somebody gave you a choice
And all you do is abuse it
If God he gave you a voice
Then use it

Pókfóbia

Nem vagyok normális. Egyre rosszabb a fóbiám a pókok iránt. Itt van 4-5 pók a szobában legalább és nem merek most semmit sem csinálni mert az egyik egy méternél közelebb volt és habár leütöttem úgy érzem bármikor előmászhat. És szörnyen nagy volt. És a többi is hatalmas. És mi lesz ha este rám másznak??
Rettegek a pókoktól, habár tudom, hogy nem kéne. Hülyeség. De akkor is rettegek.
Rajtam van emiatt a bőgés. A félelem miatt.
A lábaim átölelve ülök a széken és próbálom lenyugtatni magam, de nem megy.
Nem tudom, ma este hogy alszok el.

Szívdobogás szerű hang sodródik be a nyitott ablakon.
Azthittem kopognak, de rájöttem ez nem ugyanaz.
Szívdobogás.
Csak Dü-dümm, dü-dümm.
Újra és újra.
Kutyák ugatnak az utcán.
És a szívdobogás egyszercsak megszűnik.

Dícsérő éneked én nem leszek... Mi más is lehetnék? Csak csönd neked

Csak most olvastam és megfogott:

"Azt, hogy mi történik az életben nem választhatod meg. Azt, hogy miként reagálsz rájuk, azt igen.

Csak kaptam:3333333

Time couldn't make us part
Our bond was thicker than blood
And the power that held us together
Became unbreakable at some point
Showing no sign of weakness
We parted to the unknown

But we were brought back by memories
Strong emotions the reminded of our past
Clearing doubt and growing vast
It's no illusion, not a mirage
We can't see this powerful bond
But we can feel it in our hearts
A bond between you and I
A bond we can't deny
Stronger and wider than the sky
Light as wings to help us fly
To blow the unfaithful way up high
To splat upon the ground
We are the truth of what we say
We are who we believe to be


És a másik amit kaptam:

Sweeter than sugar,
purer than nature's air,
only you can heal my heart
Beautiful in your soul
beauty had no chance with you
Fortune brought me somehow to a star
many stars shine in your eyes
You're not a simple person to the world
You're a miracle with a heart of gold

I just want to stay out over the snowfield. And we become some frozen memory in someone mind.

Vajon a nyúl álmodik a répáról vagy a répa a nyúlról?

Tegnap éjjel fura dolog történt. Nem mintha nem lenne minden este furcsa. De ez még annál is furább volt.
És valószerű. Eddig minden olyan volt, mintha csak beképzelném, de most úgy éreztem tényleg csak egy fal választ el kettőnket.
Hallottam.
Végig lapozta a füzeteim. Amiben a történetek pihennek, a dalok csendesednek és amikben néhol átkok és varázs lapulnak. Hallottam az oldalak sercegését, ahogy keze hozzájuk ért és lapozott.
Beszéltem hozzá. És biztos vagyok benne, hogy hallotta és értette. De nem válaszolt. Nem tudom, azért tette, mert nem tudott vagy csak nem akart. Mindenesetre, mikor megszólítottam és megkérdeztem mit csinál abbahagyta a füzetek olvasását. Eddig akárhányszor volt itt, nem sikerült megértenünk egymást, pedig itt voltunk egymás mellett. És én nem mertem hozzászólni és féltem is tőle picit. És ő is félt. Tudom. Eddig soha nem mert semmihez sem nyúlni. Először hallottam azt ahogyan lapozgatja a füzeteket.
Miután megszólitottam abbahagyta a füzetek lapozgatását. A következő amit hallottam azok a léptei voltak. Apró és halk léptek. Hívtam, hogy jöjjön közelebb hozzám. De egyre inkább az ablaktól hallottam a lépteket. Majd egy kopogás az ablakon és már csend volt a szobában, de mikor az ágyról kinéztem az ablakon, ott állt. Egy sötét alak, bár nem tudtam kivenni semmit belőle.
Vajon ki álmodik és ki van ébren?
Én álmodok egy számomra furcsa idegenről, vagy esetleg egy számomra furcsa ember álmodik egy számára furcsa emberről?

Könnyek, mik áztatják ,eggyötört arcomat, lecseppenek kezemre és lemarják a csomtomról a bőrt

És elhiszem, hogy nincs semmi, csak a fekete csönd.

Herceg

Valaha élt egy herceg, akit szerettem.
A szívem tépte szét a tudat, hogy el kell hagyjam.
És tudtam, nem lesz jobb neki.
Mert rossz úton jár.
De nem akarok semmiféle indokot adni a papoknak, vagy bárki másnak, hogy megöljék.
És tudom, hogy így már nem tudom megvédeni.
De azt is tudom ha vele maradok se vette volna hasznomat.
És tudom, hogy hitetlennek tart, pedig erős a hitem.
És hiszek benne, hogy betartja ígéretét és megment.
Mert nekem más már nem maradt, csak ő.
És tudom, hogy halottnak hisz, mert a papjai megmérgeztek, de ő ezt nem tudja.
És szeretném újra látni, csak már semmi emlékem nem maradt.
És látni akarom a szemeit, azokat a kegyetlen szemeket.
És nem érdekelne ha bánt, csak legyen velem.
Túl sokáig hagyott egyedül és csak keveset lehettünk együtt.
Pedig ő is szeretett.
Ha azt akarná, hogy sikítsak most már zokogni is hajlandó lennék elé borulva, csak utána öleljen át és szorítson magához.
És nem érdekelne semmilyen fájdalom.
És nem érdekelne a varázs.
Ő az egyetlen aki megérdemli, hogy megosszam vele.
És tudom, hogy betartja az ígéretét, és imádkozom, hogy betartsa, mert nem tehetek róla, hogy az életét adná oda ha nem próbálja legalább meg.
És minden szívszilánkom fájdalomtól pulzál. És kegyetlenül fáj.
És nem vágyok másra, csak rád, te névtelen Herceg.
Mert soha nem mondtad el nekem a neved.
Csak azért mert nekem sohasem volt nevem, és ezért azt akartad, hogy csak Hercegnek nevezzelek.
És bárcsak itt lennél te nevenincs Herceg.

A szeretett személy imádója

Tényleg hiányoznak azok a régi napok, mikor lapokon át beszélgettünk semmis dolgokról.
Te voltál az első olyan férfi, akit tiszteltem és akivel szerettem beszélgetni.
Szerettem veled vitázni. Hogy mindkettőnknek volt külön véleménye és ezt megtudtuk beszélni.
És miattad szerettem meg a mítoszokat. És bármi történik velem, már nem csak az jut eszembe, hogy ez Unnapisti hibája hanem az is, hogy ez Zeuszé.
És tudom, hogy nem beszéljük egymás nyelvét, és hogy szörnyű az angolom és nehéz volt megértenünk egymást.
És hiányoznak a történetek, amik mint pók hálója a sűrű erdőt úgy szőtték át az életünket.
És hiányzik, hogy te voltál az egyetlen, akinek bármit elmertem mondani. De tényleg. Te nem nevettél ki, mert értetted miről beszélek.  Vagy nem, de komolyan vettél.
És miattad elhittem, hogy jobb ember vagyok, nem számít milyen vagyok.
Beleszőtted magad a szívembe, csupán pár nap alatt.
Hiányzik, hogy hercegnőnek szólits és a tiédnek nevezz. Hiányzik az, hogy kisajátitottál, még úgy is, hogy közben ezer mérföld távolság áll köztünk. Azt mondtad okos vagyok és kedves, és szép, bár még sosem láttál.
És te voltál az egyetlen aki csak a szavaival megsiratott, és a lelkem mélyéig hatoltál és tudom ez az egész már sosem lesz az enyém újra.
És tudom, hogy ezt az egészet én rontottam el. És sajnálom.
És köszönöm az összes emléket, amit neked köszönhetek.

كنت أحب

"You could be a giant You could be a child I'm burried in the ground And I never cry"

"You want to be my lover
You want to be my man
I am a Flower
And I hurt your hands
Don't say you love me
Don't say you care
I'm not human
We will never be the same"

Frozen World

Korhadt fa és bódító füst szag, mindenhol.
A világ végén minden fehér, ahogy a Nap megcsókolja a jeget.
Minden túl fehér, gyere és lásd a szemeiddel. Hideg és fáj.
Érezni fogod ahogy a bőrödet letépi.
Könnyek és bepárásodott szavak moraja.
Előre megláthatatlan dolgok végtelen menete. Élet.
Az ereimben lüktet a vér. Fájón, keserűn.
Ez is én vagyok.
Ki vagyok egyáltalán én?
Csak azt tudom, hogy én nem te vagyok...
Betemet lassan ez a fehér sivatag, s én beleveszek.
Mikor a jég bőrömhöz ér. Az én vagyok.
Itt én vagyok, csak én.

Ballada

Ez a történet egy fiatal lányról szól aki megszökik otthonról, mert nem birja ki, hogy a férfi mellett kelljen élnie akit szeret és nem tudja, hogy szereti. Mikor elmegy pár hét után feladják a reményt és halottnak nyilvánitják. De a férfi hiszi hogy él, mert igazából szereti a lányt. Eltelik 10 év és a férfi szinte feladja a reményt, hogy a nő él, hisz minden nap várta 10 éven át. De a nő aznap keveredett vissza ebbe a faluba és meglátogatta a saját sirját, ahol megismerte a férfit. Az azt mondta neki hogy 10 évig várta ezt a nőt, de most már nem vár rá. És itt jön az eltérés a két befejezés között mert az egyikben a férfi azt mondja de már nem kell várnia mert itt van a nő mellette és ő csak őt szereti, de a másikban azt mondja a nőnek, hogy mostmár semmi értelme várnia, hisz a lány akit szeret biztos halott.

Szavak és Varázsok

Itt vannak a fejemben. A szavak a történetek. Mindenről eszembe jutnak. Ma egy balladát énekelgettem magamban, amit itt csak én ismerek. Szomorú történet de szép a vége, legalábbis az egyik, a másik szomorú. Köv bejegyzésben majd leirom miről szól ez. De a szavak nem akarnak kijönni a fejemből.
Ugyanolyanok, mint a varázs. Már ég az ujjam szinte és érzem, hogy kiakar törni belőlem. És nem megy. Nem tudom szabadon engedni, mert valami gátolja bennem.
Talán a saját hitetlenség az ami a legfőbb ellenségem.

You are my Sanctuary

I want to live in Paradise...
All is white I know its just the night
Everything is cold, so cold outside
I listen to the wind all alone
I know its mean Im alive
I want to live in Paradise
And I can find it myself tonight
I want to live in Paradise
I want to live out of Sun
All is white...

Csak a szél ami játszik velem, kegyetlen szél, csak te vagy nekem...

Ez a dal fontosabb emlékeket hozott fel bennem mint eddig minden más.
A táncunkat, az érintését, a titkolózást, a vágyat, mindent ami mi voltunk ketten. Fedetlen mellkasa védelmezőn hozzám simult. Légzése lassú, meleg. Karjaiban nem félek az lenni ami voltam. Nő, boszorkány, szerető, mesélő mindenség. Tánc a vágyról, mennyire akarjuk egymást, tudván, mi nem lehetünk egyek.
Védelmez és támad. Gyűlöl és szeret. Egymáshoz kötöttük magunkat. Ilyenek voltunk. Szerettünk és gyülöltünk és mindent megtettünk a másik megvédéséért, csakhogy mi magunk pusztithassuk el egymást.
Mert a jég és a tűz örök harcban áll. Nem számit mit mondanak, a harc végén valakinek vesztenie kell.

Ezért akartam mindenáron győzni. De a védelméért egyúttal feláldoztam mindent.

Szerettelek

Nem félek.
Bár erőm elhagy
s nincs már társam.
Csendről zenélek.
És halkan szóló dallal
kísérem zenémet.

Könnycseppek.
Végig gördülnek
fagyott arcom melegén.
És mesélnek:
Hogy szerettük egymást
Te meg Én.

Hazugságok
S sok kimondatlan szó.
Szívem súlyai.
Egymásnak
Mondd meg tudunk-e valaha
mi ketten bocsátani?

Szerettelek.
Dallam voltál.
Zeném és énekem.
De vége.
Meghalt bennem minden
Érzelem és értelem.

Find a Stranger Say Goodbye

Nem szoktam angolul olvasni ez is most csak veletlen. Lois Lowry az egyik kedvenc irom. A Find a stranger Say goodbye az o konyve. Veletlen megtalaltam az ironeni honlapjat es mikor beirtam googleba a konyv cimet meglepetesemre kiirta a dokumentumok koze ahol elolvashatom. Ugyhogy most angolul olvasokOo Sok idegen szoooxD

Harc a végzettel és a karmával

Van egy pont az emberben ahonnan már nincs visszaút. Egy pont ahonnan már nincs lehetőség visszafordulni.

Nekem nem kell herceg kék szemekkel és szőke hajjal. Nem kell.

Legyen  lovag: bátor és harcra kész. Legyen képes megszeliditeni. Semmi más nem kell.

S ha egy herceg formájában jön el hozzám a lovag, ne féljen.
Hisz a hercegek megölik a boszorkákat, ugye?
És akkor én fogom kérni, hogy ne érezze, hogy gyilkos, mert csak azt teszi, ami szerinte helyes.

Egy nap talán elmesélem valakinek a saját történetem. Nem másokét. A sajátomat. S akkor talán mindenki elhagy, s magam leszek.
De ez a nap még nem a mai nap.

If I die young...

Ifjan ha meghalok, temess szaténba,
Fektess be puha rózsaágyba,
Hajnalfénynél lökj be a folyóba,
Egy szerelmes dal szavaival küldj utamra
/the band perry/

PLACEBO

Now Im braking down your door,
to try and save your swollen face,
Thought I dont like you anymore,
You lying, trying waste of space
Before our Innocence was lost
You were always one of those
Blessed with lucky sevens
And the voice that made me cry
My oh my...

Now Im trying to wake you up
to pull you from the liquid sky,
Cuz If I dont we'll both end up

With just your song to say goodbye

My oh my...
A song to say goodbye..

Before our Innocence was lost
You were always one of those
Blessed with lucky sevens
And the voice that made me cry

Its a song to say goodbye...

Rajzos tervek

Valahova muszaly lejegyeznem oket. Van 6 a3as lapom(megj magamnak: majd meg kene venni) Mindre konyvillusztraciot szeretnek rakni:D
-Brandon Sanderson: Elantris, rajta a fjordell pap felso sarokban a varost korulvevo falon alatta Raoden ahogy segit az etelt oszto hercegnonek.
- Narnia: A sarkany scrubb es Lucy ahogy atoleli a fejet mellettuk Edmund es Caspian meg meg par ember a hajorol
- Sage: Magia, jobb oldalon a Vadasz a kezeben puskaval a szemettelepen hata mogott a tobbi vadasz ahogy kiprobaljak nyitni a szemetescsovet, elotte a folyo tavolban jobb oldalon a fogado
- Brandon Sanderson: Kodszerzet, A ket kodszerzet, Luthadel felett, tavolban a kastely

És mennyi év áll előttünk ködbe bújva
Mennyi szép képet őrzünk eltitkolva
Voltam kutyád hűségemmel melléd állva
Ázott kabát fázó tested elbújtatva

Mondd mi lett velünk mintha egyfolytában várnék
Vajon tényleg ennyit számíthat az a pár év, az a pár év
Nyári éjszakák ott volt minden igaz barát
Semmink sem volt csak az egész világ

De a tűz el is oltható
És éppen ettől jó
Ha fázol a szélben megvéd majd
De ha nem vigyázol lángra lobbant

Március végétől szerelmem lesz az élet
Március végétől ami meghalt újraéled
Addig még egy-két hegyet meg kell majd másznom
Március végétől még messze lesz a halálom


Március végétől szerelmem lesz az élet
Március végétől ami meghalt újraéled
Addig még egy-két hegyet meg kell majd másznom
Március végétől még messze lesz a halálom

A kerek számok varázsa

Soha nem is gondoltam volna, hogy századik bejegyzésig (merthogy, kedves látogató ez a századik bejegyzés) valaha is eljutok. De hát csak megtörtént. És megköszönöm mindannak aki egyáltalán valaha is belenézett, az én kusza gondolataim eme összesüritett tárhelyébe.

A legjobb dolog

Nincs szebb dolog, mint mikor kint tombol a vihar, üvölt a szél és az ablak tárva nyitva és a fagyos levegő beáramlik, kintről hallod mintha valaki járkálna a kertetekben, aztán belépne az ablakon, az ablak alatt tartott dobozaidat felboritva és te megijedsz, de nem látsz senkit és tudod szunyogháló van az ablakon, de azt is tudod, hogy bizonyos lényeket nem akadályoz meg, de azoktól nem félsz, inkább megnyugtat a tudat, hogy valaki bejött és te meleg vendégszereteteddel fogadhatod és üdvözlöd és megmondod neki, nyugodtan térjen be ne ácsorogjon az ablakban és megigéred neki, bármikor betérhet hozzád, ha nem vagy otthon a szobádban nyugodtan megvárhat és utána kimész, hogy csinálj magadnak egy bögre meleg kakaót, hogy felmelegitsen ezen a hideg éjszakán és észreveszed, bár tudtad a külső ajtó nyitva volt, de emlékszel e belsőt te magad zártad be és most tárva nyitva áll, e furcsa véletlent, hogy pont az idegen beengedése után nyitva találod az ajtót, annak a rossz zárára fogod és bezárod ezúttal mind a két ajtót és elkészíted a kakaót, hogy aztán az ágyadban a takaró alá bebújva, egy könyvet olvasgatva, mely jó és rossz varázslókról, hírpatkányokról, fehér boszorkákról, fiatal katonákról, szeretetről, gonoszságról, családról és barátokról szól szürcsölgethesd a kis piros bögrécskéd barnásan kavargó meleg tartalmát.
Nos szerintem ennél nincs is szebb dolog.

Mikor alszik a táj, csendes az éj, nem száll a levél, nem zúg a szél

Mikor átölelsz a szememből könnyek csorognak le. Mellkasod, mint kályhában a tűz úgy melegit fel engem, mégis vacogok. Mikor kinyitom szemem, csak akkor jövök rá, ez nem valóság.
Kint zúg az eső. Szomorúan a könnyeimmel és a hideggel küszködve megyek ki hozzá. S ahogy eláztat a zuhatag csak nevetek. Boldogan, önfeledten. Magam sem tudom miért. De az eső most megvigasztalt és társat adott.
Aztán abbamaradt, én pedig bejöttem a szoba melegébe.
Az eső még mindig csepereg. Valaki kopog az ablakon. Érzem, hogy kinnt áll, de ahogy az ablak üvege elválaszt minket egymástól, úgy választ el minket egymástól a tény, hogy mindketten más világba élünk. Megérinteném a kezét, de csak az üveg hidegét érzem. Kérdésére felelni most sem tudok.
'Mikor jössz már haza?'
Nekem nincs otthonom. Nincs hazám. Nincs kedvesem. Itt nincs. Máshová mégse mehetek.
De a remény felmelegit. Mert tudom, hogy te vársz még rám valahol.

Az emberek neha igenis nagyon bosszantoak.

Yeah, baby.
Ma(nem ma, de ez igy esik jol nekem) vitat kezdemenyeztem egy baratommal, mikor az leirta a dolgokat amiket gondol es hogy miert van ugy ahogy kerdezte. En meg abban a tudattal valaszoltam, hogy tok jo, most kezdhetunk errol, egy igen erdekesnek latszo vitat, mert azt hittem es remeltem, viszakozni fog az en gondolataimmal. Erre valasz: koszonom, hogy ezt elmondtad, te ezt gondolod en meg ezt. Valami asszem eldurrant bennem. Miert csinaljak az emberek igy a dolgokat?! ahh. idegesito. kivel vitazzak, ha nincs egy ertelmes vitakepes ember a kozelembe. kesz. ennyi. elegem van mara.

Tudomanyos filmet nezek: Azt hiszem, ez eleg jol leirja, mennyire szetesek.

I was in your arms, thinking Im belonged there
I figured it made sense, building me a fence
Building me a home, thinking I'd be strong there
But I was a fool, playing by the rules
The gods may throw a dice, their minds as cold as ice
And someone way down here, loses someone dea
But tell me does she kiss like I used to kiss you?
Does it feel the same, when she calls your name?
Somewhe deep inside, you must know I miss you
But what can I say? Rules must be obeyed
The game is on again a lover or a friend,
A big thing or a small, the winner takes it all
I dont wanna talk, If it makes you feel sad
And I understand, you've come to shake my hand
I apologize If it makes you feel bad

Bár a kezdet már a vég is volt, azt a kicsi időm legalább kiélveztem, apró gazdácska

Itt vagyunk megint, te meg én. Szomorú szemeid nem mered rám emelni.
Mit mondhatnék én neked? Játék voltál, kimondom. Azt nem, hogy hazugság. Soha senki nem volt több nálad. Erősnek kell lenned velem csak gyenge vagy, azért jöttél, hogy megszabadulj tőlem, hát ne legyél szomorú. Ez csak a te döntésed volt.
Éjszakákon, melyeken a hold elrejtőzik a világ elől én sirok majd, de soha nem fogod megtudni, hogy hiányzol. Csak imádkozom, értsék meg az istenek, ez nem az amit mondok, ez nem az amit gondolok, ez az amit teszek, mert el kell engedjelek, hogy szabad lehess.
Gyülöltelek végig, soha nem voltál fontos számomra. mondom hisz tudom jöttél hogy megöljél. Ha erős lehetnék mondhatnám, szeretlek, de ezeket a szavakat te úgysem érted.
Mikor kardod húsomba ér, még végigsimitok az arcodon, az istenekhez imádkozom, tegyenek téged a legerősebbé és sose féld a halált.
Én örökre veled leszek és védelek.

FUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUU

Nincs meg a mobilkabelem amivel zenet rakhatnek ra>< Azt hiszem hogy ez nem az en napom(8)><  MIT CSINALOK ZENE NELKUUUUL????TT___________________________TT

Álom wishlist*-* avagy ha megnyerném a lottót...

Ő egy álomálomdarab*-* mary magdalene ruhácska*-*

 Na, ő a legámaimabb ruha amit valaha láttam*-* ő kéne a legjobban*-* gyönyörű*-* Ő is mary magdalene*-*

Ő Baby*-*
 
ő is kedvenc*-* mondjuk ő nem fáj annyira nagyon sokba ugyhogy reménykedek*-*

 
 :3 ezen olyan szépek a fodrok:3 ájájáj:3

 
 Ő meg szép cipő:3 és nem is drága annyira, csak már nincs olyan szinbe ami tetszik:( nembajxd
 
 róla csak ábrándozni szabad de széép*-*
 
 ábrááánd*-* de olyan szép kis cipőcske:3
 
 ő meg etsyről van:3 imádom etsyt:3 szép kis óra:3
 
 ő is etzy:3 alice csodaországban:3  és nyitogathatók és ááá*-*
 
 szintén etsy*-* és szintén nyitogatóóós:3 imádom a medálokat^^""
 
 ő meg táskácska:3 kis szép, nyárias:3 gyönyörű:3

The gods may throw a dice, their minds as cold as ice and someone way down here loses someone dear...

Minden egyes alkalommal megígérem magamnak, hogy Nem, nem fogok öt percenként ránézni az emailjeimre és a postaládát se ellenőrízgetem, de még csak a leveleket sem nézem át, abban a reményben, hogy hátha kaptam valamit. Aztán mégse sikerül. Minden alkalommal ahogy elmegyek a hütő mellett átnézem a leveleket, bár látom, ugyanúgy állnak, mint mikor legutóbb megnéztem őket, és a postaládát is ellenörzöm hátha dobtak be valamit. Az emiljeimről nem is beszélve azokat ha gépnél vagyok 5-6 percenként folyamatosan ellenőrizgetem, bár nyitva van és kijelzi ha kaptam újat.

Nem tehetek róla, hogy türelmetlen vagyok. Nem szerettem soha várakozni.
És az hogy várnom kell rád... megőrjít.
Bár ha mástól kapok levelet már akkor is kihagy a szivem örömömben.
Vajon leállna végleg a boldogságtól, ha meglátnám a te leveledet köztük?

De hisz még csak a nevedet sem tudom...

Ha sir az eső sírok vele, hisz nekünk nincs ki átölelne...

Ha nevet az ég nevetek vele, mert társak vagyunk magányunkban...
Ha dühös az ég, reszketek, mert mérgét rajtam tölti le...
De szeretem az esőt, szeretem az eget,
szeretem, szeretem, mert nincs aki helyettem szeresse...

Mondd, hogy szeretsz, hogy maradhatok örökre veled, hogy nem mész el soha és nem hagysz itt megint...
Mondd, hogy minden ami fájt, már elmúlt, tovalett, véget ért...
Mondd, hogy a nap feljön még ezerszer vagy inkább ezerszer ezerszer...
Mondd, hogy örökké velem...
Még ha nem is igaz, csak mondd, súgd, hogy szeretsz, hogy vársz, hogy nem lesz vége soha....
És ha eltünsz úgy tünj el, hogy higgyem, az egész csak álom volt...
Hisz minden csak álom volt.

Mégha csak három kivánságom is lenne, akkor is képtelen lennél teljesiteni bármelyiket....

Én egyre inkább én vagyok és egyre kevésbé te...
És nem azért mert gyülöllek,
vagy mert elakarok menni tőled...

Hanem azért mert én nem te vagyok.
Mégha fáj is elfogadnunk.
Már a legelejétől fogva igy volt.
És ezt nem változtatja meg semmi...
Ezer év... Vagy ötszáz... Már nem számit...
Mert én végre Én lettem... te pedig Te...
Fáj? Én sirok. Mert én nem akartam elszakadni....

De el kellett...

Aud vibrând vocea ta în toate zgomotele lumii.
N-a fost nici o noapte, să nu simt singurătate, chiar dacă eram cu altcineva.









Hallom a hangod a vilag minden zajaban.
Nem volt egyelten éjszaka sem, hogy ne érezzek magányt, akkor is ha másvalakivel voltam

Logikus, hogy neked kellene a legboldogabbnak lenned 
a világ összes férfija közül.
De te nem vagy olyan, mint a világ összes férfija.
És már tudod, hogy egy napon el fogod veszíteni őt.
És ez a nap a mai nap.

'Im beautiful in my way 'cause God makes no mistakes, Im on the right track, Baby I was born this way...'

Azt vettem eszre hogy egyre inkabb elnyulik a Boszorkany Kronikak. Amugy elnezest de most lusta vagyok atkapcsolni magyar billentyuzetre. Szoval egyre nagyobbra nyulik es egyre jobban az elozoekre epit es egyre tobb boszorkany eletet meseli el, de ugyanabbol a csaladbol ezert meg az orszag tortenete is egyre inkabb beissza magat a tortenetbe. Egyenlore 8 boszorkanyrol szol. Eddig igy all:
-Nina. Az o tortenetet mar befejeztem. Igazabol vele kezdodott az egeszxD Azthiszem o az egyik akinel nagyon boldogra irtam meg a befejezest, pedig ez igy nem igaz. Nina habar megmentette Napoleont es a tobbieket, de a batyjaval sohasem tudott tobbet beszelni, mert elmenekult Napoleonnal a vilag vegere es meg ha vissza is akartak jonni akkor veszelyeztetik az eletuket. Ezt Roza szuletese valtoztatja meg egyedul mert Koe sem nem gonosz, sem nem rossz, csupan gyuloli Napoleont minden ok nelkul, mert eloiteletei vannak, ami miatt nem tud ugy nezni Napoleonra ahogy az megerdemelne. De azert nagy nehezen lekuzdi es hajlando veluk talalkozni de csak titokban talalkozgatnak neha.
-Roza. Rola igazat irok. Bar meg nincs teljesen kesz. Azthiszem az o tortenete az ami sajat magaban is boldog befejezessel vegzodik.
-Lelei. Ot is lehet ismerni. Az Apro mese bejegyzesben o az anyuka, de ez a tortenet meg azelott jatszodik. Egy harc az Arnyak konyveert folyik. Es ekozben a harc kozben talalkozik Dimitrivel is aki jegboszorka. Alapjaraton nem ep otlet a jeget a tuzzel osszeereszteni de ok kijottek egymassal. Es egymasba szerettek, habar ket ellentetes oldalon harcoltak.
-Dimitri. Na ez az amit itt apro mese cimen tettem kozze. Szegeny, szegeny Dimitri es Lelei. Lelei beleorult a keresesbe. Dimitri pedig abba, hogy az atkot hiaba probalta megtorni nem ment neki. Ennek nagyon egyszeru magyarazata van. Nem az o atka volt. Lehet hogy abban a pillanatban olni tudott volna, de nem atkozott volna el valakit gonoszsagbol. Ez a mi kedves Shillank bosszuja volt  kettejuk szamara. Nem egy kedves noszemely.
-Aurora. O Dimitri es Lelei lanya es o pontosan tudja hogy Shilla muve  volt minden. Illetve elejen nem tudja, de rajon kesobb. Latja az apjat beleorulni a tudatba hogy vegzett a kedvesevel. Megprobalja felkutatni az Arnyak konyvet de csak hogy megalitsa a vele egy idoben kitoro haborut. Ugyanis az arnyak konyvet sokan szeretnek hiszen barmien kivansagot teljesit. Illetve egyet se rendesen, es erre kell rajonnie Auroranak.
-Mira. O egy kronikas. A kiralyi hazban. Csendben figyeli az esemenyeket de neha neki is dontenie kell, meghozza fontos donteseket es eere Vincent, a lovag ebreszti ra, akinek feltett celja Mira lovagjava valni.
-Adel. Az o tortenetet meg nem tudom tisztan. Egy boszorkany megoli a kiralyi csalad egy tagjat. Es Adel a fogyanusitott.
-Nemo. Ez az en nevem is par helyen. Azthiszem eppen Nemo az aki legkozelebb all hozzam. Szokesben van, mert a boszorkanyokat uldozik mar. Ekozben talalkozik egy fiuval aki szinten szokesben van es kiderul rola h o a herceg aki elni szeretne nem pedig uralkodo lenni. De elfogjak mindkettejuket, de a herceg kozben jarasa miatt Nemot nem olik meg. De egy sotet toronyba zarjak. Igy eveket tolt fogsagban es csak neha latogatjak meg. A varazserejet nem hasznalhatja h megszokjon mert le van zarva a ter es csak benne hasznalhat varazst de ellene nem.  Kesobb a herceg idosebb testvere sokszor bejon hozza. Es kinozza, lelkileg, bar latszolag mindent megad neki. Valahogy megis egymasba szeretnek.
Eddig idaig tudom. Nem tudom lesze tobb boszorka. (Bar ahhoz kepest hogy eredetileg 3 lett volna kicsit tulhaladtam magamxD)