Úgy érzem, hogy tényleg két különböző ember vagyok belülről egybeolvasztva. Az egyik gyűlöli a fájdalmat érezni, mégis mindenáron azt akarja, hogy a másiknak fájjon. A másikszintén nem szereti ezt a fájdalmat, mégis - mégis- jól esik neki. Az egyik egy ösztönlény, a másik hideg és számító. Nincs rá jó szavam, hogy leírjam, milyen dolog vagyok. Beszélgetek a fejembe és tudom, hogy egyszerre vagyunk egy és különböző. Az egyik csak arra vár, hogy jöjjön valaki, akinek átadhatja a másik felem játéknak. Nem jó ez így.