Bejött. Piszkos szőke hajának tincsei arcába lógtak. A fiatal nő a földön ült. Reményvesztett szemeivel végigmérte a férfit. Vörös köpeny, mint az összes hazug papnál. A fején púpos kalap, amin egy szem kutatott körbe - körbe a teremben. Ez a kalap mutatta, hogy ő már többet letett az asztalra, mint egy egyszerű pap. Persze. Több életet oltott ki a kezeivel. Homlokába egy aprócska szem volt bevésődve. Látszott, hogy nem a saját szeme. Ez a szem vörös volt. Ellentéte a fiú hidegkék szemeinek. Mintha egy pillanatra valami érzelmet - Tán megbánást? Sajnálatot? - látott volna a nő ezekben a kék szemekben. De aztán megint ugyanolyan érzéketlenek voltak. Kinyujtotta a lány a karját, hogy megfeszüljön.
- Gyerünk, csináld már. - elforditotta a fejét. - Hát nem azért jöttél, hogy megint begyógyszerezz?
A férfi odament a nőhöz és beleszúrta a karjába a tűt. Pontosan bele a vérrel telt érbe. Nem hibázott. A drog, amit beadott a nőnek elkezdett szétterjedni a vércsatornákon keresztül a lány testében.
- A barátomnak hittelek. - Jegyezte meg a lány közönyösen. Már nem fájt neki a férfi árulása.
- Én is téged. - És megtennék bármit, hogy kihozzalak innen, de még nem vagyok képes semmire - tette hozzá gondolatban.
- Kár érte. Te csak egy korcs vagy. Undoritó dög kutya. Hiéna. - sziszegte a lány. A férfi megértette a lányt. Ő is ezekkel a szavakkal illette magát, azért amit vele tett. De nem volt választása, nyugtatta magát, de ez nem jelentett számára semmit.
- Hát, viszlát. - A lány még utána köpött egyet, ahogy a férfi kifordult a szobából. Ahogy becsukta maga után az ajtót, egy pillanatra megállt. És egy könycsepp gördült le a kék szemekből.
Ő ezt nem akarta. Soha nem akarta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése