Álmodunk csupán, semmi az élet, hisz azt is álmodod, mikor azt hiszed éled. De egy nap fel kell ébrednünk, s ha más nem, felébreszt a halál, mert az álom, miből nem kelünk fel, csak szenvedést hoz miránk.
2011. szeptember 18., vasárnap
Ikrek
Hasonlóak voltunk. Egyikünknek sem volt senkije. De mindketten másnál kerestünk menedéket. Engem magukkal vittek a farkasok. Te pedig elkeveredtél, majd egy nő talált rád. Az a nő... Gyűlöltem azt a nőt életem végéig. Te nem tudtad akkor még kicsoda ő. Én ugy tudtam, te halott vagy. Ő gondoskodott róla hogy meggyűlölj engem. Véráruló. Igy neveztél. Nem én hagytalak egyedül. Ő öletett meg mindenkit, akit valaha szerettünk. Shilla köre. Ez volt a nevetek. Dimitri, Te és az a nő. Ő volt a vezetőtök. Shilla szolgáinak neveztétek magatokat, de mindenki őt szolgálta. Fehérnek nevezted magad. Engem pedig feketének szólitottál. Hogy adta be neked hogy én a sötétséget szolgálom? Pedig mindketten egyek vagyunk. Mindkettőnkben ugyanaz a sziv dobog. Hogy lehet az, hogy ezt Dimitri elöbb vette észre mint mi magunk?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése