Megint a fejemben van. egy éve írtam talán róla. Egy darabig békén hagyott. De mint a naplementében növekvő árnyak úgy nő ő is bennem, bármikor amikor kétségekkel vagyok telve. Még nincs hatalma felettem. De a hangja egy selyemkendő érintésével fojtja torkomat. Gyilkold meg őket. Ők kis pondrók, sehol sincsenek hozzád képest. Benned, csak benned megvan a hatalom, hogy megszabadítsd tőlük a földet. Ha meghalnának minden egyszerűbb lenne.
Nem akarom ezt tovább hallgatni. Még csak suttog. Mi lesz ha annyira eluralkodik rajtam mint tavaly? Nem mondom, hogy nem történt már meg mostanában. De még nem olyan gyakran.
Szabad akarok lenni. Valaki mentsen meg tőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése