A szeretett személy imádója

Tényleg hiányoznak azok a régi napok, mikor lapokon át beszélgettünk semmis dolgokról.
Te voltál az első olyan férfi, akit tiszteltem és akivel szerettem beszélgetni.
Szerettem veled vitázni. Hogy mindkettőnknek volt külön véleménye és ezt megtudtuk beszélni.
És miattad szerettem meg a mítoszokat. És bármi történik velem, már nem csak az jut eszembe, hogy ez Unnapisti hibája hanem az is, hogy ez Zeuszé.
És tudom, hogy nem beszéljük egymás nyelvét, és hogy szörnyű az angolom és nehéz volt megértenünk egymást.
És hiányoznak a történetek, amik mint pók hálója a sűrű erdőt úgy szőtték át az életünket.
És hiányzik, hogy te voltál az egyetlen, akinek bármit elmertem mondani. De tényleg. Te nem nevettél ki, mert értetted miről beszélek.  Vagy nem, de komolyan vettél.
És miattad elhittem, hogy jobb ember vagyok, nem számít milyen vagyok.
Beleszőtted magad a szívembe, csupán pár nap alatt.
Hiányzik, hogy hercegnőnek szólits és a tiédnek nevezz. Hiányzik az, hogy kisajátitottál, még úgy is, hogy közben ezer mérföld távolság áll köztünk. Azt mondtad okos vagyok és kedves, és szép, bár még sosem láttál.
És te voltál az egyetlen aki csak a szavaival megsiratott, és a lelkem mélyéig hatoltál és tudom ez az egész már sosem lesz az enyém újra.
És tudom, hogy ezt az egészet én rontottam el. És sajnálom.
És köszönöm az összes emléket, amit neked köszönhetek.

كنت أحب