Titkaim II.

Vágtam magam. Nagyon sokáig. Jeleket véstem a bőrömbe. A fájdalom volt az egyetlen nyugtatószer, ami megtudott állitani. Ha nem tettem volna, jobban gyűlölném talán magam, mint amennyire azért gyűlölöm, mert vágtam. Nem vagyok rá büszke. Egy idő után már a fájdalom se tudott segiteni. A legkülönbözőbb kinzási módszereket próbálgattam magamon. Viasszal égettem magam, folytogattam magam, zsineget nyomtam le a torkomon csak hogy fájjon. Senki nem vette észre rajtam, hogy nem vagyok jól. Egyáltalán nem voltam jól.
De ez mint mondtam senkit se érdekelt. Egyedül az iskolaorvos vette észre egyszer vizsgálaton hogy vágások vannak a mellkasomon. De neki is tökéletes magyarázat volt a 'véletlen volt'. Még visszakérdezett, hogy és hogy sikerült, igy véletlen megvágnom magam. De egy nemtudom lenyugtatta. Csak azt akartam, hogy valaki megkérdezze, mi a baj. De komolyan. Aztán abbahagytam. A kézfejembe belevájtam egy félszivet. Ez, ahogy a tűvel újra és újra beleszúrtam a kezembe nem fájt. Ez több mint egy éve volt. Azóta csak ritkán esett meg, hogy újra vágtam volna magam. Legtöbbször utána még jobban elmélyitettem a sebet. Ezt észrevették páran. És tudjátok mit mondtak egy szemmel láthatóan véres sebre? Hát ezt: Leöntötted magad olajjal? Aha -mondtam. Az olaj nem vérző sebet okoz. Akkor pedig még bőven a vérem volt rászáradva.
Ez is én vagyok. És csak azt tudom mondani azoknak, akik hasonlóan éreznek mint én, hogy tökéletesek vagytok, úgy ahogy vagytok. Ha azt hiszitek nem szeretnek titeket, nézzetek körül. Ha tényleg nincs olyan aki szeretne, pedig te tényleg próbálkozol barátkozni, akkor hagyd el őket. Máshol kell barátokat keresni. Nincs senkise egyedül. Az pedig, hogy bántod önmagad semmire sem megoldás. Ők megérdemelnék a fájdalmat, mert bántanak, de te nem. Az egyetlen akinek meg kell felelned az önmagad. Tökéletes vagy, mert Isten nem vét hibát és mindenkit tökéletesnek teremtett. Lehetsz bármennyire más, ha saját magadnak meg tudsz felelni akkor a jó úton jársz.
Elég depis bejegyzés lett...