Itt vannak a fejemben. A szavak a történetek. Mindenről eszembe jutnak. Ma egy balladát énekelgettem magamban, amit itt csak én ismerek. Szomorú történet de szép a vége, legalábbis az egyik, a másik szomorú. Köv bejegyzésben majd leirom miről szól ez. De a szavak nem akarnak kijönni a fejemből.
Ugyanolyanok, mint a varázs. Már ég az ujjam szinte és érzem, hogy kiakar törni belőlem. És nem megy. Nem tudom szabadon engedni, mert valami gátolja bennem.
Talán a saját hitetlenség az ami a legfőbb ellenségem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése