2011. szeptember 21., szerda

Imilia iyasii iya

Szeretném, ha szeretnének. Szeretném tudni, milyen ha hiányzom. Szeretném látni, hogy keresnek. Szeretném, ha nem felejténenek el, ha eltünök. És szeretném, ha mellettem maradnának ha levetem a maszkom.
Mert maszkot hordok. Arannyal és ezüsttel diszitett maszkot. Jónak mutatom magam, de ez nem én vagyok. Nem érzem a maszkkal magamat. De az álarcom egyre inkább lebomlik. Vajon fognak-e szeretni, ha tényleg én leszek? Ha már nem leszek kedves mindig? Ha önmagam leszek? Ahogy lerombolom a szelid jó kislány külsejét ugy rombolom le belülről is. Új embert épitek a rom helyén. Mert igen, a lelkem helyén egy rom van, amit leromboltak a szeretett barátok.
Évekig gyűlöltem magamat és sujkoltam magamba a hibákat. Évekig halott voltam és csak léteztem. De hiszen tudtam magamról, hogy halott. Senki nem mondott volna újat ha ezt közli velem. Még éreztem, ahogy utoljára megcsap a fájdalom és a magány elegye. És meghaltam. Onantól kezdve, a halál a természetes állapot volt. Illetve nem. Olyan voltam mint gyenge növény a városban. Próbáltam kinőni, de nem sikerült. Néha mikor magamról gondolkodom eszembe jut egy idézet: Még a halál is jobb, mint céltalanul élni. Igaza van ennek az idézetnek. Én magam mondom mindig: Aki gyenge az haljon meg. Gonosz vagyok? Igen. Számit ez? Nem. Mindig is ilyen voltam. Megtudnám érteni azokat is akik folyton nyavalyognak. Megtudnám. És meg is értem. De nekem is voltak és vannak problémáim. Ha én meg tudok küzdeni a magam bajával, mások is legyenek képesek. Ha segitséget kér valaki szivesen segitek. De az, hogy valaki folyamatosan nyög és nyavalyog az dögöljön csak meg.
És igen én se vagyok erős. De küzdök. És már egyre inkább én vagyok én. Mert a romokra épitek új embert. És nem a romokból többet. És a legnagyobb kivánságaim egyszerű kivánságok: Ne hagyjatok magamra, jöjjön valaki, aki igazán, csak engem szeret. Hiányozzak, ha meghalok. És ha leveszem a maszkom teljesen, ne utáljatok...
És a bejegyzés cime?
Egy valóraválhatatlan kivánságot kivánok...
De hát nem ez a kivánság lényege?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése