A fájdalom szeretete

Rászoktattál, hogy úgy gondolkozzam: A fájdalom szeretet. Mert a te szerelmed csak bántani tudott. Igy vágytam rá, hogy megüss, bármilyen megalázó is volt. Nem érdekelt, hogy úgy beszélsz rólam, mint egy tárgyról.
Vágytam a fájdalomra, mert az egyet jelentett azzal, hogy szeretsz. És ha utána kedvesen hozzámértél, simogatóan a szivem szét akart robbani a boldogságtól. Nem számit hogy milyen mélyen vésted be a bőrömbe a neved, valószinűleg elöbb gyógyul be az a seb mint az amit a lelkemen hagytál.
És az sem számit, hogy a hátam úgy néz ki, mint akin fát vágtak. A sok seb, ami aligha fog begyógyulni.
Nem számit egyik se, mert szerettél.
Te szoktattál rá a fájdalomra. Hogy szeressem a fájdalmat. És tudod mit? Szeretem. Miattad. Mert ha nem is vagy velem a fájdalom rád emlékeztet.
Hogy tönkreteszem a testem? Nem számit. Csak szeress... Szeress, úgy ahogy én is szeretem a fájdalmat. Szeress, úgy mint egy drogot, amiről nem tudsz leszokni.

And I would've done anything for you
To show you how much I adored you
But it's over now
It's too late to save our love
Just promise me you'll think of me every time you look up in the sky and see a star 'cause imma

I'm a space bound rocket ship and your heart's the moon
And I'm aiming right at you
Right at you
250 thousand miles on a clear night in June
And I'm so lost without you
Without you
Without you

Elveszett

Ha leugrok a szikláról, utánam fogsz ugrani, hogy elkapj?
Vagy hagyod, hogy magával ragadjon a sötétség a szakadék alján?
Ha mindenki elárulna kitartanál mellettem?
Felemelnél a magasba, hogy ne bukjak el?
Szeretnél úgy, mint még senki a világon?
Segitenél, hogy életben maradjak?

Vagy mindez csak vágyálom egy fagyos éjszakán a semmi börtönében?
Hat lábbal a föld alatt. De én még élek. Ezt mért nem veszed észre?
Miért nem hallja senki a segélykérésem?
Miért?
Miért...

Csendes

"Könyörgöm, most ne csapj zajt, úgy tűnik az érzéseim megváltoztak, mert többé nem akarlak látni.
Soha többé nem akarlak látni, mert abban a pillanatban, ahogy elbúcsúzunk egymástól

Nem akarok tovább élni."

Virágcsokor Neked

Álmaim, ha voltak
Mindben téged láttalak.
Szememben a fény is
Csak árnyéka volt magának
Ha te úgy akartad.

Könnyeim
tövises rózsák voltak,
mikor őket elkaptad.
Felsértették kezed
Mint a tüskék
a rózsák meg elhervadtak.

Csöndöm is élet volt
Szerelmed hevében,
De mondd kit szeretett?
Mert csak azt tudom
Nem engem...

Levendula szagú tavasz
volt minden szavam
S szerencsétlen lóhere
Minden mit ki nem mondtam.

S végül egésszé vált
minden mi addig fél volt.
Csak nem nekem.
Engem elemésztett
s semmivé tett
a szürke szerelem.

Neked megtenném...

Érted letenném kardom és pajzsom. Ha te kérnéd képes lennék azt mondani "szeretlek" de csak mert te kérnéd. Érted büszkén néznék szembe a halállal. Ha te szeretnéd senkivé válnék. Ha azt kérnéd boldog lennék, csak mert ezt kérnéd. Miattad akár még bábu is lennék.
De te ezt nem érted. És soha nem is fogod érteni...
Hogy én mi mindent megtennék csak mert "te kérnéd".

Jó kis zene(8)

A Broad'r Mind - Compilation/Mix by JP Richardson

Megpróbálok nem egész nap a gép elött nyúvadni egész nap:3 Ez egy igéretxD aztán hogy mennyire sikerül majd betartani az majd késöbb elválikxDD de azé reménykedekxD

Hehemm

Teljesen el is felejtettem h egy éve indult a blogxD Nem is volt olyan sok idő az az egy évxd Mindenesetre ez alatt az egy év alatt 1544 látogatót tudhat magának a blog amit köszönök:3 mondjuk még jobban köszönném, ha ennek nyoma is maradna, ha mondjuk néha kapnék kommenteket.-. de nembaj:3 Ami azért vicces hogy legtöbben a Fluor cimszóval találtak idexDD egyetlenegyszer emlitettemxDD Na mindegyxD eddig 165 bejegyzés van a blogonxD majd nőxDD mondjuk nem mintha ez nem lenne elég sok.-.

Titkaim II.

Vágtam magam. Nagyon sokáig. Jeleket véstem a bőrömbe. A fájdalom volt az egyetlen nyugtatószer, ami megtudott állitani. Ha nem tettem volna, jobban gyűlölném talán magam, mint amennyire azért gyűlölöm, mert vágtam. Nem vagyok rá büszke. Egy idő után már a fájdalom se tudott segiteni. A legkülönbözőbb kinzási módszereket próbálgattam magamon. Viasszal égettem magam, folytogattam magam, zsineget nyomtam le a torkomon csak hogy fájjon. Senki nem vette észre rajtam, hogy nem vagyok jól. Egyáltalán nem voltam jól.
De ez mint mondtam senkit se érdekelt. Egyedül az iskolaorvos vette észre egyszer vizsgálaton hogy vágások vannak a mellkasomon. De neki is tökéletes magyarázat volt a 'véletlen volt'. Még visszakérdezett, hogy és hogy sikerült, igy véletlen megvágnom magam. De egy nemtudom lenyugtatta. Csak azt akartam, hogy valaki megkérdezze, mi a baj. De komolyan. Aztán abbahagytam. A kézfejembe belevájtam egy félszivet. Ez, ahogy a tűvel újra és újra beleszúrtam a kezembe nem fájt. Ez több mint egy éve volt. Azóta csak ritkán esett meg, hogy újra vágtam volna magam. Legtöbbször utána még jobban elmélyitettem a sebet. Ezt észrevették páran. És tudjátok mit mondtak egy szemmel láthatóan véres sebre? Hát ezt: Leöntötted magad olajjal? Aha -mondtam. Az olaj nem vérző sebet okoz. Akkor pedig még bőven a vérem volt rászáradva.
Ez is én vagyok. És csak azt tudom mondani azoknak, akik hasonlóan éreznek mint én, hogy tökéletesek vagytok, úgy ahogy vagytok. Ha azt hiszitek nem szeretnek titeket, nézzetek körül. Ha tényleg nincs olyan aki szeretne, pedig te tényleg próbálkozol barátkozni, akkor hagyd el őket. Máshol kell barátokat keresni. Nincs senkise egyedül. Az pedig, hogy bántod önmagad semmire sem megoldás. Ők megérdemelnék a fájdalmat, mert bántanak, de te nem. Az egyetlen akinek meg kell felelned az önmagad. Tökéletes vagy, mert Isten nem vét hibát és mindenkit tökéletesnek teremtett. Lehetsz bármennyire más, ha saját magadnak meg tudsz felelni akkor a jó úton jársz.
Elég depis bejegyzés lett...

Loveless

Mindig azt mondják nincs bennem szeretet. Mindenki azt mondja. Annyi szeretet sincs bennem, mint a körmük alatt a piszok.
Én tényleg... ennyire rossz vagyok?
Ilyenkor a legszivesebben belevésném a bőrömbe azt a szót "Loveless" Nincs benne szeretet. Vajon egy nap megfogom tenni? Csak az állit meg, hogy nincs kés a közelemben.
Ha érezném a fájdalmat a bőrömön, talán nem fájna annyira itt benn. Én ezt nem akarom érezni.
Mikor kimondják, hogy nincs bennem szeretet, parányi kis darabkákra török össze.
Mit mondhatnék?
Nincs bennem szeretet. Egy cseppnyi se. Nem tudom megmenteni még a saját lelkemet se.
Szörnynek érzem magam. Ez lennék én?
Sikitani akarok, hogy végre figyeljenek rám, de én nem tehetem. Engem igy neveltek.
Hogy ne legyen bennem szeretet. A fájdalmat szeressem. A barátokat és a családot feleslegesnek tartsam. Soha se bizzak senkiben. Igen, soha nem biztam még senkiben. Még ha el is mondok valamit egy hang ott orditozik bennem: EL FOG ÁRULNI! EL FOG ÁRULNI! TE MEG MÉG FEGYVERT ADSZ A KEZÉBE! Igen. Ezt hallom magamba. Ha a legjobb barátnőmmel beszélek, ha anyámmal, ha testvéremmel. Mindig ezt hallom. Engem igy neveltek. Azt mondták ebben a világban csak magamra számithatok.
Tudom, hogy hazudtak, de ez nem változtat azon, hogy többen is elárultak és annyira fáj, ahogy kimondják nincs bennem szeretet.
És tudom, hogy igazuk van. Mindenki csak magára számithat. Ez ennek a világnak a törvénye. A saját vérem nevelte ezt először belém. Ne bizz, ne higgy, ne szeress. Ne utáld a fájdalmat. Csak is magadra számithatsz. Ezt mondták. Mindenki. A barátok, akik elhagytak. A család, akit nem érdeklek. A barátok, akik nem veszik észre ha szenvedek. A barátok, akik elárulnak. A család, ami megöl lassan.
Mind ezt mondták.
Mert bennem nincs szeretet.

Minden versem neked irtam
Minden percben csak rád vártam
Még sem jöttél el sose
Tudom nem jössz el sose

Imilia iyasii iya

Szeretném, ha szeretnének. Szeretném tudni, milyen ha hiányzom. Szeretném látni, hogy keresnek. Szeretném, ha nem felejténenek el, ha eltünök. És szeretném, ha mellettem maradnának ha levetem a maszkom.
Mert maszkot hordok. Arannyal és ezüsttel diszitett maszkot. Jónak mutatom magam, de ez nem én vagyok. Nem érzem a maszkkal magamat. De az álarcom egyre inkább lebomlik. Vajon fognak-e szeretni, ha tényleg én leszek? Ha már nem leszek kedves mindig? Ha önmagam leszek? Ahogy lerombolom a szelid jó kislány külsejét ugy rombolom le belülről is. Új embert épitek a rom helyén. Mert igen, a lelkem helyén egy rom van, amit leromboltak a szeretett barátok.
Évekig gyűlöltem magamat és sujkoltam magamba a hibákat. Évekig halott voltam és csak léteztem. De hiszen tudtam magamról, hogy halott. Senki nem mondott volna újat ha ezt közli velem. Még éreztem, ahogy utoljára megcsap a fájdalom és a magány elegye. És meghaltam. Onantól kezdve, a halál a természetes állapot volt. Illetve nem. Olyan voltam mint gyenge növény a városban. Próbáltam kinőni, de nem sikerült. Néha mikor magamról gondolkodom eszembe jut egy idézet: Még a halál is jobb, mint céltalanul élni. Igaza van ennek az idézetnek. Én magam mondom mindig: Aki gyenge az haljon meg. Gonosz vagyok? Igen. Számit ez? Nem. Mindig is ilyen voltam. Megtudnám érteni azokat is akik folyton nyavalyognak. Megtudnám. És meg is értem. De nekem is voltak és vannak problémáim. Ha én meg tudok küzdeni a magam bajával, mások is legyenek képesek. Ha segitséget kér valaki szivesen segitek. De az, hogy valaki folyamatosan nyög és nyavalyog az dögöljön csak meg.
És igen én se vagyok erős. De küzdök. És már egyre inkább én vagyok én. Mert a romokra épitek új embert. És nem a romokból többet. És a legnagyobb kivánságaim egyszerű kivánságok: Ne hagyjatok magamra, jöjjön valaki, aki igazán, csak engem szeret. Hiányozzak, ha meghalok. És ha leveszem a maszkom teljesen, ne utáljatok...
És a bejegyzés cime?
Egy valóraválhatatlan kivánságot kivánok...
De hát nem ez a kivánság lényege?

"Szabadság, szerelem!
E kettõ kell nekem.
Szerelmemért föláldozom
Az életet,
Szabadságért föláldozom
Szerelmemet."
Petőfi Sándor

Gao

Mindig jobb szerettem irni, mikor a füstölő illatta elbóditott

Végre újra van füstölőm. Ilyenkor ritkábban törődök azzal, jó-e amit irok.
És elveszi a félelmeim.

Ikrek

Hasonlóak voltunk. Egyikünknek sem volt senkije. De mindketten másnál kerestünk menedéket. Engem magukkal vittek a farkasok. Te pedig elkeveredtél, majd egy nő talált rád. Az a nő... Gyűlöltem azt a nőt életem végéig. Te nem tudtad akkor még kicsoda ő. Én ugy tudtam, te halott vagy. Ő gondoskodott róla hogy meggyűlölj engem. Véráruló. Igy neveztél. Nem én hagytalak egyedül. Ő öletett meg mindenkit, akit valaha szerettünk. Shilla köre. Ez volt a nevetek. Dimitri, Te és az a nő. Ő volt a vezetőtök. Shilla szolgáinak neveztétek magatokat, de mindenki őt szolgálta. Fehérnek nevezted magad. Engem pedig feketének szólitottál. Hogy adta be neked hogy én a sötétséget szolgálom? Pedig mindketten egyek vagyunk. Mindkettőnkben ugyanaz a sziv dobog. Hogy lehet az, hogy ezt Dimitri elöbb vette észre mint mi magunk?

Néha...

Még ha a sötétség teljesen magába is rántott téged, és elvette az érzéseid, a személyiségedet, az életedet, a döntéseid és elvett téged tőlem, néha még volt erőd felülkerekedni rajta és akkor még távolról is éreztem a szereteted és hogy te is azt akarod, hogy még ha az életedbe kerül is, de leállitsalak.
Ez volt az utolsó kivánságod.

"Elakartam mondani h szeretlek, De nem tudtam kimondani hogy szeretlek, mert úgy tünt ez a legnagyobb hazugság amit mondhatnék, de egyben az igazság is"

Igaz, igaz...

However far away I will always love you, however long I stay I will always love you Whatever words I say, I will always love you, I will always love you

Hevesen dobogó szive zaját egész jól hallottam, ahogy közelembe jött. Ma már tudom, hogy akkor nem akart rosszat, de a fajtájáról, igencsak taszitó, undoritó és beteges dolgokat hallani - és hozzáteszem nem véletlenül, hisz Sziriusz is elég sok visszataszitó dolgot tett. De nem tudtam utálni őt ezért. Első találkozásunk azthittem életem utolsó napja lesz. Egy fajtájabeli másik szörnyeteg elkapott és bizonyosan mondom, nem éltem volna túl a találkozást ha Sziriusz nem bukkan fel, hogy ellopja a másik élelmét - aminek ekkor épp én számitottam. Valamiért mégse akart felfalni, pedig a sóvárgás alapján, amit az arcán láttam, mikor rám nézett, nem sok jót reméltem. De ekkor rám dörrent, tünjek el. Értetlenül álltam előtte. Tényleg hagy elmennem? - a kérdés szörnyű robajjal zakatolt fejemben - Vagy csak azt akarja, hogy érdekesebb legyen a játéka? Menj már - szólt még egyszer, de ezt már kevesebb meggyőződéssel mondta. Aztán mikor még akkor se mozdultam végképp kijött a sodrából és üvöltözni kezdett: - Tünjél már el vagy tényleg azt akarod, hogy felfaljalak?! Ezzel odajött hozzám egészen közel. Légzése büdös volt, akár a rothadó hús szaga. Aznap elfutottam előle. Nem láttam, hogy mikor elfutok, lerogy a földre és beleharap saját kezébe kivillatva tűhegyes fogait. Nem láttam, a könnyeket, amiket az éhség, az önutálat és a fájdalom furcsa elegye kent szét az arcán. És nem láttam, ahogy vágyakozva néz utánam, csak egy kedves szóért esedezve tekintetével.
Nem láttam, mert nem akartam látni. Nem láttam, mert nem akartam érteni. Akkor még nem. De késöbb visszamentem arra a helyre, ahol találkoztunk.
Pedig az ő fajának nincsenek érzelmeik.

"Mit számít, hogy többé nem tündököl, az a fény eltűnt a szemem elől,

az óra vissza sose jő, mikor nyílt a virág, pompázott a mező;

nem szomorkodunk: az ad erőt, ami megmarad; 

az örök részvét, amely mindig volt s nem múlik el;

 s az enyhítő gondolat, mely kínjainkból fakad, 

s hit, mely haláltól se fél."

/William Wordsworth/

Titkaim 1. (mert igen, elhatároztam, hogy leirom ide minden titkom, nem érdekelve, ki látja, ki nem)

Jó érzéssel tölt el ha megdicsérik a munkám... Mondjuk igy is elég nagy az egómxD de ahhoz h kitartó legyek valamiben szükségem van arra, hogy folyamatosan dicsérjenek, de mindezt úgy hogy azt komolyan gondolják. Ilyen meg nem sokszor vanxD Na jó Niki kivétel meg még pár barátom. De pl Edina mindig megdicsér, és azt nem is veszem dicséretnek. Hogy miért? Mert nem bizom benne. Még mindig barátomnak mondom. De ez egyáltalán nem barátság. Ő talán bizik bennem. És bevallom őszintén lehet, hogy nem kéne neki. Nem azt mondom, hogy cserben hagynám, ha komolyan kér valamire. De nem is sietnék mindig a segitségére, ha van valami más ami jobban foglalkoztat. Pedig sokszor segitett nekem. Ha egyedül voltam, ő velem volt. De akkor se tudom a barátomnak mondani tiszta szivemből. Inkább egy fontos haver. Fontosnak fontos. Túl sokat tud. Van neki egy rossz tulajdonsága, mely szerint mindenre emlékszik és feloldja az ember nyelvét nagyon egyszerűen. Nem tudom hogy. Mindenesetre mindenkivel barátságos. Ezért nem tudok bizni benne. Rossz szokás, akkor se tudok. Persze szivesen vagyok vele.Csak ne legyek vele kettesben. Zavar a jelenléte, akármennyire is aranyos amugy. És ez az én hibám, nem az övé. De tényleg. Ő nem tett semmit amivel kiérdemelte volna ezt tőlem. Ellenpélda rá Niki. Sokszor összevesztem vele. Nem is voltunk mindig jóban. De pontosan ezért tudok benne száz százalékosan megbizni. Ő akivel jóba van, azzal jóba van, akivel nincs azzal meg nincs. Mostmár legjobb barátnők vagyunk. Ő volt az első ember akivel gólyatáborban összebarátkoztam. Edina is ott volt mellette. De mégis ő volt az első. Neki bármit elmerek mondani, amiket másoknak nem. Furcsa dolog a barátság.

Lullabye-bye

There once was a boy, a robotic boy,
with a crank sticking out of his brain.
He never performed with sadness or joy
he was just simply programmed to sing.

So he sang.
So he sang.
So he sang.
So he sang until the melody

With no one around this robot fell down,
and the crank it broke off of his head.
With the jar to his hard drive he felt all alive:
The old robot he used to be dead.

There was rage in his brain!
There was pain in his frame!
There was love, there was hunger and strife!
He felt lonely, rejected, at times disconnected!
No answer to the meaning of life!

Üzenet

A szerelemnek üzenem ami elhagyott
Legyen olyan boldog élete amilyen csak lehet
Ha már engem nem szeret és tönkretett

Üzenem a vágynak, hogy nem kell már nekem
Hisz hajnalban még velem ébredt
Még sincs már velem
Hisz tegnap még fogta kezem
Ma már viszont mégse kellek

Üzenem a boldogságnak, nem lehet már velem
Szivem jeges börtönné lett
A melegséget megölte a volt szerelem

Nem kérek már a kedvességedből
Nem akarom, hogy tovább hazudj
Ne mondd többet, hogy örök
Arra ami régen elmúlt

Csak menj messze, hogy ne is lássalak
Tünj el örökké, hogy elfelejthesselek
Menj tőlem minnél távolabb
Ha meghalok a sirom közelébe se gyere
Ne emlékeztess tovább semmire

Protect me from what I want

Véred ize a számban. Nyakadon csordul. Nem az én hibám... Nem az én hibám nem igaz? Ez nem az én hibám!
Te akartad. Senki más csak te! Ne nézz ilyen megvetően rám azokkal a borostyán szemekkel. Nem én akartam. Te voltál. Mindig is te voltál. Minden rendben volt amig meg nem jelentél elöttem! Tudod?? Tudtad-e valaha is, hogy én boldog voltam akkoriban? Ne nézz engem. A halottak nem látnak. Nekik már nem számit. Neked se számitson, hisz nem vagy élő többé. Nem szabadott volna. De te könyörögtél nekem. Akkor most mér nézel le engem azért ami vagyok? Te akartad ennyire látni. Én mondtam hogy bántani fog. Én megmondtam, engem nem hibáztathatsz többé. Nem, már nem! Én... ÉN! Én nem akartam ezt tenni, te kényszeritettél! Csakis a te hibád. NE NÉZZ RÁM!!! Jobb igy most neked, hogy be kellett kötnöm a szemeid??? MÉRT NEM VÁLASZOLSZ??
Te akartad annyira látni a bennem élő szörnyet.

Szófoszlányok végtelen kavarodásának kiismerhetetlen labirintusává lett elmém, sötét zugából apró halvány mondatok tekeregnek elő. Én meg csokorba fogom őket és történeteket alkotok belőlük. Hol színeset, hol szürkét, hol vöröset, hol fekete szavakat rakok egymás mellé. Majd meggondolom magam és az egészet elröpíti a szél, míg valahol kinnt a tágasban partot nem ér. Én meg csak nézem és nézem, ahogy elszállnak, de nem megyek többé utánuk, mert sosem érném el őket. Inkább keresek labirintusomban új és új szavakat, amiket füzérekké fonok, hogy azokkal díszitsem labirintusom falát.

Szabadsag, mondd merre jarsz?

A varazs ki akar torni belolem. Az ujjaimon kiszokni es szabad lenni. Ahogy en is szabad akarok lenni. Kitorni a testembol es szabadon szallni. Ki tud kiszabaditani, ha a testem a borton es szivem a rab? Senki nem kepes engem szabadda tenni... Senki nem tud megmenteni.
A halal acsarkodik mogottem. Kezemen ver folyik, mi nem enyem. Valaki olyane aki szeretett talan engem valamikor a regi idokben. O szabadda tudott volna tenni. De nem engedhettem meg neki, hogy helyettem legyen rab... Hat kiteptem a szivet a mellkasabol s megettem, ahogy akarta meg a legelejen. A veret az utolso cseppig kiszivtam, s a csontokrol a hust leettem. Majd a csontokat porra apritottam s azt is lenyeltem, hogy teljesulhessen a kivansaga...
Emlekszem meg a legelejen odajott hozzam es ezt mondta: Nem vagy szornyeteg, hiaba tartod annak magad... Csodalatos es gyonyoru vagy. Szeretlek, szivemben csak erted suttognak a halk szavak. Ha megolsz engem, nem foglak gyulolni, ugyanugy szeretni foglak... Csak egy dolgot tegyel meg nekem: Edd meg a testem a legutolso porcikaig, hogy teljesen a reszedde valhassak.
Hat megtettem amit kert. Konnyeimmel foztem ki husat. S most konnyeimbe fojtom magam. A szabadsag egy elerhetetlen gondolat, amit hiaba uldozok nem tudok elkapni. Evezredek telnek el en megis rab vagyok. Meg a halal sem szabadit ki, hisz minden halalomkor uj testbe szuletek. Gyengen, vedtelenul. Amennyi erot osszegyujtok mind lassan kiszall a lelkembol.
Egeszen addig, mig en se leszek mas, csak lelketlen huskupac. S a varazs kiszokik testembol....

Lehetne...

...Es ahogy a fiu megcsokolta a lanyt es az ebredezni kezdett, a fiu lassan csillagfennye valt, s ahogy a lany konnyei eleredtek me'g proba'lta letorolni oket arcarol, de ma'r csak a fe'ny volt, majd lassan az is semmive' foszlott a hajnallal egyutt...

"Mert ő hitte, hogy a természetben minden szent. Szent a nap, az eső és a szél; a föld, mindannyiunk anyja, akitől a világ összes teremtménye származik. Szentnek tartotta mindazt, ami növekszik; minden lényt, amelyik jár, mászik, repül vagy úszik; a földön, az égen, a folyóban, a tóban és a tengerben élő valamennyi élőlényt. Minden este és reggel imát mondott a tiszteletükre. Azért akasztották fel, mert hitt ebben."

Miert nincs az agynak takaritoja?

Tortenetek kavarognak a fejemben egyre csak tobb. Tobb mint 10 torteneten dolgozom egyszerre fejben es egyiknek se jutok a vegere. A legujabb otleteim:

Egy boszorkany aki boszorkany mesterre akar valni es megismerkedik egy vampirral es bele szeret habar tudja hogy az gonosz de az meg jo akar lenni, csak gonosz vegul is. meg nemtom mi lesz belolexD De mielott barki megijedne nem olyan vampirocskak mint a twilightban es hasonlo tiniromanc tortenetekben.xD

Aztan a masik egy ferfival kezdodik aki valahogy egy lebujba jut ahol egy no ki is szolgalja es beleszeret a nobe es minden ejjel eljar hozza. Aztan mennek a dolgok. Pl a ferfi bortonbe kerul gyilkossagert a no pedig kivaltja ot. De nem azert mert szereti, hanem mert aldozatot akar belole csinalni. De vegul o is beleszeret es nemtomxD

Say what you mean Tell me Im right and let the sun rain down on me

Egy gonosz akaratu leny hogy tudja bebizonyitani, hogy nem gonosz tobbe? Mit tud tenni hogy bebizonyitsa jot akar? Es vajon van benne eleg ero, hogy megszabaduljon a gonosz akarata'bol?

Pár dolog:3

Nos van pár dolog amit szeretnék beszerezni a szobámba:3

Például egy nagyobbfajta tükör*-* Amugy még volt más is csak nem jut most eszembexDDD

na ennyit az értelmes bejegyzésnek szánt valamiről...

Dont you want to hold me baby, dissapointed, going crazy,

The sky is over us

Ha engem akarsz, gyere és találj meg. 

Bármi leszek ha akarod, csak mondd, hogy szeretsz.

Csak te vagy és nincs szükségem többre.

Ha akarsz találj rám.

Hiszek a hazugságaidban.

Csak játszd el, hogy szeretsz.

Csukd be a szemed és tegyél élővé.

Érted bármivé képes vagyok válni.

Bármivé amire szükséged lehet.

Hiszek a hazugságaidban, csak mert te mondod ki őket.

Csukd be a szemed.

Ha hiszel bennem, élővé válhatok.

When Im gone

And the lights are out
Dont be sad for long
When Im gone
And the lights are out
I'll be shining on
Im just gonna let my life
Bleed on this letter
Let my song sing on forever
I still love you when Im gone

Történet

Eddig azt hittem az összes történetem külön-külön történetek. Még nem láttam köztük az összefüggéseket. Csak apróságokat, hogy ugyanaz a világ, a szereplők egymást ismerik halványan. Pedig az egész egy nagy hatalmas történet volt. Tegnap elkezdtem a legelejétől írni.
Hogy mi a legeleje? A mesélő. A mesélő is egy szereplő a sok közül aki már évszázadok óta várt. Várta a világ végét. Ő az akit senki nem nevez nevén, mert nincs neki. Mindig létezett, de senki se ismerte. De ő ott volt ás ő meséli a történetet, a világ legvégén. Mikor már hideg és apró a nap és nincs már más, csak a tenger, a végeláthatatlan sivatag és a kastély. illetve romjai. A régen gyönyörű várnak az utolsó időkre elkopott régi fensége.
Aztán elkezdi a történetet. Elsőként egy lánnyal akinek a bosszú és a pusztitás elveszi szerelmét tőle, ezért elátkozza a királyi családot. Azt nem tudja, hogy unokái mind részesülnek az átkában, mert a királyhoz fognak tartozni.
Aztán jön Ádám története. Aztán Miyukié. Aztán van még ott valami. A háború ahol első Napoleon letaszítja a királyt. Aztán jönnek Nináék. Aztán Róza és Eliott. Aztán még sokan.
És a történet végén visszaérünk a mesélőhöz. Neki nincs története, de tudja mások történetét. És ezzel, hogy befejezi véghez vitte a feladatát is aminek után elpusztulhat a világ végre.

Fáradt vagyok

Fáradt vagyok és álmos és nem tudok normálisan aludni.
Hogy miért nem? Mert folyamatosan valami agyfasz dolgokról álmodom.
Valamelyik este nem létező unokatesókkal, aztán meg nemtom még. Mindenesetre úgy kelek fel mintha egyáltalán nem is aludtam volna semmit.
Kellemes. Úgy érzem magam mint egy kicsavart rongy, bár ay lehet jobban érzi magát.
Halál van. De az ááá.

James

James az a szereplő akire már kicsi korom óta felnézek.Amúgy ő az Angelben szerepel egyetlen részig, de abban az egyetlen részben belopta magát a szivembe.
James egy gonosz, lelketlen vámpír. De szerelmes. Egy vámpirnőbe. És együtt élik örök életüket, mígnem Angel meg nem öli a nőt. A férfi mivel ekkor nem volt ott bosszút indit Angel ellen és mivel tudja, hogy alapon gyengébb nála igy kivájatja a szivét, hogy ne legyenek gyengéi. De igy csak pár órája van hátra.
Imádtam őt. Angellel harc közbe ő még siránkozik egy sort. Megakarja ölni Angel szerelmét, de ő pont nemrég halt meg kiderül. És nem tudja elhinni hogy Angel képes volt a szerelemre, mert akkor meghalna a szerelemért.
'Nekem van szivem de nincs lelkem mégis képes vagyok meghalni a szerelmemért. Neked van lelked de nincs szived.' Ez a lényege a mondandójának.
Én beleszerettem ebbe a karakterbe szimpla 4o perc alatt.
Talán az utolsó jelenete miatt. Mikor meghal a metrón.

Ha Isten adott neked hangot akkor mért nem használod?

Tegnap elég sok érdekes dologról olvastam és eszembe jutott a kérdés meik a jobb:
Egy hazugságban élni vagy az igazságért akár meg is halni?
Szerintem az utóbbi. De mindenki döntse el maga.

A lullaby

Here's something to ask if these are the bad times
Because whenever you ask why it's never the good times
How will we get ourselves out of it?
How can you take your heart out of this?
And how do you stop once you've started?

Somebody gave you a choice
And all you do is abuse it
If God he gave you a voice
Then use it

Pókfóbia

Nem vagyok normális. Egyre rosszabb a fóbiám a pókok iránt. Itt van 4-5 pók a szobában legalább és nem merek most semmit sem csinálni mert az egyik egy méternél közelebb volt és habár leütöttem úgy érzem bármikor előmászhat. És szörnyen nagy volt. És a többi is hatalmas. És mi lesz ha este rám másznak??
Rettegek a pókoktól, habár tudom, hogy nem kéne. Hülyeség. De akkor is rettegek.
Rajtam van emiatt a bőgés. A félelem miatt.
A lábaim átölelve ülök a széken és próbálom lenyugtatni magam, de nem megy.
Nem tudom, ma este hogy alszok el.

Szívdobogás szerű hang sodródik be a nyitott ablakon.
Azthittem kopognak, de rájöttem ez nem ugyanaz.
Szívdobogás.
Csak Dü-dümm, dü-dümm.
Újra és újra.
Kutyák ugatnak az utcán.
És a szívdobogás egyszercsak megszűnik.

Dícsérő éneked én nem leszek... Mi más is lehetnék? Csak csönd neked

Csak most olvastam és megfogott:

"Azt, hogy mi történik az életben nem választhatod meg. Azt, hogy miként reagálsz rájuk, azt igen.

Csak kaptam:3333333

Time couldn't make us part
Our bond was thicker than blood
And the power that held us together
Became unbreakable at some point
Showing no sign of weakness
We parted to the unknown

But we were brought back by memories
Strong emotions the reminded of our past
Clearing doubt and growing vast
It's no illusion, not a mirage
We can't see this powerful bond
But we can feel it in our hearts
A bond between you and I
A bond we can't deny
Stronger and wider than the sky
Light as wings to help us fly
To blow the unfaithful way up high
To splat upon the ground
We are the truth of what we say
We are who we believe to be


És a másik amit kaptam:

Sweeter than sugar,
purer than nature's air,
only you can heal my heart
Beautiful in your soul
beauty had no chance with you
Fortune brought me somehow to a star
many stars shine in your eyes
You're not a simple person to the world
You're a miracle with a heart of gold

I just want to stay out over the snowfield. And we become some frozen memory in someone mind.

Vajon a nyúl álmodik a répáról vagy a répa a nyúlról?

Tegnap éjjel fura dolog történt. Nem mintha nem lenne minden este furcsa. De ez még annál is furább volt.
És valószerű. Eddig minden olyan volt, mintha csak beképzelném, de most úgy éreztem tényleg csak egy fal választ el kettőnket.
Hallottam.
Végig lapozta a füzeteim. Amiben a történetek pihennek, a dalok csendesednek és amikben néhol átkok és varázs lapulnak. Hallottam az oldalak sercegését, ahogy keze hozzájuk ért és lapozott.
Beszéltem hozzá. És biztos vagyok benne, hogy hallotta és értette. De nem válaszolt. Nem tudom, azért tette, mert nem tudott vagy csak nem akart. Mindenesetre, mikor megszólítottam és megkérdeztem mit csinál abbahagyta a füzetek olvasását. Eddig akárhányszor volt itt, nem sikerült megértenünk egymást, pedig itt voltunk egymás mellett. És én nem mertem hozzászólni és féltem is tőle picit. És ő is félt. Tudom. Eddig soha nem mert semmihez sem nyúlni. Először hallottam azt ahogyan lapozgatja a füzeteket.
Miután megszólitottam abbahagyta a füzetek lapozgatását. A következő amit hallottam azok a léptei voltak. Apró és halk léptek. Hívtam, hogy jöjjön közelebb hozzám. De egyre inkább az ablaktól hallottam a lépteket. Majd egy kopogás az ablakon és már csend volt a szobában, de mikor az ágyról kinéztem az ablakon, ott állt. Egy sötét alak, bár nem tudtam kivenni semmit belőle.
Vajon ki álmodik és ki van ébren?
Én álmodok egy számomra furcsa idegenről, vagy esetleg egy számomra furcsa ember álmodik egy számára furcsa emberről?

Könnyek, mik áztatják ,eggyötört arcomat, lecseppenek kezemre és lemarják a csomtomról a bőrt

És elhiszem, hogy nincs semmi, csak a fekete csönd.

Herceg

Valaha élt egy herceg, akit szerettem.
A szívem tépte szét a tudat, hogy el kell hagyjam.
És tudtam, nem lesz jobb neki.
Mert rossz úton jár.
De nem akarok semmiféle indokot adni a papoknak, vagy bárki másnak, hogy megöljék.
És tudom, hogy így már nem tudom megvédeni.
De azt is tudom ha vele maradok se vette volna hasznomat.
És tudom, hogy hitetlennek tart, pedig erős a hitem.
És hiszek benne, hogy betartja ígéretét és megment.
Mert nekem más már nem maradt, csak ő.
És tudom, hogy halottnak hisz, mert a papjai megmérgeztek, de ő ezt nem tudja.
És szeretném újra látni, csak már semmi emlékem nem maradt.
És látni akarom a szemeit, azokat a kegyetlen szemeket.
És nem érdekelne ha bánt, csak legyen velem.
Túl sokáig hagyott egyedül és csak keveset lehettünk együtt.
Pedig ő is szeretett.
Ha azt akarná, hogy sikítsak most már zokogni is hajlandó lennék elé borulva, csak utána öleljen át és szorítson magához.
És nem érdekelne semmilyen fájdalom.
És nem érdekelne a varázs.
Ő az egyetlen aki megérdemli, hogy megosszam vele.
És tudom, hogy betartja az ígéretét, és imádkozom, hogy betartsa, mert nem tehetek róla, hogy az életét adná oda ha nem próbálja legalább meg.
És minden szívszilánkom fájdalomtól pulzál. És kegyetlenül fáj.
És nem vágyok másra, csak rád, te névtelen Herceg.
Mert soha nem mondtad el nekem a neved.
Csak azért mert nekem sohasem volt nevem, és ezért azt akartad, hogy csak Hercegnek nevezzelek.
És bárcsak itt lennél te nevenincs Herceg.

A szeretett személy imádója

Tényleg hiányoznak azok a régi napok, mikor lapokon át beszélgettünk semmis dolgokról.
Te voltál az első olyan férfi, akit tiszteltem és akivel szerettem beszélgetni.
Szerettem veled vitázni. Hogy mindkettőnknek volt külön véleménye és ezt megtudtuk beszélni.
És miattad szerettem meg a mítoszokat. És bármi történik velem, már nem csak az jut eszembe, hogy ez Unnapisti hibája hanem az is, hogy ez Zeuszé.
És tudom, hogy nem beszéljük egymás nyelvét, és hogy szörnyű az angolom és nehéz volt megértenünk egymást.
És hiányoznak a történetek, amik mint pók hálója a sűrű erdőt úgy szőtték át az életünket.
És hiányzik, hogy te voltál az egyetlen, akinek bármit elmertem mondani. De tényleg. Te nem nevettél ki, mert értetted miről beszélek.  Vagy nem, de komolyan vettél.
És miattad elhittem, hogy jobb ember vagyok, nem számít milyen vagyok.
Beleszőtted magad a szívembe, csupán pár nap alatt.
Hiányzik, hogy hercegnőnek szólits és a tiédnek nevezz. Hiányzik az, hogy kisajátitottál, még úgy is, hogy közben ezer mérföld távolság áll köztünk. Azt mondtad okos vagyok és kedves, és szép, bár még sosem láttál.
És te voltál az egyetlen aki csak a szavaival megsiratott, és a lelkem mélyéig hatoltál és tudom ez az egész már sosem lesz az enyém újra.
És tudom, hogy ezt az egészet én rontottam el. És sajnálom.
És köszönöm az összes emléket, amit neked köszönhetek.

كنت أحب