Ameddig szívünkben vér dühöng
Ki akarom mondani még egyszer
Aztán még ezerszer
De ezt nem lehet, nincs szavam,
mivel elmondjam neked mindazt
mi szívemet nyomja, mindazt amit
egy éjszakáért megadnék veled.
2012. december 2., vasárnap
2012. szeptember 17., hétfő
Néha csak úgy elfog a bőgés és csak siránkozom. Jönnek belőlem a szavak, feltódúlnak az érzések. Ilyenkor olyanokat mondok, hogy Csak halj már végre meg. Vagy akkor legalább engem ölj meg. És bizonygatom, hogy mennyire szeretem, mennyire elmondhatatlanul szeretem.
Nem számít, ha megőrült, mert én szeretem. Hogy gonosz, nem érdekel. Csak bánt engem, nembaj, én megbocsájtok. Megbocsájtok mindent, mert nélküle létezhetetlen lennék. Hozzá köt a létezés.
Mert gyűlölöm, hogy szeretem és szeretem így gyűlölni és belülről égek fel. Belehalok, szétesem, darabokra török, de nem számít, mert minden darabka ugyanazt érzi.
Egy bűnös vágy, vért kíván, hogy megöljem őt, vagy magamat, vagy mindkettőnket. Az élet nem nekünk való.
Nem számít, ha megőrült, mert én szeretem. Hogy gonosz, nem érdekel. Csak bánt engem, nembaj, én megbocsájtok. Megbocsájtok mindent, mert nélküle létezhetetlen lennék. Hozzá köt a létezés.
Mert gyűlölöm, hogy szeretem és szeretem így gyűlölni és belülről égek fel. Belehalok, szétesem, darabokra török, de nem számít, mert minden darabka ugyanazt érzi.
Egy bűnös vágy, vért kíván, hogy megöljem őt, vagy magamat, vagy mindkettőnket. Az élet nem nekünk való.
"You told me, you hate me
Youre gonna hate me more
When you find out, can't
escape me whore.
The more you put me through
The moreit makes me wanna comes back to you
You say you hate me
I just love you more
You dont want me
I just want you more
...
Cause you love me and I love you more"
2012. augusztus 28., kedd
Úgy érzem, hogy tényleg két különböző ember vagyok belülről egybeolvasztva. Az egyik gyűlöli a fájdalmat érezni, mégis mindenáron azt akarja, hogy a másiknak fájjon. A másikszintén nem szereti ezt a fájdalmat, mégis - mégis- jól esik neki. Az egyik egy ösztönlény, a másik hideg és számító. Nincs rá jó szavam, hogy leírjam, milyen dolog vagyok. Beszélgetek a fejembe és tudom, hogy egyszerre vagyunk egy és különböző. Az egyik csak arra vár, hogy jöjjön valaki, akinek átadhatja a másik felem játéknak. Nem jó ez így.
El foglak felejteni. Magam mögött hagyok mindent, ami rád emlékeztet.
Legalábbis ezt szeretném tenni.
De mondd hogyan, ha az egész életem te vagy?
Hát meg kéne halnom, hogy szabad legyek?
De mondd, mit ér a szabadságom, ha nincs kivel megosszam? Ha nincs hova mennem?
Minden rád emlékeztet és ezt nem tudom eltörölni. Amíg én létezem, te létezel bennem. Amíg te létezel, én létezem benned. Ez így van rendjén.
Legalábbis ezt szeretném tenni.
De mondd hogyan, ha az egész életem te vagy?
Hát meg kéne halnom, hogy szabad legyek?
De mondd, mit ér a szabadságom, ha nincs kivel megosszam? Ha nincs hova mennem?
Minden rád emlékeztet és ezt nem tudom eltörölni. Amíg én létezem, te létezel bennem. Amíg te létezel, én létezem benned. Ez így van rendjén.
2012. augusztus 14., kedd
Nem haragszik rám
Ez persze nem egyenlő azzal, hogy én sem haragszom magamra.
Azt állítja, hogy ő akarta, hogy megöljem.
Én meg azt magyarázom neki, hogy az "akartam" és a "kötelességem volt" az nem ugyanaz. Most nézhet rám a szép két szemével, de rohadtul nem ugyanaz. Ha arról van szó, hogy megtettem, mert kötelességem volt, akkor igen, persze, örüljek is neki, hogy megölhettem. Köszi. Imádlak én is.
Azt állítja, hogy ő akarta, hogy megöljem.
Én meg azt magyarázom neki, hogy az "akartam" és a "kötelességem volt" az nem ugyanaz. Most nézhet rám a szép két szemével, de rohadtul nem ugyanaz. Ha arról van szó, hogy megtettem, mert kötelességem volt, akkor igen, persze, örüljek is neki, hogy megölhettem. Köszi. Imádlak én is.
2012. augusztus 11., szombat
És látom magunkat lassan meghalni....
Hideg kezeiddel átfogsz,
Már nem zavar a kabócák éneke
Lassan itt a vége, hisz tudod,
Kedves, a mi időnk lejárt
Én énekelnék neked szebb napokról,
De hazugság lenne minden szavam,
Mert nekünk már nem adatott meg
A remény egy új holnapért
A szárnyaimat széttárnám és megvédenélek
Fájdalom hozzád nem érhetne
De megtört engem a folytonosan zuhogó eső
Nem tudlak megóvni...
Már nem zavar a kabócák éneke
Lassan itt a vége, hisz tudod,
Kedves, a mi időnk lejárt
Én énekelnék neked szebb napokról,
De hazugság lenne minden szavam,
Mert nekünk már nem adatott meg
A remény egy új holnapért
A szárnyaimat széttárnám és megvédenélek
Fájdalom hozzád nem érhetne
De megtört engem a folytonosan zuhogó eső
Nem tudlak megóvni...
2012. augusztus 9., csütörtök
Álmodtam
Ez egy szórakoztató program volt, közönségnek szánták, akik végignézték. Random helyeken az embereket akik épp ott tartózkodtak bekerítették és különböző fegyvereket dobtak le nekik. A játék egyszerű, a végén csak két ember maradhat élve.
Szörnyű belegondolni, hogy az álombeli énem, mennyire egyforma azzal, aki itt és most én vagyok Ha a szívemben őrzött személyről van szó, bárkit megölök, aki árthat. Így volt ez álmomban is. Egy lánnyal kerültem bele a játékba, aki a legkedvesebb számomra, az emberek többségét szemrebbenés nélkül öltem meg, az íjjal, amit kaptam és a késsel, amit loptam. A második játékkörben a baráti társaságomban voltam javarészt, mégis mivel kockáztatták a legkedvesebb jó létét, ezért mindenkit, aki helyet kapott a szívemben megöltem. Köztük volt egy fiú is akinek az arcát és a hangját is fel tudom idézni. Nem támadott rám, nem tett ellenem semmit, hagyta, hogy végezzek vele. Csupán annyit mondott: "Ennek most így kell történnie. Most ő kedvesebb számodra." A szívem megszakadt, miközben megöltem, de megöltem, mert meg kellett ölnöm. És szerencsénkre bekerültünk egy harmadik játékba is. Aránylag gond nélkül megöltem mindenkit, de egy férfi hátramaradt. Ez a férfi gyors volt, furfangos és ügyes - ráadásul ő volt az álombeli szerelmem. De nem ő volt a legfontosabb személy. Fájt, hogy harcolnom kell vele, fájt, hogy végeznem kell vele. Nem tudta, hogy szeretem, és ő nem tudta, hogy én tudom, hogy szeret. Nem engem támadott, hanem a barátnőmet. De ezt nem engedhettem meg neki. Végül, hosszas kergetőzés után, a tőrömet a szívébe döftem és meghalt. Elmondtam neki, hogy szerettem és hogy én tényleg sajnálom és ő értette, mit is akarok ezzel mondani. De a barátnőmmel volt még az a férfi, akibe szerelmes volt és sokkalta fontosabb volt számára, mint én. Erre csak mikor már csak mi és egy öregasszony maradt jöttem rá. Épp mondani akartam nekik, hogy megölöm az öreget és utána egy pillanatra arrébb megyek. Igazság szerint, a torkomban egy hatalmas gombóc volt. Nem arrébb menni készültem, hanem arrébb menni és meghalni, hogy ők ne tudjanak róla. Habár a fiút nem szerettem annyira, de nem bánthattam azt, aki a legfontosabbnak a legfontosabb volt. Tudtam, hogy nem fogja tudni a férfi megvédeni, hiszem képtelen volt ölni, mégis a gondjaira kellett bíznom. Ám ez nem történt meg. Nem tudom mit csinált az öregasszony, de elkezdett felrobbani az egész hely és emiatt, minden el is romlott benne és sikerült kimenekülnünk onnan. Valami ilyesmi volt a vége az álomnak. Arra emlékszem, hogy a füvőn térdepelek és zokogok, hogy én nem ezt akartam és hogy mindeközben mégis örülök, hogy túléltem.
Reggel óta ez jár a fejemben és a fiú szavai. Az egész álomból ő hasonlított legjobban Rá. És őt is szerettem. Csak még nem volt időm igazán megismerni, de már csak abból a kevésből is közelebb állt a szívemhez, mint a barátnőmön kívül bárki más.
"Ennek most így kell történnie." Az a férfi is így búcsúzott el tőlem. Ő tett először gyilkossá és mosolygott rajta. Mosolygott, miközben megöltem, pedig én nem akartam megölni, de ő kényszerített rá. Még utoljára megcsókolt, aztán csak meghalt. Én tényleg nem ezt akartam, nem akartam átkozott lenni, nem akartam én lenni az, akinek lehetősége van egy kívánságra. Ezt a kívánságot arra kellett használni, hogy megmentsük a népünket. Ezért mind a 11 rózsámnak vesznie kellett, hogy csak én maradjak. Végülis, az a férfi emberséges volt. Rám bízhatta volna, hogy mindannyiójukat én öljem meg, de ő ehelyett megölt helyettem tízet, majd végtagjaimon az írányítást átvéve megölette velem magát. Élhettem volna tovább, miután kívántam a dzsinntől, mintha mi sem történt volna. De én nem bírtam. Elvesztettem őt - mai napig, mikor eszembe jut ez a gondolat sírok, mint most is. Fájó. De én kívántam és a dzsinn látta a bánatom - ő nem a mesék kedves dzsinnje, aki segít a bajban. Nem, ő egy kegyetlen és gonosz ember volt, így felajánlotta, hogy ha én és a kedvesem a szenvedésünkkel elszórakoztatjuk, a többiek életét visszaadja. Én pedig, mivel a többieket is szerettem és ez valahol magában foglalta azt is, hogy az a férfi élni fog, belementem. Hogy a többiek élnek-e nem tudom, de mivel mindig betartotta a szavát bízok benne.
Ő tett minket ilyen bolyongókká, akiknek nincs otthonuk. Lelkünket, mintha egy törhetetlen és vékony üvegfal választaná el egymástól. Itt vagyunk egymással és mégsem. Érezzük egymást - és mégsem. Ez fájóbb, mintha halottak lennénk. Így már többször öltük meg egymást és én érzem, hogy kezdek megbomlani. Szeretném már újra látni.
Hiányzik.
Amúgy ma megint elfogott az az érzés, hogy menekülhetnék. A buszon ültem és egyszerre libabőrős lettem és éreztem, feláll a hátamon a szőr. A hideg rázott ki. És egész buszozás alatt éreztem.
Leszálltam a buszról és figyeltem a buszt, hátha látok valamit, ami okozhatta a rossz előérzetem. Az utolsó négyesben egy fiú ült, aztán meglátott engem és látható volt, ahogy a szemei kikerekedtek és már egy kicsit fel is tápászkodott a székből, ahogy utánam nézett. Újfent kirázott a hideg, de ahogy eltávolodott a busz, a rossz érzéseim is megszűntek.
Szörnyű belegondolni, hogy az álombeli énem, mennyire egyforma azzal, aki itt és most én vagyok Ha a szívemben őrzött személyről van szó, bárkit megölök, aki árthat. Így volt ez álmomban is. Egy lánnyal kerültem bele a játékba, aki a legkedvesebb számomra, az emberek többségét szemrebbenés nélkül öltem meg, az íjjal, amit kaptam és a késsel, amit loptam. A második játékkörben a baráti társaságomban voltam javarészt, mégis mivel kockáztatták a legkedvesebb jó létét, ezért mindenkit, aki helyet kapott a szívemben megöltem. Köztük volt egy fiú is akinek az arcát és a hangját is fel tudom idézni. Nem támadott rám, nem tett ellenem semmit, hagyta, hogy végezzek vele. Csupán annyit mondott: "Ennek most így kell történnie. Most ő kedvesebb számodra." A szívem megszakadt, miközben megöltem, de megöltem, mert meg kellett ölnöm. És szerencsénkre bekerültünk egy harmadik játékba is. Aránylag gond nélkül megöltem mindenkit, de egy férfi hátramaradt. Ez a férfi gyors volt, furfangos és ügyes - ráadásul ő volt az álombeli szerelmem. De nem ő volt a legfontosabb személy. Fájt, hogy harcolnom kell vele, fájt, hogy végeznem kell vele. Nem tudta, hogy szeretem, és ő nem tudta, hogy én tudom, hogy szeret. Nem engem támadott, hanem a barátnőmet. De ezt nem engedhettem meg neki. Végül, hosszas kergetőzés után, a tőrömet a szívébe döftem és meghalt. Elmondtam neki, hogy szerettem és hogy én tényleg sajnálom és ő értette, mit is akarok ezzel mondani. De a barátnőmmel volt még az a férfi, akibe szerelmes volt és sokkalta fontosabb volt számára, mint én. Erre csak mikor már csak mi és egy öregasszony maradt jöttem rá. Épp mondani akartam nekik, hogy megölöm az öreget és utána egy pillanatra arrébb megyek. Igazság szerint, a torkomban egy hatalmas gombóc volt. Nem arrébb menni készültem, hanem arrébb menni és meghalni, hogy ők ne tudjanak róla. Habár a fiút nem szerettem annyira, de nem bánthattam azt, aki a legfontosabbnak a legfontosabb volt. Tudtam, hogy nem fogja tudni a férfi megvédeni, hiszem képtelen volt ölni, mégis a gondjaira kellett bíznom. Ám ez nem történt meg. Nem tudom mit csinált az öregasszony, de elkezdett felrobbani az egész hely és emiatt, minden el is romlott benne és sikerült kimenekülnünk onnan. Valami ilyesmi volt a vége az álomnak. Arra emlékszem, hogy a füvőn térdepelek és zokogok, hogy én nem ezt akartam és hogy mindeközben mégis örülök, hogy túléltem.
Reggel óta ez jár a fejemben és a fiú szavai. Az egész álomból ő hasonlított legjobban Rá. És őt is szerettem. Csak még nem volt időm igazán megismerni, de már csak abból a kevésből is közelebb állt a szívemhez, mint a barátnőmön kívül bárki más.
"Ennek most így kell történnie." Az a férfi is így búcsúzott el tőlem. Ő tett először gyilkossá és mosolygott rajta. Mosolygott, miközben megöltem, pedig én nem akartam megölni, de ő kényszerített rá. Még utoljára megcsókolt, aztán csak meghalt. Én tényleg nem ezt akartam, nem akartam átkozott lenni, nem akartam én lenni az, akinek lehetősége van egy kívánságra. Ezt a kívánságot arra kellett használni, hogy megmentsük a népünket. Ezért mind a 11 rózsámnak vesznie kellett, hogy csak én maradjak. Végülis, az a férfi emberséges volt. Rám bízhatta volna, hogy mindannyiójukat én öljem meg, de ő ehelyett megölt helyettem tízet, majd végtagjaimon az írányítást átvéve megölette velem magát. Élhettem volna tovább, miután kívántam a dzsinntől, mintha mi sem történt volna. De én nem bírtam. Elvesztettem őt - mai napig, mikor eszembe jut ez a gondolat sírok, mint most is. Fájó. De én kívántam és a dzsinn látta a bánatom - ő nem a mesék kedves dzsinnje, aki segít a bajban. Nem, ő egy kegyetlen és gonosz ember volt, így felajánlotta, hogy ha én és a kedvesem a szenvedésünkkel elszórakoztatjuk, a többiek életét visszaadja. Én pedig, mivel a többieket is szerettem és ez valahol magában foglalta azt is, hogy az a férfi élni fog, belementem. Hogy a többiek élnek-e nem tudom, de mivel mindig betartotta a szavát bízok benne.
Ő tett minket ilyen bolyongókká, akiknek nincs otthonuk. Lelkünket, mintha egy törhetetlen és vékony üvegfal választaná el egymástól. Itt vagyunk egymással és mégsem. Érezzük egymást - és mégsem. Ez fájóbb, mintha halottak lennénk. Így már többször öltük meg egymást és én érzem, hogy kezdek megbomlani. Szeretném már újra látni.
Hiányzik.
Amúgy ma megint elfogott az az érzés, hogy menekülhetnék. A buszon ültem és egyszerre libabőrős lettem és éreztem, feláll a hátamon a szőr. A hideg rázott ki. És egész buszozás alatt éreztem.
Leszálltam a buszról és figyeltem a buszt, hátha látok valamit, ami okozhatta a rossz előérzetem. Az utolsó négyesben egy fiú ült, aztán meglátott engem és látható volt, ahogy a szemei kikerekedtek és már egy kicsit fel is tápászkodott a székből, ahogy utánam nézett. Újfent kirázott a hideg, de ahogy eltávolodott a busz, a rossz érzéseim is megszűntek.
2012. augusztus 6., hétfő
Nefelejcs, felejts el
Gyilkolj meg, Zúzz szét, Pusztíts el....
Ha így teszel talán szabad lehetek.
Talán szemeimmel újra láthatok majd akkor fényt.
Fojts meg, Tépj ketté, Ölj meg...
Szeretnék szabad lenni,
de ez a test nem enged.
Börtönöm ez csak nekem.
Vágj fel, Főzz meg, Faljál fel...
Úgy talán teljesen a tiéd lehetek.
Hisz tudod a lelkem halott.
Törj össze, Gyűlölj engem,
Légy hideg, mint a hó...
Talán ha ezt teszed,
legalább te, te talán szabad lehetsz.
Dobd el emlékem magadtól messzire,
légy szabad, mélabús kisvirág,
légy szabad, te apró kék virág...
Ölelj át, Temess el, Felejts el...
Ha így teszel talán szabad lehetek.
Talán szemeimmel újra láthatok majd akkor fényt.
Fojts meg, Tépj ketté, Ölj meg...
Szeretnék szabad lenni,
de ez a test nem enged.
Börtönöm ez csak nekem.
Vágj fel, Főzz meg, Faljál fel...
Úgy talán teljesen a tiéd lehetek.
Hisz tudod a lelkem halott.
Törj össze, Gyűlölj engem,
Légy hideg, mint a hó...
Talán ha ezt teszed,
legalább te, te talán szabad lehetsz.
Dobd el emlékem magadtól messzire,
légy szabad, mélabús kisvirág,
légy szabad, te apró kék virág...
Ölelj át, Temess el, Felejts el...
2012. július 27., péntek
Kéne írnom egy listát...
a történetekről amiket épp írok/írni akarok/írnom kéne... Méghozzá részletes mindenféle bigyóval
2012. július 17., kedd
Minden amit tettél...
Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság Hazugság
És mégis, én így is szerettelek.
És mégis, én így is szerettelek.
A rózsa alatt titkok lappangnak,
a rózsa alatt virágok suttognak,
a rózsa alatt megvédtük mi egymást,
a rózsa alatt megöltük mi egymást.
A rózsa alatt virágok nevetnek
A rózsa alatt föld alá temetnek
A rózsa alatt szabad leszek újra
A rózsa alatt elhal babám csókja
Zümmögésetek fülembe titkokat súgnak
Hogy vetettünk véget a régi búnak
Temetésemen rajtunk majd mindnyájan nevettek
hogy lettem szabad láncától kedvesemnek
a rózsa alatt virágok suttognak,
a rózsa alatt megvédtük mi egymást,
a rózsa alatt megöltük mi egymást.
A rózsa alatt virágok nevetnek
A rózsa alatt föld alá temetnek
A rózsa alatt szabad leszek újra
A rózsa alatt elhal babám csókja
Zümmögésetek fülembe titkokat súgnak
Hogy vetettünk véget a régi búnak
Temetésemen rajtunk majd mindnyájan nevettek
hogy lettem szabad láncától kedvesemnek
2012. július 14., szombat
Nyüglődök
Rossz érzésem van.
Úgy érzem, hogy valami történni fog.Mittomén mondjuk csak úgy hirtelen világvége.
Tegnap este óta nem vagyok éppenséggel magamnál. Alig bírtam elaludni. Nem tudom mitől, de rajtam van a rettegés. Folyton belém-belém kap. Meg valahogy fáj belülről. Mintha ezer darabra tépne szét.
Feküdtem az ágyamban és sok rossz dolog eszembe jutott.
Én annyira félek. Nem akarok meghalni és mindeközben nem akarok élni se. Nem akarok nélküle élni. A magány cincál. Szétzilál.
Valami belülről milliárdnyi apró darabra tör engem. Egész éjjel, kínlódtam. Sírtam. Legszívesebben sikoltoztam volna, hogy valaki segítsen, hogy valaki nyugtasson meg, de úgy sincs senki ilyen.
A félelem csitított el. Úgy éreztem, valaki az ágytámla mögül figyel. Minden félelmemet legyűrve odanéztem, hátha ő az, de nem volt ott senki. És mégis úgy éreztem, hogy valaki onnan bámul, megöl a nézésével. Inkább csak próbáltam elaludni.
Most is félek, darabokra török, és végül senki sem fog emlékezni rám.
Nem vagyok igazán jól.
Úgy érzem, hogy valami történni fog.Mittomén mondjuk csak úgy hirtelen világvége.
Tegnap este óta nem vagyok éppenséggel magamnál. Alig bírtam elaludni. Nem tudom mitől, de rajtam van a rettegés. Folyton belém-belém kap. Meg valahogy fáj belülről. Mintha ezer darabra tépne szét.
Feküdtem az ágyamban és sok rossz dolog eszembe jutott.
Én annyira félek. Nem akarok meghalni és mindeközben nem akarok élni se. Nem akarok nélküle élni. A magány cincál. Szétzilál.
Valami belülről milliárdnyi apró darabra tör engem. Egész éjjel, kínlódtam. Sírtam. Legszívesebben sikoltoztam volna, hogy valaki segítsen, hogy valaki nyugtasson meg, de úgy sincs senki ilyen.
A félelem csitított el. Úgy éreztem, valaki az ágytámla mögül figyel. Minden félelmemet legyűrve odanéztem, hátha ő az, de nem volt ott senki. És mégis úgy éreztem, hogy valaki onnan bámul, megöl a nézésével. Inkább csak próbáltam elaludni.
Most is félek, darabokra török, és végül senki sem fog emlékezni rám.
Nem vagyok igazán jól.
2012. július 12., csütörtök
Maybe I love you
Maybe I love you
Maybe I do
Maybe this feeling inside me is true
And if I love you
And if I do
Then maybe, baby,
Maybe you love me too
I knew I liked you
I knew I cared
I knew I cared
But I don't fall easily
Too many betrayed me
But Maybe I love you
Maybe I do
Maybe this feeling inside me is true
And if I love you
And if I do
Then maybe, baby,
Maybe you love me too
I wasnt feeling quite like myself
Yeah something inside me was sitting on the shelf
But then you swan into my heart
And now the good stuff starts
Yeah, Maybe I love you
Maybe I do
Maybe this feeling inside me is true
And if I love you
And if I do
Then maybe, baby,
Maybe you love me too
How can I know for sure?
That You and I are meant for something more
And I, ohh,
I have to go on
is this feeling inside
And ohh,
That I am, I hope
That I am right
Maybe I love you
Maybe I do
Maybe this feeling inside me is true
And if I love you
And if I do
Then maybe, baby,
Maybe you'll love me too
Jó
Mikor elmentem aludni, átöleltél, én pedig hozzád bújtam. Féltem és nem akartam nélküled lenni és te azt mondtad, mindig itt leszel. Aztán elaludtam. Veled álmodtam, de sok más álmunkkal ellentétben, ez most boldog volt. Furcsa, hogy mostanában az utolsó két alkalommal, mikor álmomban láttalak, boldogok voltunk és ezt nem árnyékolta be semmi. Álmomban most, elvettél feleségül, nem pont úgy ahogy szokásos, de ez így volt jó. Ott voltak a barátnőim is és mindannyian boldogok voltunk. Aztán felébredtem és elszomorodtam, hogy mindez álom volt. Fáztam. És akkor rájöttem még mindig ott vagy. És megpróbáltál megmelengetni. Ami persze nem ment tekintve, hogy nem is kéne létezned, de azért legalább próbálkoztál. Ezért ritka boldog voltam, mert ott voltál velem. Azt hiszem, ez talán azt jelenti tényleg létezhetetlenül szeretlek. De ez így jó.
2012. július 11., szerda
egyszerre mosolygom és sírok.
Mindez azért van, mert szeretlek téged, te semmirekellő herceg.
És mindez azért van, mert féltelek.
És félek hogy nem létezel.
És közben a hitem mégis azt mondja várjalak.
Mert el fogsz jönni.
És sírok mert mégse bízom eléggé.
És félek hogy ha eljönnél fájna mindkettőnknek.
És sírok mert összetöröm a saját szívem,
mert lehetetlenül hiányzol, te lökött.
Mindez azért van, mert szeretlek téged, te semmirekellő herceg.
És mindez azért van, mert féltelek.
És félek hogy nem létezel.
És közben a hitem mégis azt mondja várjalak.
Mert el fogsz jönni.
És sírok mert mégse bízom eléggé.
És félek hogy ha eljönnél fájna mindkettőnknek.
És sírok mert összetöröm a saját szívem,
mert lehetetlenül hiányzol, te lökött.
2012. július 1., vasárnap
Félek
Nem birok egy helyben maradni
úgy érzem mennem kell
de nem szabadna
félek, hogy mi lesz
ha tényleg elmegyek
úgy érzem mennem kell
de nem szabadna
félek, hogy mi lesz
ha tényleg elmegyek
2012. június 30., szombat
Felejtsünk, álmodjunk
Felejtsünk, táncoljunk
Holdfényben álmodjunk
Lelkünk visszajő
Égi forgatag
Csillagtépte köntösöd,
Hóborította szép hazám
Felejtsünk, lázadjunk
Napfényben várjuk
Tőrünk hagy száradjon
Vére átkos sóhaj
Ezüst szárnyú éj anyánk
Szürke felleg marja szánk
Ébredj fényszárnyú virág
Titokszülte csillaglány
Holdfényben álmodjunk
Lelkünk visszajő
Égi forgatag
Csillagtépte köntösöd,
Hóborította szép hazám
Felejtsünk, lázadjunk
Napfényben várjuk
Tőrünk hagy száradjon
Vére átkos sóhaj
Ezüst szárnyú éj anyánk
Szürke felleg marja szánk
Ébredj fényszárnyú virág
Titokszülte csillaglány
2012. április 30., hétfő
szeretnék már végre valakit aki mindig mellettem van
kár, hogy belőlem csak halál származik
(és, hogy mindennap tudom, meghalok, mert meg vagyok jelölve, a halál jegyével, mint mindenki ezen a földön, de a különbség köztük és köztem, hogy én már felfogtam, milyen közel van a halál hozzám, és mennyire múlandó az ember, és mennyire nem használja ki az idejét)
(és, hogy mindennap tudom, meghalok, mert meg vagyok jelölve, a halál jegyével, mint mindenki ezen a földön, de a különbség köztük és köztem, hogy én már felfogtam, milyen közel van a halál hozzám, és mennyire múlandó az ember, és mennyire nem használja ki az idejét)
Apró hazugságok
Hogy létezel, hogy nem létezel. Ha nem létezel, hogy vagy ennyire a szívemben?
Ez már beteges. Hogy téged ennyire szeresselek, nem lehet.
Ha nem létezel, ez mekkora hazugság? Amiben nap, mint nap élek.
És te élsz? Létezel vagy sem? Mondd már el végre nekem.
Persze ha nem létezel, nem tudod elmondani.
Én is tudom, könnyebb lenne a létezésed egyszerűen letagadni.
Hogy hazugság ez az egész, hogy őrült vagyok. Lehetne mondani.
S mondjuk is. Te is, én is elfelejtettük, hogy kell örülni.
Ajkaid mégis gyűrűm rózsáira simulnak, mint régen arcomhoz ujjaid simultak.
Most csak ócska fantom kép, elveszett álom, keresnélek, ha láthatnálak.
S újra kezdünk mindent. Új hazugságok. Talán még a régieknél is fájdalmasabbak.
Hogy létezel, hogy nem létezel. Csupán ennyi, én meg nem tudom most mi igaz.
Ez már beteges. Hogy téged ennyire szeresselek, nem lehet.
Ha nem létezel, ez mekkora hazugság? Amiben nap, mint nap élek.
És te élsz? Létezel vagy sem? Mondd már el végre nekem.
Persze ha nem létezel, nem tudod elmondani.
Én is tudom, könnyebb lenne a létezésed egyszerűen letagadni.
Hogy hazugság ez az egész, hogy őrült vagyok. Lehetne mondani.
S mondjuk is. Te is, én is elfelejtettük, hogy kell örülni.
Ajkaid mégis gyűrűm rózsáira simulnak, mint régen arcomhoz ujjaid simultak.
Most csak ócska fantom kép, elveszett álom, keresnélek, ha láthatnálak.
S újra kezdünk mindent. Új hazugságok. Talán még a régieknél is fájdalmasabbak.
Hogy létezel, hogy nem létezel. Csupán ennyi, én meg nem tudom most mi igaz.
2012. április 5., csütörtök
Vele álmodtam
újra.
Furcsa, hogy bármikor, mikor már közel járok ahhoz, hogy elfelejtsem felbukkan és tudtomra adja: Ő létezik, Ő a bátyám, az Ő dolga, hogy megvédjen és Ő szívesen teszi, Ő vár rám, Szeret engem szerelmesen, bármennyire is furcsán hangzik, hogy egy testvérpár egymásba szerethet... Őt nem zavarja ha mással vagyok, csak egy valamit kér tőlem és az a dolog nagyon egyszerű: Emlékezzek. És habár őt jobban szeretem mindennél, jobban szeretem, mint vándor a csillagos éjszakát, mint rabló, a teli erszényt és még annál is jobban, amennyire a madarak a friss levegőt. Hát igen, és még is mindig felejtek. Annyiszor haltunk már meg, hogy fáj rá gondolni. És biztos vagyok benne, hogy ebben a világban is él. És biztos vagyok benne, hogy túl későn fogunk már ahhoz találkozni, hogy a dolgok megváltozzanak. A mi vonatunk egyenes vágányon vágtázik a halál felé. És érzem a halált. Bent bújik meg a csontjaimban. És várja a tragédiát. De vajon meddig tart ez a kegyetlen játék? Hányszor halunk még meg? Mit tettünk amiért ennyire büntet minket? Az ilyen életnél a halál is jobb, és ezt nem csak úgy mondom. Én is meg fogok egy nap törni. Nem tudok mindig pozitív lenni és várni, hogy jöjjön és mentsen meg. De mi mást tehetnék? Én csak várni tudok.
Furcsa, hogy bármikor, mikor már közel járok ahhoz, hogy elfelejtsem felbukkan és tudtomra adja: Ő létezik, Ő a bátyám, az Ő dolga, hogy megvédjen és Ő szívesen teszi, Ő vár rám, Szeret engem szerelmesen, bármennyire is furcsán hangzik, hogy egy testvérpár egymásba szerethet... Őt nem zavarja ha mással vagyok, csak egy valamit kér tőlem és az a dolog nagyon egyszerű: Emlékezzek. És habár őt jobban szeretem mindennél, jobban szeretem, mint vándor a csillagos éjszakát, mint rabló, a teli erszényt és még annál is jobban, amennyire a madarak a friss levegőt. Hát igen, és még is mindig felejtek. Annyiszor haltunk már meg, hogy fáj rá gondolni. És biztos vagyok benne, hogy ebben a világban is él. És biztos vagyok benne, hogy túl későn fogunk már ahhoz találkozni, hogy a dolgok megváltozzanak. A mi vonatunk egyenes vágányon vágtázik a halál felé. És érzem a halált. Bent bújik meg a csontjaimban. És várja a tragédiát. De vajon meddig tart ez a kegyetlen játék? Hányszor halunk még meg? Mit tettünk amiért ennyire büntet minket? Az ilyen életnél a halál is jobb, és ezt nem csak úgy mondom. Én is meg fogok egy nap törni. Nem tudok mindig pozitív lenni és várni, hogy jöjjön és mentsen meg. De mi mást tehetnék? Én csak várni tudok.
2012. április 3., kedd
Annyira szeretnélek,
bár azt sem tudod valószínűleg,
hogy létezem
Annyira szeretnélek,
örökké karomban őriznélek,
ha engeded
S oly egy formák vagyunk,
bár nem találkoztunk sosem,
de gondolataink összecsengenek
S oly egy formák vagyunk,
s én félek, hogy elvesztelek
holott nem is vagy te nekem.
Őriznélek,
mint vándormadarat a lég
megtartanálak
Őriznélek,
csak mondd, hogy szíved enyém,
hogy megtarthassalak.
bár azt sem tudod valószínűleg,
hogy létezem
Annyira szeretnélek,
örökké karomban őriznélek,
ha engeded
S oly egy formák vagyunk,
bár nem találkoztunk sosem,
de gondolataink összecsengenek
S oly egy formák vagyunk,
s én félek, hogy elvesztelek
holott nem is vagy te nekem.
Őriznélek,
mint vándormadarat a lég
megtartanálak
Őriznélek,
csak mondd, hogy szíved enyém,
hogy megtarthassalak.
2012. április 1., vasárnap
Csend...
Örvénylő fény egy apró hókristályban, üzenet a múlthoz: Minden jó, minden szép csak a szívem, csak az lenne ép. Nem mondanék bús verseket, de nekem nem maradt más, hisz elvetted szívemtől szívedet.
Nem vagyunk eléggé egyformák ahhoz, hogy egyek lehessünk, de túlságosan egyformák vagyunk ahhoz, hogy különváljunk...
Olyan könnyedén lesz rossz kedvem mindenféle előzmény nélkül...
ha a tükörbe meglátom magam, az néha bőven sok. Eszembe jut sok minden. Hogy vajon boldog lenne-e ha így látna engem? Ő is úgy nézne ki mint én? Hasonlóak lennénk? És biztos vagyok benne, hogy a válasz igen, mert ahogy a tükör megmutat engem, mögöttem őt is mutatja, és látom őt, a rövid barna hajával, az én arcommal, széles vállaival, erős kezeivel, mély aranybarna szemeivel. A szemei nem olyanok, mint nekem, bár hasonlóak. A mosolya sem az enyém. Máshogy mosolygunk. Az ő mosolya szomorú. Az ajkai vörösek és vékonyabbak. De alapvetően egyformák vagyunk...
Vajon mit szólna ha látna most engem?
ha a tükörbe meglátom magam, az néha bőven sok. Eszembe jut sok minden. Hogy vajon boldog lenne-e ha így látna engem? Ő is úgy nézne ki mint én? Hasonlóak lennénk? És biztos vagyok benne, hogy a válasz igen, mert ahogy a tükör megmutat engem, mögöttem őt is mutatja, és látom őt, a rövid barna hajával, az én arcommal, széles vállaival, erős kezeivel, mély aranybarna szemeivel. A szemei nem olyanok, mint nekem, bár hasonlóak. A mosolya sem az enyém. Máshogy mosolygunk. Az ő mosolya szomorú. Az ajkai vörösek és vékonyabbak. De alapvetően egyformák vagyunk...
Vajon mit szólna ha látna most engem?
Háháháhá.....
A saját démonaimmal megbirkózok. Le tudom gyűrni őket nagy nehezen. De azokkal a démonokkal mit kezdjek, amik másokban élnek rólam?
2012. március 23., péntek
hogy mondjam el?
ha átölel? ha kérdőn néz figyel, hogy mondjam el?
hogy a kedvese halott? hogy a boldogság csak volt?
véget ért az ifjúság nem maradt más csak egy barát
hogy mondjam el? miért pont nekem kell?
hogy mondjam el az szonyú hírt, ha átölel?
hogy a kedvese halott? hogy a boldogság csak volt?
véget ért az ifjúság nem maradt más csak egy barát
hogy mondjam el? miért pont nekem kell?
hogy mondjam el az szonyú hírt, ha átölel?
Lefeküdnék nyugalomra
behajóznék a Tiszába
s ha a Tisza lábam mossa
elmegyek egy hosszú útra
ott majd csönd lesz
s bánat nem lesz
kezeim majd
tiszták lesznek
s új életet ad majd isten
kinek kezébe életem tettem
elviheti tőlem messze
én nem kérem, hogy ne tegye
s ha a lábam Tisza mossa
elmegyek egy hosszú útra
belefekszem a hajóba
s elsüllyedek a folyóba
behajóznék a Tiszába
s ha a Tisza lábam mossa
elmegyek egy hosszú útra
ott majd csönd lesz
s bánat nem lesz
kezeim majd
tiszták lesznek
s új életet ad majd isten
kinek kezébe életem tettem
elviheti tőlem messze
én nem kérem, hogy ne tegye
s ha a lábam Tisza mossa
elmegyek egy hosszú útra
belefekszem a hajóba
s elsüllyedek a folyóba
2012. március 13., kedd
De én szeretném ha velem lennél
Ha nem fájna ha elengednél
Ha nem tudnám, hogy a szájad hazug
Ha nem tudnám, hogy ezt az egészet unod
Ha kimondanád néha, hogy szeretsz
Ha hazugság lenne, akkor is hinnék neked
Ha átölelnél, mint a régi időkben
Ha az idő megállt volna
Ha ezer esztendő semmi volna
Ha nem tudnám, hogy a szájad hazug
Ha nem tudnám, hogy ezt az egészet unod
Ha kimondanád néha, hogy szeretsz
Ha hazugság lenne, akkor is hinnék neked
Ha átölelnél, mint a régi időkben
Ha az idő megállt volna
Ha ezer esztendő semmi volna
Szegénykém...
Az elemzéseim szerint az esély rá, hogy amik a szemedből hullanak, azok könnyek 99,9789%
2012. március 4., vasárnap
Barátok...
Úgy istenigazából nem tudom, hány barátot tudhatok valójában magamnak. Akit annak sorolok úgy tényleg az csak egy. De érte mindent megtennék, amire képes vagyok. Illetve, ő az egyetlen barátom akire rálehet fogni hogy "normális" értelemben vett barát.
Mert nem normális értelemben véve több barátom van. Ilyen például a Halál. Viccesnek tartom, hogy olyan sokan félnek tőle, átkozzák, rettegik. Szerintem nagyobb hírverést sikerült magának csinálnia, mint amennyire rossz lenne, már ha őt rossznak lehet, bármilyen szempontból is nevezni. Erre szokták azt mondani, hogy nagyobb a füstje, mint a lángja. Ha rossz tulajdonságokat kéne róla mondanom, azt mondanám elsőként, hogy annyi könyörület is nehezen szorult belé, mint amennyi piszok van a körmöm alatt. De gyorsan és pontosan végzi a munkáját. Elkíséri azokat, akiknek már tovább kell lépniük. Egy másik világba vezeti azokat, akiknek ez az út a végéhez ért. Itt szokott néha időzni nálam. Szeretné már, hogy vele menjek, tudom. De én még nem mehetek. De közel vagyok már én is az utam végéhez, minden fiatalságom ellenére. Lassan itt az időm arra, hogy én is egy másik útra lépjek vele. Nem félek tőle, hiszen barátok vagyunk. Fekete alakja fel-felsejlik a szobámban. Megcirógatja arcomat. Megcsóválja a fejét: Nem helyes a gyerekeknek a szüleik előtt távozniuk.
Persze, igaza van, csakhogy nekem nem ez az utam. Soha nem is volt ez. Csupán félrevezettek, azért kerültem ide. Egy átokból. Egy szerelemből. Egy kívánságból. Soha ne kívánjátok kedveskéim amit mi kívántunk: "Bár örökre együtt lehetnénk. Bár lehetne még egy kis időnk" Meggondolatlan szavak voltak. Most már, így hogy az idő egyre csak áll, visszaszívnánk a szavainkat. Mert most Örökre együtt vagyunk és mindig külön. Igen ő a másik "barátom". Ő nem csak barát. Több. Sokkal több annál. Nem érhetünk egymáshoz, nem értjük egymás szavát, nem halljuk egymást.
De érezzük egymást. Árnyékképek fogságában vagyunk. ő is létezik ebben a világban. Tudom, mert hiszem. Ha nem ebben, hát egy másikban. Az ablak előtt szokott állni. De van hogy bejön. Van, hogy táncolunk, nevetünk, teázunk... Mindig vigyáz rám. Ez érthető, hisz mint az én lovagom ez lenne a feladata, vagy mi a szösz... Rám esküdött. A szívemre. Hogy megvéd. Ő tényleg próbált, megpróbálta. És már ez is több, mint amennyit egy férfitól el tudnék várni. Már így is többet tett értem, mint amennyit lehetne.
Még így szétválasztva is boldog vagyok, hogy velem van. Mert mit ér a virág víz és fény nélkül? Meghal. Én is meghalok. De már rég láttam. Bár láthatnám. Halhatnám a hangját.
Hamarosan majd találkozunk. Tudom, mert hamarosan meghalok. És az a nap lesz az, amikor találkozunk. Mindhárman... Csak, mint a régi szép időkben.
Mert nem normális értelemben véve több barátom van. Ilyen például a Halál. Viccesnek tartom, hogy olyan sokan félnek tőle, átkozzák, rettegik. Szerintem nagyobb hírverést sikerült magának csinálnia, mint amennyire rossz lenne, már ha őt rossznak lehet, bármilyen szempontból is nevezni. Erre szokták azt mondani, hogy nagyobb a füstje, mint a lángja. Ha rossz tulajdonságokat kéne róla mondanom, azt mondanám elsőként, hogy annyi könyörület is nehezen szorult belé, mint amennyi piszok van a körmöm alatt. De gyorsan és pontosan végzi a munkáját. Elkíséri azokat, akiknek már tovább kell lépniük. Egy másik világba vezeti azokat, akiknek ez az út a végéhez ért. Itt szokott néha időzni nálam. Szeretné már, hogy vele menjek, tudom. De én még nem mehetek. De közel vagyok már én is az utam végéhez, minden fiatalságom ellenére. Lassan itt az időm arra, hogy én is egy másik útra lépjek vele. Nem félek tőle, hiszen barátok vagyunk. Fekete alakja fel-felsejlik a szobámban. Megcirógatja arcomat. Megcsóválja a fejét: Nem helyes a gyerekeknek a szüleik előtt távozniuk.
Persze, igaza van, csakhogy nekem nem ez az utam. Soha nem is volt ez. Csupán félrevezettek, azért kerültem ide. Egy átokból. Egy szerelemből. Egy kívánságból. Soha ne kívánjátok kedveskéim amit mi kívántunk: "Bár örökre együtt lehetnénk. Bár lehetne még egy kis időnk" Meggondolatlan szavak voltak. Most már, így hogy az idő egyre csak áll, visszaszívnánk a szavainkat. Mert most Örökre együtt vagyunk és mindig külön. Igen ő a másik "barátom". Ő nem csak barát. Több. Sokkal több annál. Nem érhetünk egymáshoz, nem értjük egymás szavát, nem halljuk egymást.
De érezzük egymást. Árnyékképek fogságában vagyunk. ő is létezik ebben a világban. Tudom, mert hiszem. Ha nem ebben, hát egy másikban. Az ablak előtt szokott állni. De van hogy bejön. Van, hogy táncolunk, nevetünk, teázunk... Mindig vigyáz rám. Ez érthető, hisz mint az én lovagom ez lenne a feladata, vagy mi a szösz... Rám esküdött. A szívemre. Hogy megvéd. Ő tényleg próbált, megpróbálta. És már ez is több, mint amennyit egy férfitól el tudnék várni. Már így is többet tett értem, mint amennyit lehetne.
Még így szétválasztva is boldog vagyok, hogy velem van. Mert mit ér a virág víz és fény nélkül? Meghal. Én is meghalok. De már rég láttam. Bár láthatnám. Halhatnám a hangját.
Hamarosan majd találkozunk. Tudom, mert hamarosan meghalok. És az a nap lesz az, amikor találkozunk. Mindhárman... Csak, mint a régi szép időkben.
Ha szabad lehetnék...
bejárnám az egész világot. Kincseket gyűjtenék, barátok után kutatnék. Alkalmi munkákból élnék meg és szállást az emberek jóindulatának köszönhetően találnék. Boldog lennék, nem kellene törődnöm a múltammal és a jövőmmel sem. Minden tökéletes lenne. És szép. És néha - néha hazatalálnék. Csak mint a legtöbb macska. És így az emberek biztos hogy jelen időben tudnának beszélni rólam, még ha a halál már el is vitt. Hisz ki tudna a halálomról, mikor egyszer világutazó vagyok? Ha tudnám, hogy ez az utolsó nap az életemből útra kelnék. Hagynék egy levelet miszerint elszöktem és országot látok. Folyókhoz mennék. És aztán egy erdőt keresnék, ahol elaludhatok. Megkérnék valakit, hogy ásson el a föld alá. Így olyan békés lenne...
2012. március 1., csütörtök
2012. február 25., szombat
2012. február 20., hétfő
2012. február 12., vasárnap
Altató
"Könnyekkel teli volt az a nap
Ahonnan a hamu fog felemelkedni.
A bűnös ember halálraítélt,
Hát kegyelmezz rajta, Hatalmas Úr,
Könyörületes Jézus.
Lacrimosa dies illa
Qua resurget ex favilla
Judicandus homo reus
Huic ergo parce, Deus,
Pie Jesu Domine"
Ahonnan a hamu fog felemelkedni.
A bűnös ember halálraítélt,
Hát kegyelmezz rajta, Hatalmas Úr,
Könyörületes Jézus.
Lacrimosa dies illa
Qua resurget ex favilla
Judicandus homo reus
Huic ergo parce, Deus,
Pie Jesu Domine"
ELÉG
kibaszottul elegem van mindenkiből. a nyálas undorító féregeskedésükből. a gyengeségükből, a hülyeségükből, az érthetetlenségükből. megértő mosolyaikból, azt hiszik tudnak valamit, pedig kurvára SEMMIt nem tudnak. undorító kivert csöcsszopó kutyák, akik még a saját gazdájukat is képesek lennének Megkapni. én kérek elnézést, hogy NINCS szükségem ilyenekre. azt mondtam volna kutyák???? még a kutyákra is sértő, hogy hozzájuk hasonlítom őket. eszközök, talán, bár megnézném, ki ér ilyen eszközhöz. még egy kés is tudja hol a helye és hogy NEM vághat bele gazdájába. KELL tudniuk hol a helyük. ez a dolgok rendje.
ÖNZŐ, BÜSZKE, GŐGÖS és ÖNTELT vagyok. és nem érdekel. SOHA TÖBBÉ NEM tud érdekelni. Sajnálnám, hogy tele vagyok gyűlölettel?! és ha ez LESZ ami megöl? ez AZ ami ÉLETBEN tart. folyton tombol, nem áll le, pusztít, gától MÉGIS a szenvedésben ÉRZEM, hogy ÉLEK.
TALÁN engem marcangol és lassan megöl. de hát ez az élet. nem más. és telve vagyok BÁNATTAL. de nem FOGOK így MEGHALNI. DE NEM BAJ. SOSE BAJ. hisz csak az VAGYOK AKI VAGYOK. SOHA NEM TÖBB. NEM KEVESEBB.
Szeretnék elmenni, messze
Az ablak előtt állok. A hold és a lámpák fénye hívogat. Egy furcsa vágy. Érzem: Mennem kell. Kellene. De fogva tartom magam. Nem bírok megmozdulni. Tudom, hogy vár rám valaki. valahol. Csak el kellene indulnom egy irányba és rátalálnék. Vonz az este. A Hold hív, mint valami szerető. Belefulladok a vágyba, hogy követhessem. Vonzásban tart. De nem tudok mozogni. Leláncoltam magam. Pedig milyen jó lenne csak menni és eltűnni innen! Csak egyszer csinálnék ilyen bolondságot, szabad lennék.
De nem lehet. Fogva tartanak a láncok. Az érvek és az okok.
Régen írtam, ma is igaz
Szeretnék boldog lenni. Bárcsak csend lenne. Olyan, mintha egy orkán zúgna és rombolna bennem. Beszélgetek magammal. Szeretnék egy lenni magammal. Nem találom Istent. Olyan ez, mint mikor vizet keresel a sivatagban. Tudod, hogy van valahol. Mégis, sokszor megtévesztenek a délibábok. És még ha rá is találsz az oázisra, bizonytalan vagy, hisz nem tudod, nem - e csak káprázat. Szeretnék hinni. Magamban és Istenben. De egyenlőre egyiket se találom, nem hogy hinni tudjak benne.
2012. február 10., péntek
Megfigyelés
eddig az arany színű sminkre azt hittem ócsdi és fellengzős, de sikerült egy jót összehoznom:) Meg most meg is szerettemxD Olyan aprócska a szembogaram így... Nem tudom miértxD Eddig mindig úgy nézett ki hogy sokkal nagyobbnak látszottak a szemeim mint valójában. Ez volt a kék és fekete színeknélxD Nos az arany és rózsaszínnél pont fordítva. Ez inkább kislányos. De tetszik:) Nem illik ilyet mondani, de kifejezetten huncutnak és szépnek gondolom magam:D
2012. február 5., vasárnap
Tisztában vagyok saját bűneimmel. Hogy mennyire végtelen a lista. És azzal is, hogy egyik sem megbocsátható. És az igazság az, hogy félek. Nem akarok egyedül maradni. Mégis félek kegyelmet elfogadni, bármelyik istenről is legyen szó. Ez a legnagyobb a bűneim között azt hiszem. A büszkeségem. Ha nem lennék, ennyire átkozottul büszke és dacos, hagyhatnám, hogy megmentsenek. De inkább a halálba rohanok, még ha félve is, minthogy megalázkodjak.
Most jön az, ami még nem volt. Össze olvasok mindent New Yorkról. Főleg Brooklynról. És főleg a Carroll Streetről. Mér pont arról? Csak mert. Ott fog lakni egy szereplőm. Még nem tudok róla semmit. Csak hogy akaratos, önző és mindenféle férfival összefekszik, de egyikkel se gondolja komolyan. Kivéve egyet. És azzal sem akarja, csak menthetetlenül beleszeret. .
2012. február 4., szombat
2012. január 31., kedd
Ébredj fel, Felejts el
Csak annyit akartam így utólag írni, hogy viszlát. Nem mintha látnálak még valaha is.
Nem, nem kell megváltanom az egész világot
De a körülöttem élőket se kell megváltanom. Ezt jó lenne felfogni, mert lassan és biztosan idegbajt kapok.
2012. január 29., vasárnap
Ez a saját átkom... Amivel elátkoztam magam és még én sem tudom megtörni, csak ő.
De nem is bánom. Mondhatjuk ez a hűségem ajándéka. Egy zálog.
Csak hogy megmutassam ez a szerelem nagyobb. És ha nem jön vissza - és félek, hogy nem jössz vissza, hiszen olyan régóta várok már, hogy a vizek befagytak és az utak eljegesedtek, de te még mindig nem jössz, holott ezer éve már, hogy elmentél - én itt maradok és várni fogok. A szívem napról napra hűvösebb lesz. De nem halok meg.
Örök álom fedje szemem,
addig amig ő nincs velem...
De nem is bánom. Mondhatjuk ez a hűségem ajándéka. Egy zálog.
Csak hogy megmutassam ez a szerelem nagyobb. És ha nem jön vissza - és félek, hogy nem jössz vissza, hiszen olyan régóta várok már, hogy a vizek befagytak és az utak eljegesedtek, de te még mindig nem jössz, holott ezer éve már, hogy elmentél - én itt maradok és várni fogok. A szívem napról napra hűvösebb lesz. De nem halok meg.
Örök álom fedje szemem,
addig amig ő nincs velem...
2012. január 28., szombat
"I cried for you because you said goodnight
When you really should have said you’ll stay
I cried for you because you took your light
And left me, though you know I’ve lost my way
I cried for you for though you’re thinking of me
You hide it, saying you don’t know me well
I cried for you because I know you love me
I cried for you because you’ll never tell"
"I didn't mean you
Spent my whole life telling everyone to leave me alone
Don't touch, don't look too close
But I didn't mean you
And now you've gone
Because you saw the forbidden sign above my head
And you didn't know,
I didn't mean you
You went to an open door,
instead of knocking harder at mine
I would have let you in
But you didn't know,
I didn't mean you
You didn't see that I cleared the path and left the walkway free
For I told myself that I'll only be tread on by you
But now I look with love upon someone
And no one else matters but him
But still, you fool,
You think I didn't mean you"
When you really should have said you’ll stay
I cried for you because you took your light
And left me, though you know I’ve lost my way
I cried for you for though you’re thinking of me
You hide it, saying you don’t know me well
I cried for you because I know you love me
I cried for you because you’ll never tell"
"I didn't mean you
Spent my whole life telling everyone to leave me alone
Don't touch, don't look too close
But I didn't mean you
And now you've gone
Because you saw the forbidden sign above my head
And you didn't know,
I didn't mean you
You went to an open door,
instead of knocking harder at mine
I would have let you in
But you didn't know,
I didn't mean you
You didn't see that I cleared the path and left the walkway free
For I told myself that I'll only be tread on by you
But now I look with love upon someone
And no one else matters but him
But still, you fool,
You think I didn't mean you"
"I didn't want the details
Of your pathetic life
How you wished for a lover
And wouldn't mind a wife
I didn't want to picture
A man so sad and weak
I cherished my illusions
Until I heard you speak
I didn't want to ponder
The reasons you confessed
Your torrid past relations
I never would have guessed
That I would seek my refuge
For that I'm angry still
I didn't want to know you
And now I never will"
Of your pathetic life
How you wished for a lover
And wouldn't mind a wife
I didn't want to picture
A man so sad and weak
I cherished my illusions
Until I heard you speak
I didn't want to ponder
The reasons you confessed
Your torrid past relations
I never would have guessed
That I would seek my refuge
For that I'm angry still
I didn't want to know you
And now I never will"
Emilie autumn
Misery loves company...
It's not the time
It's not the place
I'm just another pretty face
So don't come any closer
You're not the first
You're not the last
How many more?
Don't even ask
You're one more dead composer
Do I need you?
Yes and no
Do I want you?
Maybe so
You're getting warm
Tou're getting warm
You're getting warmer oh
Did you plan this all along
Did you care if it was wrong
Who's getting warmer now
That I'm gone
...
I'm not for you
You're not for me
I'll kill you first
You wait and see
You devil undercover
You're not a prince
You're not a friend
You're just a child
And in the end
You're one more selfish lover
...
You're so easy to read
But the book is boring me
You're so easy to read
But the book is boring me
You're so easy to read
But the book is boring
Boring boring boring boring
Boring boring me
Pray for me
If you want to
Pray for me
If you care
Pray for me
If you want to
Pray for me
If you dare
Pray for me
If you want to
Pray for me
If you care
Pray for me
If you want to
Pray for me you fucker
If you fucking dare
It's not the place
I'm just another pretty face
So don't come any closer
You're not the first
You're not the last
How many more?
Don't even ask
You're one more dead composer
Do I need you?
Yes and no
Do I want you?
Maybe so
You're getting warm
Tou're getting warm
You're getting warmer oh
Did you plan this all along
Did you care if it was wrong
Who's getting warmer now
That I'm gone
...
I'm not for you
You're not for me
I'll kill you first
You wait and see
You devil undercover
You're not a prince
You're not a friend
You're just a child
And in the end
You're one more selfish lover
...
You're so easy to read
But the book is boring me
You're so easy to read
But the book is boring me
You're so easy to read
But the book is boring
Boring boring boring boring
Boring boring me
Pray for me
If you want to
Pray for me
If you care
Pray for me
If you want to
Pray for me
If you dare
Pray for me
If you want to
Pray for me
If you care
Pray for me
If you want to
Pray for me you fucker
If you fucking dare
Sajnos azt kell mondjam még életben vagyok. Lélegzem. A szívem folyamatosan dobog, bár minden dobbanás fájdalommal jár. És még te is élsz. Holott rég halottnak kellene lenned. Ha csak csendben meghalsz, nem lenne baj. De így én se hallhatok meg, tudod? Vagy megtennéd, hogy végzel velem? Hogy véget vetsz a rettegésnek? Már rég elvesztettem a képességem, hogy a holnapot várjam. Túlságosan is régóta élek már, hogy képes legyek remélni. A hosszú évek alatt sikerült megtanultam: Ha hisz az ember, az csak fájdalmat fog okozni, mert úgyis el fogják árulni.
Néha csak azt kívánom, bár csak egy ilyen napon hallhatnál meg...
Mikor minden csendes és nyugodt, csak az én szívem zaklatott, hisz épp megöllek. De nem fog fájni neked, csak nekem. Talán csak egy pillanatig fogod érezni, ahogy szívedbe szúrom a tőröm. De vigyázni fogok rád, ne félj.
2012. január 25., szerda
Nem hiszem, hogy ez egy olyan rossz világ,
csupán mi emberek elrontottuk.
De vajon van-e esély rá, hogy helyre is hozzunk minden hibát?
De vajon van-e esély rá, hogy helyre is hozzunk minden hibát?
2012. január 23., hétfő
2012. január 19., csütörtök
Nem félem a halált
már úgy is ezerszer meghaltam már, nincs mitől félnem. Csupán pihenni szeretnék. Alunni. örökké. Semmivé foszlani a kezeid közt. De nem engedsz meghalnom. Élnem kell. Büntetésből. Pedig én már igazából le szeretnék pihenni. Hogy ne fájjon többé. Hogy ne lehessek gonosz többé. Hogy a mindenség részévé válljak, hogy semmivé foszoljak. Hogy ember legyek felül emelkedve emberi mivoltom gyarlóságán. Alunni szeretnék.
2012. január 17., kedd
Mért kell ekkora gyűlöletnek élnie bennem?
Komolyan éget. Én nem akarok gyűlölni. Most, hogy sok küzdelem árán sikerült megszeretnem az embereket, már másokat gyűlölök. Most képes vagyok kedvességel ránézni vadidegenekre és általában nem gondolni rosszat róluk, hanem jót. De most a barátaimat gyűlölöm és a hozzám közel állókat. És nekik ezt nem mutatom (konkrétan 1 vagy 2 barátnőm van akit nem gyűlölök. A másodikat nem vagyok biztos, hogy nem-e azért mert ritkábban beszélünk.)
És nagyon jól tudom, hogy oktalan gyűlölök, mert amint rosszat gondolok megszólal bennem egy hang: És ezt most miért mondtad? Miért lenne ribanc? Miért lennél jobb nála? És tudom, hogy nem kéne gyűlölnöm. Mert amint rosszat gondolok elfog a bűntudat. De mit csináljak? A gyűlölet mindig is bennem égett és nem tudom felszámolni, pedig nem is másoknak, hanem magamnak árt. Komolyan úgy érzem minden nappal jobban szenvedek és gyűlölök. Pedig én nem ezt akarom.
Ha szeretnek, azért gyűlölök, ha sajnálnak, azért, ha dicsérnek azért...
Bárcsak tudnék beszélni erről valakivel, de ritka az olyan ember aki ismeri ezt az érzést.
Olyan nap is ritkán van, hogy nem gondolok a halálra. Nem vágyom a halált, de őszintén, lehet jobb lenne, mint ami most van. Igaz szívből kívánom, bárcsak igaz lenne ez, hogy 2012ben növekszik a rezgésszám vagy mi és ennek hatására megjavulnak hosszú időn belül a dolgok. Tényleg szeretném, ha igaz lenne. Minden megadott napért hálás vagyok az égnek, hogy élhetek, de fáj.
Bárcsak értené valaki. Bárcsak megtudná valaki fékezni a gyűlöletem.
És nagyon jól tudom, hogy oktalan gyűlölök, mert amint rosszat gondolok megszólal bennem egy hang: És ezt most miért mondtad? Miért lenne ribanc? Miért lennél jobb nála? És tudom, hogy nem kéne gyűlölnöm. Mert amint rosszat gondolok elfog a bűntudat. De mit csináljak? A gyűlölet mindig is bennem égett és nem tudom felszámolni, pedig nem is másoknak, hanem magamnak árt. Komolyan úgy érzem minden nappal jobban szenvedek és gyűlölök. Pedig én nem ezt akarom.
Ha szeretnek, azért gyűlölök, ha sajnálnak, azért, ha dicsérnek azért...
Bárcsak tudnék beszélni erről valakivel, de ritka az olyan ember aki ismeri ezt az érzést.
Olyan nap is ritkán van, hogy nem gondolok a halálra. Nem vágyom a halált, de őszintén, lehet jobb lenne, mint ami most van. Igaz szívből kívánom, bárcsak igaz lenne ez, hogy 2012ben növekszik a rezgésszám vagy mi és ennek hatására megjavulnak hosszú időn belül a dolgok. Tényleg szeretném, ha igaz lenne. Minden megadott napért hálás vagyok az égnek, hogy élhetek, de fáj.
Bárcsak értené valaki. Bárcsak megtudná valaki fékezni a gyűlöletem.
2012. január 16., hétfő
2012. január 14., szombat
He is just kill for fun fun fun fun....
He is a bad guy with a tainted heart
But mama im in love with a criminal
And this type of love Isn't rational, it's physical
Mama please don't cry I will be alright
All reasons inside
I just cant deny
Love the guy
But mama im in love with a criminal
And this type of love Isn't rational, it's physical
Mama please don't cry I will be alright
All reasons inside
I just cant deny
Love the guy
2012. január 13., péntek
2012. január 12., csütörtök
Utálom a hülye picsákat.
Nem szép kijelentés de agyfaszt kapok pár embertől. Az a gáz, hogy néha barátaimtól is. És nem is velük van igazából bajom. Hanem magammal. Gyűlölöm, hogy gyűlölöm őket.
2012. január 11., szerda
Érzelmeink csöndben fullnak bele az idő tavába
Hogy végül kivesszen belőlünk a mi s legyen már csak te meg én.
Szeretet nélkül.
Hűség nélkül.
Ragaszkodás nélkül.
Szeretet nélkül.
Hűség nélkül.
Ragaszkodás nélkül.
2012. január 10., kedd
Szeretném hallani
Sikolyaid, ahogy körmöm bőrödhöz ér és feltépi, vérző sebeket ejtve rajta.
Suttogásod, mikor gyenge vagy és az én nevem az egyetlen, ami megment.
Kacagásod, hogy rám nézel és nem érted, hogy lehetek én az erősebb.
Hangodat, mikor engem hívsz és csak én létezem.
Suttogásod, mikor gyenge vagy és az én nevem az egyetlen, ami megment.
Kacagásod, hogy rám nézel és nem érted, hogy lehetek én az erősebb.
Hangodat, mikor engem hívsz és csak én létezem.
Nem, te nem értesz egyáltalán semmit se....
Te csak egy ember vagy... S mint ember, féreg. Élősködő. De vajon megköszöni-e a bolha a macskának ha a vérét szopja? A tetű a virágnak, hogy leveleit elpusztítja? Ahogy ők, úgy te sem tudod megköszönni fenntartódnak, hogy éltet.
De ne aggódj emiatt. Mind ilyenek vagyunk. Még én is.
De ne aggódj emiatt. Mind ilyenek vagyunk. Még én is.
2012. január 9., hétfő
Az emberi lét felépírése
Van egy agyunk, amivel gondolkodunk, ami reálissá tesz minket. Ez saját maga rabja.
Van lelkünk, ami meghatároz bennünket. Ezt uralhatják.
Van még szívünk, amivel érzünk. Ez csak a mienk.
Van lelkünk, ami meghatároz bennünket. Ezt uralhatják.
Van még szívünk, amivel érzünk. Ez csak a mienk.
Írisz
Megint a fejemben van. egy éve írtam talán róla. Egy darabig békén hagyott. De mint a naplementében növekvő árnyak úgy nő ő is bennem, bármikor amikor kétségekkel vagyok telve. Még nincs hatalma felettem. De a hangja egy selyemkendő érintésével fojtja torkomat. Gyilkold meg őket. Ők kis pondrók, sehol sincsenek hozzád képest. Benned, csak benned megvan a hatalom, hogy megszabadítsd tőlük a földet. Ha meghalnának minden egyszerűbb lenne.
Nem akarom ezt tovább hallgatni. Még csak suttog. Mi lesz ha annyira eluralkodik rajtam mint tavaly? Nem mondom, hogy nem történt már meg mostanában. De még nem olyan gyakran.
Szabad akarok lenni. Valaki mentsen meg tőle.
Nem akarom ezt tovább hallgatni. Még csak suttog. Mi lesz ha annyira eluralkodik rajtam mint tavaly? Nem mondom, hogy nem történt már meg mostanában. De még nem olyan gyakran.
Szabad akarok lenni. Valaki mentsen meg tőle.
2012. január 2., hétfő
Enkidu halála
"Ki szép a férfiak között?
Ki hatalmas a férfiak között?
Gilgames szép a férfiak között!
Enkidu hatalmas a férfiak között!"
"Enkidu, ifjú barátom, kivel legyőztük a puszta párducát,
Megmásztuk a hegyet, amelyet senki sem ismert,
Megfogtuk és leterítettük a menyei bikát,
Humbabát levertük, ki a cédruserdőben lakott.
Micsoda álom nyűgözött le téged,
Komor agy és nem hallod hangomat!"
Enkidu pedig nem veti fel szemét.
Szivét érintette, - az sem ver többé.
Lepelbe burkolta barátját, mint a menyasszonyt,
Mint az oroszlán, oly hangosan ordít,
Mint a nőstényoroszlán, ha elveszik kölykét."
"Lebírhatatlan a halál.
Házat örökre építünk, pecsétet örökre ütünk?
Örökre osztozkodnak a testvérek?
Örökkévalóságra születnek a gyermekek?
Örökké árad a folyók vize...
Csak a halál napjai nincsenek megszabva."
Ki hatalmas a férfiak között?
Gilgames szép a férfiak között!
Enkidu hatalmas a férfiak között!"
"Enkidu, ifjú barátom, kivel legyőztük a puszta párducát,
Megmásztuk a hegyet, amelyet senki sem ismert,
Megfogtuk és leterítettük a menyei bikát,
Humbabát levertük, ki a cédruserdőben lakott.
Micsoda álom nyűgözött le téged,
Komor agy és nem hallod hangomat!"
Enkidu pedig nem veti fel szemét.
Szivét érintette, - az sem ver többé.
Lepelbe burkolta barátját, mint a menyasszonyt,
Mint az oroszlán, oly hangosan ordít,
Mint a nőstényoroszlán, ha elveszik kölykét."
"Lebírhatatlan a halál.
Házat örökre építünk, pecsétet örökre ütünk?
Örökre osztozkodnak a testvérek?
Örökkévalóságra születnek a gyermekek?
Örökké árad a folyók vize...
Csak a halál napjai nincsenek megszabva."
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)