Szófoszlányok végtelen kavarodásának kiismerhetetlen labirintusává lett elmém, sötét zugából apró halvány mondatok tekeregnek elő. Én meg csokorba fogom őket és történeteket alkotok belőlük. Hol színeset, hol szürkét, hol vöröset, hol fekete szavakat rakok egymás mellé. Majd meggondolom magam és az egészet elröpíti a szél, míg valahol kinnt a tágasban partot nem ér. Én meg csak nézem és nézem, ahogy elszállnak, de nem megyek többé utánuk, mert sosem érném el őket. Inkább keresek labirintusomban új és új szavakat, amiket füzérekké fonok, hogy azokkal díszitsem labirintusom falát.