Ez persze nem egyenlő azzal, hogy én sem haragszom magamra.
Azt állítja, hogy ő akarta, hogy megöljem.
Én meg azt magyarázom neki, hogy az "akartam" és a "kötelességem volt" az nem ugyanaz. Most nézhet rám a szép két szemével, de rohadtul nem ugyanaz. Ha arról van szó, hogy megtettem, mert kötelességem volt, akkor igen, persze, örüljek is neki, hogy megölhettem. Köszi. Imádlak én is.
