A varazs ki akar torni belolem. Az ujjaimon kiszokni es szabad lenni. Ahogy en is szabad akarok lenni. Kitorni a testembol es szabadon szallni. Ki tud kiszabaditani, ha a testem a borton es szivem a rab? Senki nem kepes engem szabadda tenni... Senki nem tud megmenteni.
A halal acsarkodik mogottem. Kezemen ver folyik, mi nem enyem. Valaki olyane aki szeretett talan engem valamikor a regi idokben. O szabadda tudott volna tenni. De nem engedhettem meg neki, hogy helyettem legyen rab... Hat kiteptem a szivet a mellkasabol s megettem, ahogy akarta meg a legelejen. A veret az utolso cseppig kiszivtam, s a csontokrol a hust leettem. Majd a csontokat porra apritottam s azt is lenyeltem, hogy teljesulhessen a kivansaga...
Emlekszem meg a legelejen odajott hozzam es ezt mondta: Nem vagy szornyeteg, hiaba tartod annak magad... Csodalatos es gyonyoru vagy. Szeretlek, szivemben csak erted suttognak a halk szavak. Ha megolsz engem, nem foglak gyulolni, ugyanugy szeretni foglak... Csak egy dolgot tegyel meg nekem: Edd meg a testem a legutolso porcikaig, hogy teljesen a reszedde valhassak.
Hat megtettem amit kert. Konnyeimmel foztem ki husat. S most konnyeimbe fojtom magam. A szabadsag egy elerhetetlen gondolat, amit hiaba uldozok nem tudok elkapni. Evezredek telnek el en megis rab vagyok. Meg a halal sem szabadit ki, hisz minden halalomkor uj testbe szuletek. Gyengen, vedtelenul. Amennyi erot osszegyujtok mind lassan kiszall a lelkembol.
Egeszen addig, mig en se leszek mas, csak lelketlen huskupac. S a varazs kiszokik testembol....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése