"You could be a giant You could be a child I'm burried in the ground And I never cry"

"You want to be my lover
You want to be my man
I am a Flower
And I hurt your hands
Don't say you love me
Don't say you care
I'm not human
We will never be the same"

Frozen World

Korhadt fa és bódító füst szag, mindenhol.
A világ végén minden fehér, ahogy a Nap megcsókolja a jeget.
Minden túl fehér, gyere és lásd a szemeiddel. Hideg és fáj.
Érezni fogod ahogy a bőrödet letépi.
Könnyek és bepárásodott szavak moraja.
Előre megláthatatlan dolgok végtelen menete. Élet.
Az ereimben lüktet a vér. Fájón, keserűn.
Ez is én vagyok.
Ki vagyok egyáltalán én?
Csak azt tudom, hogy én nem te vagyok...
Betemet lassan ez a fehér sivatag, s én beleveszek.
Mikor a jég bőrömhöz ér. Az én vagyok.
Itt én vagyok, csak én.

Ballada

Ez a történet egy fiatal lányról szól aki megszökik otthonról, mert nem birja ki, hogy a férfi mellett kelljen élnie akit szeret és nem tudja, hogy szereti. Mikor elmegy pár hét után feladják a reményt és halottnak nyilvánitják. De a férfi hiszi hogy él, mert igazából szereti a lányt. Eltelik 10 év és a férfi szinte feladja a reményt, hogy a nő él, hisz minden nap várta 10 éven át. De a nő aznap keveredett vissza ebbe a faluba és meglátogatta a saját sirját, ahol megismerte a férfit. Az azt mondta neki hogy 10 évig várta ezt a nőt, de most már nem vár rá. És itt jön az eltérés a két befejezés között mert az egyikben a férfi azt mondja de már nem kell várnia mert itt van a nő mellette és ő csak őt szereti, de a másikban azt mondja a nőnek, hogy mostmár semmi értelme várnia, hisz a lány akit szeret biztos halott.

Szavak és Varázsok

Itt vannak a fejemben. A szavak a történetek. Mindenről eszembe jutnak. Ma egy balladát énekelgettem magamban, amit itt csak én ismerek. Szomorú történet de szép a vége, legalábbis az egyik, a másik szomorú. Köv bejegyzésben majd leirom miről szól ez. De a szavak nem akarnak kijönni a fejemből.
Ugyanolyanok, mint a varázs. Már ég az ujjam szinte és érzem, hogy kiakar törni belőlem. És nem megy. Nem tudom szabadon engedni, mert valami gátolja bennem.
Talán a saját hitetlenség az ami a legfőbb ellenségem.

You are my Sanctuary

I want to live in Paradise...
All is white I know its just the night
Everything is cold, so cold outside
I listen to the wind all alone
I know its mean Im alive
I want to live in Paradise
And I can find it myself tonight
I want to live in Paradise
I want to live out of Sun
All is white...

Csak a szél ami játszik velem, kegyetlen szél, csak te vagy nekem...

Ez a dal fontosabb emlékeket hozott fel bennem mint eddig minden más.
A táncunkat, az érintését, a titkolózást, a vágyat, mindent ami mi voltunk ketten. Fedetlen mellkasa védelmezőn hozzám simult. Légzése lassú, meleg. Karjaiban nem félek az lenni ami voltam. Nő, boszorkány, szerető, mesélő mindenség. Tánc a vágyról, mennyire akarjuk egymást, tudván, mi nem lehetünk egyek.
Védelmez és támad. Gyűlöl és szeret. Egymáshoz kötöttük magunkat. Ilyenek voltunk. Szerettünk és gyülöltünk és mindent megtettünk a másik megvédéséért, csakhogy mi magunk pusztithassuk el egymást.
Mert a jég és a tűz örök harcban áll. Nem számit mit mondanak, a harc végén valakinek vesztenie kell.

Ezért akartam mindenáron győzni. De a védelméért egyúttal feláldoztam mindent.

Szerettelek

Nem félek.
Bár erőm elhagy
s nincs már társam.
Csendről zenélek.
És halkan szóló dallal
kísérem zenémet.

Könnycseppek.
Végig gördülnek
fagyott arcom melegén.
És mesélnek:
Hogy szerettük egymást
Te meg Én.

Hazugságok
S sok kimondatlan szó.
Szívem súlyai.
Egymásnak
Mondd meg tudunk-e valaha
mi ketten bocsátani?

Szerettelek.
Dallam voltál.
Zeném és énekem.
De vége.
Meghalt bennem minden
Érzelem és értelem.

Find a Stranger Say Goodbye

Nem szoktam angolul olvasni ez is most csak veletlen. Lois Lowry az egyik kedvenc irom. A Find a stranger Say goodbye az o konyve. Veletlen megtalaltam az ironeni honlapjat es mikor beirtam googleba a konyv cimet meglepetesemre kiirta a dokumentumok koze ahol elolvashatom. Ugyhogy most angolul olvasokOo Sok idegen szoooxD

Harc a végzettel és a karmával

Van egy pont az emberben ahonnan már nincs visszaút. Egy pont ahonnan már nincs lehetőség visszafordulni.

Nekem nem kell herceg kék szemekkel és szőke hajjal. Nem kell.

Legyen  lovag: bátor és harcra kész. Legyen képes megszeliditeni. Semmi más nem kell.

S ha egy herceg formájában jön el hozzám a lovag, ne féljen.
Hisz a hercegek megölik a boszorkákat, ugye?
És akkor én fogom kérni, hogy ne érezze, hogy gyilkos, mert csak azt teszi, ami szerinte helyes.

Egy nap talán elmesélem valakinek a saját történetem. Nem másokét. A sajátomat. S akkor talán mindenki elhagy, s magam leszek.
De ez a nap még nem a mai nap.

If I die young...

Ifjan ha meghalok, temess szaténba,
Fektess be puha rózsaágyba,
Hajnalfénynél lökj be a folyóba,
Egy szerelmes dal szavaival küldj utamra
/the band perry/

PLACEBO

Now Im braking down your door,
to try and save your swollen face,
Thought I dont like you anymore,
You lying, trying waste of space
Before our Innocence was lost
You were always one of those
Blessed with lucky sevens
And the voice that made me cry
My oh my...

Now Im trying to wake you up
to pull you from the liquid sky,
Cuz If I dont we'll both end up

With just your song to say goodbye

My oh my...
A song to say goodbye..

Before our Innocence was lost
You were always one of those
Blessed with lucky sevens
And the voice that made me cry

Its a song to say goodbye...

Rajzos tervek

Valahova muszaly lejegyeznem oket. Van 6 a3as lapom(megj magamnak: majd meg kene venni) Mindre konyvillusztraciot szeretnek rakni:D
-Brandon Sanderson: Elantris, rajta a fjordell pap felso sarokban a varost korulvevo falon alatta Raoden ahogy segit az etelt oszto hercegnonek.
- Narnia: A sarkany scrubb es Lucy ahogy atoleli a fejet mellettuk Edmund es Caspian meg meg par ember a hajorol
- Sage: Magia, jobb oldalon a Vadasz a kezeben puskaval a szemettelepen hata mogott a tobbi vadasz ahogy kiprobaljak nyitni a szemetescsovet, elotte a folyo tavolban jobb oldalon a fogado
- Brandon Sanderson: Kodszerzet, A ket kodszerzet, Luthadel felett, tavolban a kastely

És mennyi év áll előttünk ködbe bújva
Mennyi szép képet őrzünk eltitkolva
Voltam kutyád hűségemmel melléd állva
Ázott kabát fázó tested elbújtatva

Mondd mi lett velünk mintha egyfolytában várnék
Vajon tényleg ennyit számíthat az a pár év, az a pár év
Nyári éjszakák ott volt minden igaz barát
Semmink sem volt csak az egész világ

De a tűz el is oltható
És éppen ettől jó
Ha fázol a szélben megvéd majd
De ha nem vigyázol lángra lobbant

Március végétől szerelmem lesz az élet
Március végétől ami meghalt újraéled
Addig még egy-két hegyet meg kell majd másznom
Március végétől még messze lesz a halálom


Március végétől szerelmem lesz az élet
Március végétől ami meghalt újraéled
Addig még egy-két hegyet meg kell majd másznom
Március végétől még messze lesz a halálom

A kerek számok varázsa

Soha nem is gondoltam volna, hogy századik bejegyzésig (merthogy, kedves látogató ez a századik bejegyzés) valaha is eljutok. De hát csak megtörtént. És megköszönöm mindannak aki egyáltalán valaha is belenézett, az én kusza gondolataim eme összesüritett tárhelyébe.

A legjobb dolog

Nincs szebb dolog, mint mikor kint tombol a vihar, üvölt a szél és az ablak tárva nyitva és a fagyos levegő beáramlik, kintről hallod mintha valaki járkálna a kertetekben, aztán belépne az ablakon, az ablak alatt tartott dobozaidat felboritva és te megijedsz, de nem látsz senkit és tudod szunyogháló van az ablakon, de azt is tudod, hogy bizonyos lényeket nem akadályoz meg, de azoktól nem félsz, inkább megnyugtat a tudat, hogy valaki bejött és te meleg vendégszereteteddel fogadhatod és üdvözlöd és megmondod neki, nyugodtan térjen be ne ácsorogjon az ablakban és megigéred neki, bármikor betérhet hozzád, ha nem vagy otthon a szobádban nyugodtan megvárhat és utána kimész, hogy csinálj magadnak egy bögre meleg kakaót, hogy felmelegitsen ezen a hideg éjszakán és észreveszed, bár tudtad a külső ajtó nyitva volt, de emlékszel e belsőt te magad zártad be és most tárva nyitva áll, e furcsa véletlent, hogy pont az idegen beengedése után nyitva találod az ajtót, annak a rossz zárára fogod és bezárod ezúttal mind a két ajtót és elkészíted a kakaót, hogy aztán az ágyadban a takaró alá bebújva, egy könyvet olvasgatva, mely jó és rossz varázslókról, hírpatkányokról, fehér boszorkákról, fiatal katonákról, szeretetről, gonoszságról, családról és barátokról szól szürcsölgethesd a kis piros bögrécskéd barnásan kavargó meleg tartalmát.
Nos szerintem ennél nincs is szebb dolog.

Mikor alszik a táj, csendes az éj, nem száll a levél, nem zúg a szél

Mikor átölelsz a szememből könnyek csorognak le. Mellkasod, mint kályhában a tűz úgy melegit fel engem, mégis vacogok. Mikor kinyitom szemem, csak akkor jövök rá, ez nem valóság.
Kint zúg az eső. Szomorúan a könnyeimmel és a hideggel küszködve megyek ki hozzá. S ahogy eláztat a zuhatag csak nevetek. Boldogan, önfeledten. Magam sem tudom miért. De az eső most megvigasztalt és társat adott.
Aztán abbamaradt, én pedig bejöttem a szoba melegébe.
Az eső még mindig csepereg. Valaki kopog az ablakon. Érzem, hogy kinnt áll, de ahogy az ablak üvege elválaszt minket egymástól, úgy választ el minket egymástól a tény, hogy mindketten más világba élünk. Megérinteném a kezét, de csak az üveg hidegét érzem. Kérdésére felelni most sem tudok.
'Mikor jössz már haza?'
Nekem nincs otthonom. Nincs hazám. Nincs kedvesem. Itt nincs. Máshová mégse mehetek.
De a remény felmelegit. Mert tudom, hogy te vársz még rám valahol.

Az emberek neha igenis nagyon bosszantoak.

Yeah, baby.
Ma(nem ma, de ez igy esik jol nekem) vitat kezdemenyeztem egy baratommal, mikor az leirta a dolgokat amiket gondol es hogy miert van ugy ahogy kerdezte. En meg abban a tudattal valaszoltam, hogy tok jo, most kezdhetunk errol, egy igen erdekesnek latszo vitat, mert azt hittem es remeltem, viszakozni fog az en gondolataimmal. Erre valasz: koszonom, hogy ezt elmondtad, te ezt gondolod en meg ezt. Valami asszem eldurrant bennem. Miert csinaljak az emberek igy a dolgokat?! ahh. idegesito. kivel vitazzak, ha nincs egy ertelmes vitakepes ember a kozelembe. kesz. ennyi. elegem van mara.

Tudomanyos filmet nezek: Azt hiszem, ez eleg jol leirja, mennyire szetesek.

I was in your arms, thinking Im belonged there
I figured it made sense, building me a fence
Building me a home, thinking I'd be strong there
But I was a fool, playing by the rules
The gods may throw a dice, their minds as cold as ice
And someone way down here, loses someone dea
But tell me does she kiss like I used to kiss you?
Does it feel the same, when she calls your name?
Somewhe deep inside, you must know I miss you
But what can I say? Rules must be obeyed
The game is on again a lover or a friend,
A big thing or a small, the winner takes it all
I dont wanna talk, If it makes you feel sad
And I understand, you've come to shake my hand
I apologize If it makes you feel bad

Bár a kezdet már a vég is volt, azt a kicsi időm legalább kiélveztem, apró gazdácska

Itt vagyunk megint, te meg én. Szomorú szemeid nem mered rám emelni.
Mit mondhatnék én neked? Játék voltál, kimondom. Azt nem, hogy hazugság. Soha senki nem volt több nálad. Erősnek kell lenned velem csak gyenge vagy, azért jöttél, hogy megszabadulj tőlem, hát ne legyél szomorú. Ez csak a te döntésed volt.
Éjszakákon, melyeken a hold elrejtőzik a világ elől én sirok majd, de soha nem fogod megtudni, hogy hiányzol. Csak imádkozom, értsék meg az istenek, ez nem az amit mondok, ez nem az amit gondolok, ez az amit teszek, mert el kell engedjelek, hogy szabad lehess.
Gyülöltelek végig, soha nem voltál fontos számomra. mondom hisz tudom jöttél hogy megöljél. Ha erős lehetnék mondhatnám, szeretlek, de ezeket a szavakat te úgysem érted.
Mikor kardod húsomba ér, még végigsimitok az arcodon, az istenekhez imádkozom, tegyenek téged a legerősebbé és sose féld a halált.
Én örökre veled leszek és védelek.

FUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUU

Nincs meg a mobilkabelem amivel zenet rakhatnek ra>< Azt hiszem hogy ez nem az en napom(8)><  MIT CSINALOK ZENE NELKUUUUL????TT___________________________TT

Álom wishlist*-* avagy ha megnyerném a lottót...

Ő egy álomálomdarab*-* mary magdalene ruhácska*-*

 Na, ő a legámaimabb ruha amit valaha láttam*-* ő kéne a legjobban*-* gyönyörű*-* Ő is mary magdalene*-*

Ő Baby*-*
 
ő is kedvenc*-* mondjuk ő nem fáj annyira nagyon sokba ugyhogy reménykedek*-*

 
 :3 ezen olyan szépek a fodrok:3 ájájáj:3

 
 Ő meg szép cipő:3 és nem is drága annyira, csak már nincs olyan szinbe ami tetszik:( nembajxd
 
 róla csak ábrándozni szabad de széép*-*
 
 ábrááánd*-* de olyan szép kis cipőcske:3
 
 ő meg etsyről van:3 imádom etsyt:3 szép kis óra:3
 
 ő is etzy:3 alice csodaországban:3  és nyitogathatók és ááá*-*
 
 szintén etsy*-* és szintén nyitogatóóós:3 imádom a medálokat^^""
 
 ő meg táskácska:3 kis szép, nyárias:3 gyönyörű:3

The gods may throw a dice, their minds as cold as ice and someone way down here loses someone dear...

Minden egyes alkalommal megígérem magamnak, hogy Nem, nem fogok öt percenként ránézni az emailjeimre és a postaládát se ellenőrízgetem, de még csak a leveleket sem nézem át, abban a reményben, hogy hátha kaptam valamit. Aztán mégse sikerül. Minden alkalommal ahogy elmegyek a hütő mellett átnézem a leveleket, bár látom, ugyanúgy állnak, mint mikor legutóbb megnéztem őket, és a postaládát is ellenörzöm hátha dobtak be valamit. Az emiljeimről nem is beszélve azokat ha gépnél vagyok 5-6 percenként folyamatosan ellenőrizgetem, bár nyitva van és kijelzi ha kaptam újat.

Nem tehetek róla, hogy türelmetlen vagyok. Nem szerettem soha várakozni.
És az hogy várnom kell rád... megőrjít.
Bár ha mástól kapok levelet már akkor is kihagy a szivem örömömben.
Vajon leállna végleg a boldogságtól, ha meglátnám a te leveledet köztük?

De hisz még csak a nevedet sem tudom...

Ha sir az eső sírok vele, hisz nekünk nincs ki átölelne...

Ha nevet az ég nevetek vele, mert társak vagyunk magányunkban...
Ha dühös az ég, reszketek, mert mérgét rajtam tölti le...
De szeretem az esőt, szeretem az eget,
szeretem, szeretem, mert nincs aki helyettem szeresse...

Mondd, hogy szeretsz, hogy maradhatok örökre veled, hogy nem mész el soha és nem hagysz itt megint...
Mondd, hogy minden ami fájt, már elmúlt, tovalett, véget ért...
Mondd, hogy a nap feljön még ezerszer vagy inkább ezerszer ezerszer...
Mondd, hogy örökké velem...
Még ha nem is igaz, csak mondd, súgd, hogy szeretsz, hogy vársz, hogy nem lesz vége soha....
És ha eltünsz úgy tünj el, hogy higgyem, az egész csak álom volt...
Hisz minden csak álom volt.

Mégha csak három kivánságom is lenne, akkor is képtelen lennél teljesiteni bármelyiket....

Én egyre inkább én vagyok és egyre kevésbé te...
És nem azért mert gyülöllek,
vagy mert elakarok menni tőled...

Hanem azért mert én nem te vagyok.
Mégha fáj is elfogadnunk.
Már a legelejétől fogva igy volt.
És ezt nem változtatja meg semmi...
Ezer év... Vagy ötszáz... Már nem számit...
Mert én végre Én lettem... te pedig Te...
Fáj? Én sirok. Mert én nem akartam elszakadni....

De el kellett...

Aud vibrând vocea ta în toate zgomotele lumii.
N-a fost nici o noapte, să nu simt singurătate, chiar dacă eram cu altcineva.









Hallom a hangod a vilag minden zajaban.
Nem volt egyelten éjszaka sem, hogy ne érezzek magányt, akkor is ha másvalakivel voltam

Logikus, hogy neked kellene a legboldogabbnak lenned 
a világ összes férfija közül.
De te nem vagy olyan, mint a világ összes férfija.
És már tudod, hogy egy napon el fogod veszíteni őt.
És ez a nap a mai nap.

'Im beautiful in my way 'cause God makes no mistakes, Im on the right track, Baby I was born this way...'

Azt vettem eszre hogy egyre inkabb elnyulik a Boszorkany Kronikak. Amugy elnezest de most lusta vagyok atkapcsolni magyar billentyuzetre. Szoval egyre nagyobbra nyulik es egyre jobban az elozoekre epit es egyre tobb boszorkany eletet meseli el, de ugyanabbol a csaladbol ezert meg az orszag tortenete is egyre inkabb beissza magat a tortenetbe. Egyenlore 8 boszorkanyrol szol. Eddig igy all:
-Nina. Az o tortenetet mar befejeztem. Igazabol vele kezdodott az egeszxD Azthiszem o az egyik akinel nagyon boldogra irtam meg a befejezest, pedig ez igy nem igaz. Nina habar megmentette Napoleont es a tobbieket, de a batyjaval sohasem tudott tobbet beszelni, mert elmenekult Napoleonnal a vilag vegere es meg ha vissza is akartak jonni akkor veszelyeztetik az eletuket. Ezt Roza szuletese valtoztatja meg egyedul mert Koe sem nem gonosz, sem nem rossz, csupan gyuloli Napoleont minden ok nelkul, mert eloiteletei vannak, ami miatt nem tud ugy nezni Napoleonra ahogy az megerdemelne. De azert nagy nehezen lekuzdi es hajlando veluk talalkozni de csak titokban talalkozgatnak neha.
-Roza. Rola igazat irok. Bar meg nincs teljesen kesz. Azthiszem az o tortenete az ami sajat magaban is boldog befejezessel vegzodik.
-Lelei. Ot is lehet ismerni. Az Apro mese bejegyzesben o az anyuka, de ez a tortenet meg azelott jatszodik. Egy harc az Arnyak konyveert folyik. Es ekozben a harc kozben talalkozik Dimitrivel is aki jegboszorka. Alapjaraton nem ep otlet a jeget a tuzzel osszeereszteni de ok kijottek egymassal. Es egymasba szerettek, habar ket ellentetes oldalon harcoltak.
-Dimitri. Na ez az amit itt apro mese cimen tettem kozze. Szegeny, szegeny Dimitri es Lelei. Lelei beleorult a keresesbe. Dimitri pedig abba, hogy az atkot hiaba probalta megtorni nem ment neki. Ennek nagyon egyszeru magyarazata van. Nem az o atka volt. Lehet hogy abban a pillanatban olni tudott volna, de nem atkozott volna el valakit gonoszsagbol. Ez a mi kedves Shillank bosszuja volt  kettejuk szamara. Nem egy kedves noszemely.
-Aurora. O Dimitri es Lelei lanya es o pontosan tudja hogy Shilla muve  volt minden. Illetve elejen nem tudja, de rajon kesobb. Latja az apjat beleorulni a tudatba hogy vegzett a kedvesevel. Megprobalja felkutatni az Arnyak konyvet de csak hogy megalitsa a vele egy idoben kitoro haborut. Ugyanis az arnyak konyvet sokan szeretnek hiszen barmien kivansagot teljesit. Illetve egyet se rendesen, es erre kell rajonnie Auroranak.
-Mira. O egy kronikas. A kiralyi hazban. Csendben figyeli az esemenyeket de neha neki is dontenie kell, meghozza fontos donteseket es eere Vincent, a lovag ebreszti ra, akinek feltett celja Mira lovagjava valni.
-Adel. Az o tortenetet meg nem tudom tisztan. Egy boszorkany megoli a kiralyi csalad egy tagjat. Es Adel a fogyanusitott.
-Nemo. Ez az en nevem is par helyen. Azthiszem eppen Nemo az aki legkozelebb all hozzam. Szokesben van, mert a boszorkanyokat uldozik mar. Ekozben talalkozik egy fiuval aki szinten szokesben van es kiderul rola h o a herceg aki elni szeretne nem pedig uralkodo lenni. De elfogjak mindkettejuket, de a herceg kozben jarasa miatt Nemot nem olik meg. De egy sotet toronyba zarjak. Igy eveket tolt fogsagban es csak neha latogatjak meg. A varazserejet nem hasznalhatja h megszokjon mert le van zarva a ter es csak benne hasznalhat varazst de ellene nem.  Kesobb a herceg idosebb testvere sokszor bejon hozza. Es kinozza, lelkileg, bar latszolag mindent megad neki. Valahogy megis egymasba szeretnek.
Eddig idaig tudom. Nem tudom lesze tobb boszorka. (Bar ahhoz kepest hogy eredetileg 3 lett volna kicsit tulhaladtam magamxD)

Bezárva várok
egy apró lyukban,
egy toronyszobában.

Bár jönnél,
De mégse
Sohase.

Bezárva várlak,
Én. Egymagam.
Sötét a társam.

Nincs társam.
Nincs pajtásom.
Csak önön magam.

Hiába várlak.
Te itt vagy.
Mégse velem.

Sose velem.
Mégis várlak.
Hiába várlak.
(De  várlak...)

Te zártál
be e szobába.
Majd itt hagytál.

És csak várok
Szüntelen merengve:
Lelked, mikor enged be?

Ady : Szeretném ha szeretnének

Sem utódja, sem boldog õse,
Sem rokona, sem ismerõse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.

Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény.

De jaj, nem tudok, így maradni,
Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak.

Ezért minden : önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
S lennék valakié.

Ha azt mondanám, őrült vagyok miattad, hinnél nekem?

Valószinűleg nem. Csak megcsóválnád a fejed és elsétálnál, ahogy mindig tetted. Te nem hiszel egy szavamban sem, pedig sosem hazudtam. Csak az, hogy én nem olyan vagyok, mint te, bizalmatlanná tett.

Pedig szeretnélek szeretni.
De nem hagyod.
Vajon ha nem te lennél az egyetlen egy az változtatna valamin?


Nem hiszem.
Nem.
Sohasem.

Soon you`ll find that if you try to save her, it renews her anger you`ll never win...

love IS war

I will protect you, this is a war There is no way I will watch you get hurt Im such a fool

Honnan tudhatnám hogy te vagy az igazi? - kérdeztem a szemébe nézve. Mindegyik lovag azt mondta akár meg is halna értem. Mivel lehetne pont ez a herceg másabb akármivel is mint a többi?
- Úgy szeretlek, hogy szavakba önteni nemtudom. megtennék érted akármit, meg is halnék akár...
- Csak ugyanolyan vagy mint a többi...
- De felséged nem hagyta végig mondanom. Meg is halnék akár, ha felséged ezt kivánná és ez tenné jobbá az életét. De ha felséged úgy kivánná még élni is tudnék önért. Ezt pedig csak én tudnám megtenni, mert  számomra a felség jelent mindent.

Never forget the pain and the shame

A hideg kés hirtelen hozzáért bőréhez. Érintésétől libabőrös lett egész teste. Majd ahogy a kés felhasitotta hirtelen fájdalom rohant végig a testén. Az apró vágásból vörös vér serkent fel. Úgy, ahogy a vér folyt ki, úgy apadt ki a fájdalom is lelkéből. Majd még egy vágás. És még egy. És még egy. És a fájdalomnak vége. Már nem szenved. Már csak a szégyen kinozza a lelkét ahogy arra gondol lehet, mások is megláthatják a sebet.  A szégyen mardossa és szaggatja, de ez már szokássá vált. Egy percnyi nyugalomért. De végülis. Még ez a szégyen is jobb mintha a szomorúság és a lelke gyötrelme tapossa maga alá. Most boldog. Legalább nem fáj. Neki már ez is megváltás...

Apró mese

Egyszer régen, mielött megszülettél, vagy hogy megszülettem az Emlékek tavának partján, ahova nem ér el a pusztitás keze, élt egy fiatal házaspár, akik jobban szerették egymást, mint ahogy ember másik embert csak szeretni tud. A férfi egy volt a jég mágusai közül, míg a nőt a tűz alkotta, de ők szerették egymást.
Aztán telt az idő, elment az ősz, véget ért a tél és eljött a tavasz. És a tavasszal eljött a szél is északról. A nő küzdött, maradni akart, de a férfi észre sem vette, hogy a baj már felütötte fejét az otthonukban. Aztán egy korai hajnalon, a nő összepakolta a holmiját és elment arra, amerre a szél akarta, hogy menjen.
Mikor reggel a férfi felkelt, eleinte nem vett észre semmit. De körülnézve a szobában meglátta amit elsőre nem. Minden ami a szeretett lényhez kötötte eltűnt az életéből. A ruhák, a nő pohara, az edényei, a képek. Semmi, ami hordozta volna az emlékeket, de még a gyűrű is eltűnt az ujjáról, amivel esküt fogadott.
A férfi kereste a nőt. Hegyekre kapaszkodott nyomát kutatva, sárkányokkal küzdött, hátha azok tudnak valamit a szerelméről. Átkelt folyókon, völgyeken, tengereken, sivatagokon keresve azt akit szeretett. De sehol nem találta.
Már-már feladta a reményt, mikor egy nap egy apró fogadóban találkozott Shillával, a szelek úrnőjével, aki tudta merre jár a hölgy. Persze, hogy tudta merre jár... Az ő szelei űzték a lányt túl hegyeken, át az óceánon, a vörös sárkány otthonából a kristály hegyek palotáiba, majd völgyekbe és eldugott zugokba. Mindent elmondott a férfinak arról, merre jár a nő, de egy szóval nem említette, hogy az ő szolgálói kergették végig a feleségét a birodalmon.
A férfi hát elindult arra, amerre Shilla küldte, s eltelt egy hét vagy tán kettő és meglátta a nőt. De nem mert elé állni. Miért hagyott el? Szívében a kérdés, mint rablánc tartotta fogva. És aztán meglátta. A nő egy kislánnyal a kezében állt. A kislány szinte hasonmása volt a szeretett lénynek, mégis különböző. Talán, ha négy - öt éves volt.
A férfin erőt vett a düh. Hát ezért hagyott el! - gondolta - Egy másik férfi szerelme többet ért neki.
 - Rájöhettem volna, hogy sohasem szerettél. Elmondhattad volna. Megspóroltál volna nekem 5 utazással töltött évet. - A férfi lelkében, mint hurrikán, úgy tombolt a düh. A sérülés, ami szívét érte meggondolatlanná tette. És elátkozta az asszonyt, akinek a szemeiből könnyek potyogtak, ahogy meglátta a férfit és lerakta lányát, hogy közelebb menjen.
De az átok elöbb érte el, minthogy megszólalhatott volna. És a szél felkapta testét és elvitte, olyan helyekre, ahol még nem járt ember fia. Az átok szerint a nő sohasem találhatja meg se az otthonát, se a szerelmet... Semmit aminek megszerzéséért egykor foggal - körömmel harcolt. És ahogy kimondta a férfi a szavait, meg is bánta mindet. De nem tudta visszavonni egyiket se. Csak a kislány maradt a szeretett lény után.
 - Mi történt a mamival, bácsi? - kérdezte a kislány a férfit, aki nem tudta mit válaszoljon neki.
 - Elment megkeresni azt akit szeret - hazudta végül, de nem tudott a kislány szemébe nézni.
 - Akkor biztos jó lesz neki - mosolygott a kislány - Tudja bácsi, az ééén apukám a legeslegesleghatalmasabb varázsló a földön, azt mesélte a mami. Ő a mami egyetlen szerelme, úgyhogy mami biztos boldog lesz a papival. Biztos hallott már róla a bácsi, a neve Dimitri apu, a világutazó jégmágus.
Mikor a férfihoz elértek a kislány szavai a szíve ezer darabra szakadt és zokogva ölelte át a kislányt, aki nem értette mi a férfi baja. Ő sohasem tudta meg, hogy a férfi neve Dimitri...

Másodpercenként 5 centiméter

Ez egy film  cime amit épp most néztem meg. Kicsit szomorkás szerintem az egész. A távolságokról szól. Távolságokról, amiknél kilóméterek választják el az embereket egymástól és távolságokról, amiket az ember a szívében tart. Kicsit furcsa történet.
Nem tudom csak úgy szomorú és minnél inkább bele gondolok a dolgokba annál jobban tűnik az egész keserédesnek. Ez persze lehet, hogy csak én vagyok.
De nem is gondoltam bele, hogy a távolság milyen könnyen elszakít két embert egymástól. És mikor rájössz, hogy az akit szeretsz, a szívében egy mérföldekkel távolabb lévő helyen van, az furcsává teszi az egészet, mert te rájössz, sohase fog téged szeretni úgy igazán. Illetve csak pótléknak vagy jó. De a te érzéseid ettől még nem változnak.
Vagy látod, hogy akit szeretsz és szeret mérföldekre van. Egy ideig leveleztek, majd egyszer néha találkoztok. Aztán egy idő után nem kapsz tőle levelet. És hiába irsz neki leveleket, sosem küldöd el, mert félsz őket elküldeni.
Aztán egy nap, a vonatállomáson ahogy áthaladsz a sineken a szembejövő ember olyan mint ő volt. És te megfordulsz, de a vonatok ott haladnak el épp és mire mind elmegy már az is eltünt a szemed elöl aki valaha a legtöbbet jelentette neked. És nem tehetsz mást csak tovább haladsz.

Shalott kisasszonya

ELSŐ RÉSZ

A sík folyó mindkét felét
Rozs, árpaföld szegélyezék;
S a zöld vetéseket setét
Vonalban mély út metszi szét,
S a tornyos Camelotnak kerül.
Sok nép kijárt és nézte mind:
A liliom mint reszket, ing,
Halk szellő lebbenésekint
Shalott sziget körűl.

A nyárfa rezg, a fűz pihen,
Lágy esti szellő nesztelen
Játékot űz a sík vizen,
Mely a sziget körűl viszen,
S alább Camelotnak tart vala.
Négy szürke sáncz, négy őrtorony
Tekintget át a kertfalon;
Ott él magában, gazdagon
Shalott kisasszonya.

A sás mentén nagy, megrakott
Dereglyét sok ló vontat ott,
Selyem vitorlás csónakok
Nem kapnak ott egy jó napot,
Camelot iránt hajózva át.
Ki látta fönt köszönni őt?
Vagy ablakmélyedés előtt,
Ki látta, ismeré e nőt:
Shalott kisasszonyát?

A munkásnép, ha völgybe lent,
Reggel korán aratni ment;
Hallván a dalt, mely messze cseng,
Megállt, figyelt, míg elpihent
Camelot felé a méla dal;
S midőn holdfényes éjjelen,
Kepéztek árpaföldeken,
Egymásnak sugták csöndesen:
«Shalott tündére dall.»

MÁSODIK RÉSZ

Ott sző nappal, fon sötéttel
Bűvös kelmét gyöngyszegéllyel.
Halk szót halla egyszer éjjel:
Átok ver meg, ha lenézel
Még Camelotnak valaha!»
Nem érti, mit jelenthet ez,
Csak egyre sző, fon, köt, himez,
És minden búbajról letesz
Shalott kisasszonya.

Előtte függ a kék falon
Egy fényes nagy tükör, azon
Csodás árnyképek gazdagon
Vonulnak át egész napon
Camelotnak út-kanyarlatán.
Elcsillog messze a folyó,
Mogorva pórnép látható,
S piros ruhás, vásározó
Sok, sok shalotti lány.

Szép szűzek, karcsúk mint a nád,
Öszvéren utazó apát,
Pásztorfiúk, skarlát, granát
Szinű zekékban daliák
Tartottak sort Camelot felé.
S tükrében gyakran látta, hogy
Két-két levente vágtatott,
De egyre sem mondták: «az ott
Shalott kisasszonyáé!»

Mit tükre lapján észrevett,
Beszőtte mind a képeket:
A fáklyás gyászkiséretet,
Míg énekszóval léptetett
Camelotnak késő éjtszaka.
Egy boldog párt, a mint a hold
Világot rájok félve szórt.
«Megölnek még ez árnyak!» – szólt
Shalott kisasszonya.

HARMADIK RÉSZ

Egy nyíllövésre ugratott
A vár alatt el, s jelt adott;
Ha fényt dobott az ágbogok
Között a nap rácsillogott
Pánczélvasában Lanczelot.
Ősczímerében egy vitéz
Térdelve bájos hölgyre néz;
Fényétől csillámlott egész
Vidék, egész Shalott.

Kantárján, mint a holdas ég,
A tenger drágakő úgy ég.
Van csengetyű is rajt elég,
Hogy szinte csöng és bong a lég.
Camelot felé így vágtatott;
Dús hímü övkötőn elől
Ezüst kürt lógott, kétfelől
Kard, kopja, nyil csörgésitől
Viszhangozott Shalott.

Csotárja, rojtja színarany,
Rubin ragyog rózsáiban;
A nap tüzes sugáriban
Sisaknak, tollnak lángja van,
Camelot felé így vágtatott.
Mint néha éjjel megjelen
Egy hulló csillag, s hirtelen
Lefut az égről fényesen,
Úgy tündököl Shalott.

Sugárzott széles homloka
Villámlott méne patkaja,
Vállára omló dús haja
Önvert szelében leng vala,
Camelot felé így vágtatott.
Ha fön haladt, ha völgyben lent,
A nő tükrében megjelent;
Vígan dalolt, a merre ment
Vitéz sir Lancelot.

Eldobta dolgát, s hirtelen
Az ablak-mély előtt terem,
És nézte hosszan, nézte lenn,
Mint reng a liljom, s kényesen
A kócsag Camelotnak tova....
Mit szőtt, a szőnyeg szétszakadt,
A nagy tükör ketté hasadt,
Az átok immár rám szakadt!»
Sóhajt Shalott kisasszonya.

NEGYEDIK RÉSZ

Hűs őszi szél fú zordonan.
Az erdő puszta, lombtalan,
Kinlódik, zajlik a folyam,
Sebes eső csapdos, rohan
Camelotra le s zuhog tova.
Lement a partra' s ott alant
Egy sajkát lelt gazdátalant,
S ormára írta szótalan':
Shalott kisasszonya!»

Hűs zápor, szél csapkodta bár,
Prófétaként, ki látja már
A véget, mely reája vár,
Lemondó, néma arczczal áll,
S merően néz Camelotnak át.
S midőn az est nyugovóra szállt,
Eloldá mélán csónakát,
S vivé az ár odább, tovább,
Shalott kisasszonyát.

És szótlanul feküdt, fehér
Ruháját lengeté a szél,
Hullongott rája lomb, levél,
Így úszott hajh! a szörnyű éj
Ködében Camelotnak tova.
S midőn a földek közt, a fák
Alatt alább úszott, alább....
Elzöngte bús hattyú-dalát
Shalott kisasszonya.

Dalolt egy fájó éneket,
Mélát, borongót, édeset,
Míg vére hült, megdermedett,
Szemfénye elsötétedett
A mint Camelotnak fordula.
S midőn az ár hullámival,
Az első ház felé nyilal,
Elnémult végkép hajh! a dal,
S Shalott kisasszonya.

Őrtornyok, sánczok, kertfalak,
Erkélyek, karzatok alatt,
Mint fényes hófehér alak
Holtan vonult be; hallgatag
Fogadta Camelot városa.
Sok nép lepé a partokat,
Lord, úrinő, polgár, lovag,
Olvassa mind, kiváncsilag:
Shalott kisasszonya.

De vajki ő? A várba' fenn
Ürül, sötétül hirtelen,
A fényben úszó tánczterem,
S keresztet vet magára lenn
A sok cameloti dalia.
Megszólal Lancelot csöndesen:
Mi bájos arcz! Az Úr legyen
Kegyes! Nyugodjék csöndbe' lenn
Shalott kisasszonya!

Csukási István forditása

S midőn az ár hullámival, Az első ház felé nyilal, Elnémult végkép hajh! a dal, S Shalott kisasszonya.

Furcsa dolog, az amikor az ember elmesél egy történetet. A java része hazugság, még úgy is, hogy az ember igazságra épitkezik. A szereplők ugyanazok maradtak, a jellemük ugyanolyan. Csak a történésekben történnek csusztatások. Most csak eszembe jutott ez.
Vegyük például Dimitrit és a tűzboszorkányt. Dimitri jégboszorka, de mégis beleszeret a tűzboszorkányba. És szeretik egymást. És végül, sok történésen keresztülmenve együtt lehetnek és együtt élhetik le a megmaradt életüket. Itt vége a történetnek írásban. De a valóság folytatódott. 1 évig együtt éltek, igen.
De utána? A tűzet elviszi a szél. Ez a világ rendje. Ha nem elviszi, akkor megöli. A jég? A jég marad. Így ahogy a tavaszi szelek fujni kezdenek, hiába próbál a tűzboszorkány harcolni, ő mégiscsak tűz marad, és minden akarata ellenére, egy nap útra kel a széllel. De a jég jobban szereti, igy keresni próbálja. Aztán évekkel késöbb rá talál. Talán 5 vagy 6 év telt el azóta h látták egymást. A nő semmit nem változott és a férfi sem. De nővel volt egy 5 éves forma gyerekecske. Persze a férfi nem vár magyarázatot. Nagyon is érzi, hogy a nő más férfiakkal volt, ezekben az években. Ő nem tudja, hogy rosszul hiszi. Elátkozza a nőt, hogy az elvesszen és soha ne találjon útra. De a kislány ott marad.
És nem haragszik a férfira, mert nem érti mi történik. Boldogan megy oda hozzá és kérdezi meg őt hogy hívják. És mikor a férfi elárulja a nevét elcsodálkozik. Hisz az apukámat is így hívják-mondja.-Anyu mindig azt mesélte, hogy ő volt az egyetlen férfi akit szeretett, de a szél elvitte tőle.
És a férfi zokogva ölelte magához a kislányt. Elmondta neki, hogy anyukája már soha nem jön vissza, mert az aput keresi. De sohasem mondta el neki, hogy nem fogja megtalálni.
Ez az igazi vége. Persze ez se a vége. A nő amugy erdőkön és pusztákon keresztül jár, egyre mélyebben lesüllyedve a saját őrületében. A férfi pedig amelett, hogy segiti a kislányt és magához veszi, az átkot próbálja minden erejével megtörni. Mire megöregszik magába roppan és a gyász viszi el még korán.
És ugyanaz elmondható a legtöbb történetemre. Én tudom az igazságot. De az fájdalmas eléggé ahhoz, hogy ne tudja meg senki. Ha valaki kérdezné elmondanám. De a boldog vég megnyugtatóbb.

A harmat lábam alatt, bőrömhöz érve semmivé enyészik...

Reggeltől estig a szerelmet kergetem
Minden csillagot neked adok az égről
Minden erőmmel megvédelek
Mégha ez a harc örökké tart is


A holnap idejét nem adhatom oda
De odaadom a mámat neked
Porrá zúzod vagy vigyázod
Te döntésed, nem számit nekem


A szivemben hullo eső is téged véd
Tűzből vagyok, de neked nem ártok
Neked a sötétbe fényt nyujtok
Téged soha nem égetlek meg


Mégha ez a harc örökké tart is
Minden erőmmel megvédelek
Minden csillagot neked adok az égről,
Mert szeretlek.
/Mert szeretlek/

Valaki áll a hátam mögött.
Engem figyel.
Néz.
Hozzámér.
Végigsimít a hátamon.
Megcsókol a nyakamon.
Hallom a lélegzetét.
Érzem ahogy teste rám nehezedik a szívverését.
Fülembe suttog hallhatatlan szavakat.
Majd zörög egy zacskóval.
Hátra nézek.
Persze, nincs mögöttem semmi...
Senki...
Most nincs mögöttem.

Két világ határán egyensúlyozom, képzelet és valóság között, nem tudom hova tartozok, melyik az aki tényleg én vagyok???

And if you turn it on you will find
I`ve written you a thousand times
You would do anything
You give up everything
To God know why

I stare straight into the sun
Something to concentrate on

The love we had
The love we had
We had to let it go




Tell me would you kill to save a life?
Tell me would you kill to prove your right?






Do you really want
Do you really want me
Dead or Alive
To torture for my sins?

Hold, anya akarsz lenni,
De nincs olyan férfi,
Aki téged nővé tehet.
Mondd ezüst Hold,
Mihez kezdesz
Egy ember gyerekkel?
A-ha-ha, a-ha-ha,
A Hold fia.

Az apró dolgok öröme

Igazából ez csak azért, mert beszélgettem pár emberrel és megint rácsodálkoztam a dolgokra. Az emberek nem tudják értékelni az apró dolgok örömét, és elhitetik magukkal, hogy szörnyű az élet. Tényleg vannak problémák, de nem hiszem, hogy az önmarcangolás, a nyafogás valaha is képesek lesznek megoldani a problémákat. Pláne nem az, hogy elfutunk a problémák elöl. Lehet kegyetlennek tartani, hülyének is, aminek tetszik. Nem hiszem, hogy nekem kevesebb gondom lenne, mint másoknak az ismerőseim között.
Nekem is van még bőven megtanulni valóm, a dolgok értékeléséről. De ugy érzem jó úton vagyok és szeretem az embereket. Hisz az ember csodálatos lény. Mikor a metrón utazok és belenézek mások arcába úgy érzem, az ember a leggyönyörűbb és minden ember nagyszerű. Az emberek nagytöbbségét meglátva első gondolataim között van az is: De szép. Mert igen szép, mindenki szép. Kevés dolgot tartok undoritónak de ez a kevés a következő: Mikor valaki azt mondja a másikra, hogy ronda. Mi alapján teszi? Mi alapján van neki joga, hogy itélkezzen a másik felett?? A másik amitől agyfaszt kapok, az amikor valaki hazudik a másiknak.
Valami baj viszont tényleg az én világnézetemmel lehet. Boldog vagyok ha egy boldog szempárt látok.
El is felejtettem szinte, pedig nagyszerű dolgot láttam a napokban és ha már igy irogatok megemlitem, mert szép volt. Ültem a metrón szemben velem egy párocska. A fiú tekintetében aznap megláttam mi az a szerelem. Látszott a tekintetében, ahogy a lány szemébe nézett, hogy minden megcsillanását imádja a szemének. Szép volt.
Na amugy szóval visszakanyarodva eredeti témámhoz lehet hogy tényleg én vagyok furcsa. Boldog vagyok ha fúj a szél és látom ahogy játszadozik a levelekkel. Ha süt a nap és érzem a bőrömön a melegét. Ha esik az eső és kopogtatja az ablakot. Ha egy tücsök ciripel kint. Ha fiatal párokat látok. Ha értelmesen tudom eltölteni az időm. Ha segithetek másoknak.
Ezek apró dolgok, amik szebbé teszik az életet és ha az ember értékeli őket akkor boldog lesz.
Eszembe jutott egy idézet sajnos nem tudom pontosan de valahogy igy hangzik:
Az élet nem tökéletes. De épp elég, hogy élhető.

Tékozló angyal a magasban, pöffent nincsbaj nincs haragban

ékoVizre eresztettem 4 virag 12 szirmat a patakon.
miközben sétáltam a patakparton, jóval a vizre eresztés után,
beértem az utolsó szirmot.
Téged elérhetlek valaha is?

7 szegfűszeg
7 szál fahéj
7 akác virága
7 fehér virág
7 szem bors
1 szem csillagánizs
1 vörös virág szirom

vöröses árnyalatú körmintára vágott anyagdarabban. Megkötözöm s zárként 7 csomó és egy masni védje.