"Nincs már senkid. Nincs senki. Csak én vagyok. Én, a fekete csönd." Ez az egyik kedvenc képregényemben hangzik el. Nem vagyok benne biztos, hogy pontosan igy, de valami ilyesmi. Most nincs kedvem utánanézni. Igazából utóbbi 2 napban 3 nagyszerű könyvet is olvastam. A Ködszerzet első kötete Brandon Sandersontól, Guillaume Musso: Ott leszel? Ez több dolog miatt is nagyon tetszett. Maga az alapötletet is nagyszerűnek találom: Eliott kap egy idegen hapitól 1O pirulát amivel visszamehet a multba. De megváltoztathatjuk-e a múltat anélkül, hogy elveszitenénk a számunkra fontos dolgokat? Sikerülhet-e egyáltalán vagy a sors erősebb nálunk? A másik ami miatt nagyon tetszett az maga a könyv cime: Ott leszel? És egészen az utolsó oldalig nem jöttem rá mért ez a cime. De az utolsó oldalon kiderült, kire vonatkozik ez a kérdés. A harmadik könyv pedig William Goldmantől A herceg menyasszonya. Nem is tudom úgy igazán szavakba önteni mi volt olyan jó ebben a könyvben. Maga a stílus amiben a szerző ír is megragadó, és ahogy fonogatja a történetszálat a kettős elbeszéléssel. Az egyik az író aki meséli a történetet, a másik pedig William Goldman aki lelövi előre mi fog történni vagy csak elmondja átvezető szövegként mi történt azok alatt a részek alatt amiket ő kihúzott a könyvből vagy csak mesél a gyerekkoráról.
Na de egy kicsit miért lett Jégszív és Fekete halál a mostani bejegyzés címe. Mondjuk igazából csak ilyen hangulatom van. A halál jéghideg. És erre tegnap jöttem rá. Meghalt a degum. Ez ilyen patkányszerű állatka. Már jó öreg volt. Még élőnek tünt. Még úgy is nézett ki mint aki lélegzik. Már egy ideje betegeskedett, nehezen mozgott, úgyhogy nem is tünt fel ideig hogy meghalt. Csak mikor hozzáértem, hogy megsimogassam. Jéghideg volt a bundája, a teste teljesen kihült és még a bunda ellenére is éreztem ahogy végig simitottam rajta a kezem, az összes csontját.
De nem is erről akartam beszélni...:/ Nem is tudom miről akartam beszélni. Illetve tudom, csak leirni nem tudom. Dimitriről. Igen, Dimitriről. Nem igazán tudom mit akartam mondani. Átkozodni vagy áldani. Nem tudom hibáztatni. Mert megértem. De nem tudom. Még abban sem vagyok biztos hogy emlékszem rá. Vajon csak az én részem vagy esetleg tényleg létezik. Jégszive van. Érez, de jégszive van. Végülis jégből volt, nem tudom mit akartam. A jég pedig hideg. A halál pedig fekete. Tudjuk. Nem is tudom már mi igaz és mi nem. Túlságosan is sírós lettem. Le kéne szoknom.Olyan sziv kellene ami nem érez, és akkor minden rendben lenne.
Éjszaka találkoztam Napóleonnal. Nem is tudom biztosan hogy ő volt-e vagy nem. Nem emlékszem miről beszéltünk mi történt kettőnk között. Vörös haját hátul egybefogta, de két tincs előrelógott. Egyenesen fésült haja volt. Élénkvörös. Mint a frissen kicsorgó vér. A szemei is hasonló barnásvörösesek. Fehér inget viselt, nemesi öltözetet. Fekete térdnadrágot, fehér harisnyát, sötétbarna félcipőt. Erős fából készült sétapálcája volt, bár néhányan párbajpálcának vallották.Fekete mellényt viselt a fehér ingen. Komoly szemei voltak. Erősen összezárt ajkai. Apró ajkai vannak és fakók. Borúsan nézett, de nem volt szemében szomorúság vagy megbánás, de valamitől még is borúsnak hatott.Igy nézett ki.
Valamiről beszéltünk. Nem tudom miről. Hol rám nézett, hol ki az ablakon. Valami fontosról beszélt. A falnak támaszkodott. Kezét volt, hogy gatyája zsebébe dugta, hol pedig összefonta. De hogy miről volt szó nem tudom.
Nem tudom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése