Miyuki a hálóban ült az ágyon szemével követte az ideges fiút.
- Szeretlek. - nyögte ki végül Sho. Képtelen volt a lány arcára nézni, félt, hogy milyen arc fog visszanézni rá. Megveti a lány? Megvethet, nem zavar - gondolta - csak maradjon velem. Szereti? Nem. Egy ilyen embert nem lehet szeretni. Ha a lány tudná, mit tett, kicsoda ő valójában, gyűlölné. És jól tenné, gondolta. A lány ajkai szárazak voltak, mint a fagyos jég, mikor télen befagy a folyó. Nem tudta, mit válaszoljon. Szája összeragadt és nem akart sehogy sem kinyílni. Szerette volna azt mondani "Szeretlek", de ehhez ő gyengének érezte magát. Sho végül összeszedte magát, hogy rá nézzen a lányra, de az arckifejezése üres volt.
- Én nem tudlak szeretni. - válaszolta végül. Nem ezt akarta mondani, de végül csak ennyi tellett tőle - De tudom, hogy te meg tudsz rá tanítani. Én nem vagyok elég erős ahhoz, hogy szeressek. Félek. Nem akarom, hogy a közelembe légy, de meghalok, ha nem vagy velem. Érd el, hogy szeresselek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése