Talán elvesztem
Talán rám találsz majd
Talán félek
De te segítesz rajtam
Talán elveszek
De te majd megtalálsz
Szabaddá teszel
Mint a füstöt a láng

Istent áldó dalokat éneklek tanulatlan, csak a szivemből szól s igazat

Áldom neved, áldom neved, áldom neved, áldom szent neved...
Hisz nincs nagyobb szentség, mint áldani neved
Ki tudna szebb teremtést a tiédnél
Áldom neved, áldom szent nevedet,
Hisz nincs nagyobb csoda
minthogy ezt megtehetem.

Elvesztettem Istent és félek, hogy nem találok rá megint.

Miért kell folyamatosan bőgnöm, mikor rá gondolok?

Én nem akarok miatta ennyit sírni. Túl közel lenne a szívemhez? Valószínű. Pedig sose szoktam senkit ennyire közel engedni. Hiányzik, hogy nem mondhatom neki, hogy szeretem. Hiányzik, hogy fájt a szívem mikor nem írt. Hiányzik, hogy nincs velem. De ha írnék neki, nem tudnék, csak rá gondolni.
Ez a szerelem? Mert ha ez az, akkor nem akarom. Nélküle is éreztem ezt. Miért? Mert annyira hasonlít egy fiúra akivel habár sohasem találkoztam, de mindig róla álmodtam éjszakánként és mindig úgy éreztem, hogy ott van velem. Éreztem a leheletét, kezének simítását. Tudtam, hogy ott van és mindig szomorú voltam, mert nem tudom megtalálni őt a valóságban. Ő pedig annyira hasonlít erre a fiúra, hogy a hasonlóság rémisztő. És mégis, mikor kezdem elhinni teljesen, hogy ő az, mintha direkt valami olyat csinálna, ami egyáltalán nem illik a képbe. Pedig ugyanolyanok. A szavaik, a kifejezéseik. Egyszer megemlítettem neki, hogy olyan mintha már régebben egy másik valóságban ismertem volna. Mit válaszolt, tudjátok, mit válaszolt? "At least, we dont forget each other" Legalább nem felejtettük el egymást. Vajon tudja, hányszor sírtam miatta? Nem hiszem. Most is bőgés határán állok.
Miért kell ilyennek lennem? Miért nem tudok egyszerűen csak írni neki?
Félek, hogy nem szeret. Félek, hogy nem fog visszaírni. Egyszer elmondtam neki azt is, hogy van egy fiú, akit szeretek, pedig soha nem is találkoztunk. Nem nevetett ki. Azt mondta, remélem rá fogok találni erre a fiúra.
A fekete lovag fényes páncéljában bárdjával a szívemet aprítja.
Sírok.

Mi lenne ha csak elindulnék megkeresni téged?

Idegen utakon tévelyegve járni,
hívó szót remélve ajtók előtt állni,
csöndes éjszakákon magamra találni,
nappalok fényénél barátokkal lenni,
Hold fényénél halkan remélni,
hogy lesz olyan idő is,
mikor nem kell tovább várni.
Szerelmes suttogással eltelni,
Karjaidba zárva  ismét tied lenni.

József Attila: Üdvözlés

Ma újfent üdvözöl szivem
A szomorúság enyhiben.

Ma száll szerelmem bronzhajadra,
Mint holdsugár pajkos patakra.

Ma bús torokbul hull a szó,
Mint holt fölött a puskaszó.

Ma nem fogynék ki én a csókbul:
Galamb szemelne friss kacsókbul.

Ma ím elődbe térdelek,
Szerelmesen köszöntelek.

De férfiságom harcra int,
Csitítom, fölpattan megint.

S oly bús szivem, hogy még megöllek.
Nem ma, ne félj, ma üdvözöllek.

"Mindig itt legyél. Altass el, ringass mint régen, már értem a mesét: Jól csak a szíveddel látsz. De néha még a szív is téved, hát mindig itt legyél! Hiszen semmi volnék nélküled."

"Ezen a földön,
mindig búcsúzni kell.
De soha ne félj!
Minden életedben ott leszek én is!"

Nem

Néha szeretnék meghalni. Mint most.
Feltünne, ha meghalnék?

Annyira fáj

Visszajössz valaha is vagy hiába várlak?

Gyülölet

Egyre jobban eltávolodom saját magamtól...
Gyűlölöm az embereket, pedig nem akarom. Még most is arra tudok csak gondolni, milyen csodálatos és nagyszerű az ember.
Gyűlölködő emberek vesznek körül. Én meg gyűlölöm őket a gyűlöletük miatt... Beszennyezem magam is és csak sírni tudok, mert ez nem én vagyok.
Én nem akarok rosszat mondani másokra. AZ nem én vagyok. Én nem akarok rosszat gondolni másokról. Nem akarom azt mondani másra, hogy rohadt kurva se azt hogy hülye liba. Mégis ezt teszem.
A barátaimra mondom legtöbbször. Tele vannak gyűlölettel, mégis nekem fáj az ő gyűlöletük. Nem, nem, nem akarom.
De nem akarok senkire se ilyet mondani. Nem erre tanítottam magam, ezt nem szabad tennem. Ha látnál megvetnél. És ha megvetnél inkább meghalnék.
Meghalnék, hogy megvethess
Annyira üres vagyok. Egy váz, egy burok egy semmi.
Mit tettem magammal?
Miért lettem ilyen? Tudom, hogy ez nem én vagyok. Én nem vagyok ilyen. Ez csak szemét.
Romhalmaz. Kukába való. Ki akarom dobni ezt a részem. Nem akarom hogy hozzám tartozzon...

Hiányzik az eső

És a villámlás. Ahogy az esőcseppek futnak az ablakon.
Hiányzik...

Spirit: You can't take me

"Got to fight another fight
Got to run another night
Get it out
Check it out
I'm on my way and I don't feel right
I gotta get me back
I can't be beat and that's a fact
It's okay
I'll find a way
You ain't gonna take me down no way

Don't judge a thing
Until you know whats inside it
Don't push me
I'll fight it
Never gonna give in
Never gonna give it up no
If you can't catch a wave
Then you're never gonna ride it
You can't come uninvited

Never gonna give in
Never gonna give it up no
You can't take me
I'm free

Why did it all go wrong?
I wanna know what's going on
And what's this holding me?
I'm not where I supposed to be
I gotta fight another fight
I gotta fight with all my might
I'm getting out, so check it out
You're in my way
Yeah, better watch out

Don't judge a thing
Until you know whats inside it
Don't push me
I'll fight it
Never gonna give in
Never gonna give it up no
If you can't catch a wave
Then you're never gonna ride it
You can't come uninvited
Never gonna give in
Never gonna give it up no
You can't take me
I'm free

"I know the sun is set to rise... And she dreamed of paradise everytime she closed her eyes"

A napvilág halála

És ott állunk a fényben,
Te meg én.
Pont úgy ahogy régen
Még a legelején.

Megszakad a szívem...

Szó nincs erre az érzésre.

Ahogy ránézek és a hideg felperzseli a hátamat. Tüdőm összenyomja a szívemet. Egy hatalmas kő van a lelkemen. Egészen összezsugorodok. A magány hasba szúr tőrével. Szemembe sóskeserű könnyeket csal az emlékezés. A szavak nyelvemtől nem válnak el, csendre ítélve.Kezeim nehezek. Kifacsarodok.

Ne higgy nekem, ne higgy nekem...

"Veszteni nem tudsz most sem még"

Eldöntöttem, hogy kéne meditálnom. Vagy legalábbis magamba merüléseket tennem. De nem igazán tudom hogy. Két változatot látok magam előtt: 1, Kurva jól megy, mert az a meditálás, amit én történetírásnak vallok.(mikor csak a történeten gondolkodom) 2, Azt se tudom, hol kezdjek bele.

Pedig szeretném csinálni. Szeretném megismerni magam és az én isteni lényem. Mert én hiszek benne, hogy mindenki alapjában véve jónak született, csak a mocsok, ami már születésünk előtt rakódik ránk, eltorzít minket. Én szeretném megtalálni ezt az önmagam. Mert valahol a trutyi alatt létezik.

Az emberek még azt sem képesek meglátni ami a szemük előtt van

Képtelenek vagyunk az új dolgok meglátására. Megérteni a dolgok folyását, mégha azok a legegyértelműbbek is.
De hiszek abban, hogy képesek vagyunk a változásra, és arra, hogy meglássuk a dolgokat. Csupán a látásunkat kéne felnyitnunk, hisz nem vagyunk vakok, csak zárva a szemünk és valami csökönyös gyerekesség hajt minket abban, hogy zárva tartsuk. Hisz "Ha bezárom a szemem, nem látsz engem.". Ilyen ez is.

Én szeretném kinyitni a szemem és kitörölni a csipáim. Túl régóta vakoskodom.

See no evil Hear no Evil Speak no Evil

"Porig aláz, kiborít engem
Idegileg ez a szerelem
Semmi nem kell
Könyörgöm menj el!

Elmegyek, ennyi és nem több
Így volt szép
Kedvesem, veszteni nem tudsz most sem még
Ritka perc, szóra sem érdemes a szó
Meglehet tegnaptól egyszer sem volt jó!

A szavak nagyon vigyázz, eltalálhatnak
Burokba nem szültek még
-senkit- hallhatatlannak
Ahogy azt megszoktad már, újra mindennap
táruljon szemed elé
Egy giccses képeslap ..

Ne higgy nekem, én rosszat akarok
Szerelmeim ugyanolyanok
Minden héten, velem az élen

Titkaid, oly mélyen altatod már rég
Nem tudom, hogy van, hogy nem untad meg még?
Gyermekek, törjetek minden álmot szét!
A semmire a semmi az nem lehet mentség

A szavak nagyon vigyázz, eltalálhatnak
Burokba nem szültek még
-senkit- hallhatatlannak
Ahogy azt megszoktad már, újra mindennap
Táruljon szemed elé
Egy giccses képeslap

ne higgy nekem, ne higgy nekem, ...."

"Nem tudod, mit teszel, amikor döntesz, csak várj még, hogy győzhess.(...) Aki tétova nem tud a bajok elől futni, te nem fogsz messze jutni, sose törik be, a sose törik be a vadló. Ki nem lesz hős, nem győz."

Aludj csak, én álmodom

Azt álmodtam, hogy megállt a szívem. Valamit kerestem és megakartak ölni érte. Láttam a napot szemben. Nem öltek meg, mert tudtam, hogy másnap meghalok amúgy is. Nem találtam meg, amit kerestem. Átvert, akiben bíztam. Úgy kb ennyi.

Pár nappal előtte egész különöset álmodtam. Vadásztak rám, de sikerült elmenekülnöm előlük. Egyszer elkaptak de akkor el tudtam menekülni. Anna mondta el, hogy ő hallotta, hogy lehet elszökni. De ő nem tudta, hogy én is megvagyok jelölve. Meg senki se tudta. Egy másik lánynak is segítettem, aki szintén meg lett jelölve. Vele nem tudom mi lett, én csak elmondtam neki, hogy kell megszökni. Az előtt Nikcával jártuk a várost, de miután elkaptak ő eltűnt a történetből. Helyette viszont egy fiúval jártuk a várost. Ő tudta, hogy én is meg vagyok jelölve, mégis velem maradt. Hercegnek neveztem, de nem tudom miért. Mindenesetre Herceg velem volt. Aztán egyszer csak feltűnt a Bikkes és odaadott egy üzenetet, de nem mondott semmit, illetve nem emlékszem, hogy mit mondott. Ez volt a lapon: PSFIND. Na, hogy ez mit jelent azt nem tudom és álmomban se tudtam, mert a Herceggel próbáltuk kitalálni mit jelent. Valahogyan aztán egy templomszerűségbe jutottunk. Ott akartuk megtalálni a jelentését a PSFINDnak. Már jó ideje ott voltunk mikor ránk találtak. Őt is megjelölték, mert velem volt és itt vége lett az álomnak. Asszem meg akartak ölni, mert már egyszer elszöktem és a Herceget is, mert velem volt.
De mi az a PSFIND???

Késő nyári nóta

Ha a tél eljön, kiveszik a nyár.
Ha fúj a szél, kialszik a tűz.
Ha könnyeid hullanak, semmi sincs már.
Holnap rád is egy új nap vár.

Szerelem, az ami bánt.
Szeretet, ami felemészt.
Szemeidben száraz láng.
Sokszor nekem is fáj.

Kedves szavak, lassan múlnak,
Keservét elviszik a régi búnak.
Kérném én: Szeretsz-e még?
Kár lenne, hisz tudom a választ.

Volt, hogy te tettél jobbá.
Volt, hogy büszke voltam rá.
Várni rád most fáj nekem.
Volt régen egy boldog nyár.

Ami fáj, az ugye fáj?

'Viharokat fogsz átélni. Többet is, mint gondolnád. Csendes és hideg éjszakák várnak rád, hogy magányba burkoljanak. El fogsz felejteni. Ki fog törölni az emlékezeted. Semmire nem fogsz emlékezni. Se a fájdalmas sírásokra, se azokra a boldog pillanatokra, amikor együtt nevettünk az ég alatt ölelkezve. Csak a szeretetre fogsz emlékezni, mert ezt a köteléket nem tudja semmi sem eltörölni kettőnk között. Vissza fogok térni. Rám fogsz találni. De nem fogsz emlékezni, legfeljebb halovány emlékekre, melyeket a köd ellep. Halott leszek a szívedben. És rám is ez a sors vár.
De ha éjjelenként felébredsz álmodból, ott leszek és vigyázlak. Ha magányos vagy, egyedül sosem hagylak, még ha nem is veszel észre. A szívemet rád hagyom. De halott leszek, és nekem te is halott leszel. Nem fogsz emlékezni. El fogsz felejteni. De rám találsz.'

Igazad volt. Elfelejtettelek és csak álmaimban látlak. De tudom, hogy itt vagy. Rád fogok találni. De én halott fogok maradni.

Emlékezz rám

Még akkor is ha már régen elfelejtettél.

A rózsa

A rózsa, rózsa fénylik estelig,
és illatával a kert megtelik.
Ha szárnyra, szárnyra kap az éjszaka,
emlékké lesz a rózsa illata.

Fazekas László

Cherish

"A csillag sápadt fénnyel
szemét behunyta már,
elszáll lassan az éjjel,
pirkad a láthatár.

Még csend ül völgyön, tájon,
és messze valahol,
harmatban függő ágon
egy csalogány dalol."

 H. Hoffmann von Fallersleben: Hajnal

A tűz, a fény, meghal a
remény. Ajkadon
a könnyed az én imám.

Csend. Kezemben fagy a hó.
Meghal bennem az
mi jó. Csak a csend marad.

"A város egy nagy közösség, ahol az emberek eggyüt magányosak"

Ha meghalok én azthiszem azt szeretném legjobban ha elhamvasztanának és oda dobnának a szélnek. Akkor végre újra együtt lehetnénk. És ha fúj a szél és ég a tűz én ott lennék, mint a régi időkben.

De igazság szerint a régi idők elmúltak. Nem leszek valószínűleg itt a halál után. Újraszületek, csak hogy bűnhődjek. De úgysem bánok meg semmit, mert nem érzem úgy, hogy lenne, mit megbánnom. Azt hiszem a tőlem telhető legjobbat nyújtottam mindig is. És ez épp elég arra, hogy ne legyen bűntudatom és hogy ne bánjak semmit.

És ennyi nekem éppen elég. Néha szeretném azt hinni, hogy az apró dolgok Istenének is elég ennyi.
Ha másnak nem is, neki meg kéne értenie.
De megbüntethet érte. Nem lennék miatta mérges és nem érezném úgy, hogy a semmiért büntet.
Vannak bűneim. De én is csak ember vagyok.

A halál egy napon kezdődik az élettel csak kicsit késöbb jövünk rá a jelenlétére, mint az életnek...

Elhavazva

 csomo mindent kéne csálnom és a bőség zavarában nem csinálok semmit. fainságosság nem?

"Mirror, mirror, on the wall; tell me that I've got a heart after all."

Memento

In omnia paratus

Bármire képes vagyok.

Isten létezik, mert hiszünk benne vagy hiszünk benne, mert létezik?

Ki vagyok?

Ember vagyok. Istenség, saját magát foglyul ejtő játék, élet. Mindenség.
Szabad vagyok. Csak a testem börtönöm, örökké fogja vagyok mégis. Szabadon is fogoly vagyok.
Érthetetlen vágy. Érintés és ölelés. Hideg kés nyele vagyok. Gyilkos indulat.
Tűz vagyok és fagyos Jég. Forróság. Nyári éjszakákon tenger.
Érintetlen és tiszta vagyok. Hazugság által bemocskolt, természettel megtisztított.
Álom vagyok. Illúzió. Teremtés és Pusztitás vagyok.
Temetés vagyok. Önmagam sírja. Saját vesztőhelyem.
Ég vagyok. Felhőkkel takart égbolt. Téli nappalon gyermekek játéka, hó vagyok.
Mindenség vagyok. Élet. Játék, istenség egy fogoly testben. Ember vagyok.

Par Amour

"Tudom, felnőttél vele és meghaltál vele.
Ő volt, aki újra élővé tudott téged tenni, Baba."