A fejemben

Itt van a fejemben. Olyan dolgokat mondd, amiket én nem akarok hallani. Ő is én vagyok?
Megint kétségbe vagyok esve. Megint nem tudom, ki vagyok.
De tényleg: Ki vagyok?
Tudom, hogy erre az egyetlen lehetséges válasz az: Én, én vagyok. De most nem tudom.
Ez a hang rosszindulatú. Nem akarok ő lenni. A két fél vivódik bennem.
Én lennék?
Nem birom elfogadni a másikat. Gyűlölködő, rosszindulatú... De őszinte.
Nem mintha én nem lennék az. Mármint őszinte. De ő azt is kimondja ami nekem már fáj.
Szeretném, ha újra egyek lennék. Utálom, mikor kettészakadok. Olyanokat mondd másokra mint: Bocs, de engem most nem érdekel a szenvedésed. Nem hat meg a nyomorúságod. Miért állsz az utamba? Idegesitő kurvák. Fasszopó gerinctelen hazug ribanc(ezt megjegyzem, barátnőmre mondta. Ha másra mondja az is elég rossz már...) Mégis én egyetértek vele, de nem akarok egyetérteni.
Önző, irigy... Komolyan, most mért kell ezt?
Kétségek gyötörnek igy. Melyik vagyok én? Hogy fogom összeragasztani a kétfelé szakadt énemet? Miért kell a másik hangnak olyan hangosnak és gyötrőnek lennie?
Fáradt vagyok...
Miért nem hagy pihenni?