Ismerem a határaim

Altató

"Könnyekkel teli volt az a nap
Ahonnan a hamu fog felemelkedni.
A bűnös ember halálraítélt,
Hát kegyelmezz rajta, Hatalmas Úr,
Könyörületes Jézus.

Lacrimosa dies illa
Qua resurget ex favilla
Judicandus homo reus
Huic ergo parce, Deus,
Pie Jesu Domine"

ELÉG

kibaszottul elegem van mindenkiből. a nyálas undorító féregeskedésükből. a gyengeségükből, a hülyeségükből, az érthetetlenségükből. megértő mosolyaikból, azt hiszik tudnak valamit, pedig kurvára SEMMIt nem tudnak. undorító kivert csöcsszopó kutyák, akik még a saját gazdájukat is képesek lennének Megkapni. én kérek elnézést, hogy NINCS szükségem ilyenekre. azt mondtam volna kutyák???? még a kutyákra is sértő, hogy hozzájuk hasonlítom őket. eszközök, talán, bár megnézném, ki ér ilyen eszközhöz. még egy kés is tudja hol a helye és hogy NEM vághat bele gazdájába. KELL tudniuk hol a helyük. ez a dolgok rendje.

ÖNZŐ, BÜSZKE, GŐGÖS és ÖNTELT vagyok. és nem érdekel. SOHA TÖBBÉ NEM tud érdekelni. Sajnálnám, hogy tele vagyok gyűlölettel?! és ha ez LESZ ami megöl? ez AZ ami ÉLETBEN tart. folyton tombol, nem áll le, pusztít, gától MÉGIS a szenvedésben ÉRZEM, hogy ÉLEK. 

TALÁN engem marcangol és lassan megöl. de hát ez az élet. nem más. és telve vagyok BÁNATTAL. de nem FOGOK így MEGHALNI. DE NEM BAJ. SOSE BAJ. hisz csak az VAGYOK AKI VAGYOK. SOHA NEM TÖBB. NEM KEVESEBB.

Vicces,

mikor rátalálsz magadra, egy ismeretlen emberben.

Szeretnék elmenni, messze

Az ablak előtt állok. A hold és a lámpák fénye hívogat. Egy furcsa vágy. Érzem: Mennem kell. Kellene. De fogva tartom magam. Nem bírok megmozdulni. Tudom, hogy vár rám valaki. valahol. Csak el kellene indulnom egy irányba és rátalálnék. Vonz az este. A Hold hív, mint valami szerető. Belefulladok a vágyba, hogy követhessem. Vonzásban tart. De nem tudok mozogni. Leláncoltam magam. Pedig milyen jó lenne csak menni és eltűnni innen! Csak egyszer csinálnék ilyen bolondságot, szabad lennék. 

De nem lehet. Fogva tartanak a láncok. Az érvek és az okok.

Még nincs vége, mert nem érted

"I love you more, than I did before..."

Régen írtam, ma is igaz

Szeretnék boldog lenni. Bárcsak csend lenne. Olyan, mintha egy orkán zúgna és rombolna bennem. Beszélgetek magammal. Szeretnék egy lenni magammal. Nem találom Istent. Olyan ez, mint mikor vizet keresel a sivatagban. Tudod, hogy van valahol. Mégis, sokszor megtévesztenek a délibábok. És még ha rá is találsz az oázisra, bizonytalan vagy, hisz nem tudod, nem - e csak káprázat. Szeretnék hinni. Magamban és Istenben. De egyenlőre egyiket se találom, nem hogy hinni tudjak benne.

Megfigyelés

eddig az arany színű sminkre azt hittem ócsdi és fellengzős, de sikerült egy jót összehoznom:) Meg most meg is szerettemxD Olyan aprócska a szembogaram így... Nem tudom miértxD Eddig mindig úgy nézett ki hogy sokkal nagyobbnak látszottak a szemeim mint valójában. Ez volt a kék és fekete színeknélxD Nos az arany és rózsaszínnél pont fordítva. Ez inkább kislányos. De tetszik:) Nem illik ilyet mondani, de kifejezetten huncutnak és szépnek gondolom magam:D

Éjsötét -
Nem fog rajtad a halál
Hófehér -
Hekáté anyánk visszacibál

Szükségem van rád, mióta megismertelek őrületbe kergetsz... De ez nem elég ahhoz, hogy kimondjam 'hiányzol'.

Tisztában vagyok saját bűneimmel. Hogy mennyire végtelen a lista. És azzal is, hogy egyik sem megbocsátható. És az igazság az, hogy félek. Nem akarok egyedül maradni. Mégis félek kegyelmet elfogadni, bármelyik istenről is legyen szó. Ez a legnagyobb a bűneim között azt hiszem. A büszkeségem. Ha nem lennék, ennyire átkozottul büszke és dacos, hagyhatnám, hogy megmentsenek. De inkább a halálba rohanok, még ha félve is, minthogy megalázkodjak.

A vicces az, hogy néha elkap a vágy, hogy férfi legyek, de pontosan tudom, hogyha férfi lennék nő akarnék lenni. Kicsit beteges.

Most jön az, ami még nem volt. Össze olvasok mindent New Yorkról. Főleg Brooklynról. És főleg a Carroll Streetről. Mér pont arról? Csak mert. Ott fog lakni egy szereplőm. Még nem tudok róla semmit. Csak hogy akaratos, önző és mindenféle férfival összefekszik, de egyikkel se gondolja komolyan. Kivéve egyet. És azzal sem akarja, csak menthetetlenül beleszeret. .

Kezeim elhültek, csak
derengő fénypont
az élet. Látlak -e még?