Néha szeretnék meghalni. Mint most.
Feltünne, ha meghalnék?

Annyira fáj

Visszajössz valaha is vagy hiába várlak?

Gyülölet

Egyre jobban eltávolodom saját magamtól...
Gyűlölöm az embereket, pedig nem akarom. Még most is arra tudok csak gondolni, milyen csodálatos és nagyszerű az ember.
Gyűlölködő emberek vesznek körül. Én meg gyűlölöm őket a gyűlöletük miatt... Beszennyezem magam is és csak sírni tudok, mert ez nem én vagyok.
Én nem akarok rosszat mondani másokra. AZ nem én vagyok. Én nem akarok rosszat gondolni másokról. Nem akarom azt mondani másra, hogy rohadt kurva se azt hogy hülye liba. Mégis ezt teszem.
A barátaimra mondom legtöbbször. Tele vannak gyűlölettel, mégis nekem fáj az ő gyűlöletük. Nem, nem, nem akarom.
De nem akarok senkire se ilyet mondani. Nem erre tanítottam magam, ezt nem szabad tennem. Ha látnál megvetnél. És ha megvetnél inkább meghalnék.
Meghalnék, hogy megvethess
Annyira üres vagyok. Egy váz, egy burok egy semmi.
Mit tettem magammal?
Miért lettem ilyen? Tudom, hogy ez nem én vagyok. Én nem vagyok ilyen. Ez csak szemét.
Romhalmaz. Kukába való. Ki akarom dobni ezt a részem. Nem akarom hogy hozzám tartozzon...

Hiányzik az eső

És a villámlás. Ahogy az esőcseppek futnak az ablakon.
Hiányzik...

Spirit: You can't take me

"Got to fight another fight
Got to run another night
Get it out
Check it out
I'm on my way and I don't feel right
I gotta get me back
I can't be beat and that's a fact
It's okay
I'll find a way
You ain't gonna take me down no way

Don't judge a thing
Until you know whats inside it
Don't push me
I'll fight it
Never gonna give in
Never gonna give it up no
If you can't catch a wave
Then you're never gonna ride it
You can't come uninvited

Never gonna give in
Never gonna give it up no
You can't take me
I'm free

Why did it all go wrong?
I wanna know what's going on
And what's this holding me?
I'm not where I supposed to be
I gotta fight another fight
I gotta fight with all my might
I'm getting out, so check it out
You're in my way
Yeah, better watch out

Don't judge a thing
Until you know whats inside it
Don't push me
I'll fight it
Never gonna give in
Never gonna give it up no
If you can't catch a wave
Then you're never gonna ride it
You can't come uninvited
Never gonna give in
Never gonna give it up no
You can't take me
I'm free

"I know the sun is set to rise... And she dreamed of paradise everytime she closed her eyes"

A napvilág halála

És ott állunk a fényben,
Te meg én.
Pont úgy ahogy régen
Még a legelején.

Megszakad a szívem...

Szó nincs erre az érzésre.

Ahogy ránézek és a hideg felperzseli a hátamat. Tüdőm összenyomja a szívemet. Egy hatalmas kő van a lelkemen. Egészen összezsugorodok. A magány hasba szúr tőrével. Szemembe sóskeserű könnyeket csal az emlékezés. A szavak nyelvemtől nem válnak el, csendre ítélve.Kezeim nehezek. Kifacsarodok.

Ne higgy nekem, ne higgy nekem...

"Veszteni nem tudsz most sem még"

Eldöntöttem, hogy kéne meditálnom. Vagy legalábbis magamba merüléseket tennem. De nem igazán tudom hogy. Két változatot látok magam előtt: 1, Kurva jól megy, mert az a meditálás, amit én történetírásnak vallok.(mikor csak a történeten gondolkodom) 2, Azt se tudom, hol kezdjek bele.

Pedig szeretném csinálni. Szeretném megismerni magam és az én isteni lényem. Mert én hiszek benne, hogy mindenki alapjában véve jónak született, csak a mocsok, ami már születésünk előtt rakódik ránk, eltorzít minket. Én szeretném megtalálni ezt az önmagam. Mert valahol a trutyi alatt létezik.

Az emberek még azt sem képesek meglátni ami a szemük előtt van

Képtelenek vagyunk az új dolgok meglátására. Megérteni a dolgok folyását, mégha azok a legegyértelműbbek is.
De hiszek abban, hogy képesek vagyunk a változásra, és arra, hogy meglássuk a dolgokat. Csupán a látásunkat kéne felnyitnunk, hisz nem vagyunk vakok, csak zárva a szemünk és valami csökönyös gyerekesség hajt minket abban, hogy zárva tartsuk. Hisz "Ha bezárom a szemem, nem látsz engem.". Ilyen ez is.

Én szeretném kinyitni a szemem és kitörölni a csipáim. Túl régóta vakoskodom.

See no evil Hear no Evil Speak no Evil

"Porig aláz, kiborít engem
Idegileg ez a szerelem
Semmi nem kell
Könyörgöm menj el!

Elmegyek, ennyi és nem több
Így volt szép
Kedvesem, veszteni nem tudsz most sem még
Ritka perc, szóra sem érdemes a szó
Meglehet tegnaptól egyszer sem volt jó!

A szavak nagyon vigyázz, eltalálhatnak
Burokba nem szültek még
-senkit- hallhatatlannak
Ahogy azt megszoktad már, újra mindennap
táruljon szemed elé
Egy giccses képeslap ..

Ne higgy nekem, én rosszat akarok
Szerelmeim ugyanolyanok
Minden héten, velem az élen

Titkaid, oly mélyen altatod már rég
Nem tudom, hogy van, hogy nem untad meg még?
Gyermekek, törjetek minden álmot szét!
A semmire a semmi az nem lehet mentség

A szavak nagyon vigyázz, eltalálhatnak
Burokba nem szültek még
-senkit- hallhatatlannak
Ahogy azt megszoktad már, újra mindennap
Táruljon szemed elé
Egy giccses képeslap

ne higgy nekem, ne higgy nekem, ...."

"Nem tudod, mit teszel, amikor döntesz, csak várj még, hogy győzhess.(...) Aki tétova nem tud a bajok elől futni, te nem fogsz messze jutni, sose törik be, a sose törik be a vadló. Ki nem lesz hős, nem győz."

Aludj csak, én álmodom

Azt álmodtam, hogy megállt a szívem. Valamit kerestem és megakartak ölni érte. Láttam a napot szemben. Nem öltek meg, mert tudtam, hogy másnap meghalok amúgy is. Nem találtam meg, amit kerestem. Átvert, akiben bíztam. Úgy kb ennyi.

Pár nappal előtte egész különöset álmodtam. Vadásztak rám, de sikerült elmenekülnöm előlük. Egyszer elkaptak de akkor el tudtam menekülni. Anna mondta el, hogy ő hallotta, hogy lehet elszökni. De ő nem tudta, hogy én is megvagyok jelölve. Meg senki se tudta. Egy másik lánynak is segítettem, aki szintén meg lett jelölve. Vele nem tudom mi lett, én csak elmondtam neki, hogy kell megszökni. Az előtt Nikcával jártuk a várost, de miután elkaptak ő eltűnt a történetből. Helyette viszont egy fiúval jártuk a várost. Ő tudta, hogy én is meg vagyok jelölve, mégis velem maradt. Hercegnek neveztem, de nem tudom miért. Mindenesetre Herceg velem volt. Aztán egyszer csak feltűnt a Bikkes és odaadott egy üzenetet, de nem mondott semmit, illetve nem emlékszem, hogy mit mondott. Ez volt a lapon: PSFIND. Na, hogy ez mit jelent azt nem tudom és álmomban se tudtam, mert a Herceggel próbáltuk kitalálni mit jelent. Valahogyan aztán egy templomszerűségbe jutottunk. Ott akartuk megtalálni a jelentését a PSFINDnak. Már jó ideje ott voltunk mikor ránk találtak. Őt is megjelölték, mert velem volt és itt vége lett az álomnak. Asszem meg akartak ölni, mert már egyszer elszöktem és a Herceget is, mert velem volt.
De mi az a PSFIND???

Késő nyári nóta

Ha a tél eljön, kiveszik a nyár.
Ha fúj a szél, kialszik a tűz.
Ha könnyeid hullanak, semmi sincs már.
Holnap rád is egy új nap vár.

Szerelem, az ami bánt.
Szeretet, ami felemészt.
Szemeidben száraz láng.
Sokszor nekem is fáj.

Kedves szavak, lassan múlnak,
Keservét elviszik a régi búnak.
Kérném én: Szeretsz-e még?
Kár lenne, hisz tudom a választ.

Volt, hogy te tettél jobbá.
Volt, hogy büszke voltam rá.
Várni rád most fáj nekem.
Volt régen egy boldog nyár.

Ami fáj, az ugye fáj?

'Viharokat fogsz átélni. Többet is, mint gondolnád. Csendes és hideg éjszakák várnak rád, hogy magányba burkoljanak. El fogsz felejteni. Ki fog törölni az emlékezeted. Semmire nem fogsz emlékezni. Se a fájdalmas sírásokra, se azokra a boldog pillanatokra, amikor együtt nevettünk az ég alatt ölelkezve. Csak a szeretetre fogsz emlékezni, mert ezt a köteléket nem tudja semmi sem eltörölni kettőnk között. Vissza fogok térni. Rám fogsz találni. De nem fogsz emlékezni, legfeljebb halovány emlékekre, melyeket a köd ellep. Halott leszek a szívedben. És rám is ez a sors vár.
De ha éjjelenként felébredsz álmodból, ott leszek és vigyázlak. Ha magányos vagy, egyedül sosem hagylak, még ha nem is veszel észre. A szívemet rád hagyom. De halott leszek, és nekem te is halott leszel. Nem fogsz emlékezni. El fogsz felejteni. De rám találsz.'

Igazad volt. Elfelejtettelek és csak álmaimban látlak. De tudom, hogy itt vagy. Rád fogok találni. De én halott fogok maradni.

Emlékezz rám

Még akkor is ha már régen elfelejtettél.

A rózsa

A rózsa, rózsa fénylik estelig,
és illatával a kert megtelik.
Ha szárnyra, szárnyra kap az éjszaka,
emlékké lesz a rózsa illata.

Fazekas László

Cherish

"A csillag sápadt fénnyel
szemét behunyta már,
elszáll lassan az éjjel,
pirkad a láthatár.

Még csend ül völgyön, tájon,
és messze valahol,
harmatban függő ágon
egy csalogány dalol."

 H. Hoffmann von Fallersleben: Hajnal

A tűz, a fény, meghal a
remény. Ajkadon
a könnyed az én imám.

Csend. Kezemben fagy a hó.
Meghal bennem az
mi jó. Csak a csend marad.

"A város egy nagy közösség, ahol az emberek eggyüt magányosak"

Ha meghalok én azthiszem azt szeretném legjobban ha elhamvasztanának és oda dobnának a szélnek. Akkor végre újra együtt lehetnénk. És ha fúj a szél és ég a tűz én ott lennék, mint a régi időkben.

De igazság szerint a régi idők elmúltak. Nem leszek valószínűleg itt a halál után. Újraszületek, csak hogy bűnhődjek. De úgysem bánok meg semmit, mert nem érzem úgy, hogy lenne, mit megbánnom. Azt hiszem a tőlem telhető legjobbat nyújtottam mindig is. És ez épp elég arra, hogy ne legyen bűntudatom és hogy ne bánjak semmit.

És ennyi nekem éppen elég. Néha szeretném azt hinni, hogy az apró dolgok Istenének is elég ennyi.
Ha másnak nem is, neki meg kéne értenie.
De megbüntethet érte. Nem lennék miatta mérges és nem érezném úgy, hogy a semmiért büntet.
Vannak bűneim. De én is csak ember vagyok.

A halál egy napon kezdődik az élettel csak kicsit késöbb jövünk rá a jelenlétére, mint az életnek...

Elhavazva

 csomo mindent kéne csálnom és a bőség zavarában nem csinálok semmit. fainságosság nem?

"Mirror, mirror, on the wall; tell me that I've got a heart after all."

Memento

In omnia paratus

Bármire képes vagyok.

Isten létezik, mert hiszünk benne vagy hiszünk benne, mert létezik?

Ki vagyok?

Ember vagyok. Istenség, saját magát foglyul ejtő játék, élet. Mindenség.
Szabad vagyok. Csak a testem börtönöm, örökké fogja vagyok mégis. Szabadon is fogoly vagyok.
Érthetetlen vágy. Érintés és ölelés. Hideg kés nyele vagyok. Gyilkos indulat.
Tűz vagyok és fagyos Jég. Forróság. Nyári éjszakákon tenger.
Érintetlen és tiszta vagyok. Hazugság által bemocskolt, természettel megtisztított.
Álom vagyok. Illúzió. Teremtés és Pusztitás vagyok.
Temetés vagyok. Önmagam sírja. Saját vesztőhelyem.
Ég vagyok. Felhőkkel takart égbolt. Téli nappalon gyermekek játéka, hó vagyok.
Mindenség vagyok. Élet. Játék, istenség egy fogoly testben. Ember vagyok.

Par Amour

"Tudom, felnőttél vele és meghaltál vele.
Ő volt, aki újra élővé tudott téged tenni, Baba."

A fák is siratják

Tovább él a nap, amikor megláttam,
tovább él a perc, amit úgy kivántam,
Ha tovább élek Én,
tovább él Ő bennem,
Mit tehetnék mást, ha egyszer is szerettem?

A fák is siratják az elveszett lombokat,
Mit tehetsz te mást ha neked is ez maradt?
A fák is azt hiszik, hogy nem igaz most a tél,
Mit tehetsz te mást ha egyszer is szerettél?

A song that no one sings

"Now I don't know what to do, I don't know what to do when she makes me sad"

Hurt

"I would hold you in my arms,
I would take the pain away
Thank you for all you've done
forgive all your mistakes
There's nothing I wouldn't do
to hear you voice again
Sometimes I wanna call you
but I know you wont be there


I'm sorry for blaming you
For everything I just couldn't do
And I've hurt myself by hurting you"

Az apró dolgok Istene

Megint bántottam magam.Olyan ez, mint mikor egy szerződést megújitunk. Egy szerződés magammal. Mit jelent? Nem tudom. Talán boldogságot, kételyt, egy cseppnyi szeretetet. Fájdalmat, szenvedést, gyötrődést. Szerelmet, barátságot, jóindulatot.
Hűséget az apró dolgok istenéhez. Létezik ilyen? Szerintem létezik.
Az apró dolgok istene, a hatalmas Isten, aki mégis a legapróbb dolgoknak is ura. A levélről lecseppenő vízcseppnek. A hullámon megcsillanó fénynek. A természet csodálatos és magától értetődő rendjének.
Nekem valami ilyesmit jelent ez a szerződés.
Szégyent is. Hazugságot is. Büszkeséget. Boldogségot.
Talán ez a szerződés segithet nekem.
Egy szerződés önmagammal.

Megint hazudtam. Ez vajon ösztönös védekezés az igazság ellen? Félek, hogy elhagynának, hogy egyedül maradnék. Szeretném elmondani az igazságot mégse sikerül. A szavak olyanok, akár a nehéz kötömbök a torkomban és nem birom kinyögni őket.
Egy egy kimondatlan mondat megtelepszik a fejemben és nem hagy nyugodni. És a kimondott hazugságok is amikbe menekülök. Furcsa lennék? De ha megint megnéz észre fogja venni, hogy hazudtam. Biztos vagyok benne, hogy észreveszik. És akkor mi lesz? Összetörök? Nem, nem hiszem, hogy ilyen történhet. De elhagyhatnak. El fognak hagyni. Érzem, hogy egyedül fognak hagyni.
Elmenekülnek majd előlem. És jól fogják tenni.
Végül is többet hazudtam, mint ahányszor igazat mondtam. És minden szavamat elhitték. Bele se gondoltak, hogy én képes lennék hazudni. Még azt se mondhatom, hogy nem direkt tettem, végülis előre kigondolom mit szabad, és mit nem szabad mondanom. Kevés olyan ember van, akinek képes vagyok igazat mondani.
Pedig én elszeretném mondani az igazságot.

Vajon azért hiszünk Istenben, mert létezik vagy azért létezik, mert hiszünk benne?

"Boldogok leszünk, ha megbízol bennem"

"Ha azt mondod szeretsz, hát kérlek engedd, hogz űrhajós legyek a nagyszobában. Te velem együtt lebegsz, s végül az ágyban landolunk majd mind a ketten, csak azt kérem tőled, hogy bízz meg bennem."

"Egy mosoly,

Magamra erőltettem,

Rá néztem fel,

S ő nem látott engem,

A fájdalmat bennem,

Csak a mosolyt,

Amit magamra erőltettem."

Eső

Nem esik.
Pedig szükségem lenne rá.
Tudom, hogyha esne és magamra maradhatnék, megtisztitana.
Elmosna minden kétséget tőlem messze. Mindent újra egyszerűvé tenne.
Nem esik.
Mikor fog esni?
Ha a könnyeim csurognak az nem eső.
De fáj. Mégsem tisztit meg.
Nem esik.
Pedig kellene.
Elszárad a lelkem.
Nem oázis többé, csak egy egyszerű és üres és száraz sivatag.
Mikor fog esni?

Hova lett a Boldogságom?

Ahogy minden egyre bonyolultabb körülöttem, és én egyre inkább kétségbe esek és minden ami olyan egyszerűnek kéne lennie egy csapásra megváltozik eltünik a boldogságom.
Az egyszerű dolgok amik bonyolódtak: Isten kérdése. Szerelem(mert nem vagyok szerelmes, és önhibának tartom....). A világ megváltása(mért lett ez a világ olyan rossz?). Önmagam megtalálása(Hogy van az, hogy már megvolt, most mégsincs meg??)
Amig ezeket a kérdéseket meg nem oldom, nem tudok boldog lenni. Ez bezzeg egyszerű válasz.

Imádság és Istenhit

Én hiszek Istenben. Valahogy egyik vallást se vagyok képes magaménak tartani. Mindegyik valahogy távol van tőlem. Pedig én hinni akarok az Istenben. Az én Istenemben. Mégis egyre többször kapom magamat azon, hogy a természet alkótóját és az anyaföld teremtőjét dicsérem. De hát a kettő nem ugyanaz?
De. Ugyanaz. Ennek kéne lennie a helyes válasznak. Mégsincsenek válaszok. Nemtudom összeegyeztetni ezt az Istent a Biblia Istenével.
Nem érzem magam bűntelennek. De ami a furcsa bűnösnek sem. Magaménak tartom a bűneim. A részeim. Megbántam már őket. Nem kell szégyellnem már, hisz megbocsátották. Nem igaz? Nem szoktam bűnbocsátatot tartani. Isten úgyis tudja őket. Csak kérem, hogy bocsássa meg.
De amig nem találom meg az igazságomat Istenben, ez valahogy nem megy. Csak... csak nem... értitek? Nem tudok teljesen őszinte lenni hozzá. Mint egy kisgyerek, aki valami rosszat tett és rejtegeti. De én nem tettem rosszat! Én csak nem tudom, ki az Isten? Muszály ennek ilyen bonyolultnak lennie? Mért nem lehet olyan egyszerű, mint régen? Csak nem megy nekem. Nem tudok hinni és bizni.
A furcsa, hogy ritkábban imádkozom magamért, mint másokért. Ha imádkozni kezdek általában valaki másnak a problémája vesz rá. Mindenki lelki üdvéért imádkozom az enyémet kivéve. Kérések és könyörgések sorozata az imáim. És hála. Mert mindig hálát adok. Nem felejtem el, hogy csak kegyelemből lehetett.
Mindig mások, kivéve a depressziós napjaimon. Ha akkor imádkozom magamért könyörgök. Nem kérek megváltást. Nem akarom, hogy a mennybe kerüljek. Csak ideiglenes megnyugvást kérek és hogy bocsásson meg nekem. Én csak nem akarok egyedül maradni. Ha másokért imádkozom a pokol legmélyét is szivesen vállalnám értük. Csak ne hagyjanak egyedül. De tényleg többször vesz rá úgy alapjáraton az imádkozásra, az hogy másokon segitsek. A barátaimért szoktam imádkozni, mikor tudom, hogy valami nem klappol az életükben. Vagy a szüleimért. Vagy csak szimplán idegenekért. Vagy csak a világért. Olyan szörnyű. Néha.

A fejemben

Itt van a fejemben. Olyan dolgokat mondd, amiket én nem akarok hallani. Ő is én vagyok?
Megint kétségbe vagyok esve. Megint nem tudom, ki vagyok.
De tényleg: Ki vagyok?
Tudom, hogy erre az egyetlen lehetséges válasz az: Én, én vagyok. De most nem tudom.
Ez a hang rosszindulatú. Nem akarok ő lenni. A két fél vivódik bennem.
Én lennék?
Nem birom elfogadni a másikat. Gyűlölködő, rosszindulatú... De őszinte.
Nem mintha én nem lennék az. Mármint őszinte. De ő azt is kimondja ami nekem már fáj.
Szeretném, ha újra egyek lennék. Utálom, mikor kettészakadok. Olyanokat mondd másokra mint: Bocs, de engem most nem érdekel a szenvedésed. Nem hat meg a nyomorúságod. Miért állsz az utamba? Idegesitő kurvák. Fasszopó gerinctelen hazug ribanc(ezt megjegyzem, barátnőmre mondta. Ha másra mondja az is elég rossz már...) Mégis én egyetértek vele, de nem akarok egyetérteni.
Önző, irigy... Komolyan, most mért kell ezt?
Kétségek gyötörnek igy. Melyik vagyok én? Hogy fogom összeragasztani a kétfelé szakadt énemet? Miért kell a másik hangnak olyan hangosnak és gyötrőnek lennie?
Fáradt vagyok...
Miért nem hagy pihenni?

Árulók könnye

Bejött. Piszkos szőke hajának tincsei arcába lógtak. A fiatal nő a földön ült. Reményvesztett szemeivel végigmérte a férfit. Vörös köpeny, mint az összes hazug papnál. A fején púpos kalap, amin egy szem kutatott körbe - körbe a teremben. Ez a kalap mutatta, hogy ő már többet letett az asztalra, mint egy egyszerű pap. Persze. Több életet oltott ki a kezeivel. Homlokába egy aprócska szem volt bevésődve. Látszott, hogy nem a saját szeme. Ez a szem vörös volt. Ellentéte a fiú hidegkék szemeinek. Mintha egy pillanatra valami érzelmet - Tán megbánást? Sajnálatot? - látott volna a nő ezekben a kék szemekben. De aztán megint ugyanolyan érzéketlenek voltak. Kinyujtotta a lány a karját, hogy megfeszüljön.
- Gyerünk, csináld már. - elforditotta a fejét. - Hát nem azért jöttél, hogy megint begyógyszerezz?
A férfi odament a nőhöz és beleszúrta a karjába a tűt. Pontosan bele a vérrel telt érbe. Nem hibázott. A drog, amit beadott a nőnek elkezdett szétterjedni a vércsatornákon keresztül a lány testében.
- A barátomnak hittelek. - Jegyezte meg a lány közönyösen. Már nem fájt neki a férfi árulása.
- Én is téged. - És megtennék bármit, hogy kihozzalak innen, de még nem vagyok képes semmire - tette hozzá gondolatban.
- Kár érte. Te csak egy korcs vagy. Undoritó dög kutya. Hiéna. - sziszegte a lány. A férfi megértette a lányt. Ő is ezekkel a szavakkal illette magát, azért amit vele tett. De nem volt választása, nyugtatta magát, de ez nem jelentett számára semmit.
- Hát, viszlát. - A lány még utána köpött egyet, ahogy a férfi kifordult a szobából. Ahogy becsukta maga után az ajtót, egy pillanatra megállt. És egy könycsepp gördült le a kék szemekből.
Ő ezt nem akarta. Soha nem akarta.

Csipp csepp, egy csepp lecsepeg

Egy aprócska házról beszélünk. Belülről üres, csupán régről megsárgult fotók és poros festményeket találunk elhagyott falai közt. Mindegyik tud egy-egy történetet. Mindegyik többet tudna mesélni, mint bármi más. Az egyik sarokban egy lányka üldögél teljesen szétesve. Szemei üvegesek és semmitmondóak. Kezei elterülve, természetellenes pózban fekszenek a padlón teste mellett. Apró száján kis rés, mint aki készülne mondani valamit... de aztán mégse.
Nem messze tőle a földön széttépett képek. Valaha mindegyiken ugyanaz a két ember volt. Most mind úgy van kettétépve, hogy a két ember külön kerüljön. Mintha soha nem is lett volna közük egymáshoz... Mintha soha nem is ismerték volna egymást. Pedig régen ez máshogy volt. Amig a fiú meg nem halt. Legalábbis a lányban meghalt. Most egész biztos, hogy valami másik lánnyal van együtt és vele múlatja az időt, nem is sejtve, hogy akit régen "szeretett" az már csak egy emberi roncs. Árnyéka se annak a régi lánynak, akit a képek ábrázolnak.
Kint csöpörög az eső. Az ablakon a folyamatos kopogás szinte már eggyé olvad. A szürke felhők beteritik az eget, sötétséget vonva a világra. Amugy minden csendes.
Az eső halkul. Egy csepp lepereg egy öreg fa levelén. A házban még egy utolsó csepp lecsöppen. Egy vércsepp. Az utolsó, ami kifolyt a lány karján vágott sebből.
Az utolsó csepp élet, amit ellopott a Halál tőle.

Pihenés és Levegőzés

Lehet igy, lehet úgy, de ha nincs is közös út álmaidban ott leszek... ugyanúgy...

Szolgaság(csak mert előzőből ez kimaradt)
Szeretem ezt, ha van valaki, aki tényleg erősebb nálam és nem fél megmutatni. Aki pontosan megmondja mit, hogyan, mikor, hol csináljak és nem csak úgy mondja a magáét. Ez igy jó érzéssel tölt el. Ezt szeretem. Ha fájdalommal jár, akkor is szeretem. Mert szeretem, ha van mellettem valaki, aki erősebb és biztos támasz. De ezt csak a férfiaknál szeretem. Férfitól az én szememben elvárás, hogy legyen erősebb és ezt mutassa is ki.
Tudjon használni. Úgy érzem furcsa a gondolkodásom, de elvárom, hogy tudják, hogy kell engem használni. Ilyen férfit keveset látok. Illetve még nem is találkoztam ilyennel.
Csak a régi időben és ott is eggyel. De ő tökéletesen használt. Pontos parancsokat adott, tudta, hogy egy fegyver nem ér semmit a használója nélkül és hogy csak egy eszköt, amit irányitani kell. Hát ő irányitott. Megtanitott tisztelni és tanulni a hibákból. Hogy ne itéljek elsőre.


Engem nem lehet elfelejteni, értem könnyeket illik ejteni. Lehet igy, lehet úgy, de az álmok mezején, találkozunk még te meg én...

Dominancia és Szolgaság

Nos, én abba a személyiségtipusba tartozom, aki szereti irányitani az embereket. Viszont azt is szeretem, ha engem irányitanak. De csak akkor ha a másikat elismerem. Ha a szememben egy senki a másik ember, akkor csak úgy tudok rájuk nézni, mint kutyákra - és általában, ha saját magamat találom erősebbnek, akkor a másik illető, amennyiben semmi ellenállást mutat irányomban egy senki lesz. Nem szabadna kutyaként gondolnom az emberekre. De valamiért mégse tudom őket elismerni. Rühes korcsok az olyan emberek a szememben. Mondjuk a szimpatikus emberek elött alapjáraton megszoktam alázkodni. Ezzel azt szoktam kifejezni, hogy nekem szinpatikus. És lehet hülyének gondolni, de én az előzékenységet is megalázkodásnak tekintem. Nem rossz értelemben, félre ne értsetek. Ez az én szóhasználatomban annyit tesz, hogy lemondani az énről - arról, hogy mindenképp győznöm kell és jobbnak kell lennem mindenkinél. Hogy folyamatosan én legyek az előtérben a másik helyett. Ezt feladni nekem sokat jelent. Ezért aztán az is sokat jelent, ha valaki ugyanezt megteszi értem is. Ez persze olyankor nem számit mikor a másik lealacsonyodott a szememben a korcsok szintjére. Nos, ez akkor van, mikor valaki MINDENKINEK megalázkodik és nem áll ki magáért, illetve átveszi más emberek véleményét és a sajátját nem mondja ki. Na, az ilyen ember az akit megvetek és rosszul vagyok tőlük. Van pár ember, aki idáig lesülyedt a szememben. Ami fáj, hogy a barátaim közül és hiába próbálok úgy tenni mintha nem zavarna, ódzkodom tőlük. Zavar, ha velem vannak. Rosszul vagyok tőlük. Próbálok megszabadulni tőlük. Ez nem szép dolog. De hiába próbálok változtatni, ezt a viselkedést annyira megvetem, hogy attól, hogy hozzám szólnak, rossz érzésem lesz és ha megérintenek minnél elöbb elakarom tolni a másikat magamtól. Ráadásul, ezt vetem meg a legjobban. Ez annyit tesz, hogyha valaki igy viselkedik az olyan, mintha főbenjáró bűnt követett volna el. De talán arra előbb nyer bocsánatot...

Csak az olvassa...

"Csak az olvassa versemet,
ki ismer engem és szeret,
mivel a semmiben hajóz
s hogy mi lesz tudja, mint a jós,


mert álmaimban megjelent
emberi formában a csend
s szivében néha elidőz
a tigris és a szelid őz."
József Attila

Érzések nélkül

Mert itthagytál. Elvesztettem mindenem. Minden érzést. Jót és rosszat. Élek. Mert te azt parancsoltad. De mondd mi értelme van igy? Én nem látom. Vak vagyok.

Csak igérd meg, hogy rám gondolsz

Mikor a tükörbe nézel és azt látod, én már nem vagyok ott.
Csak igérd meg.
Nem kell, hogy igaz is legyen.

Veled akarok lenni

Mert nélküled semmi vagyok...





























És mert szeretlek, de ezt olyan nehéz kimondani, szóval jobb lenne ha nem mondanám.
És tudom, hogy nem jössz vissza miattam, mert már tulságosan is előre mentél ahhoz, hogy visszanézhess...
Hogy meghallhasd a hangom...
Szeretlek.