2010. november 22., hétfő

Élni. Szabadon. Megbánás nélkül.

Ma furcsa egy napom volt, de korán sem rossz értelemben. Ha tehetném igy élném le az egész életemet. Szabad voltam. Éltem... Illetve múltidő visszavonva. Még most is itt táncol körülöttem ez a különös érzés. Ma az voltam, suliban is, utcán is, idegenekkel szemben is, aki vagyok. Nem szoktam idegenekhez nyitott lenni... Nem tudom miért. Csak be van rögzülve, hogy nem szabad, mert fájdalommal jár. De hát minden azzal jár nem? De ez a mai nap más volt. Úgy pörögtem és zsongtam, ahogy azt olyankor teszem amikor én én vagyok. Hülyének nézett az emberek kilencven százaléka valószinüleg. De nem érdekel:D Ma próbáltam rámosolyogni minden szembe jövöre. Elismerem nem sikerült.xD Na jó, amikor beszélgetésbe kellett elegyednem idegenekkel akkor már ment. Legalább ennyi siker élményem legyen:)
És elgondolkodtam végül hogy mi is vagyok. Azt hiszem már teljesen belebonyolódtam a saját történeteimbe. Nehéz elválasztani a valóságot a képzelettől. Hogy mennyire? Hallom a szereplők hangját, belelátok az emlékeikbe. Beszélgetek velük, fennhangon és gondolatban. Fennhangon csak magamban, mert unatkozom. Néha még odáig is eljutok, hogy érzem szivverésüket, testük melegét, sóhajtásukat, őrületüket. Én tényleg szeretném megirni a történetüket. De nem tudok belekezdeni. Csak belekezdeni. De valahogy érzem, hogyha végre előkerülnének a kezdő sorok, akkor sikerülne...

"Élj, szabadon élj,
Az élet a cél nem a halál,
Érts emberi szót,
Lásd meg a jót,
Ez a szabály..."

2010. november 20., szombat

Stylewalker Night

Nyah szóval tegnap voltunk egy ilyenen Barbival:)
Tök gyó vótxD

Volt pár nagyon jó butik, amik nagyon tetszettek, voltak amik nem voltak rosszak de annyira jók se.  Na és itt vannak akkor a legjobbak sztem:)
Kezdjük elejével.
Bomo Art Budapest
Ez egy kicsinyke papirbolt a váci utca közelében a Régiposta utca 14-es szám alatt. Itt füzetek kaphatók, meg papirok, de nem akármilyenek. Tényleg gyönyörüek és megérik az árukat 100%-an. Ezt úgy mondom hogy eleinte nem is akarta bemenni, mert szörnyen unalmas boltocskának tünt, de szerencsére tévedtem. A füzetek 1000 és 12000 ft körül mozognak. Már az 1000 forintodért tudsz keményfedeles, bőrgerinccel rendelkező kisfüzetet venni. Ezekkel nekem csak annyi a bajom, hogy én félnék beleirni. Akit érdekel annak itt egy link nyálcsorgatásra: Bomo Art

Buborék
Ez a boltocska a Kálvin tér közelében van, a kecskeméti utcában. Itt mindenféle aranyos, szines, érdekes tárgyat lehet kapni. Az én kedvencem egy óra volt. Ez úgy nézett ki mint egy konzervdobozxD De halálcukixD Lehetett ott táskákat venni, ékszereket, kalapokat, mindenféle kiegészitőt:) És itt a linkje a boltnak: Buborékbolt

Eventuell
Nah, ez a bolt nem éppen az olcsó kategória(Na jó, ismerjük be ahhoz képest hogy milyen gyönyörüek a ruhák, olcsó, máshol ezerszer szarabb ruhákat kapni plázákban és nem plázákban sokkal drágábban...) Amik itt nagyon tetszettek azok a ruhák voltak. A ruhamárka maga a Blue Paprika Jeans nevet viseli, és a tervező próbálta a magyar népviseletet modern ruhákba átenni:) Ennek is itt egy link: Eventuell

Két mackó
Itt leginkább játékokat és grafikákat lehet kapni:) Nagyon édes bolt, az egész az ember gyerekkorát idézi. Voltak bábuk, kis figurák mesékből mint pl.: Tv maci az esti meséből. Itt van neki is link: Két Mackó

Látomás
Nah ez pedig egy ilyen ékszerbolt volt javarészt, bár ruhákat is árultakxD Amúgy szép ékszerek voltak, de amit legjobban megjegyeztünk erről a helyről, hogy itt lehetett nyerni, anyám és barbi meg koktélt nyertekxD Azok elsőre elég ijesztőek voltakxD Volt egy olyan hogy UBORKÁS gin tonic... Na a gin tonic az fincsi azt tudtuk mán... csak az uborkától féltünk, de eladó srác mondta hogy meglepően finom, megkockáztatja finomabb mint citrommal, na gondoltuk kockáztatunk, legyen azxD A végén tényleg tök fini volt*-* A másik amit ajánlott az a Véres Agy koktélOo nah ennek sem épp biztató neve van, de kipróbáltuk azt ez is finya voltxD De tiszta brutál koktélxD 

Nah ennyi vótam:) Tschüß!

2010. november 13., szombat

Nought gold where your hair was; Nought warm where your hand was; But phantom, forlorn, Beneath the thorn, Your ghost where your face was. Sad winds where your voice was; Tears, tears where my heart was; And ever with me, Child, ever with me, Silence where hope was.

Gondolkoztam ma sokat, azon, hogy is folytassam az írásom. Egy olyan fejezetet próbálok épp írni amihez nincs kedvem, és soha nem is lesz tudom. Mert nem szeretem. Egy kis köztes történet lenne ez a történetben, mert nem akarom, hogy minden túl gyorsan történjen, de a szereplőket nem szeretem. Mert csak ilyen semmit. Nem változtatnak semmit, nem lehet őket szeretni, semmik. Ki akarom őket irtani a történetből és azon gondolkodok, hogy lehetne megírni egy köztes sztorit, úgy hogy közben ne legyenek ott ezek a szereplők. Lehet, hogy az egyik szereplővel egy mesét kéne meséltetni. Az nem lenne rossz ötlet. Csak akkor miről szóljon a mese? Jó lenne már rájönni.
A másik ami zavar, az az, hogy az agyamban már van egy másik történet is alakulóban, én pedig próbálom megírni, két problémám van: A köztes részeket nem tudom megírni és nem tudom a történetet se tudom elkezdeni. A köztes részeket ne tessék kitöltő részek alatt érteni. Ez most más. Már vannak részek belőle. Közepéből kiragadott részek, megvan a vége is, a kérdés az, hogy fűzzem ezeket egybe.:/  Pedig jó lenne már belekezdeni. Minden nap teljesen lefoglalja ez a történet a gondolataim. A főhösnőnek a szerepébe 100% -an bele tudom élni magam, minek következményeképp ha unatkozom, elkezdek az ő fejével gondolkodni, ez jó mert kitalálok jó sok részletet a történetbe, viszont teljesen el is vagyok bambulva.
Nyavalygásból ennyi, és itt egy vers/dal ami nagyon tetszik Carla Brunitól:)

Autumn

There is a wind where the rose was;
Cold rain where sweet grass was;
And clouds like sheep
Stream o'er the steep
Grey skies where the lark was.

Nought gold where your hair was;
Nought warm where your hand was;
But phantom, forlorn,
Beneath the thorn,
Your ghost where your face was.

Sad winds where your voice was;
Tears, tears where my heart was;
And ever with me,
Child, ever with me,
Silence where hope was.

Érdekességek...

Ha a világ lakosságát az arányok megtartásával kivetítenénk egy 100 fős falura, akkor az így alakulna:

A lakosok közül
57 ázsiai lenne,
21 európai,
14 amerikai (észak és dél)
8 afrikai.

52 nő lenne,
48 férfi.

70 színes bőrű lenne,
30 fehér.

70 nem keresztény, és
30 keresztény lenne.

89 heteroszexuális,
11 homoszexuális lenne.

A falu vagyonának 59 %-át 6-an birtokolnák, mind a hatan az Egyesült Államokban élnének.

80-an élnének létminimum alatt,
70-en nem tudnának olvasni,
50-en éheznének,
1 haldokolna,
1 újszülött lenne,
1 (igen, csak egy!) rendelkezne felsőfokú végzettséggel,
1-nek lenne számítógépe.
Hetente 1 ember halna meg és 2 születne.

Ha ma reggel egészségesen ébredtél, akkor áldottabb vagy, mint az az egymillió ember, akik nem élik túl ezt a hetet!
Ha sohasem élted át a háború borzalmát, a fogság magányát, a kínzás fájdalmát, vagy az éhezés reménytelenségét ... akkor boldogabb vagy, mint 500 millió ember a világon!
Ha templomba járhatsz anélkül, hogy ezért üldöznek, zaklatnak, letartóztatnak, megkínoznak, vagy kivégeznek, akkor áldottabb vagy, mint 3 milliárd ember a világon!
Ha van otthon ennivalód, több váltás ruhád, tető a fejed fölött, és egy ágyad, akkor gazdagabb vagy, mint az emberek 75 %-a a világon!
Ha élnek még és házasok még a szüleid, akkor nagyon ritka vagy, még az Egyesült Államokban és Kanadában is.
Ha van bankszámlád, pénz a zsebedben, és több tányér közül választhatsz, ha otthon ebédelsz, akkor a világ leggazdagabb 8 %-nak a része vagy!
Ha elolvastad ezt a levelet, akkor kétszeresen is áldott vagy: egyrészt, mert valaki gondolt Rád, amikor elküldte ezt a levelet, másrészt, mert 2 milliárd ember a világon egyáltalán nem tud olvasni.
Úgy dolgozz, mintha nem lenne szükséged a pénzre!
Úgy szeress, mintha sohasem csalódtál volna!
Úgy táncolj, mintha senki sem nézne!
Úgy énekelj, mintha senki sem hallana!
Úgy élj, mintha a mennyország a földön volna! :]


Tudtátok, hogy:
- A civilizáltnak nevezett világ elmúlt 3500 év történelmét végignézve csak 230 békés évet számolhatunk össze.
- A jojó eredetileg egy Fülöp-szigeteki fegyver volt.
- A heroin eredetileg a Bayer nevű gyógyszergyár védjegye volt - így nevezték el az általuk gyártott morfiumot.
- A kacsahápogás nem visszhangzik - senki sem tudja miért.
- A patkányok hosszabb ideig bírják víz nélkül, mint a tevék.
- A testen belül a fájdalom kb. 110 m/s sebességgel terjed.
- A Titanic katasztrófáját két kutya is túlélte.
- A Tyrranosaurus Rex legközelebbi ma is élő rokona: a csirke. XD
- Albert Einstein 6 éves korában kezdett beszélni.
- Az Apollo 11 landolásakor már csak 20 másodpercre elegendő üzemanyaggal rendelkezett.
- Az emberi hajszál 3 kg-ot bír el.
- Görögország nemzeti himnusza 158 versszakból áll. Senki nincs az országban, aki kívülről tudná az összest.

2010. november 2., kedd

People never meet cause luck or something like that, people meet cause of fate...

 Vannak emberek akik nagy hatással vannak az életedre és vannak akik csak épphogy érintik azt. De mindegyik ugyanúgy befolyásolja. Mindenki aki melletted elmegy az utcán, akit látsz, még ha nem is tudtok egymásról. Lehet, hogy az az ember, aki mellett csak úgy elsétáltál és közben megjegyezted magadban "milyen helyes" vagy "kedvesnek néz ki" az lenne számodra az igazi és a sorsod direkt intézte, hogy elmenjetek egymás mellett. Lehetőségként... Vannak emberek akik sokat segítettek, hogy azzá váljak aki ma vagyok. És tudom, hogy még lesznek emberek, akik segíteni fognak, hogy azzá váljak aki leszek, lennem kell. Miért írok most ilyeneket? Nem tudom, csak most ezen gondolkodtam épp véletlen és gondoltam leírom, ki volt rám nagy hatással életemben:)
Először is ugye Anyukám. Mert ugyebár meg kellett születnem. Plusz-minusz vele élek immár 16 éve tehát kihatással vagyunk egymásra. Ugyanez igaz öcsémre, nagyimra és két nagypapámra is. Apámra viszont már nem. De az is egy kihatás hogy nincs kihatás. Mert ugye így nem volt apám. Csak nevelőapa féleségem az se egészen. Úgy hívták Jancsi. Jancsi is hatott rám. Vele sokáig volt együtt anyukám, nem voltak összeköltözve, de sokszor volt nálunk és mi is náluk. Itt jön a következő. Jancsi anyukája. Mivelhogy kicsiként sokszor voltunk náluk, sokszor játszottam anyukájával. Főzőcskéztünk, befonta a hajamat, játszottunk. A következő állomás már az ovi. Ugye a két óvónéni meg két barátnőm. Jött az iskola, az általános. Ott se volt kifejezetten sok jó barátnőm volt 2. Mondhatjuk hogy ők voltak majdnem a legnagyobb változás a személyiségemben. Na nem azért mert végül olyan jól kijöttünk a 4ik év végére, ennek más okai vannak. A következő az már a Lónyay. A Lónyayban viszont nagyon sok mindenki. Elsőként Nikca és Edina. Utána Edina eltünt egy kis időre az életemből és jött Barbi meg Mido. Aztán újra előkerült Edina egy Krisztivel. Sajnos. Kriszti, mint már többször említettem, nem az az ember akinek hálás lennék hogy köze lett az életemhez, de ez megint másik téma. Utána jött az animemániás korszakom. Itt is megmaradtak az előzőek, de jött néhány átmeneti kapcsolat mint pl Dosadi és hasonlók. De mondom ezek szinte csak apróságok voltak. Szóval utána elkezdtem rajzolgatni. Utána írogatni. Ha őszinte akarok lenni akkor végülis az anime volt a legnagyobb behatással a mostani személyiségemre. Az írás miatt jött az életembe Hachi. És elértünk mostanáig. Megállapíthatjuk hogy sorrendbe kik azok akik nagyon nagyot formáltak éppeni személyiségemen: 1. az anime. furcsa, de igaz. ha nem lett volna anime, nem kezdek el rajzolni, ha nem kezdek el rajzolni nem kezdek el írni. Furcsa, nem? Sztem az. 2. A történeteim szereplői. Ezt is furcsállom. De azoknak a történeteknek amiket kitalálok, mégha még nem is irtam le őket, a szereplői nagyban változtattak rajtam. Az ő felfogásuk. 3. Könyvek szereplői. Mástól veszünk példát mindig... És ebbe beletartozik a könyvek is. És mivel én világéletemben sokat olvastam ez érthető. Meg amúgy is. Egy jó könyv után az ember mindig több lesz. 4. Mostani két legjobb barátnőm névszerint: Niki és Hachi és még egy Edina. Ez nem kettő. De igazából Edinát nem tudom hova sorolni, csak ide, de ez nem elismert, ugyhogy csak csöndben. Psssszt!!! Ennyi voltam mára.:) Jó unalmas blog lett ezxD De ha valakit érdekel valameik rész kifejtése szívesen teszek még ilyen történeteket:P Üdv: Kaito