kár, hogy belőlem csak halál származik
(és, hogy mindennap tudom, meghalok, mert meg vagyok jelölve, a halál jegyével, mint mindenki ezen a földön, de a különbség köztük és köztem, hogy én már felfogtam, milyen közel van a halál hozzám, és mennyire múlandó az ember, és mennyire nem használja ki az idejét)
2012. április 30., hétfő
Apró hazugságok
Hogy létezel, hogy nem létezel. Ha nem létezel, hogy vagy ennyire a szívemben?
Ez már beteges. Hogy téged ennyire szeresselek, nem lehet.
Ha nem létezel, ez mekkora hazugság? Amiben nap, mint nap élek.
És te élsz? Létezel vagy sem? Mondd már el végre nekem.
Persze ha nem létezel, nem tudod elmondani.
Én is tudom, könnyebb lenne a létezésed egyszerűen letagadni.
Hogy hazugság ez az egész, hogy őrült vagyok. Lehetne mondani.
S mondjuk is. Te is, én is elfelejtettük, hogy kell örülni.
Ajkaid mégis gyűrűm rózsáira simulnak, mint régen arcomhoz ujjaid simultak.
Most csak ócska fantom kép, elveszett álom, keresnélek, ha láthatnálak.
S újra kezdünk mindent. Új hazugságok. Talán még a régieknél is fájdalmasabbak.
Hogy létezel, hogy nem létezel. Csupán ennyi, én meg nem tudom most mi igaz.
Ez már beteges. Hogy téged ennyire szeresselek, nem lehet.
Ha nem létezel, ez mekkora hazugság? Amiben nap, mint nap élek.
És te élsz? Létezel vagy sem? Mondd már el végre nekem.
Persze ha nem létezel, nem tudod elmondani.
Én is tudom, könnyebb lenne a létezésed egyszerűen letagadni.
Hogy hazugság ez az egész, hogy őrült vagyok. Lehetne mondani.
S mondjuk is. Te is, én is elfelejtettük, hogy kell örülni.
Ajkaid mégis gyűrűm rózsáira simulnak, mint régen arcomhoz ujjaid simultak.
Most csak ócska fantom kép, elveszett álom, keresnélek, ha láthatnálak.
S újra kezdünk mindent. Új hazugságok. Talán még a régieknél is fájdalmasabbak.
Hogy létezel, hogy nem létezel. Csupán ennyi, én meg nem tudom most mi igaz.
2012. április 5., csütörtök
Vele álmodtam
újra.
Furcsa, hogy bármikor, mikor már közel járok ahhoz, hogy elfelejtsem felbukkan és tudtomra adja: Ő létezik, Ő a bátyám, az Ő dolga, hogy megvédjen és Ő szívesen teszi, Ő vár rám, Szeret engem szerelmesen, bármennyire is furcsán hangzik, hogy egy testvérpár egymásba szerethet... Őt nem zavarja ha mással vagyok, csak egy valamit kér tőlem és az a dolog nagyon egyszerű: Emlékezzek. És habár őt jobban szeretem mindennél, jobban szeretem, mint vándor a csillagos éjszakát, mint rabló, a teli erszényt és még annál is jobban, amennyire a madarak a friss levegőt. Hát igen, és még is mindig felejtek. Annyiszor haltunk már meg, hogy fáj rá gondolni. És biztos vagyok benne, hogy ebben a világban is él. És biztos vagyok benne, hogy túl későn fogunk már ahhoz találkozni, hogy a dolgok megváltozzanak. A mi vonatunk egyenes vágányon vágtázik a halál felé. És érzem a halált. Bent bújik meg a csontjaimban. És várja a tragédiát. De vajon meddig tart ez a kegyetlen játék? Hányszor halunk még meg? Mit tettünk amiért ennyire büntet minket? Az ilyen életnél a halál is jobb, és ezt nem csak úgy mondom. Én is meg fogok egy nap törni. Nem tudok mindig pozitív lenni és várni, hogy jöjjön és mentsen meg. De mi mást tehetnék? Én csak várni tudok.
Furcsa, hogy bármikor, mikor már közel járok ahhoz, hogy elfelejtsem felbukkan és tudtomra adja: Ő létezik, Ő a bátyám, az Ő dolga, hogy megvédjen és Ő szívesen teszi, Ő vár rám, Szeret engem szerelmesen, bármennyire is furcsán hangzik, hogy egy testvérpár egymásba szerethet... Őt nem zavarja ha mással vagyok, csak egy valamit kér tőlem és az a dolog nagyon egyszerű: Emlékezzek. És habár őt jobban szeretem mindennél, jobban szeretem, mint vándor a csillagos éjszakát, mint rabló, a teli erszényt és még annál is jobban, amennyire a madarak a friss levegőt. Hát igen, és még is mindig felejtek. Annyiszor haltunk már meg, hogy fáj rá gondolni. És biztos vagyok benne, hogy ebben a világban is él. És biztos vagyok benne, hogy túl későn fogunk már ahhoz találkozni, hogy a dolgok megváltozzanak. A mi vonatunk egyenes vágányon vágtázik a halál felé. És érzem a halált. Bent bújik meg a csontjaimban. És várja a tragédiát. De vajon meddig tart ez a kegyetlen játék? Hányszor halunk még meg? Mit tettünk amiért ennyire büntet minket? Az ilyen életnél a halál is jobb, és ezt nem csak úgy mondom. Én is meg fogok egy nap törni. Nem tudok mindig pozitív lenni és várni, hogy jöjjön és mentsen meg. De mi mást tehetnék? Én csak várni tudok.
2012. április 3., kedd
Annyira szeretnélek,
bár azt sem tudod valószínűleg,
hogy létezem
Annyira szeretnélek,
örökké karomban őriznélek,
ha engeded
S oly egy formák vagyunk,
bár nem találkoztunk sosem,
de gondolataink összecsengenek
S oly egy formák vagyunk,
s én félek, hogy elvesztelek
holott nem is vagy te nekem.
Őriznélek,
mint vándormadarat a lég
megtartanálak
Őriznélek,
csak mondd, hogy szíved enyém,
hogy megtarthassalak.
bár azt sem tudod valószínűleg,
hogy létezem
Annyira szeretnélek,
örökké karomban őriznélek,
ha engeded
S oly egy formák vagyunk,
bár nem találkoztunk sosem,
de gondolataink összecsengenek
S oly egy formák vagyunk,
s én félek, hogy elvesztelek
holott nem is vagy te nekem.
Őriznélek,
mint vándormadarat a lég
megtartanálak
Őriznélek,
csak mondd, hogy szíved enyém,
hogy megtarthassalak.
2012. április 1., vasárnap
Csend...
Örvénylő fény egy apró hókristályban, üzenet a múlthoz: Minden jó, minden szép csak a szívem, csak az lenne ép. Nem mondanék bús verseket, de nekem nem maradt más, hisz elvetted szívemtől szívedet.
Nem vagyunk eléggé egyformák ahhoz, hogy egyek lehessünk, de túlságosan egyformák vagyunk ahhoz, hogy különváljunk...
Olyan könnyedén lesz rossz kedvem mindenféle előzmény nélkül...
ha a tükörbe meglátom magam, az néha bőven sok. Eszembe jut sok minden. Hogy vajon boldog lenne-e ha így látna engem? Ő is úgy nézne ki mint én? Hasonlóak lennénk? És biztos vagyok benne, hogy a válasz igen, mert ahogy a tükör megmutat engem, mögöttem őt is mutatja, és látom őt, a rövid barna hajával, az én arcommal, széles vállaival, erős kezeivel, mély aranybarna szemeivel. A szemei nem olyanok, mint nekem, bár hasonlóak. A mosolya sem az enyém. Máshogy mosolygunk. Az ő mosolya szomorú. Az ajkai vörösek és vékonyabbak. De alapvetően egyformák vagyunk...
Vajon mit szólna ha látna most engem?
ha a tükörbe meglátom magam, az néha bőven sok. Eszembe jut sok minden. Hogy vajon boldog lenne-e ha így látna engem? Ő is úgy nézne ki mint én? Hasonlóak lennénk? És biztos vagyok benne, hogy a válasz igen, mert ahogy a tükör megmutat engem, mögöttem őt is mutatja, és látom őt, a rövid barna hajával, az én arcommal, széles vállaival, erős kezeivel, mély aranybarna szemeivel. A szemei nem olyanok, mint nekem, bár hasonlóak. A mosolya sem az enyém. Máshogy mosolygunk. Az ő mosolya szomorú. Az ajkai vörösek és vékonyabbak. De alapvetően egyformák vagyunk...
Vajon mit szólna ha látna most engem?
Háháháhá.....
A saját démonaimmal megbirkózok. Le tudom gyűrni őket nagy nehezen. De azokkal a démonokkal mit kezdjek, amik másokban élnek rólam?
2012. március 23., péntek
hogy mondjam el?
ha átölel? ha kérdőn néz figyel, hogy mondjam el?
hogy a kedvese halott? hogy a boldogság csak volt?
véget ért az ifjúság nem maradt más csak egy barát
hogy mondjam el? miért pont nekem kell?
hogy mondjam el az szonyú hírt, ha átölel?
hogy a kedvese halott? hogy a boldogság csak volt?
véget ért az ifjúság nem maradt más csak egy barát
hogy mondjam el? miért pont nekem kell?
hogy mondjam el az szonyú hírt, ha átölel?
Lefeküdnék nyugalomra
behajóznék a Tiszába
s ha a Tisza lábam mossa
elmegyek egy hosszú útra
ott majd csönd lesz
s bánat nem lesz
kezeim majd
tiszták lesznek
s új életet ad majd isten
kinek kezébe életem tettem
elviheti tőlem messze
én nem kérem, hogy ne tegye
s ha a lábam Tisza mossa
elmegyek egy hosszú útra
belefekszem a hajóba
s elsüllyedek a folyóba
behajóznék a Tiszába
s ha a Tisza lábam mossa
elmegyek egy hosszú útra
ott majd csönd lesz
s bánat nem lesz
kezeim majd
tiszták lesznek
s új életet ad majd isten
kinek kezébe életem tettem
elviheti tőlem messze
én nem kérem, hogy ne tegye
s ha a lábam Tisza mossa
elmegyek egy hosszú útra
belefekszem a hajóba
s elsüllyedek a folyóba
2012. március 13., kedd
De én szeretném ha velem lennél
Ha nem fájna ha elengednél
Ha nem tudnám, hogy a szájad hazug
Ha nem tudnám, hogy ezt az egészet unod
Ha kimondanád néha, hogy szeretsz
Ha hazugság lenne, akkor is hinnék neked
Ha átölelnél, mint a régi időkben
Ha az idő megállt volna
Ha ezer esztendő semmi volna
Ha nem tudnám, hogy a szájad hazug
Ha nem tudnám, hogy ezt az egészet unod
Ha kimondanád néha, hogy szeretsz
Ha hazugság lenne, akkor is hinnék neked
Ha átölelnél, mint a régi időkben
Ha az idő megállt volna
Ha ezer esztendő semmi volna
Szegénykém...
Az elemzéseim szerint az esély rá, hogy amik a szemedből hullanak, azok könnyek 99,9789%
2012. március 4., vasárnap
Barátok...
Úgy istenigazából nem tudom, hány barátot tudhatok valójában magamnak. Akit annak sorolok úgy tényleg az csak egy. De érte mindent megtennék, amire képes vagyok. Illetve, ő az egyetlen barátom akire rálehet fogni hogy "normális" értelemben vett barát.
Mert nem normális értelemben véve több barátom van. Ilyen például a Halál. Viccesnek tartom, hogy olyan sokan félnek tőle, átkozzák, rettegik. Szerintem nagyobb hírverést sikerült magának csinálnia, mint amennyire rossz lenne, már ha őt rossznak lehet, bármilyen szempontból is nevezni. Erre szokták azt mondani, hogy nagyobb a füstje, mint a lángja. Ha rossz tulajdonságokat kéne róla mondanom, azt mondanám elsőként, hogy annyi könyörület is nehezen szorult belé, mint amennyi piszok van a körmöm alatt. De gyorsan és pontosan végzi a munkáját. Elkíséri azokat, akiknek már tovább kell lépniük. Egy másik világba vezeti azokat, akiknek ez az út a végéhez ért. Itt szokott néha időzni nálam. Szeretné már, hogy vele menjek, tudom. De én még nem mehetek. De közel vagyok már én is az utam végéhez, minden fiatalságom ellenére. Lassan itt az időm arra, hogy én is egy másik útra lépjek vele. Nem félek tőle, hiszen barátok vagyunk. Fekete alakja fel-felsejlik a szobámban. Megcirógatja arcomat. Megcsóválja a fejét: Nem helyes a gyerekeknek a szüleik előtt távozniuk.
Persze, igaza van, csakhogy nekem nem ez az utam. Soha nem is volt ez. Csupán félrevezettek, azért kerültem ide. Egy átokból. Egy szerelemből. Egy kívánságból. Soha ne kívánjátok kedveskéim amit mi kívántunk: "Bár örökre együtt lehetnénk. Bár lehetne még egy kis időnk" Meggondolatlan szavak voltak. Most már, így hogy az idő egyre csak áll, visszaszívnánk a szavainkat. Mert most Örökre együtt vagyunk és mindig külön. Igen ő a másik "barátom". Ő nem csak barát. Több. Sokkal több annál. Nem érhetünk egymáshoz, nem értjük egymás szavát, nem halljuk egymást.
De érezzük egymást. Árnyékképek fogságában vagyunk. ő is létezik ebben a világban. Tudom, mert hiszem. Ha nem ebben, hát egy másikban. Az ablak előtt szokott állni. De van hogy bejön. Van, hogy táncolunk, nevetünk, teázunk... Mindig vigyáz rám. Ez érthető, hisz mint az én lovagom ez lenne a feladata, vagy mi a szösz... Rám esküdött. A szívemre. Hogy megvéd. Ő tényleg próbált, megpróbálta. És már ez is több, mint amennyit egy férfitól el tudnék várni. Már így is többet tett értem, mint amennyit lehetne.
Még így szétválasztva is boldog vagyok, hogy velem van. Mert mit ér a virág víz és fény nélkül? Meghal. Én is meghalok. De már rég láttam. Bár láthatnám. Halhatnám a hangját.
Hamarosan majd találkozunk. Tudom, mert hamarosan meghalok. És az a nap lesz az, amikor találkozunk. Mindhárman... Csak, mint a régi szép időkben.
Mert nem normális értelemben véve több barátom van. Ilyen például a Halál. Viccesnek tartom, hogy olyan sokan félnek tőle, átkozzák, rettegik. Szerintem nagyobb hírverést sikerült magának csinálnia, mint amennyire rossz lenne, már ha őt rossznak lehet, bármilyen szempontból is nevezni. Erre szokták azt mondani, hogy nagyobb a füstje, mint a lángja. Ha rossz tulajdonságokat kéne róla mondanom, azt mondanám elsőként, hogy annyi könyörület is nehezen szorult belé, mint amennyi piszok van a körmöm alatt. De gyorsan és pontosan végzi a munkáját. Elkíséri azokat, akiknek már tovább kell lépniük. Egy másik világba vezeti azokat, akiknek ez az út a végéhez ért. Itt szokott néha időzni nálam. Szeretné már, hogy vele menjek, tudom. De én még nem mehetek. De közel vagyok már én is az utam végéhez, minden fiatalságom ellenére. Lassan itt az időm arra, hogy én is egy másik útra lépjek vele. Nem félek tőle, hiszen barátok vagyunk. Fekete alakja fel-felsejlik a szobámban. Megcirógatja arcomat. Megcsóválja a fejét: Nem helyes a gyerekeknek a szüleik előtt távozniuk.
Persze, igaza van, csakhogy nekem nem ez az utam. Soha nem is volt ez. Csupán félrevezettek, azért kerültem ide. Egy átokból. Egy szerelemből. Egy kívánságból. Soha ne kívánjátok kedveskéim amit mi kívántunk: "Bár örökre együtt lehetnénk. Bár lehetne még egy kis időnk" Meggondolatlan szavak voltak. Most már, így hogy az idő egyre csak áll, visszaszívnánk a szavainkat. Mert most Örökre együtt vagyunk és mindig külön. Igen ő a másik "barátom". Ő nem csak barát. Több. Sokkal több annál. Nem érhetünk egymáshoz, nem értjük egymás szavát, nem halljuk egymást.
De érezzük egymást. Árnyékképek fogságában vagyunk. ő is létezik ebben a világban. Tudom, mert hiszem. Ha nem ebben, hát egy másikban. Az ablak előtt szokott állni. De van hogy bejön. Van, hogy táncolunk, nevetünk, teázunk... Mindig vigyáz rám. Ez érthető, hisz mint az én lovagom ez lenne a feladata, vagy mi a szösz... Rám esküdött. A szívemre. Hogy megvéd. Ő tényleg próbált, megpróbálta. És már ez is több, mint amennyit egy férfitól el tudnék várni. Már így is többet tett értem, mint amennyit lehetne.
Még így szétválasztva is boldog vagyok, hogy velem van. Mert mit ér a virág víz és fény nélkül? Meghal. Én is meghalok. De már rég láttam. Bár láthatnám. Halhatnám a hangját.
Hamarosan majd találkozunk. Tudom, mert hamarosan meghalok. És az a nap lesz az, amikor találkozunk. Mindhárman... Csak, mint a régi szép időkben.
Ha szabad lehetnék...
bejárnám az egész világot. Kincseket gyűjtenék, barátok után kutatnék. Alkalmi munkákból élnék meg és szállást az emberek jóindulatának köszönhetően találnék. Boldog lennék, nem kellene törődnöm a múltammal és a jövőmmel sem. Minden tökéletes lenne. És szép. És néha - néha hazatalálnék. Csak mint a legtöbb macska. És így az emberek biztos hogy jelen időben tudnának beszélni rólam, még ha a halál már el is vitt. Hisz ki tudna a halálomról, mikor egyszer világutazó vagyok? Ha tudnám, hogy ez az utolsó nap az életemből útra kelnék. Hagynék egy levelet miszerint elszöktem és országot látok. Folyókhoz mennék. És aztán egy erdőt keresnék, ahol elaludhatok. Megkérnék valakit, hogy ásson el a föld alá. Így olyan békés lenne...
2012. március 1., csütörtök
2012. február 25., szombat
2012. február 20., hétfő
2012. február 12., vasárnap
Altató
"Könnyekkel teli volt az a nap
Ahonnan a hamu fog felemelkedni.
A bűnös ember halálraítélt,
Hát kegyelmezz rajta, Hatalmas Úr,
Könyörületes Jézus.
Lacrimosa dies illa
Qua resurget ex favilla
Judicandus homo reus
Huic ergo parce, Deus,
Pie Jesu Domine"
Ahonnan a hamu fog felemelkedni.
A bűnös ember halálraítélt,
Hát kegyelmezz rajta, Hatalmas Úr,
Könyörületes Jézus.
Lacrimosa dies illa
Qua resurget ex favilla
Judicandus homo reus
Huic ergo parce, Deus,
Pie Jesu Domine"
ELÉG
kibaszottul elegem van mindenkiből. a nyálas undorító féregeskedésükből. a gyengeségükből, a hülyeségükből, az érthetetlenségükből. megértő mosolyaikból, azt hiszik tudnak valamit, pedig kurvára SEMMIt nem tudnak. undorító kivert csöcsszopó kutyák, akik még a saját gazdájukat is képesek lennének Megkapni. én kérek elnézést, hogy NINCS szükségem ilyenekre. azt mondtam volna kutyák???? még a kutyákra is sértő, hogy hozzájuk hasonlítom őket. eszközök, talán, bár megnézném, ki ér ilyen eszközhöz. még egy kés is tudja hol a helye és hogy NEM vághat bele gazdájába. KELL tudniuk hol a helyük. ez a dolgok rendje.
ÖNZŐ, BÜSZKE, GŐGÖS és ÖNTELT vagyok. és nem érdekel. SOHA TÖBBÉ NEM tud érdekelni. Sajnálnám, hogy tele vagyok gyűlölettel?! és ha ez LESZ ami megöl? ez AZ ami ÉLETBEN tart. folyton tombol, nem áll le, pusztít, gától MÉGIS a szenvedésben ÉRZEM, hogy ÉLEK.
TALÁN engem marcangol és lassan megöl. de hát ez az élet. nem más. és telve vagyok BÁNATTAL. de nem FOGOK így MEGHALNI. DE NEM BAJ. SOSE BAJ. hisz csak az VAGYOK AKI VAGYOK. SOHA NEM TÖBB. NEM KEVESEBB.
Szeretnék elmenni, messze
Az ablak előtt állok. A hold és a lámpák fénye hívogat. Egy furcsa vágy. Érzem: Mennem kell. Kellene. De fogva tartom magam. Nem bírok megmozdulni. Tudom, hogy vár rám valaki. valahol. Csak el kellene indulnom egy irányba és rátalálnék. Vonz az este. A Hold hív, mint valami szerető. Belefulladok a vágyba, hogy követhessem. Vonzásban tart. De nem tudok mozogni. Leláncoltam magam. Pedig milyen jó lenne csak menni és eltűnni innen! Csak egyszer csinálnék ilyen bolondságot, szabad lennék.
De nem lehet. Fogva tartanak a láncok. Az érvek és az okok.
Régen írtam, ma is igaz
Szeretnék boldog lenni. Bárcsak csend lenne. Olyan, mintha egy orkán zúgna és rombolna bennem. Beszélgetek magammal. Szeretnék egy lenni magammal. Nem találom Istent. Olyan ez, mint mikor vizet keresel a sivatagban. Tudod, hogy van valahol. Mégis, sokszor megtévesztenek a délibábok. És még ha rá is találsz az oázisra, bizonytalan vagy, hisz nem tudod, nem - e csak káprázat. Szeretnék hinni. Magamban és Istenben. De egyenlőre egyiket se találom, nem hogy hinni tudjak benne.
2012. február 10., péntek
Megfigyelés
eddig az arany színű sminkre azt hittem ócsdi és fellengzős, de sikerült egy jót összehoznom:) Meg most meg is szerettemxD Olyan aprócska a szembogaram így... Nem tudom miértxD Eddig mindig úgy nézett ki hogy sokkal nagyobbnak látszottak a szemeim mint valójában. Ez volt a kék és fekete színeknélxD Nos az arany és rózsaszínnél pont fordítva. Ez inkább kislányos. De tetszik:) Nem illik ilyet mondani, de kifejezetten huncutnak és szépnek gondolom magam:D
2012. február 5., vasárnap
Tisztában vagyok saját bűneimmel. Hogy mennyire végtelen a lista. És azzal is, hogy egyik sem megbocsátható. És az igazság az, hogy félek. Nem akarok egyedül maradni. Mégis félek kegyelmet elfogadni, bármelyik istenről is legyen szó. Ez a legnagyobb a bűneim között azt hiszem. A büszkeségem. Ha nem lennék, ennyire átkozottul büszke és dacos, hagyhatnám, hogy megmentsenek. De inkább a halálba rohanok, még ha félve is, minthogy megalázkodjak.
Most jön az, ami még nem volt. Össze olvasok mindent New Yorkról. Főleg Brooklynról. És főleg a Carroll Streetről. Mér pont arról? Csak mert. Ott fog lakni egy szereplőm. Még nem tudok róla semmit. Csak hogy akaratos, önző és mindenféle férfival összefekszik, de egyikkel se gondolja komolyan. Kivéve egyet. És azzal sem akarja, csak menthetetlenül beleszeret. .
2012. február 4., szombat
2012. január 31., kedd
Ébredj fel, Felejts el
Csak annyit akartam így utólag írni, hogy viszlát. Nem mintha látnálak még valaha is.
Nem, nem kell megváltanom az egész világot
De a körülöttem élőket se kell megváltanom. Ezt jó lenne felfogni, mert lassan és biztosan idegbajt kapok.
2012. január 29., vasárnap
Ez a saját átkom... Amivel elátkoztam magam és még én sem tudom megtörni, csak ő.
De nem is bánom. Mondhatjuk ez a hűségem ajándéka. Egy zálog.
Csak hogy megmutassam ez a szerelem nagyobb. És ha nem jön vissza - és félek, hogy nem jössz vissza, hiszen olyan régóta várok már, hogy a vizek befagytak és az utak eljegesedtek, de te még mindig nem jössz, holott ezer éve már, hogy elmentél - én itt maradok és várni fogok. A szívem napról napra hűvösebb lesz. De nem halok meg.
Örök álom fedje szemem,
addig amig ő nincs velem...
De nem is bánom. Mondhatjuk ez a hűségem ajándéka. Egy zálog.
Csak hogy megmutassam ez a szerelem nagyobb. És ha nem jön vissza - és félek, hogy nem jössz vissza, hiszen olyan régóta várok már, hogy a vizek befagytak és az utak eljegesedtek, de te még mindig nem jössz, holott ezer éve már, hogy elmentél - én itt maradok és várni fogok. A szívem napról napra hűvösebb lesz. De nem halok meg.
Örök álom fedje szemem,
addig amig ő nincs velem...
2012. január 28., szombat
"I cried for you because you said goodnight
When you really should have said you’ll stay
I cried for you because you took your light
And left me, though you know I’ve lost my way
I cried for you for though you’re thinking of me
You hide it, saying you don’t know me well
I cried for you because I know you love me
I cried for you because you’ll never tell"
"I didn't mean you
Spent my whole life telling everyone to leave me alone
Don't touch, don't look too close
But I didn't mean you
And now you've gone
Because you saw the forbidden sign above my head
And you didn't know,
I didn't mean you
You went to an open door,
instead of knocking harder at mine
I would have let you in
But you didn't know,
I didn't mean you
You didn't see that I cleared the path and left the walkway free
For I told myself that I'll only be tread on by you
But now I look with love upon someone
And no one else matters but him
But still, you fool,
You think I didn't mean you"
When you really should have said you’ll stay
I cried for you because you took your light
And left me, though you know I’ve lost my way
I cried for you for though you’re thinking of me
You hide it, saying you don’t know me well
I cried for you because I know you love me
I cried for you because you’ll never tell"
"I didn't mean you
Spent my whole life telling everyone to leave me alone
Don't touch, don't look too close
But I didn't mean you
And now you've gone
Because you saw the forbidden sign above my head
And you didn't know,
I didn't mean you
You went to an open door,
instead of knocking harder at mine
I would have let you in
But you didn't know,
I didn't mean you
You didn't see that I cleared the path and left the walkway free
For I told myself that I'll only be tread on by you
But now I look with love upon someone
And no one else matters but him
But still, you fool,
You think I didn't mean you"
"I didn't want the details
Of your pathetic life
How you wished for a lover
And wouldn't mind a wife
I didn't want to picture
A man so sad and weak
I cherished my illusions
Until I heard you speak
I didn't want to ponder
The reasons you confessed
Your torrid past relations
I never would have guessed
That I would seek my refuge
For that I'm angry still
I didn't want to know you
And now I never will"
Of your pathetic life
How you wished for a lover
And wouldn't mind a wife
I didn't want to picture
A man so sad and weak
I cherished my illusions
Until I heard you speak
I didn't want to ponder
The reasons you confessed
Your torrid past relations
I never would have guessed
That I would seek my refuge
For that I'm angry still
I didn't want to know you
And now I never will"
Emilie autumn
Misery loves company...
It's not the time
It's not the place
I'm just another pretty face
So don't come any closer
You're not the first
You're not the last
How many more?
Don't even ask
You're one more dead composer
Do I need you?
Yes and no
Do I want you?
Maybe so
You're getting warm
Tou're getting warm
You're getting warmer oh
Did you plan this all along
Did you care if it was wrong
Who's getting warmer now
That I'm gone
...
I'm not for you
You're not for me
I'll kill you first
You wait and see
You devil undercover
You're not a prince
You're not a friend
You're just a child
And in the end
You're one more selfish lover
...
You're so easy to read
But the book is boring me
You're so easy to read
But the book is boring me
You're so easy to read
But the book is boring
Boring boring boring boring
Boring boring me
Pray for me
If you want to
Pray for me
If you care
Pray for me
If you want to
Pray for me
If you dare
Pray for me
If you want to
Pray for me
If you care
Pray for me
If you want to
Pray for me you fucker
If you fucking dare
It's not the place
I'm just another pretty face
So don't come any closer
You're not the first
You're not the last
How many more?
Don't even ask
You're one more dead composer
Do I need you?
Yes and no
Do I want you?
Maybe so
You're getting warm
Tou're getting warm
You're getting warmer oh
Did you plan this all along
Did you care if it was wrong
Who's getting warmer now
That I'm gone
...
I'm not for you
You're not for me
I'll kill you first
You wait and see
You devil undercover
You're not a prince
You're not a friend
You're just a child
And in the end
You're one more selfish lover
...
You're so easy to read
But the book is boring me
You're so easy to read
But the book is boring me
You're so easy to read
But the book is boring
Boring boring boring boring
Boring boring me
Pray for me
If you want to
Pray for me
If you care
Pray for me
If you want to
Pray for me
If you dare
Pray for me
If you want to
Pray for me
If you care
Pray for me
If you want to
Pray for me you fucker
If you fucking dare
Sajnos azt kell mondjam még életben vagyok. Lélegzem. A szívem folyamatosan dobog, bár minden dobbanás fájdalommal jár. És még te is élsz. Holott rég halottnak kellene lenned. Ha csak csendben meghalsz, nem lenne baj. De így én se hallhatok meg, tudod? Vagy megtennéd, hogy végzel velem? Hogy véget vetsz a rettegésnek? Már rég elvesztettem a képességem, hogy a holnapot várjam. Túlságosan is régóta élek már, hogy képes legyek remélni. A hosszú évek alatt sikerült megtanultam: Ha hisz az ember, az csak fájdalmat fog okozni, mert úgyis el fogják árulni.
Néha csak azt kívánom, bár csak egy ilyen napon hallhatnál meg...
Mikor minden csendes és nyugodt, csak az én szívem zaklatott, hisz épp megöllek. De nem fog fájni neked, csak nekem. Talán csak egy pillanatig fogod érezni, ahogy szívedbe szúrom a tőröm. De vigyázni fogok rád, ne félj.
2012. január 25., szerda
Nem hiszem, hogy ez egy olyan rossz világ,
csupán mi emberek elrontottuk.
De vajon van-e esély rá, hogy helyre is hozzunk minden hibát?
De vajon van-e esély rá, hogy helyre is hozzunk minden hibát?
2012. január 23., hétfő
2012. január 19., csütörtök
Nem félem a halált
már úgy is ezerszer meghaltam már, nincs mitől félnem. Csupán pihenni szeretnék. Alunni. örökké. Semmivé foszlani a kezeid közt. De nem engedsz meghalnom. Élnem kell. Büntetésből. Pedig én már igazából le szeretnék pihenni. Hogy ne fájjon többé. Hogy ne lehessek gonosz többé. Hogy a mindenség részévé válljak, hogy semmivé foszoljak. Hogy ember legyek felül emelkedve emberi mivoltom gyarlóságán. Alunni szeretnék.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)