Sajnálom, hogy elfelejtettelek,
hogy nem az vagyok, aki.
Sajnálom, hogy nem úgy szerettelek,
ahogy lehet embert csak szeretni.
Létezésedről is csak úgy tudok,
hogy felírtam ajtómra neved...
Arról más eszembe nem jutott,
csak hogy valaha szerettelek.
S ahogy szemem nevedre tévedt
könnyek szöktek belé.
Hiába gondolkoztam sokáig el
semmire sem emlékszem még.
Fontos voltál nekem,
mindennél fontosabb.
Most mégsincs egy emlékem se,
belőled semmi nem maradt.
Ha hallja imám az ég,
adja meg még egyszer nekem,
hogy láthassalak egyszer még
s el ne felejtselek sosem.
/Artnak/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése