Én egyre inkább én vagyok és egyre kevésbé te...
És nem azért mert gyülöllek,
vagy mert elakarok menni tőled...
Hanem azért mert én nem te vagyok.
Mégha fáj is elfogadnunk.
Már a legelejétől fogva igy volt.
És ezt nem változtatja meg semmi...
Ezer év... Vagy ötszáz... Már nem számit...
Mert én végre Én lettem... te pedig Te...
Fáj? Én sirok. Mert én nem akartam elszakadni....
De el kellett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése