Le kell szoknom a folyamatos sirásról...

Tényleg folyamatosan bőgök, mindenen. Mert boldog vagyok, vagy mert szomorú. Vagy csak sziven talál valami. Le kéne szokni róla, na.

road to nowhere

Egyre jobban rajtam van az utazhatnék. Még jó, hogy hamarosan megyünk osztálykirándulásra, bár az nem teljesen az amit én akarok. Én hegyre akarok fölmenni vagy völgybe lecaplatni, teljes ruhában a vizbe gázolni, majd a füvön elfekve megszáritkozni. Én ilyen barátokkal hülyülős túrát akarok.Mostmár itt lesz a nyár igazán elmehetnénk majd. Nekem szinte egész nyárra nincs programom. Egyszer majd átmegyek Edináék telkére Balatonra, meg majd Júliusban is megyünk elvben valamikor Bécsbe. Már alig várom Bécset. Még soha nem jártam külföldön.(Belföldön se nagyon, de külföldön egyáltalán nemxd) Bár amit én akarok az ennél is kicsivel másabb, mert én az egész világot beakarom járni és lefényképezni:3 Tök jó lenne^^ Szóval alig várom a nyarat. Igazán lehetne már. De még 4 hét dögunalom. Jövöhéten csomó dolgozatot irunk köztük kisérettségit, amitől nem félek, mert tudom h ha puskázni nem sikerül, megbukokxD Szóval jó esélyekkel kezdek nekixD De majd irok hajtogatós puskát, csak ne vegyék majd észre:x szóval Pssssszt!

You would do everything You'd give up everything for God knows why

Csak úgy kedvem támadt blogolgatnixD Ugyhogy most szépen a semmiről fogok nzammogni:D Igazából levelet kéne irnom. De nincs kedvem. Mert nem szeretem ezt a billentyűzetet. Vissza akarom már kapni a régi gépemet.>< Itt ezen nem lehet semmit se csinálni>< Mármint lehet, csak éppen semmi hasznosat. Pl nem tudok forditani, mármint azt tudok, csak leirni nem. Nem tudok mangát se olvasni ez pedig szörnyűségesT_T
Na panaszáradat megvolt:D De komcsi nem lehet ezen semmit se csinálni, mert gépelnih se tudok ugyebár gyorsan ugyhogy halálomxd
Szóval mostanság nem csinálok semmit, a történetem se irtam tovább pedig kéne. Nem tudom hogy irjam le szépen hogy a kertben kimászott és valahogy bonyodalom kellene, például meglássa valaki és azthiggye ő a gonosz koszimusz! vagy valami ilyesmi. Szóval nem tudom, ellenben a következő történet egyre élesebb a fejemben, de addig nem kezdek bele mig ezt be nem fejezem. Meg még a régieket is meg kéne irnom, mert nem az van, hogy nem akarom megirni, csupán nincs egyszerűen ötletem. A 14 szál szegfűt megcsonkitottam már igy fejben, mert sokkal szebb csonkán egyenlőre de majd adok hozzá uj dolgokat, hogy nem maradjon a szépségem csonkán, meg kiakarom belőle szedni a szegfőket, de az se jó, mert nem jó, meg nem is akarom, meg nem is kivánkozik ki belőle ughogy megmarad csak valahogy kevesebb hangsuly kellene rájuk. Szóval problémák vannak megoldások meg nincsenek. tiszta csúsc. Ellenben van sok ötletem mindenféle történetre, meg le kéne forditanom pár történetet ugyanis kettőt megirtam angolul, igaz az egyik a harmadik boszorka történetének az előfutára, meg ugy külön történetbe is jó, meg igazából csak a szereplők ugzanazok mint a harmadikban de hát ez van, ezt kő szeretnie. Hát szóval ennyi lennék, majd valamit még kitalálok hátha jut eszembe valami frappáns megoldás a nyomorult hiábkra. Oldalamra is fel kell raknom egy csomó mindent idegesit hogy nem frisselek holott annyi szabad időm van mint a lakatlan szigeten ragadt nyomorultnak. Szóval értitek.... N amajd valami csak leszxD

Give everything

Nemesnek látszani sohasem volt egyszerű dolog. Az összes szokást elsajátitani. Minden illemet elsajátitani. Minden jogot magadénak tudni. Tudva hogy az egész csak álca. Álarc. S addig játszani, addig játszani mig ez az álarc az arcoddá nem válik. De közben megtartani az igazi arcodat is... Nem belemászni a nemesnek akit eljátszol az életébe. Hisz ki tudja mikor kell megölnöd onnan valakit aki szimpatikus, esetleg kedves neked. 

De ez téged sohasem zavart. Nem mernék esküt tenni rá, hogy bizonyos jutattásokért engem nem intéztél volna el(ha tudtál volna). Persze ez nem baj. Hisz arra tanitottál ne bizzak senkiben. Benned se. Nap mint nap elmondtad hidegen mosolyogjak. Te ugyanolyan egyszerűséggel játszottad el a nemest, mint a szeretőt, a jó barátot, a bizalmast. Hozzám pedig észrevétlenül közelebb kerültek az emberek, akiket átjátszani próbáltam. De hisz igy ment ez mindig. Nem véletlenül lettem jóban minden körből emberekkel. Kalózok, banditák, tolvajok, hercegek, grófok, bárók, földművesek, bérmunkások, nemesek, kisnemesek, főnemesség.

A te kedvedért babává váltam. Az úrikisasszonyok minden mozdulatát elsajátitottam. Kezemet megfogva vezettél körben. Mindenkihez odamentünk, mindenkinél megbiccentetted a fejed én pedig mindenkinél pukedliztem. Kedves mosolyt erőltettem arcomra, csillogó maszkot viseltem.

Csak mintha a bábud lettem volna. Késöbb már egyedül is be mertél küldeni az oroszlánbarlangba. De nem baj, sose baj.

Nem is vagyok biztos a nevedben. Talán te voltál a leghazugabb, talán a leghűségesebb. Végülis te jöttél vissza hozzám leghamarabb. 3 vagy 4 éve. De az emlékeim nem ilyen kegyesek, azok még mindig alig tértek vissza. Mégis mesélek rólad, rólatok. Tizenegyetekről külön - külön. Magamról más, más arccal. De hazugságokat. Mindenben van némi igazság. De több a hazugság. Néha eljátszadozom a gondolattal, hogy valakinek elmesélem a teljes igazságot, de még én sem ismerem. Szóval hazudozom tovább.

Remélem egy nap megint úgy talákozhatunk majd mint régen.


I dont need any more crushes and rushes.

I just wish to have somewhere to go to and to have someone to come home to

És csak álltam ott, miközben te elsétáltál. Bennem volt egy érzés, hogyha most elengedlek soha többet nem láthatlak. De nem mertem megmozdulni. Egy szót se tudtam kinyögni. Pedig akartam. Magamban kértem az eget, fohászkodtam ne menj el. De semmit nem tettem. Összetörtél. Teljesen. Ahogy ott álltunk úgy éreztem magam, mintha valaki forró ólmot próbálna velem itatni. Fájt minden kattanása a másodpercmutatónak és minden egyes rezdüléssel közelebb kerültem ahhoz, hogy elsirjam magam. De vége volt. Mindketten tudjuk, hogy akkor már régen végünk volt. Végül megszólaltál. Hangod mély volt és csendes, mégis mintha a pokol bugyrait hallottam volna ki belőle. Ne gyere soha, de soha többet vissza. Én csak könnyes szemmel bőlintottam. Nem hibáztathattalak. Végül is az én hibám volt. Vagy nem. Senkinek a hibája nem volt. Már az is abszurdum volt hogy Te és Én. Hogy is lehetne. Én nem tehettem róla, hogy fájt és mennem kellett. Te nem tehettél róla, hogy fájt menned. Soha többet nem láttalak, pedig mindenhol téged kerestelek. Te is kerestél, tudom. Mindig megtaláltam a nyomaid. Ahogy az évszakok se lehetnek soha együtt mi is úgy kergettük egymás nyomát. Akkor nem akartad azt mondani, hogy soha többé nem akarsz látni, hogy ne találkozzunk... De az átkokat nem lehet visszavonni. Megtörni lehet. Még ma is remélem, hogy rád találhatok. Ha egy nap megtörne az átok... Te átkoztál volna el egyáltalán azt se tudom... De uraborosz szoritása soha nem enged.
Sohasem...
Soha.
Ugyanilyen tiszta volt a szemed mint az ég amire felnézek.
Hüvös volt azon a kora tavaszi reggelen. De nem olyan hüvös mint az a tél amit követett...

This...

This is my December
This is my time of the year
This is my December
This is all so clear

This is my December
This is my snow covered home
This is my December
This is me alone

And i
just wish that i didnt feel like there was something i missed 
And i
take back all the things i said to make you feel like that 
And i
just wish that i didnt feel like there was something i missed 
And i
take back all the things i said to you

Jégsziv és feketehalál

"Nincs már senkid. Nincs senki. Csak én vagyok. Én, a fekete csönd." Ez az egyik kedvenc képregényemben hangzik el. Nem vagyok benne biztos, hogy pontosan igy, de valami ilyesmi. Most nincs kedvem utánanézni. Igazából utóbbi 2 napban 3 nagyszerű könyvet is olvastam.  A Ködszerzet első kötete Brandon Sandersontól, Guillaume Musso: Ott leszel? Ez több dolog miatt is nagyon tetszett. Maga az alapötletet is nagyszerűnek találom: Eliott kap egy idegen hapitól 1O pirulát amivel visszamehet a multba. De megváltoztathatjuk-e a múltat anélkül, hogy elveszitenénk a számunkra fontos dolgokat? Sikerülhet-e egyáltalán vagy a sors erősebb nálunk? A másik ami miatt nagyon tetszett az maga a könyv cime: Ott leszel? És egészen az utolsó oldalig nem jöttem rá mért ez a cime. De az utolsó oldalon kiderült, kire vonatkozik ez a kérdés. A harmadik könyv pedig William Goldmantől A herceg menyasszonya. Nem is tudom úgy igazán szavakba önteni mi volt olyan jó ebben a könyvben. Maga a stílus amiben a szerző ír is megragadó, és ahogy fonogatja a történetszálat a kettős elbeszéléssel. Az egyik az író aki meséli a történetet, a másik pedig William Goldman aki lelövi előre mi fog történni vagy csak elmondja átvezető szövegként mi történt azok alatt a részek alatt amiket ő kihúzott a könyvből vagy csak mesél a gyerekkoráról.


Na de egy kicsit miért lett Jégszív és Fekete halál a mostani bejegyzés címe. Mondjuk igazából csak ilyen hangulatom van. A halál jéghideg. És erre tegnap jöttem rá. Meghalt a degum. Ez ilyen patkányszerű állatka. Már jó öreg volt. Még élőnek tünt. Még úgy is nézett ki mint aki lélegzik. Már egy ideje betegeskedett, nehezen mozgott, úgyhogy nem is tünt fel ideig hogy meghalt. Csak mikor hozzáértem, hogy megsimogassam. Jéghideg volt a bundája, a teste teljesen kihült és még a bunda ellenére is éreztem ahogy végig simitottam rajta a kezem, az összes csontját.

De nem is erről akartam beszélni...:/ Nem is tudom miről akartam beszélni. Illetve tudom, csak leirni nem tudom. Dimitriről. Igen, Dimitriről. Nem igazán tudom mit akartam mondani. Átkozodni vagy áldani. Nem tudom hibáztatni. Mert megértem. De nem tudom. Még abban sem vagyok biztos hogy emlékszem rá. Vajon csak az én részem vagy esetleg tényleg létezik. Jégszive van. Érez, de jégszive van. Végülis jégből volt, nem tudom mit akartam. A jég pedig hideg. A halál pedig fekete. Tudjuk. Nem is tudom már mi igaz és mi nem. Túlságosan is sírós lettem. Le kéne szoknom.Olyan sziv kellene ami nem érez, és akkor minden rendben lenne.
Éjszaka találkoztam Napóleonnal. Nem is tudom biztosan hogy ő volt-e vagy nem. Nem emlékszem miről beszéltünk mi történt kettőnk között. Vörös haját hátul egybefogta, de két tincs előrelógott. Egyenesen fésült haja volt. Élénkvörös. Mint a frissen kicsorgó vér. A szemei is hasonló barnásvörösesek. Fehér inget viselt, nemesi öltözetet. Fekete térdnadrágot, fehér harisnyát, sötétbarna félcipőt. Erős fából készült sétapálcája volt, bár néhányan párbajpálcának vallották.Fekete mellényt viselt a fehér ingen. Komoly szemei voltak. Erősen összezárt ajkai. Apró ajkai vannak és fakók. Borúsan nézett, de nem volt szemében szomorúság vagy megbánás, de valamitől még is borúsnak hatott.Igy nézett ki.
Valamiről beszéltünk. Nem tudom miről. Hol rám nézett, hol ki az ablakon. Valami fontosról beszélt. A falnak támaszkodott. Kezét volt, hogy gatyája zsebébe dugta, hol pedig összefonta. De hogy miről volt szó nem tudom.
Nem tudom...

Csak egy dolgot szeretnék mondani és ez az egy dolog a legfontosabb ugyhogy kérlek most figyelj rám.
Szeretlek, soha senkit nem szerettem jobban. Te vagy az egyetlen szeretett. Soha nem szerettem senki mást jobban. De te te vagy nem mondhatom hogy szeress. Talán egy nap rájössz mennyit jelentettél számomra. Talán már rájöttél. De végülis mindegy, most nem vagy velem. De kereslek. Ha azt hiszed eltelik ugy nap, hogy nem gondolok rád tévedsz. Eszembe jutsz a felhőkről, arról ahogy fúj a szél, ahogy virágzik a fa, ahogy mások rám néznek, arról hogy csobog a patak, mindenről te jutsz eszembe. Kereslek. Ez az átkom, hogy kereslek.
És tudom, hogy feleslegesen, mert mi ketten különlétre vagyunk itélve, mégis legrosszabbnak érezném magam, ha nem keresnélek. És talán te is keresel. És talán elmegyünk egymás mellett nap mint nap anélkül, hogy észrevennénk a másikat. De egy nap elhiszem, hogy meg foglak találni. Még ha Uroborosszal is meg kell majd egy nap küzdenem, ha minden átkot meg kell majd törnöm, akkor is meg foglak találni. Ha elveszik az összes szavam, kitépik tagjaim, megvakitanak, megsüketitenek akkor is meg foglak találni. És akkor majd elmondom neked, hogy szeretlek.
Ez az utolsó és leghatalmasabb varázsigém, ezért másnak sohase fogom mondani.
Szeretlek.
Ha egy nap megtörnek majd az átkok és majd újra veled lehetek, majd akkor mindezt elmondom neked...

Álom, egy szebb világról

Néha teljesen elkalandozok. Egy saját világot teremtek. Ebben a világban is van syenvedés és kin, vannak háborúk. De itt nincs senki sem teljesen egyedül. Ez az én világom. Néha azt kivánom bárcsak meg tudnám ezt a világot mutatni másoknak. De lehet nem lenne jó. Itt is van szenvedés végül is. És hazudtam, néha nagyon magányos vagyok ebben a világban. Mindig szörnyen egyedül vagyok ebben a világban. Mert senki más nem ismeri, csupán én. Senki nem ismeri. Senki se.

"Álmondtam egy világot magamnak, Itt állok a kapui elött. Adj erőt, hogy betudjak lépni, van hitem a magas falak elött."