Forgotten...

Elfelejtettem valakit aki nagyon fontos volt számomra. Most, hogy megláttam a nevét a falon a sirás kerülget, hogy semmire nem emlékszem belőle. Azért a semmire túlzás de javarészt semmire. A nevére is csak azért emlékszem, mert azon az egy napon, mikor találkoztam vele felirtam. A neve Art. Furcsa név nem? Mikor felirtam a falra, arra gondoltam, hogy ez jó, hisz ha mások ránéznek,  a művészet fog róla eszébe jutni. Nem tudtam mért irom fel akkor, talán, hogy mindig magam mellett érezzem. Most mégis úgy érzem egy üzenet volt nekem, hogy mért felejtettem el. A sirás kerülget. Mért felejtettem el? Olyan fontos volt nekem, akkor miért? Beleestem a saját csapdámba. Első ránézésre a művészet jutott a firkáról eszembe... Tudom, hogy csak egy álomban találkoztunk, mégis valóságosabb volt mindennél. És az a fiú, annyira fontos volt. Emlékezni akarok kicsoda.
Nyáron álmodtam vele. Hetekig nem bírtam másra gondolni, csak rá. Olyan fontosnak éreztem. Hogy ő a másik bejegyzésemben, mikor az álmaimról meséltem mért nem jutott eszembe nem tudom. Pedig ő volt az egyetlen igazán nagyon boldog álmom, még ha annak is szomorú vége volt, de nem emlékszem mért volt annyira szomorú, de sírtam miután aznap felkeltem álmomból. Egy álmomnál se sírtam még soha, se azelőtt se azóta. És nem ő jut most se eszembe hiába kutatok utána emlékeimben, hanem egy másik álom, ami szintén egy szomorú álom volt. Úgy kezdődött, hogy fel függesztettek az iskolából. Nem tudom miért. Aztán otthon voltam, nyár volt, söprögettem. Egy fiú jött, egy nagyon fontos fiú. Nem is szólt semmit, csak egy csokor lila virágot rakott a kerítés elé. Mikor utána rohantam, ő már a domb tetején járt, és hiába futottam, nem sikerült utolérni. Csupán idáig emlékszem pontosan, utána inkább nem mondom, mert nem tudom mi az ami tényleg történt. A végén megmentett.
Art nem tudom kicsoda volt. Csak arra emlékszem nagyon szerettem, ezért fáj, hogy nem emlékszem már rá. Remélem eszembe jut mi történt. Tudni akarom. Bárcsak képes lennék, emlékezni ki volt.