Tisztában vagyok saját bűneimmel. Hogy mennyire végtelen a lista. És azzal is, hogy egyik sem megbocsátható. És az igazság az, hogy félek. Nem akarok egyedül maradni. Mégis félek kegyelmet elfogadni, bármelyik istenről is legyen szó. Ez a legnagyobb a bűneim között azt hiszem. A büszkeségem. Ha nem lennék, ennyire átkozottul büszke és dacos, hagyhatnám, hogy megmentsenek. De inkább a halálba rohanok, még ha félve is, minthogy megalázkodjak.