Furcsa dolog, az amikor az ember elmesél egy történetet. A java része hazugság, még úgy is, hogy az ember igazságra épitkezik. A szereplők ugyanazok maradtak, a jellemük ugyanolyan. Csak a történésekben történnek csusztatások. Most csak eszembe jutott ez.
Vegyük például Dimitrit és a tűzboszorkányt. Dimitri jégboszorka, de mégis beleszeret a tűzboszorkányba. És szeretik egymást. És végül, sok történésen keresztülmenve együtt lehetnek és együtt élhetik le a megmaradt életüket. Itt vége a történetnek írásban. De a valóság folytatódott. 1 évig együtt éltek, igen.
De utána? A tűzet elviszi a szél. Ez a világ rendje. Ha nem elviszi, akkor megöli. A jég? A jég marad. Így ahogy a tavaszi szelek fujni kezdenek, hiába próbál a tűzboszorkány harcolni, ő mégiscsak tűz marad, és minden akarata ellenére, egy nap útra kel a széllel. De a jég jobban szereti, igy keresni próbálja. Aztán évekkel késöbb rá talál. Talán 5 vagy 6 év telt el azóta h látták egymást. A nő semmit nem változott és a férfi sem. De nővel volt egy 5 éves forma gyerekecske. Persze a férfi nem vár magyarázatot. Nagyon is érzi, hogy a nő más férfiakkal volt, ezekben az években. Ő nem tudja, hogy rosszul hiszi. Elátkozza a nőt, hogy az elvesszen és soha ne találjon útra. De a kislány ott marad.
És nem haragszik a férfira, mert nem érti mi történik. Boldogan megy oda hozzá és kérdezi meg őt hogy hívják. És mikor a férfi elárulja a nevét elcsodálkozik. Hisz az apukámat is így hívják-mondja.-Anyu mindig azt mesélte, hogy ő volt az egyetlen férfi akit szeretett, de a szél elvitte tőle.
És a férfi zokogva ölelte magához a kislányt. Elmondta neki, hogy anyukája már soha nem jön vissza, mert az aput keresi. De sohasem mondta el neki, hogy nem fogja megtalálni.
Ez az igazi vége. Persze ez se a vége. A nő amugy erdőkön és pusztákon keresztül jár, egyre mélyebben lesüllyedve a saját őrületében. A férfi pedig amelett, hogy segiti a kislányt és magához veszi, az átkot próbálja minden erejével megtörni. Mire megöregszik magába roppan és a gyász viszi el még korán.
És ugyanaz elmondható a legtöbb történetemre. Én tudom az igazságot. De az fájdalmas eléggé ahhoz, hogy ne tudja meg senki. Ha valaki kérdezné elmondanám. De a boldog vég megnyugtatóbb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése