a kibuggyanó vér látványa túlontúl szép ahhoz hogy lemondjak róla

Ébredj fel, Felejts el

Csak annyit akartam így utólag írni, hogy viszlát. Nem mintha látnálak még valaha is.

Nem, nem kell megváltanom az egész világot

De a körülöttem élőket se kell megváltanom. Ezt jó lenne felfogni, mert lassan és biztosan idegbajt kapok.

Ez a saját átkom... Amivel elátkoztam magam és még én sem tudom megtörni, csak ő.
De nem is bánom. Mondhatjuk ez a hűségem ajándéka. Egy zálog.
Csak hogy megmutassam ez a szerelem nagyobb. És ha nem jön vissza - és félek, hogy nem jössz vissza, hiszen olyan régóta várok már, hogy a vizek befagytak és az utak eljegesedtek, de te még mindig nem jössz, holott ezer éve már, hogy elmentél - én itt maradok és várni fogok. A szívem napról napra hűvösebb lesz. De nem halok meg.


Örök álom fedje szemem,
addig amig ő nincs velem...

"I cried for you because you said goodnight
When you really should have said you’ll stay
I cried for you because you took your light
And left me, though you know I’ve lost my way
I cried for you for though you’re thinking of me
You hide it, saying you don’t know me well
I cried for you because I know you love me
I cried for you because you’ll never tell"














"I didn't mean you

Spent my whole life telling everyone to leave me alone
Don't touch, don't look too close
But I didn't mean you

And now you've gone
Because you saw the forbidden sign above my head
And you didn't know,
I didn't mean you

You went to an open door,
instead of knocking harder at mine
I would have let you in
But you didn't know,
I didn't mean you

You didn't see that I cleared the path and left the walkway free
For I told myself that I'll only be tread on by you
But now I look with love upon someone
And no one else matters but him
But still, you fool,
You think I didn't mean you"

"I didn't want the details
Of your pathetic life
How you wished for a lover
And wouldn't mind a wife
I didn't want to picture
A man so sad and weak
I cherished my illusions
Until I heard you speak
I didn't want to ponder
The reasons you confessed
Your torrid past relations
I never would have guessed
That I would seek my refuge
For that I'm angry still
I didn't want to know you
And now I never will"

Emilie autumn

Misery loves company...

It's not the time 
It's not the place 
I'm just another pretty face 
So don't come any closer 
You're not the first 
You're not the last 
How many more? 
Don't even ask 
You're one more dead composer 

Do I need you?
Yes and no 
Do I want you?
Maybe so 
You're getting warm
Tou're getting warm
You're getting warmer oh 
Did you plan this all along 
Did you care if it was wrong 
Who's getting warmer now
That I'm gone
...


I'm not for you
You're not for me 
I'll kill you first 
You wait and see 
You devil undercover
You're not a prince 
You're not a friend 
You're just a child 
And in the end
You're one more selfish lover 


...


You're so easy to read
But the book is boring me
You're so easy to read
But the book is boring me
You're so easy to read
But the book is boring
Boring boring boring boring
Boring boring me

Pray for me
If you want to
Pray for me
If you care
Pray for me
If you want to
Pray for me
If you dare
Pray for me
If you want to
Pray for me
If you care
Pray for me
If you want to
Pray for me you fucker
If you fucking dare

"Hány éves vagy?
Én öregebb vagyok, mint amennyire te valaha is leszel...
Halott vagyok már vagy ezer éve
És alig éltem egy-két évet..."

Sajnos azt kell mondjam még életben vagyok. Lélegzem. A szívem folyamatosan dobog, bár minden dobbanás fájdalommal jár. És még te is élsz. Holott rég halottnak kellene lenned. Ha csak csendben meghalsz, nem lenne baj. De így én se hallhatok meg, tudod? Vagy megtennéd, hogy végzel velem? Hogy véget vetsz a rettegésnek? Már rég elvesztettem a képességem, hogy a holnapot várjam. Túlságosan is régóta élek már, hogy képes legyek remélni. A hosszú évek alatt sikerült megtanultam: Ha hisz az ember, az csak fájdalmat fog okozni, mert úgyis el fogják árulni.

Néha csak azt kívánom, bár csak egy ilyen napon hallhatnál meg...

Mikor minden csendes és nyugodt, csak az én szívem zaklatott, hisz épp megöllek. De nem fog fájni neked, csak nekem. Talán csak egy pillanatig fogod érezni, ahogy szívedbe szúrom a tőröm. De vigyázni fogok rád, ne félj.

Nem hiszem, hogy ez egy olyan rossz világ,

csupán mi emberek elrontottuk.

De vajon van-e esély rá, hogy helyre is hozzunk minden hibát?

De mondd Éjrisz, ha megöllek szeretsz-e még?

Nem félem a halált

már úgy is ezerszer meghaltam már, nincs mitől félnem. Csupán pihenni szeretnék. Alunni. örökké. Semmivé foszlani a kezeid közt. De nem engedsz meghalnom. Élnem kell. Büntetésből. Pedig én már igazából le szeretnék pihenni. Hogy ne fájjon többé. Hogy ne lehessek gonosz többé. Hogy a mindenség részévé válljak, hogy semmivé foszoljak. Hogy ember legyek felül emelkedve emberi mivoltom gyarlóságán. Alunni szeretnék.

szeretnék szabad lenni

talán ez szerelem.
talán nem.

Kibuggyan, vöröslőn fényesen...

Tudom, hogyha megsebzem magam, kifolyik a testemből a gyűlölet a vérrel együtt

De ezt nem szabad.

Mért kell ekkora gyűlöletnek élnie bennem?

Komolyan éget. Én nem akarok gyűlölni. Most, hogy sok küzdelem árán sikerült megszeretnem az embereket, már másokat gyűlölök. Most képes vagyok kedvességel ránézni vadidegenekre és általában nem gondolni rosszat róluk, hanem jót. De most a barátaimat gyűlölöm és a hozzám közel állókat. És nekik ezt nem mutatom (konkrétan 1 vagy 2 barátnőm van akit nem gyűlölök. A másodikat nem vagyok biztos, hogy nem-e azért mert ritkábban beszélünk.)
És nagyon jól tudom, hogy oktalan gyűlölök, mert amint rosszat gondolok megszólal bennem egy hang: És ezt most miért mondtad? Miért lenne ribanc? Miért lennél jobb nála? És tudom, hogy nem kéne gyűlölnöm. Mert amint rosszat gondolok elfog a bűntudat. De mit csináljak? A gyűlölet mindig is bennem égett és nem tudom felszámolni, pedig nem is másoknak, hanem magamnak árt. Komolyan úgy érzem minden nappal jobban szenvedek és gyűlölök. Pedig én nem ezt akarom.
Ha szeretnek, azért gyűlölök, ha sajnálnak, azért, ha dicsérnek azért...
Bárcsak tudnék beszélni erről valakivel, de ritka az olyan ember aki ismeri ezt az érzést.
Olyan nap is ritkán van, hogy nem gondolok a halálra. Nem vágyom a halált, de őszintén, lehet jobb lenne, mint ami most van. Igaz szívből kívánom, bárcsak igaz lenne ez, hogy 2012ben növekszik a rezgésszám vagy mi és ennek hatására megjavulnak hosszú időn belül a dolgok. Tényleg szeretném, ha igaz lenne. Minden megadott napért hálás vagyok az égnek, hogy élhetek, de fáj.
Bárcsak értené valaki. Bárcsak megtudná valaki fékezni a gyűlöletem.

Monoton dal. Olyan, mint egy cirkusz zenéje. Hívogató, ismétlődő, fülbemászó.
"Ragyognak, csak egyetlen.
Ragyognak, mind egy.
Mind egy és mind külön.
Ragyognak, mégis kialszanak.
Csillagok módjára,
mint a szentjános bogarak,
körbe keringenek, s meghalnak."
Újra és újra.

He is just kill for fun fun fun fun....

He is a bad guy with a tainted heart

But mama im in love with a criminal
And this type of love Isn't rational, it's physical
Mama please don't cry I will be alright
All reasons inside
I just cant deny
Love the guy

Óvakodj a farkastól

Utálom a hülye picsákat.

Nem szép kijelentés de agyfaszt kapok pár embertől. Az a gáz, hogy néha barátaimtól is. És nem is velük van igazából bajom. Hanem magammal. Gyűlölöm, hogy gyűlölöm őket.

Köszönöm

A szavak elkopnak ha túl sokszor használjuk őket.

Got buried alive in somebody's world. There's too many people and too many girls. Got nothing to hide, you know what to do: Cause he loves himself... But he doesn't love you.

Érzelmeink csöndben fullnak bele az idő tavába

Hogy végül kivesszen belőlünk a mi s legyen már csak te meg én.
Szeretet nélkül.
Hűség nélkül.
Ragaszkodás nélkül.

Életfogytiglan

Az ágy közös.
A párna nem.
Pilinszky

Lehunyom szemeim.... Visszatartom a lélegzetem... És imádkozom, hogy a vihar minnél előbb tovább álljon...

"Hajnal, ha ragyog
halványan, erőtlenül,
napsugár lobban.
Megfojt a szomorúság,
felsegítem a ruhád."

"Nyári éjen - hang.
A nagykapun zörgetnek?
Ajtómhoz értek?
Hírt ha hoznak terólad
túléli - e azt reményem?"

Szeretném hallani

Sikolyaid, ahogy körmöm bőrödhöz ér és feltépi, vérző sebeket ejtve rajta.
Suttogásod, mikor gyenge vagy és az én nevem az egyetlen, ami megment.
Kacagásod, hogy rám nézel és nem érted, hogy lehetek én az erősebb.
Hangodat, mikor engem hívsz és csak én létezem.

Nem, te nem értesz egyáltalán semmit se....

Te csak egy ember vagy... S mint ember, féreg. Élősködő. De vajon megköszöni-e a bolha a macskának ha a vérét szopja? A tetű a virágnak, hogy leveleit elpusztítja? Ahogy ők, úgy te sem tudod megköszönni fenntartódnak, hogy éltet.
De ne aggódj emiatt. Mind ilyenek vagyunk. Még én is.

Az emberi lét felépírése

Van egy agyunk, amivel gondolkodunk, ami reálissá tesz minket. Ez saját maga rabja.
Van lelkünk, ami meghatároz bennünket. Ezt uralhatják.
Van még szívünk, amivel érzünk. Ez csak a mienk.

Írisz

Megint a fejemben van. egy éve írtam talán róla. Egy darabig békén hagyott. De mint a naplementében növekvő árnyak úgy nő ő is bennem, bármikor amikor kétségekkel vagyok telve. Még nincs hatalma felettem. De a hangja egy selyemkendő érintésével fojtja torkomat. Gyilkold meg őket. Ők kis pondrók, sehol sincsenek hozzád képest. Benned, csak benned megvan a hatalom, hogy megszabadítsd tőlük a földet. Ha meghalnának minden egyszerűbb lenne.
Nem akarom ezt tovább hallgatni. Még csak suttog. Mi lesz ha annyira eluralkodik rajtam mint tavaly? Nem mondom, hogy nem történt már meg mostanában. De még nem olyan gyakran.
Szabad akarok lenni. Valaki mentsen meg tőle.

Enkidu halála

"Ki szép a férfiak között?
Ki hatalmas a férfiak között?
Gilgames szép a férfiak között!
Enkidu hatalmas a férfiak között!"

"Enkidu, ifjú barátom, kivel legyőztük a puszta párducát,
Megmásztuk a hegyet, amelyet senki sem ismert,
Megfogtuk és leterítettük a menyei bikát,
Humbabát levertük, ki a cédruserdőben lakott.
Micsoda álom nyűgözött le téged,
Komor agy és nem hallod hangomat!"
Enkidu pedig nem veti fel szemét.
Szivét érintette, - az sem ver többé.
Lepelbe burkolta barátját, mint a menyasszonyt,
Mint az oroszlán, oly hangosan ordít,
Mint a nőstényoroszlán, ha elveszik kölykét."

"Lebírhatatlan a halál.
Házat örökre építünk, pecsétet örökre ütünk?
Örökre osztozkodnak a testvérek?
Örökkévalóságra születnek a gyermekek?
Örökké árad a folyók vize...
Csak a halál napjai nincsenek megszabva."