Egyre jobban eltávolodom saját magamtól...
Gyűlölöm az embereket, pedig nem akarom. Még most is arra tudok csak gondolni, milyen csodálatos és nagyszerű az ember.
Gyűlölködő emberek vesznek körül. Én meg gyűlölöm őket a gyűlöletük miatt... Beszennyezem magam is és csak sírni tudok, mert ez nem én vagyok.
Én nem akarok rosszat mondani másokra. AZ nem én vagyok. Én nem akarok rosszat gondolni másokról. Nem akarom azt mondani másra, hogy rohadt kurva se azt hogy hülye liba. Mégis ezt teszem.
A barátaimra mondom legtöbbször. Tele vannak gyűlölettel, mégis nekem fáj az ő gyűlöletük. Nem, nem, nem akarom.
De nem akarok senkire se ilyet mondani. Nem erre tanítottam magam, ezt nem szabad tennem. Ha látnál megvetnél. És ha megvetnél inkább meghalnék.
Meghalnék, hogy megvethess
Annyira üres vagyok. Egy váz, egy burok egy semmi.
Mit tettem magammal?
Miért lettem ilyen? Tudom, hogy ez nem én vagyok. Én nem vagyok ilyen. Ez csak szemét.
Romhalmaz. Kukába való. Ki akarom dobni ezt a részem. Nem akarom hogy hozzám tartozzon...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése