Itt vagyunk megint, te meg én. Szomorú szemeid nem mered rám emelni.
Mit mondhatnék én neked? Játék voltál, kimondom. Azt nem, hogy hazugság. Soha senki nem volt több nálad. Erősnek kell lenned velem csak gyenge vagy, azért jöttél, hogy megszabadulj tőlem, hát ne legyél szomorú. Ez csak a te döntésed volt.
Éjszakákon, melyeken a hold elrejtőzik a világ elől én sirok majd, de soha nem fogod megtudni, hogy hiányzol. Csak imádkozom, értsék meg az istenek, ez nem az amit mondok, ez nem az amit gondolok, ez az amit teszek, mert el kell engedjelek, hogy szabad lehess.
Gyülöltelek végig, soha nem voltál fontos számomra. mondom hisz tudom jöttél hogy megöljél. Ha erős lehetnék mondhatnám, szeretlek, de ezeket a szavakat te úgysem érted.
Mikor kardod húsomba ér, még végigsimitok az arcodon, az istenekhez imádkozom, tegyenek téged a legerősebbé és sose féld a halált.
Én örökre veled leszek és védelek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése