Csak a szél ami játszik velem, kegyetlen szél, csak te vagy nekem...

Ez a dal fontosabb emlékeket hozott fel bennem mint eddig minden más.
A táncunkat, az érintését, a titkolózást, a vágyat, mindent ami mi voltunk ketten. Fedetlen mellkasa védelmezőn hozzám simult. Légzése lassú, meleg. Karjaiban nem félek az lenni ami voltam. Nő, boszorkány, szerető, mesélő mindenség. Tánc a vágyról, mennyire akarjuk egymást, tudván, mi nem lehetünk egyek.
Védelmez és támad. Gyűlöl és szeret. Egymáshoz kötöttük magunkat. Ilyenek voltunk. Szerettünk és gyülöltünk és mindent megtettünk a másik megvédéséért, csakhogy mi magunk pusztithassuk el egymást.
Mert a jég és a tűz örök harcban áll. Nem számit mit mondanak, a harc végén valakinek vesztenie kell.

Ezért akartam mindenáron győzni. De a védelméért egyúttal feláldoztam mindent.