Titkaim 1. (mert igen, elhatároztam, hogy leirom ide minden titkom, nem érdekelve, ki látja, ki nem)

Jó érzéssel tölt el ha megdicsérik a munkám... Mondjuk igy is elég nagy az egómxD de ahhoz h kitartó legyek valamiben szükségem van arra, hogy folyamatosan dicsérjenek, de mindezt úgy hogy azt komolyan gondolják. Ilyen meg nem sokszor vanxD Na jó Niki kivétel meg még pár barátom. De pl Edina mindig megdicsér, és azt nem is veszem dicséretnek. Hogy miért? Mert nem bizom benne. Még mindig barátomnak mondom. De ez egyáltalán nem barátság. Ő talán bizik bennem. És bevallom őszintén lehet, hogy nem kéne neki. Nem azt mondom, hogy cserben hagynám, ha komolyan kér valamire. De nem is sietnék mindig a segitségére, ha van valami más ami jobban foglalkoztat. Pedig sokszor segitett nekem. Ha egyedül voltam, ő velem volt. De akkor se tudom a barátomnak mondani tiszta szivemből. Inkább egy fontos haver. Fontosnak fontos. Túl sokat tud. Van neki egy rossz tulajdonsága, mely szerint mindenre emlékszik és feloldja az ember nyelvét nagyon egyszerűen. Nem tudom hogy. Mindenesetre mindenkivel barátságos. Ezért nem tudok bizni benne. Rossz szokás, akkor se tudok. Persze szivesen vagyok vele.Csak ne legyek vele kettesben. Zavar a jelenléte, akármennyire is aranyos amugy. És ez az én hibám, nem az övé. De tényleg. Ő nem tett semmit amivel kiérdemelte volna ezt tőlem. Ellenpélda rá Niki. Sokszor összevesztem vele. Nem is voltunk mindig jóban. De pontosan ezért tudok benne száz százalékosan megbizni. Ő akivel jóba van, azzal jóba van, akivel nincs azzal meg nincs. Mostmár legjobb barátnők vagyunk. Ő volt az első ember akivel gólyatáborban összebarátkoztam. Edina is ott volt mellette. De mégis ő volt az első. Neki bármit elmerek mondani, amiket másoknak nem. Furcsa dolog a barátság.