ELÉG

kibaszottul elegem van mindenkiből. a nyálas undorító féregeskedésükből. a gyengeségükből, a hülyeségükből, az érthetetlenségükből. megértő mosolyaikból, azt hiszik tudnak valamit, pedig kurvára SEMMIt nem tudnak. undorító kivert csöcsszopó kutyák, akik még a saját gazdájukat is képesek lennének Megkapni. én kérek elnézést, hogy NINCS szükségem ilyenekre. azt mondtam volna kutyák???? még a kutyákra is sértő, hogy hozzájuk hasonlítom őket. eszközök, talán, bár megnézném, ki ér ilyen eszközhöz. még egy kés is tudja hol a helye és hogy NEM vághat bele gazdájába. KELL tudniuk hol a helyük. ez a dolgok rendje.

ÖNZŐ, BÜSZKE, GŐGÖS és ÖNTELT vagyok. és nem érdekel. SOHA TÖBBÉ NEM tud érdekelni. Sajnálnám, hogy tele vagyok gyűlölettel?! és ha ez LESZ ami megöl? ez AZ ami ÉLETBEN tart. folyton tombol, nem áll le, pusztít, gától MÉGIS a szenvedésben ÉRZEM, hogy ÉLEK. 

TALÁN engem marcangol és lassan megöl. de hát ez az élet. nem más. és telve vagyok BÁNATTAL. de nem FOGOK így MEGHALNI. DE NEM BAJ. SOSE BAJ. hisz csak az VAGYOK AKI VAGYOK. SOHA NEM TÖBB. NEM KEVESEBB.