Kedves Naplóm

Ha rám gondolsz, ha megcsókolsz, ha megbántasz mosolyoddal kárpótolsz, ha már nincs tovább, ha nincs már több, egy lap őrzi emlékül, mit is rejt a könny.

Ha hallasz melletted bátrabb lennék én, de félek ez csak egy emlékkép, millió bezárt ajtó vár és engem is visz az ár. Melletted bátrabb lennék én, de félek ez csak egy kósza kép, millió bezárt ajtó vár és engem is az ár.

Ha tudod, mondd meg ki vagyok, de te nem ismersz, csak egy árnyékot belőlem, egy darabot.... Egyedül maradok... Az üres sivatagba nézve... Merre haladok?

Children of Distance

I will fall in love with you if you say cute things to me...

Éppen levelet irok, és a fiú akivel levelezek furcsa. Mármint nem a fiú furcsa. Csak néha úgy érzem már régóta ismerem. Pontosabban szörnyen régóta. Neki minden hülyeségemet elmertem mondani. És nem hülyülte el. Annyit mondott: Úgy tünik az a fiú tényleg mély nyomott hagyott benned.
Ilyenkor mért érzem úgy, hogy ő az? Nem egyszer, de majdnem mindig. Ahogy olvasom a szavait. Mintha az ő szavait olvasnám. Hülyeség.
De akárhányszor ezt hiszem, a következő levelében, teljesen eltér, és mintha csak mutatóul lenne, hogy ő nem az, hanem az ellentéte.
Elmondtam neki, hogy olyan érzésem van, hogy már egyszer, nagyon régen megirtam neki egy levelet... Igy éreztem ezért elmondtam. Másnak szinte sose mondom ki mit érzek. Főleg nem rögtön. Ő pedig azt irta vissza, örül, mert emlékszek rá... És hogy örül, hogy nem felejtettem el. Ez jelentheti azt, hogy ő is emlékszik rám?
Apró szavak, szóösszetételek. Amiket ő használt, amiket ő mondott. Remény.
Szétszakit. Megöl.
Éltet.
Nevetséges ez az egész. Ő nem létezik, csak hülyeségeket álmodok össze vissza.
Fájdalom.
Remény.
Könnyek, ahogy rá gondolok(és a fiúra, aki annyira hasonlit rá, mintha csak ő lenne, mégse hihetek ilyenekben)
Keserédes könnyek...

After I cried my last...

"Nem kell, hogy mindig mosolyogj. Hogy mosolyogj, mikor megszakad a szíved. Néha te is lehetsz szomorú, de én ott leszek. Néha ejthetsz könnyeket. Néha fájhat a szíved neked is. De én ott leszek neked, ezt sose feledd. És megvédelek, akármi történjék is. Ha pedig én vagyok a fájdalmad oka, törjék szét szívemet, hogy soha többé ne árthassak neked. De mindig ott leszek, hogy sírhass a vállamon. Ez az én kívánságom. És ez az egyetlen, ami sohasem teljesülhet."

River flows in you

Mint ahogy az esőcseppek verdesik az ablaküveget tavaszi éjszakán.
Csönd van, csak a kopogtatás hallatszik.
Te egyedül vagy, egymagad és várod, hogy jöjjön, csak rá vársz - Pedig még a nevét sem ismered.
Ő pedig ott áll kint. De te őt nem látod.
Ott rejtőzik az esőben, eltakarja a végeláthatatlan zuhatag.
És te kimondhatatlan késztetést érzel, hogy kimenj az esőbe, elázz.
És megtisztulsz az eső alatt. A bűneidet magával ragadja az ár.
És akkor érzed, hogy ott vagy vele, még ha nem is látod, de érzed.
Megérinted, megcsókolod, a kezét fogod.
Aztán az eső eláll. És te elvesztél.
Ahogy a nap első sugarai áttörnek a felhőkön, visszahozzák a bűneidet.
És elfelejted, hogy szabad voltál. Meglátod a nap fényében, a láncaidat, amikor a testedet körbefonják s csillognak, fájdalmasan emlékeztetve arra, hogy csak ketten együtt lehettek szabadok.
És tudod, hogy neki is fáj most, hogy megint ketté vagytok szakitva.
De csendesen vársz.
Lehetsz majd még újra vele, ez ad reményt az új napokra.
És az eső a lelkedben zuhog tovább.

Long way until I can came back home

 Kalandozni akarok. Elmenni ismeretlen tájakra, városokba, ahol senki sem ismer, csak én magamat. Egyszer ez lenni, egyszer meg az. Ismerősöket szerezni a hosszú út alatt. Útitársakat szerezni és ezeket elvesztve még újabbakkal menni, csak menni.

Ismeretlen utakon bolyongva járni, eltévedni, majd új utakat találni. Soha meg nem állni. El akarok menni. Hegyeket látni, völgyekben járni. Falvak csöndjében osonni. A városban egy sikátorban megbújni. El innen, míg visz a lábam, el olyan helyekre, hol még sosem jártam.

Majd megpihenni egy erdőben, fa vackában aludni, mohával takaródzni. Réteket bejárni, barlangban megbújni.

Tengereket látni, száz kalandot átélni. Ismeretlen neveken bemutatkozni. Elszökni és csak menni, ameddig tart az út.

Majd az út végén visszafordulni. Miután láttam mindent hazajönni. És itthon, csak mesélni, tudva, hogy senki se hiszi majd el kalandjaidat, majd mindet megírni és lepihenni. Fotókat mutogatni. Ismeretlen emberekről mesélni. Élni.

You gave up the fight, You left me behind, You'll always be mine, I know deep inside, All thats done forgiven

Wherever you are? I wont stop searching
Whatever it takes, I need to know

I'll find you somewhere
I'll keep on trying until my dying day
I just need to know whatever has happened
The truth will free my soul

Csak mert nem birok magammal

Róza
x -> átok -> róza iskolai nem mindennapjai -> Eliott -> A keleti boszorkány -> Utazás -> Segitségkérés a keleti boszorkánytól -> visszaút -> A kastély rózsái -> Csók -> Vége(?)

A Fekete Boszorkány

A fekete boszorkány -> Dimitri, a jégboszorka -> Fehér boszorka, avagy a fekete boszorkánk ikertestvére, Dimitri oldalán -> x -> Szerelem -> Fehér boszorka árulása -> x -> A fehér boszorka meghal -> x -> A fehér boszorka mégis él -> X><

no hát kérem szépen alássan hajbokolva mik azok az x-k ott?T_T Sok sok kérdést jelentenek, megválaszolatlantT_T Pl: Miért átkozzák el Rózát, miért szeretnek Eliottal egymásba, mi történik az utazás alatt, legyek geci vagy ne, ha az leszek, nagyon legyek vagy csak picit????

Másik: Hogy találkozik össze Dimitrivel, Miért utálják egymást, mért ellenségek, mért szeret aztán mégis vele, mért van a fehér dimitrivel, mért árulja el őket, mért hal meg, mi történik konkrétan a két esemény között, hogy támad újra fel, mért segit most nekik?????

És még egy meglepetésként:

A fogadóban ülnek -> Miyuki gondolkozik, miért van ennyi hülyével körbe véve -> Elmennek a kúriába -> Találkoznak Ádámmal is -> Ádám mesél esti mesét(?) -> X -> SOK X -> Sho és Ádám szülei ->Tűzünnep -> Takumi -> Epilógus, csak hogy jó vége legyen

Familiar Memories

Azt hiszem ki fog nevetni, de nem teszi, komoly marad. Azt mondtam, olyan érzésem van, mintha már találkoztunk volna, mintha már ismertem volna előbbről, mintha már megírtam volna ugyanazt a levelet neki, amit épp írok. De belesajdul a fejem. A fejem hátsó részénél, mintha nem akarná, hogy emlékezzek, fájni kezd és meggátolja, hogy szabadon gondolkozzak.
Ő komolyan vesz és csak annyit válaszol: Végülis, legalább nem felejtettük el a másikat.
Furcsa fiú. Ha úgy érzem tényleg ő az, mintha csak direkt megcáfolná ezeket a gondolatokat. De ha már nem számitok semmire, megint tesz valamit, ami annyira emlékeztet rá, hogy képtelen vagyok mást hinni.
Sirok.
Szeretnék emlékezni teljesen. Tudni akarok mindent. Tényleg csak álom ez az egész vele vagy az lenne a valóság?
Úgy érzem figyel. Ahol a szél dallamára táncolnak a levelek. Ahol a szél úr. Ahol a szél dalol szabadon. Mintha onnan figyelne folyamatosan.
Az, hogy legalább nem felejtettük el egymást... ugye azt jelenti, hogy nem csak én, hanem mi?
Valaki mondja már el nekem a válaszokat. Fáj. Megőrjit.
Valaki.

From afar I wish you near And with each breath, I tremble with fear

Miyuki a hálóban ült az ágyon szemével követte az ideges fiút.
 - Szeretlek. - nyögte ki végül Sho. Képtelen volt a lány arcára nézni, félt, hogy milyen arc fog visszanézni rá. Megveti a lány? Megvethet, nem zavar - gondolta - csak maradjon velem. Szereti? Nem. Egy ilyen embert nem lehet szeretni. Ha a lány tudná, mit tett, kicsoda ő valójában, gyűlölné. És jól tenné, gondolta. A lány ajkai szárazak voltak, mint a fagyos jég, mikor télen befagy a folyó. Nem tudta, mit válaszoljon. Szája összeragadt és nem akart sehogy sem kinyílni. Szerette volna azt mondani "Szeretlek", de ehhez ő gyengének érezte magát. Sho végül összeszedte magát, hogy rá nézzen a lányra, de az arckifejezése üres volt.
 - Én nem tudlak szeretni. - válaszolta végül. Nem ezt akarta mondani, de végül csak ennyi tellett tőle - De tudom, hogy te meg tudsz rá tanítani. Én nem vagyok elég erős ahhoz, hogy szeressek. Félek. Nem akarom, hogy a közelembe légy, de meghalok, ha nem vagy velem. Érd el, hogy szeresselek.

feel love, change, be free

 hmm, most igy három részbe szedve csak mer ilyen a kedvemxd
Feel Love
Aztán csak úgy odasétált hozzám. Nem mondott úgy igazán semmit, de tényleg semmit. Ahogy mellém ült a párkányra, azt hiszem értettem igy is valamennyire. Nem azt mondom, hogy olyan nagyon - nagyon, de valamennyire, olyan picikét. Szóval leült mellém. Azt hiszem, ő is értett engem. De nem mondott egy szót se. Nem egy beszédes fiúnak ismertem sohasem. Aztán Hercegnőnek szólitott. Ez meglepett, hiszen barátok voltunk mindig is, és a nevemen szólitott a legtöbbször. Pontosan azt mondta
'Igazságos és szép hercegnőm'
Az, hogy ezt ő mondta, meg dobogtatta a szivem. Nem tudtam ez az érzés micsoda.
'Mindig jobban érzem magam, ha veled vagyok. Úgy kicsivel boldogabban'
Nem mertem neki mondani, hogy én is igy érzek... Pedig igy volt. Aztán felállt és már sétált volna el, mikor megragadtam a kezét.
'Ha én vagyok a hercegnő, te vagy a lovagom?'
Ő csak elmosolyodott és a kezemet fogva elémtérdelt.
 'Mélységes odaadással szivem teljéből fogom szolgálni, az én kisasszonyom'
Majd kezet csókolt.

Change.(1, 2, 3?)
Volt egy lány, még réges régen, akit a legjobb barátomnak tartottam, jobban, mint bárki mást. Közelebb volt hozzám, mint azelőtt vagy azóta bárki. Azt hittem, ismerem és azt hittem, ő is ismer engem. Nos, nem igy volt, de ez most nem lényeg. Szóval jól megvoltunk egymással. Én úgy éreztem, bármit elmondhatok neki, és azt hiszem, ezzel ő is igy volt egy darabig. Volt sok közös álmunk, amit szerettünk volna együtt megvalósitani. Emlékszem, sokszor volt, hogy ő meg én csak úgy kószáltunk, bejárva a város sok kicsi utcáját. Sose mentünk ugyanazon az úton. De a beszélgetés általában ugyanazokról a dolgokról zajlott. Az álmunk az volt, hogy rajzolók leszünk. Képregényt fogunk rajzolni méghozzá. Ehhez kell ugye történet is. Szóval ez volt általában ezeknek a sétáknak a témája. Igazat megvallva, általában őt meséltettem a történetéről. Szerettem ahogy mesél. Szerettem hallgatni a hangját. Ha épp nem erről beszélt, akkor azt mesélte, hogy miféle gondjai voltak otthon. Én próbáltam neki segiteni, ahogy tudtam, persze ez szinte semmi volt, hiszen én csak én vagyok. Nem tehetek sok mindent. Aztán egyszercsak megritkultak a délutáni séták. Majd teljesen véget is értek. Majd bejelentette, hogy ő nem fog soha többé rajzolni, irni. Ugy éreztem magam, mint akin egy elefántcsorda taposott épp át. Ennek egy nagy oka volt igazából, méghozzá az, hogy elkezdtem utálni. Nagyon dühös lettem rá. Főleg mert ő mindenben jobb volt mint én. De komolyan. Szebben fogalmazott, de ő nem akart irni, szebben rajzolt, de ő nem volt hajlandó rajzolni. És még voltak ilyen dolgai. Akkor jöttem rá, az emberek milyen gyorsan változnak. Szinte másodpercről másodpercre.

Be Free
Van egy lány, akit én kedvelek, mint közeli barátommal törödök vele. Elkezdte vágni magát. Rögtön rá is kérdeztem, elsőre ugy gondoltam, biztos összekarmolta egy macska. Pontosan olyanok a vágások. Azt mondta, nem macska volt. Akkor megkérdezte, hogy ő volt? Azt mondta igen. Dühös lettem. Tudom, hogy aki vágja magát, az nem direkt feltünő helyen fogja. Ha ezeket a vágásokat az alkarján találom, elöbb kérdezem meg h vágta-e magát. Aki vágja magát, az sose büszke rá. Tudom. Az, hogy csak poénból(?) összevagdosta magát, rosszul esik. Úgy érzem, akárhányszor ránézek a sebekre, hogy gúnyolódik rajtam, hogy kinevet, lenéz. És ez feldühit. Mikor megkérdeztem, mi az oka, azt mondta van rá igenis oka, de nem mondja el. Nem elég, hogy ki nevet, még csak meg se bizik bennem. Úgy érzem, rossz barátja vagyok. Eljutottam oda, hogy megvetem. Nem akarom többet látni a sebeit. Nem akarom meggyűlölni a barátom.
De ő nem tudja, ez mennyire fáj nekem is. Nem fogja azt hiszem, soha se megtudni. Nem akarom elmondani neki. De ha rákérdez, megmondom. Neki azt hiszem, még sosem hazudtam.

If we're made from metal and our hearts from iron and our minds from steel: Could we love each other? Would we stop to feel?

Oh, te nem jelentesz számomra semmit sem egyáltalán


Nem, Te nem jelentesz számomra egyáltalán semmit




De tudod, mibe kerül engem szabaddá tenni


Te jelenthetnél nekem az egész világon mindent...
Nelly Furtado - Say It Right

Three wishes

"Három kívánságot akarsz

Egy, hogy a mennyekig szállhass

Egy, hogy úgy úszhass, akár a halak

Soha nem akarsz elkeseredett lenni

És minden finomat

És a tiszta lelkiismeretet

És mindezt az örömet

Egy szeretőt akarsz, ezer csókkal

Egyet, aki  nyugodt, gyengéd és sosem erkölcstelen

És védelmet egy esős napon

Ha a szeretőd a szerelmét elvenné tőled..."
The Pierces - Three wishes

Another (one in my body?)

A tükörből egy másik lány néz vissza rám. Ugyan úgy néz ki, mint én, a mozdulatai is az enyémek, és mégis biztosra tudom mondani: Ő nem én vagyok.
Az a lány sokkal magabiztosabb, öntelt és a személyisége is más, mint az enyém.
Tudom, mert hallom a hangját, vitatkozik velem, ha nem tetszik neki, ha valamit csinálok.
Olyanokat mondd, hogy tegyek meg dolgokat, és igaza van, meg kéne tennem dolgokat, én csak félek megtenni dolgokat, én csak félek igazat beszélni, kiállni a magam érdekében, magamat adni.
Ő jobb lány nálam, de neki is vannak hibái.

De van itt még valaki, aki nem tudom, hogy ki, nem ismerem.
Ő még csak nem is hasonlit rám, nem látom őt, de néha hallom.
Mikor a szivembe mar a rettegés, hallom a hangját.
Mikor félek, a fülembe suttog.
De nem kedves szavakat.
Olyanokat mondd:
Nem menekülhetsz előlem, te is tudod.
Fuss csak, úgy mókásabb lesz, én itt vagyok veled, tőlem nem menekülhetsz.
Meg foglak ölni.
Rettegj csak, minnél inkább félsz, annál élvezetesebb nekem ez a játék.

És én rettegek. Próbálok menekülni, de nincs hova.
Nincs hova.
Ma reggel hallottam a hangját. A suliba sétáltam, mikor elfogott a félelem és aztán hallottam.
Itt vagyok.
És próbáltam menekülni.
De mondta, nem menekülhetek.
És én szinte befutottam az iskolába, azt hittem jobb lesz, ha bent vagyok, ha vannak körülöttem emberek.
Nem lett jobb. Hallottam.
Azt hitted jobb lesz? Soha ilyen nevetséges dolgot nem hallottam! Mindenkit megölök...

Hazafelé elhatároztam, hogy soha többé nem menekülök.
Úgy éreztem most, hogy a metrón meg fogok halni. Úgy féltem.
De ő most nem volt ott végig. Csak az elején rám ijesztett. Majd azt mondta.
Még nem öllek meg. Az úgy nem lenne mókás.
De hallottam a hangját a buszon.
Mondta, hogy megölhetne mindenkit.
Átvehetné az alakom. Nem vagyok erős. Csak egy kis gyenge senki vagyok, hozzá képest.
Igaza van.
Már nincs itt.
Most nincs itt...