Szó nincs erre az érzésre.
Ahogy ránézek és a hideg felperzseli a hátamat. Tüdőm összenyomja a szívemet. Egy hatalmas kő van a lelkemen. Egészen összezsugorodok. A magány hasba szúr tőrével. Szemembe sóskeserű könnyeket csal az emlékezés. A szavak nyelvemtől nem válnak el, csendre ítélve.Kezeim nehezek. Kifacsarodok.
Ne higgy nekem, ne higgy nekem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése