2011. február 12., szombat

Morzsák

 - Te vagy a Herceg. - jelentette ki a lány a fiúnak. - Siess. Meg kell mentened a Hercegnőt.
 - Én nem vagyok Herceg.
 - De az vagy.
- Az lennék?
 - Annak kell lenned. Nincs választásod, ez a te sorsod. Te Hercegnek születtél.
 - Értem. - törödött bele a Herceg. - De nekem te vagy a hercegnőm.
 - Téves. Én nem vagyok hercegnő. Én csak a Krónikás vagyok. A Hercegnő nagy veszélyben van, siess.
 - De én biztos vagyok benne, hogy te vagy az.
 - Én nem lehet, csak Krónikás vagyok. Rám más valaki vár, aki nem herceg, de szeret.
 - És hol van a Hercegnő?
 - Meghalt.
- ??
 - Amig tétováztál, megölték. Még megmentheted, ha sietsz. - Mondta, majd felmutatott a várkastélyba. - Arra van. - A fiú némán elindult. - Siess.
__________________________________________________________________________

A Lovag csendben várakozott a kastély tövében. Mióta? Nem tudta. Csak várt valakit. Kit? Nem tudja. Csak tudja, hogy várnia kell rá, mert egy nap átsétál mellette, és akkor felismeri, és akkor tudni fogja, hogy ő az akire várt.
A Krónikás sietősen ment végig a vár mellett. Kezében nagy papirhalom. A Lovag gyorsan megszólítja, mert tudja, ő lesz az akire várnia kellett. A lány ijedtében elejti a papírokat. Nagyokat káromkodva halássza őket össze a piszkos földről, közben a Lovag segít neki és megszólítja, rendesen.
 - Te vagy akire vártam.
 - Nem, én nem lehettem, én csak Krónikás vagyok.
 - Pedig te vagy az. A Krónikásra mért ne várhatnék?
 - Mert nekem nincs beleszólásom a történésekbe.
 - Mért ne lehetne?
 - Mert az én feladatom leirni a történeteket, nem pedig megélni azokat.
 - Pedig én rád vártam. Biztos, hogy rád vártam. Ne mondd, hogy nem. Túl régóta, túl mélyen várlak már. És csak most jöttél, és én tudom, hogy te vagy az.
 - Honnan?
 - Érzem. Neked is van történeted, még ha nem is szeretnéd. Én majd irom a tiédet, ha te velem maradsz.
 - Nekem nem lehet történetem.
 - Akkor is maradj velem.
 - Miért?
 - Mert szeretlek.
 - Badarság, csak most találkoztunk.
 - De én vártam rád!
 - De rám nem lehet várni.
 - Pedig én ezt tettem. Már beleszóltál ezzel épp eléggé az eseményekbe, ugyhogy már nem lesz baj, ha velem maradsz. Hagyd, hogy a történet irányitson.
 - Nem lesz baj?
 - Nem lesz. Szeretlek.





Time is frozen here (here)
I can feel that you are near (are near)
I wish (I wish) time would take you back (back)
Let you change the end (the end)
Writing all the words again (again)
And live, not pretend

1 megjegyzés:

  1. az orrod előtt hever az igazság, de tényleg van olyan krónikás akinek nincs története (mert elfelejtik).

    VálaszTörlés