"Ki szép a férfiak között?
Ki hatalmas a férfiak között?
Gilgames szép a férfiak között!
Enkidu hatalmas a férfiak között!"
"Enkidu, ifjú barátom, kivel legyőztük a puszta párducát,
Megmásztuk a hegyet, amelyet senki sem ismert,
Megfogtuk és leterítettük a menyei bikát,
Humbabát levertük, ki a cédruserdőben lakott.
Micsoda álom nyűgözött le téged,
Komor agy és nem hallod hangomat!"
Enkidu pedig nem veti fel szemét.
Szivét érintette, - az sem ver többé.
Lepelbe burkolta barátját, mint a menyasszonyt,
Mint az oroszlán, oly hangosan ordít,
Mint a nőstényoroszlán, ha elveszik kölykét."
"Lebírhatatlan a halál.
Házat örökre építünk, pecsétet örökre ütünk?
Örökre osztozkodnak a testvérek?
Örökkévalóságra születnek a gyermekek?
Örökké árad a folyók vize...
Csak a halál napjai nincsenek megszabva."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése