Minden egyes alkalommal megígérem magamnak, hogy Nem, nem fogok öt percenként ránézni az emailjeimre és a postaládát se ellenőrízgetem, de még csak a leveleket sem nézem át, abban a reményben, hogy hátha kaptam valamit. Aztán mégse sikerül. Minden alkalommal ahogy elmegyek a hütő mellett átnézem a leveleket, bár látom, ugyanúgy állnak, mint mikor legutóbb megnéztem őket, és a postaládát is ellenörzöm hátha dobtak be valamit. Az emiljeimről nem is beszélve azokat ha gépnél vagyok 5-6 percenként folyamatosan ellenőrizgetem, bár nyitva van és kijelzi ha kaptam újat.
Nem tehetek róla, hogy türelmetlen vagyok. Nem szerettem soha várakozni.
És az hogy várnom kell rád... megőrjít.
Bár ha mástól kapok levelet már akkor is kihagy a szivem örömömben.
Vajon leállna végleg a boldogságtól, ha meglátnám a te leveledet köztük?
De hisz még csak a nevedet sem tudom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése