Sikolyaid, ahogy körmöm bőrödhöz ér és feltépi, vérző sebeket ejtve rajta.
Suttogásod, mikor gyenge vagy és az én nevem az egyetlen, ami megment.
Kacagásod, hogy rám nézel és nem érted, hogy lehetek én az erősebb.
Hangodat, mikor engem hívsz és csak én létezem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése