Történet

Eddig azt hittem az összes történetem külön-külön történetek. Még nem láttam köztük az összefüggéseket. Csak apróságokat, hogy ugyanaz a világ, a szereplők egymást ismerik halványan. Pedig az egész egy nagy hatalmas történet volt. Tegnap elkezdtem a legelejétől írni.
Hogy mi a legeleje? A mesélő. A mesélő is egy szereplő a sok közül aki már évszázadok óta várt. Várta a világ végét. Ő az akit senki nem nevez nevén, mert nincs neki. Mindig létezett, de senki se ismerte. De ő ott volt ás ő meséli a történetet, a világ legvégén. Mikor már hideg és apró a nap és nincs már más, csak a tenger, a végeláthatatlan sivatag és a kastély. illetve romjai. A régen gyönyörű várnak az utolsó időkre elkopott régi fensége.
Aztán elkezdi a történetet. Elsőként egy lánnyal akinek a bosszú és a pusztitás elveszi szerelmét tőle, ezért elátkozza a királyi családot. Azt nem tudja, hogy unokái mind részesülnek az átkában, mert a királyhoz fognak tartozni.
Aztán jön Ádám története. Aztán Miyukié. Aztán van még ott valami. A háború ahol első Napoleon letaszítja a királyt. Aztán jönnek Nináék. Aztán Róza és Eliott. Aztán még sokan.
És a történet végén visszaérünk a mesélőhöz. Neki nincs története, de tudja mások történetét. És ezzel, hogy befejezi véghez vitte a feladatát is aminek után elpusztulhat a világ végre.