Ha Isten adott neked hangot akkor mért nem használod?

Tegnap elég sok érdekes dologról olvastam és eszembe jutott a kérdés meik a jobb:
Egy hazugságban élni vagy az igazságért akár meg is halni?
Szerintem az utóbbi. De mindenki döntse el maga.

A lullaby

Here's something to ask if these are the bad times
Because whenever you ask why it's never the good times
How will we get ourselves out of it?
How can you take your heart out of this?
And how do you stop once you've started?

Somebody gave you a choice
And all you do is abuse it
If God he gave you a voice
Then use it

Pókfóbia

Nem vagyok normális. Egyre rosszabb a fóbiám a pókok iránt. Itt van 4-5 pók a szobában legalább és nem merek most semmit sem csinálni mert az egyik egy méternél közelebb volt és habár leütöttem úgy érzem bármikor előmászhat. És szörnyen nagy volt. És a többi is hatalmas. És mi lesz ha este rám másznak??
Rettegek a pókoktól, habár tudom, hogy nem kéne. Hülyeség. De akkor is rettegek.
Rajtam van emiatt a bőgés. A félelem miatt.
A lábaim átölelve ülök a széken és próbálom lenyugtatni magam, de nem megy.
Nem tudom, ma este hogy alszok el.

Szívdobogás szerű hang sodródik be a nyitott ablakon.
Azthittem kopognak, de rájöttem ez nem ugyanaz.
Szívdobogás.
Csak Dü-dümm, dü-dümm.
Újra és újra.
Kutyák ugatnak az utcán.
És a szívdobogás egyszercsak megszűnik.

Dícsérő éneked én nem leszek... Mi más is lehetnék? Csak csönd neked

Csak most olvastam és megfogott:

"Azt, hogy mi történik az életben nem választhatod meg. Azt, hogy miként reagálsz rájuk, azt igen.

Csak kaptam:3333333

Time couldn't make us part
Our bond was thicker than blood
And the power that held us together
Became unbreakable at some point
Showing no sign of weakness
We parted to the unknown

But we were brought back by memories
Strong emotions the reminded of our past
Clearing doubt and growing vast
It's no illusion, not a mirage
We can't see this powerful bond
But we can feel it in our hearts
A bond between you and I
A bond we can't deny
Stronger and wider than the sky
Light as wings to help us fly
To blow the unfaithful way up high
To splat upon the ground
We are the truth of what we say
We are who we believe to be


És a másik amit kaptam:

Sweeter than sugar,
purer than nature's air,
only you can heal my heart
Beautiful in your soul
beauty had no chance with you
Fortune brought me somehow to a star
many stars shine in your eyes
You're not a simple person to the world
You're a miracle with a heart of gold

I just want to stay out over the snowfield. And we become some frozen memory in someone mind.

Vajon a nyúl álmodik a répáról vagy a répa a nyúlról?

Tegnap éjjel fura dolog történt. Nem mintha nem lenne minden este furcsa. De ez még annál is furább volt.
És valószerű. Eddig minden olyan volt, mintha csak beképzelném, de most úgy éreztem tényleg csak egy fal választ el kettőnket.
Hallottam.
Végig lapozta a füzeteim. Amiben a történetek pihennek, a dalok csendesednek és amikben néhol átkok és varázs lapulnak. Hallottam az oldalak sercegését, ahogy keze hozzájuk ért és lapozott.
Beszéltem hozzá. És biztos vagyok benne, hogy hallotta és értette. De nem válaszolt. Nem tudom, azért tette, mert nem tudott vagy csak nem akart. Mindenesetre, mikor megszólítottam és megkérdeztem mit csinál abbahagyta a füzetek olvasását. Eddig akárhányszor volt itt, nem sikerült megértenünk egymást, pedig itt voltunk egymás mellett. És én nem mertem hozzászólni és féltem is tőle picit. És ő is félt. Tudom. Eddig soha nem mert semmihez sem nyúlni. Először hallottam azt ahogyan lapozgatja a füzeteket.
Miután megszólitottam abbahagyta a füzetek lapozgatását. A következő amit hallottam azok a léptei voltak. Apró és halk léptek. Hívtam, hogy jöjjön közelebb hozzám. De egyre inkább az ablaktól hallottam a lépteket. Majd egy kopogás az ablakon és már csend volt a szobában, de mikor az ágyról kinéztem az ablakon, ott állt. Egy sötét alak, bár nem tudtam kivenni semmit belőle.
Vajon ki álmodik és ki van ébren?
Én álmodok egy számomra furcsa idegenről, vagy esetleg egy számomra furcsa ember álmodik egy számára furcsa emberről?

Könnyek, mik áztatják ,eggyötört arcomat, lecseppenek kezemre és lemarják a csomtomról a bőrt

És elhiszem, hogy nincs semmi, csak a fekete csönd.

Herceg

Valaha élt egy herceg, akit szerettem.
A szívem tépte szét a tudat, hogy el kell hagyjam.
És tudtam, nem lesz jobb neki.
Mert rossz úton jár.
De nem akarok semmiféle indokot adni a papoknak, vagy bárki másnak, hogy megöljék.
És tudom, hogy így már nem tudom megvédeni.
De azt is tudom ha vele maradok se vette volna hasznomat.
És tudom, hogy hitetlennek tart, pedig erős a hitem.
És hiszek benne, hogy betartja ígéretét és megment.
Mert nekem más már nem maradt, csak ő.
És tudom, hogy halottnak hisz, mert a papjai megmérgeztek, de ő ezt nem tudja.
És szeretném újra látni, csak már semmi emlékem nem maradt.
És látni akarom a szemeit, azokat a kegyetlen szemeket.
És nem érdekelne ha bánt, csak legyen velem.
Túl sokáig hagyott egyedül és csak keveset lehettünk együtt.
Pedig ő is szeretett.
Ha azt akarná, hogy sikítsak most már zokogni is hajlandó lennék elé borulva, csak utána öleljen át és szorítson magához.
És nem érdekelne semmilyen fájdalom.
És nem érdekelne a varázs.
Ő az egyetlen aki megérdemli, hogy megosszam vele.
És tudom, hogy betartja az ígéretét, és imádkozom, hogy betartsa, mert nem tehetek róla, hogy az életét adná oda ha nem próbálja legalább meg.
És minden szívszilánkom fájdalomtól pulzál. És kegyetlenül fáj.
És nem vágyok másra, csak rád, te névtelen Herceg.
Mert soha nem mondtad el nekem a neved.
Csak azért mert nekem sohasem volt nevem, és ezért azt akartad, hogy csak Hercegnek nevezzelek.
És bárcsak itt lennél te nevenincs Herceg.

A szeretett személy imádója

Tényleg hiányoznak azok a régi napok, mikor lapokon át beszélgettünk semmis dolgokról.
Te voltál az első olyan férfi, akit tiszteltem és akivel szerettem beszélgetni.
Szerettem veled vitázni. Hogy mindkettőnknek volt külön véleménye és ezt megtudtuk beszélni.
És miattad szerettem meg a mítoszokat. És bármi történik velem, már nem csak az jut eszembe, hogy ez Unnapisti hibája hanem az is, hogy ez Zeuszé.
És tudom, hogy nem beszéljük egymás nyelvét, és hogy szörnyű az angolom és nehéz volt megértenünk egymást.
És hiányoznak a történetek, amik mint pók hálója a sűrű erdőt úgy szőtték át az életünket.
És hiányzik, hogy te voltál az egyetlen, akinek bármit elmertem mondani. De tényleg. Te nem nevettél ki, mert értetted miről beszélek.  Vagy nem, de komolyan vettél.
És miattad elhittem, hogy jobb ember vagyok, nem számít milyen vagyok.
Beleszőtted magad a szívembe, csupán pár nap alatt.
Hiányzik, hogy hercegnőnek szólits és a tiédnek nevezz. Hiányzik az, hogy kisajátitottál, még úgy is, hogy közben ezer mérföld távolság áll köztünk. Azt mondtad okos vagyok és kedves, és szép, bár még sosem láttál.
És te voltál az egyetlen aki csak a szavaival megsiratott, és a lelkem mélyéig hatoltál és tudom ez az egész már sosem lesz az enyém újra.
És tudom, hogy ezt az egészet én rontottam el. És sajnálom.
És köszönöm az összes emléket, amit neked köszönhetek.

كنت أحب

"You could be a giant You could be a child I'm burried in the ground And I never cry"

"You want to be my lover
You want to be my man
I am a Flower
And I hurt your hands
Don't say you love me
Don't say you care
I'm not human
We will never be the same"

Frozen World

Korhadt fa és bódító füst szag, mindenhol.
A világ végén minden fehér, ahogy a Nap megcsókolja a jeget.
Minden túl fehér, gyere és lásd a szemeiddel. Hideg és fáj.
Érezni fogod ahogy a bőrödet letépi.
Könnyek és bepárásodott szavak moraja.
Előre megláthatatlan dolgok végtelen menete. Élet.
Az ereimben lüktet a vér. Fájón, keserűn.
Ez is én vagyok.
Ki vagyok egyáltalán én?
Csak azt tudom, hogy én nem te vagyok...
Betemet lassan ez a fehér sivatag, s én beleveszek.
Mikor a jég bőrömhöz ér. Az én vagyok.
Itt én vagyok, csak én.

Ballada

Ez a történet egy fiatal lányról szól aki megszökik otthonról, mert nem birja ki, hogy a férfi mellett kelljen élnie akit szeret és nem tudja, hogy szereti. Mikor elmegy pár hét után feladják a reményt és halottnak nyilvánitják. De a férfi hiszi hogy él, mert igazából szereti a lányt. Eltelik 10 év és a férfi szinte feladja a reményt, hogy a nő él, hisz minden nap várta 10 éven át. De a nő aznap keveredett vissza ebbe a faluba és meglátogatta a saját sirját, ahol megismerte a férfit. Az azt mondta neki hogy 10 évig várta ezt a nőt, de most már nem vár rá. És itt jön az eltérés a két befejezés között mert az egyikben a férfi azt mondja de már nem kell várnia mert itt van a nő mellette és ő csak őt szereti, de a másikban azt mondja a nőnek, hogy mostmár semmi értelme várnia, hisz a lány akit szeret biztos halott.

Szavak és Varázsok

Itt vannak a fejemben. A szavak a történetek. Mindenről eszembe jutnak. Ma egy balladát énekelgettem magamban, amit itt csak én ismerek. Szomorú történet de szép a vége, legalábbis az egyik, a másik szomorú. Köv bejegyzésben majd leirom miről szól ez. De a szavak nem akarnak kijönni a fejemből.
Ugyanolyanok, mint a varázs. Már ég az ujjam szinte és érzem, hogy kiakar törni belőlem. És nem megy. Nem tudom szabadon engedni, mert valami gátolja bennem.
Talán a saját hitetlenség az ami a legfőbb ellenségem.

You are my Sanctuary

I want to live in Paradise...
All is white I know its just the night
Everything is cold, so cold outside
I listen to the wind all alone
I know its mean Im alive
I want to live in Paradise
And I can find it myself tonight
I want to live in Paradise
I want to live out of Sun
All is white...

Csak a szél ami játszik velem, kegyetlen szél, csak te vagy nekem...

Ez a dal fontosabb emlékeket hozott fel bennem mint eddig minden más.
A táncunkat, az érintését, a titkolózást, a vágyat, mindent ami mi voltunk ketten. Fedetlen mellkasa védelmezőn hozzám simult. Légzése lassú, meleg. Karjaiban nem félek az lenni ami voltam. Nő, boszorkány, szerető, mesélő mindenség. Tánc a vágyról, mennyire akarjuk egymást, tudván, mi nem lehetünk egyek.
Védelmez és támad. Gyűlöl és szeret. Egymáshoz kötöttük magunkat. Ilyenek voltunk. Szerettünk és gyülöltünk és mindent megtettünk a másik megvédéséért, csakhogy mi magunk pusztithassuk el egymást.
Mert a jég és a tűz örök harcban áll. Nem számit mit mondanak, a harc végén valakinek vesztenie kell.

Ezért akartam mindenáron győzni. De a védelméért egyúttal feláldoztam mindent.

Szerettelek

Nem félek.
Bár erőm elhagy
s nincs már társam.
Csendről zenélek.
És halkan szóló dallal
kísérem zenémet.

Könnycseppek.
Végig gördülnek
fagyott arcom melegén.
És mesélnek:
Hogy szerettük egymást
Te meg Én.

Hazugságok
S sok kimondatlan szó.
Szívem súlyai.
Egymásnak
Mondd meg tudunk-e valaha
mi ketten bocsátani?

Szerettelek.
Dallam voltál.
Zeném és énekem.
De vége.
Meghalt bennem minden
Érzelem és értelem.

Find a Stranger Say Goodbye

Nem szoktam angolul olvasni ez is most csak veletlen. Lois Lowry az egyik kedvenc irom. A Find a stranger Say goodbye az o konyve. Veletlen megtalaltam az ironeni honlapjat es mikor beirtam googleba a konyv cimet meglepetesemre kiirta a dokumentumok koze ahol elolvashatom. Ugyhogy most angolul olvasokOo Sok idegen szoooxD

Harc a végzettel és a karmával

Van egy pont az emberben ahonnan már nincs visszaút. Egy pont ahonnan már nincs lehetőség visszafordulni.

Nekem nem kell herceg kék szemekkel és szőke hajjal. Nem kell.

Legyen  lovag: bátor és harcra kész. Legyen képes megszeliditeni. Semmi más nem kell.

S ha egy herceg formájában jön el hozzám a lovag, ne féljen.
Hisz a hercegek megölik a boszorkákat, ugye?
És akkor én fogom kérni, hogy ne érezze, hogy gyilkos, mert csak azt teszi, ami szerinte helyes.

Egy nap talán elmesélem valakinek a saját történetem. Nem másokét. A sajátomat. S akkor talán mindenki elhagy, s magam leszek.
De ez a nap még nem a mai nap.

If I die young...

Ifjan ha meghalok, temess szaténba,
Fektess be puha rózsaágyba,
Hajnalfénynél lökj be a folyóba,
Egy szerelmes dal szavaival küldj utamra
/the band perry/

PLACEBO

Now Im braking down your door,
to try and save your swollen face,
Thought I dont like you anymore,
You lying, trying waste of space
Before our Innocence was lost
You were always one of those
Blessed with lucky sevens
And the voice that made me cry
My oh my...

Now Im trying to wake you up
to pull you from the liquid sky,
Cuz If I dont we'll both end up

With just your song to say goodbye

My oh my...
A song to say goodbye..

Before our Innocence was lost
You were always one of those
Blessed with lucky sevens
And the voice that made me cry

Its a song to say goodbye...

Rajzos tervek

Valahova muszaly lejegyeznem oket. Van 6 a3as lapom(megj magamnak: majd meg kene venni) Mindre konyvillusztraciot szeretnek rakni:D
-Brandon Sanderson: Elantris, rajta a fjordell pap felso sarokban a varost korulvevo falon alatta Raoden ahogy segit az etelt oszto hercegnonek.
- Narnia: A sarkany scrubb es Lucy ahogy atoleli a fejet mellettuk Edmund es Caspian meg meg par ember a hajorol
- Sage: Magia, jobb oldalon a Vadasz a kezeben puskaval a szemettelepen hata mogott a tobbi vadasz ahogy kiprobaljak nyitni a szemetescsovet, elotte a folyo tavolban jobb oldalon a fogado
- Brandon Sanderson: Kodszerzet, A ket kodszerzet, Luthadel felett, tavolban a kastely

És mennyi év áll előttünk ködbe bújva
Mennyi szép képet őrzünk eltitkolva
Voltam kutyád hűségemmel melléd állva
Ázott kabát fázó tested elbújtatva

Mondd mi lett velünk mintha egyfolytában várnék
Vajon tényleg ennyit számíthat az a pár év, az a pár év
Nyári éjszakák ott volt minden igaz barát
Semmink sem volt csak az egész világ

De a tűz el is oltható
És éppen ettől jó
Ha fázol a szélben megvéd majd
De ha nem vigyázol lángra lobbant

Március végétől szerelmem lesz az élet
Március végétől ami meghalt újraéled
Addig még egy-két hegyet meg kell majd másznom
Március végétől még messze lesz a halálom


Március végétől szerelmem lesz az élet
Március végétől ami meghalt újraéled
Addig még egy-két hegyet meg kell majd másznom
Március végétől még messze lesz a halálom

A kerek számok varázsa

Soha nem is gondoltam volna, hogy századik bejegyzésig (merthogy, kedves látogató ez a századik bejegyzés) valaha is eljutok. De hát csak megtörtént. És megköszönöm mindannak aki egyáltalán valaha is belenézett, az én kusza gondolataim eme összesüritett tárhelyébe.

A legjobb dolog

Nincs szebb dolog, mint mikor kint tombol a vihar, üvölt a szél és az ablak tárva nyitva és a fagyos levegő beáramlik, kintről hallod mintha valaki járkálna a kertetekben, aztán belépne az ablakon, az ablak alatt tartott dobozaidat felboritva és te megijedsz, de nem látsz senkit és tudod szunyogháló van az ablakon, de azt is tudod, hogy bizonyos lényeket nem akadályoz meg, de azoktól nem félsz, inkább megnyugtat a tudat, hogy valaki bejött és te meleg vendégszereteteddel fogadhatod és üdvözlöd és megmondod neki, nyugodtan térjen be ne ácsorogjon az ablakban és megigéred neki, bármikor betérhet hozzád, ha nem vagy otthon a szobádban nyugodtan megvárhat és utána kimész, hogy csinálj magadnak egy bögre meleg kakaót, hogy felmelegitsen ezen a hideg éjszakán és észreveszed, bár tudtad a külső ajtó nyitva volt, de emlékszel e belsőt te magad zártad be és most tárva nyitva áll, e furcsa véletlent, hogy pont az idegen beengedése után nyitva találod az ajtót, annak a rossz zárára fogod és bezárod ezúttal mind a két ajtót és elkészíted a kakaót, hogy aztán az ágyadban a takaró alá bebújva, egy könyvet olvasgatva, mely jó és rossz varázslókról, hírpatkányokról, fehér boszorkákról, fiatal katonákról, szeretetről, gonoszságról, családról és barátokról szól szürcsölgethesd a kis piros bögrécskéd barnásan kavargó meleg tartalmát.
Nos szerintem ennél nincs is szebb dolog.

Mikor alszik a táj, csendes az éj, nem száll a levél, nem zúg a szél

Mikor átölelsz a szememből könnyek csorognak le. Mellkasod, mint kályhában a tűz úgy melegit fel engem, mégis vacogok. Mikor kinyitom szemem, csak akkor jövök rá, ez nem valóság.
Kint zúg az eső. Szomorúan a könnyeimmel és a hideggel küszködve megyek ki hozzá. S ahogy eláztat a zuhatag csak nevetek. Boldogan, önfeledten. Magam sem tudom miért. De az eső most megvigasztalt és társat adott.
Aztán abbamaradt, én pedig bejöttem a szoba melegébe.
Az eső még mindig csepereg. Valaki kopog az ablakon. Érzem, hogy kinnt áll, de ahogy az ablak üvege elválaszt minket egymástól, úgy választ el minket egymástól a tény, hogy mindketten más világba élünk. Megérinteném a kezét, de csak az üveg hidegét érzem. Kérdésére felelni most sem tudok.
'Mikor jössz már haza?'
Nekem nincs otthonom. Nincs hazám. Nincs kedvesem. Itt nincs. Máshová mégse mehetek.
De a remény felmelegit. Mert tudom, hogy te vársz még rám valahol.

Az emberek neha igenis nagyon bosszantoak.

Yeah, baby.
Ma(nem ma, de ez igy esik jol nekem) vitat kezdemenyeztem egy baratommal, mikor az leirta a dolgokat amiket gondol es hogy miert van ugy ahogy kerdezte. En meg abban a tudattal valaszoltam, hogy tok jo, most kezdhetunk errol, egy igen erdekesnek latszo vitat, mert azt hittem es remeltem, viszakozni fog az en gondolataimmal. Erre valasz: koszonom, hogy ezt elmondtad, te ezt gondolod en meg ezt. Valami asszem eldurrant bennem. Miert csinaljak az emberek igy a dolgokat?! ahh. idegesito. kivel vitazzak, ha nincs egy ertelmes vitakepes ember a kozelembe. kesz. ennyi. elegem van mara.

Tudomanyos filmet nezek: Azt hiszem, ez eleg jol leirja, mennyire szetesek.

I was in your arms, thinking Im belonged there
I figured it made sense, building me a fence
Building me a home, thinking I'd be strong there
But I was a fool, playing by the rules
The gods may throw a dice, their minds as cold as ice
And someone way down here, loses someone dea
But tell me does she kiss like I used to kiss you?
Does it feel the same, when she calls your name?
Somewhe deep inside, you must know I miss you
But what can I say? Rules must be obeyed
The game is on again a lover or a friend,
A big thing or a small, the winner takes it all
I dont wanna talk, If it makes you feel sad
And I understand, you've come to shake my hand
I apologize If it makes you feel bad

Bár a kezdet már a vég is volt, azt a kicsi időm legalább kiélveztem, apró gazdácska

Itt vagyunk megint, te meg én. Szomorú szemeid nem mered rám emelni.
Mit mondhatnék én neked? Játék voltál, kimondom. Azt nem, hogy hazugság. Soha senki nem volt több nálad. Erősnek kell lenned velem csak gyenge vagy, azért jöttél, hogy megszabadulj tőlem, hát ne legyél szomorú. Ez csak a te döntésed volt.
Éjszakákon, melyeken a hold elrejtőzik a világ elől én sirok majd, de soha nem fogod megtudni, hogy hiányzol. Csak imádkozom, értsék meg az istenek, ez nem az amit mondok, ez nem az amit gondolok, ez az amit teszek, mert el kell engedjelek, hogy szabad lehess.
Gyülöltelek végig, soha nem voltál fontos számomra. mondom hisz tudom jöttél hogy megöljél. Ha erős lehetnék mondhatnám, szeretlek, de ezeket a szavakat te úgysem érted.
Mikor kardod húsomba ér, még végigsimitok az arcodon, az istenekhez imádkozom, tegyenek téged a legerősebbé és sose féld a halált.
Én örökre veled leszek és védelek.

FUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUU

Nincs meg a mobilkabelem amivel zenet rakhatnek ra>< Azt hiszem hogy ez nem az en napom(8)><  MIT CSINALOK ZENE NELKUUUUL????TT___________________________TT

Álom wishlist*-* avagy ha megnyerném a lottót...

Ő egy álomálomdarab*-* mary magdalene ruhácska*-*

 Na, ő a legámaimabb ruha amit valaha láttam*-* ő kéne a legjobban*-* gyönyörű*-* Ő is mary magdalene*-*

Ő Baby*-*
 
ő is kedvenc*-* mondjuk ő nem fáj annyira nagyon sokba ugyhogy reménykedek*-*

 
 :3 ezen olyan szépek a fodrok:3 ájájáj:3

 
 Ő meg szép cipő:3 és nem is drága annyira, csak már nincs olyan szinbe ami tetszik:( nembajxd
 
 róla csak ábrándozni szabad de széép*-*
 
 ábrááánd*-* de olyan szép kis cipőcske:3
 
 ő meg etsyről van:3 imádom etsyt:3 szép kis óra:3
 
 ő is etzy:3 alice csodaországban:3  és nyitogathatók és ááá*-*
 
 szintén etsy*-* és szintén nyitogatóóós:3 imádom a medálokat^^""
 
 ő meg táskácska:3 kis szép, nyárias:3 gyönyörű:3

The gods may throw a dice, their minds as cold as ice and someone way down here loses someone dear...

Minden egyes alkalommal megígérem magamnak, hogy Nem, nem fogok öt percenként ránézni az emailjeimre és a postaládát se ellenőrízgetem, de még csak a leveleket sem nézem át, abban a reményben, hogy hátha kaptam valamit. Aztán mégse sikerül. Minden alkalommal ahogy elmegyek a hütő mellett átnézem a leveleket, bár látom, ugyanúgy állnak, mint mikor legutóbb megnéztem őket, és a postaládát is ellenörzöm hátha dobtak be valamit. Az emiljeimről nem is beszélve azokat ha gépnél vagyok 5-6 percenként folyamatosan ellenőrizgetem, bár nyitva van és kijelzi ha kaptam újat.

Nem tehetek róla, hogy türelmetlen vagyok. Nem szerettem soha várakozni.
És az hogy várnom kell rád... megőrjít.
Bár ha mástól kapok levelet már akkor is kihagy a szivem örömömben.
Vajon leállna végleg a boldogságtól, ha meglátnám a te leveledet köztük?

De hisz még csak a nevedet sem tudom...

Ha sir az eső sírok vele, hisz nekünk nincs ki átölelne...

Ha nevet az ég nevetek vele, mert társak vagyunk magányunkban...
Ha dühös az ég, reszketek, mert mérgét rajtam tölti le...
De szeretem az esőt, szeretem az eget,
szeretem, szeretem, mert nincs aki helyettem szeresse...

Mondd, hogy szeretsz, hogy maradhatok örökre veled, hogy nem mész el soha és nem hagysz itt megint...
Mondd, hogy minden ami fájt, már elmúlt, tovalett, véget ért...
Mondd, hogy a nap feljön még ezerszer vagy inkább ezerszer ezerszer...
Mondd, hogy örökké velem...
Még ha nem is igaz, csak mondd, súgd, hogy szeretsz, hogy vársz, hogy nem lesz vége soha....
És ha eltünsz úgy tünj el, hogy higgyem, az egész csak álom volt...
Hisz minden csak álom volt.

Mégha csak három kivánságom is lenne, akkor is képtelen lennél teljesiteni bármelyiket....

Én egyre inkább én vagyok és egyre kevésbé te...
És nem azért mert gyülöllek,
vagy mert elakarok menni tőled...

Hanem azért mert én nem te vagyok.
Mégha fáj is elfogadnunk.
Már a legelejétől fogva igy volt.
És ezt nem változtatja meg semmi...
Ezer év... Vagy ötszáz... Már nem számit...
Mert én végre Én lettem... te pedig Te...
Fáj? Én sirok. Mert én nem akartam elszakadni....

De el kellett...

Aud vibrând vocea ta în toate zgomotele lumii.
N-a fost nici o noapte, să nu simt singurătate, chiar dacă eram cu altcineva.









Hallom a hangod a vilag minden zajaban.
Nem volt egyelten éjszaka sem, hogy ne érezzek magányt, akkor is ha másvalakivel voltam

Logikus, hogy neked kellene a legboldogabbnak lenned 
a világ összes férfija közül.
De te nem vagy olyan, mint a világ összes férfija.
És már tudod, hogy egy napon el fogod veszíteni őt.
És ez a nap a mai nap.

'Im beautiful in my way 'cause God makes no mistakes, Im on the right track, Baby I was born this way...'

Azt vettem eszre hogy egyre inkabb elnyulik a Boszorkany Kronikak. Amugy elnezest de most lusta vagyok atkapcsolni magyar billentyuzetre. Szoval egyre nagyobbra nyulik es egyre jobban az elozoekre epit es egyre tobb boszorkany eletet meseli el, de ugyanabbol a csaladbol ezert meg az orszag tortenete is egyre inkabb beissza magat a tortenetbe. Egyenlore 8 boszorkanyrol szol. Eddig igy all:
-Nina. Az o tortenetet mar befejeztem. Igazabol vele kezdodott az egeszxD Azthiszem o az egyik akinel nagyon boldogra irtam meg a befejezest, pedig ez igy nem igaz. Nina habar megmentette Napoleont es a tobbieket, de a batyjaval sohasem tudott tobbet beszelni, mert elmenekult Napoleonnal a vilag vegere es meg ha vissza is akartak jonni akkor veszelyeztetik az eletuket. Ezt Roza szuletese valtoztatja meg egyedul mert Koe sem nem gonosz, sem nem rossz, csupan gyuloli Napoleont minden ok nelkul, mert eloiteletei vannak, ami miatt nem tud ugy nezni Napoleonra ahogy az megerdemelne. De azert nagy nehezen lekuzdi es hajlando veluk talalkozni de csak titokban talalkozgatnak neha.
-Roza. Rola igazat irok. Bar meg nincs teljesen kesz. Azthiszem az o tortenete az ami sajat magaban is boldog befejezessel vegzodik.
-Lelei. Ot is lehet ismerni. Az Apro mese bejegyzesben o az anyuka, de ez a tortenet meg azelott jatszodik. Egy harc az Arnyak konyveert folyik. Es ekozben a harc kozben talalkozik Dimitrivel is aki jegboszorka. Alapjaraton nem ep otlet a jeget a tuzzel osszeereszteni de ok kijottek egymassal. Es egymasba szerettek, habar ket ellentetes oldalon harcoltak.
-Dimitri. Na ez az amit itt apro mese cimen tettem kozze. Szegeny, szegeny Dimitri es Lelei. Lelei beleorult a keresesbe. Dimitri pedig abba, hogy az atkot hiaba probalta megtorni nem ment neki. Ennek nagyon egyszeru magyarazata van. Nem az o atka volt. Lehet hogy abban a pillanatban olni tudott volna, de nem atkozott volna el valakit gonoszsagbol. Ez a mi kedves Shillank bosszuja volt  kettejuk szamara. Nem egy kedves noszemely.
-Aurora. O Dimitri es Lelei lanya es o pontosan tudja hogy Shilla muve  volt minden. Illetve elejen nem tudja, de rajon kesobb. Latja az apjat beleorulni a tudatba hogy vegzett a kedvesevel. Megprobalja felkutatni az Arnyak konyvet de csak hogy megalitsa a vele egy idoben kitoro haborut. Ugyanis az arnyak konyvet sokan szeretnek hiszen barmien kivansagot teljesit. Illetve egyet se rendesen, es erre kell rajonnie Auroranak.
-Mira. O egy kronikas. A kiralyi hazban. Csendben figyeli az esemenyeket de neha neki is dontenie kell, meghozza fontos donteseket es eere Vincent, a lovag ebreszti ra, akinek feltett celja Mira lovagjava valni.
-Adel. Az o tortenetet meg nem tudom tisztan. Egy boszorkany megoli a kiralyi csalad egy tagjat. Es Adel a fogyanusitott.
-Nemo. Ez az en nevem is par helyen. Azthiszem eppen Nemo az aki legkozelebb all hozzam. Szokesben van, mert a boszorkanyokat uldozik mar. Ekozben talalkozik egy fiuval aki szinten szokesben van es kiderul rola h o a herceg aki elni szeretne nem pedig uralkodo lenni. De elfogjak mindkettejuket, de a herceg kozben jarasa miatt Nemot nem olik meg. De egy sotet toronyba zarjak. Igy eveket tolt fogsagban es csak neha latogatjak meg. A varazserejet nem hasznalhatja h megszokjon mert le van zarva a ter es csak benne hasznalhat varazst de ellene nem.  Kesobb a herceg idosebb testvere sokszor bejon hozza. Es kinozza, lelkileg, bar latszolag mindent megad neki. Valahogy megis egymasba szeretnek.
Eddig idaig tudom. Nem tudom lesze tobb boszorka. (Bar ahhoz kepest hogy eredetileg 3 lett volna kicsit tulhaladtam magamxD)

Bezárva várok
egy apró lyukban,
egy toronyszobában.

Bár jönnél,
De mégse
Sohase.

Bezárva várlak,
Én. Egymagam.
Sötét a társam.

Nincs társam.
Nincs pajtásom.
Csak önön magam.

Hiába várlak.
Te itt vagy.
Mégse velem.

Sose velem.
Mégis várlak.
Hiába várlak.
(De  várlak...)

Te zártál
be e szobába.
Majd itt hagytál.

És csak várok
Szüntelen merengve:
Lelked, mikor enged be?

Ady : Szeretném ha szeretnének

Sem utódja, sem boldog õse,
Sem rokona, sem ismerõse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.

Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény.

De jaj, nem tudok, így maradni,
Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak.

Ezért minden : önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
S lennék valakié.

Ha azt mondanám, őrült vagyok miattad, hinnél nekem?

Valószinűleg nem. Csak megcsóválnád a fejed és elsétálnál, ahogy mindig tetted. Te nem hiszel egy szavamban sem, pedig sosem hazudtam. Csak az, hogy én nem olyan vagyok, mint te, bizalmatlanná tett.

Pedig szeretnélek szeretni.
De nem hagyod.
Vajon ha nem te lennél az egyetlen egy az változtatna valamin?


Nem hiszem.
Nem.
Sohasem.

Soon you`ll find that if you try to save her, it renews her anger you`ll never win...

love IS war

I will protect you, this is a war There is no way I will watch you get hurt Im such a fool

Honnan tudhatnám hogy te vagy az igazi? - kérdeztem a szemébe nézve. Mindegyik lovag azt mondta akár meg is halna értem. Mivel lehetne pont ez a herceg másabb akármivel is mint a többi?
- Úgy szeretlek, hogy szavakba önteni nemtudom. megtennék érted akármit, meg is halnék akár...
- Csak ugyanolyan vagy mint a többi...
- De felséged nem hagyta végig mondanom. Meg is halnék akár, ha felséged ezt kivánná és ez tenné jobbá az életét. De ha felséged úgy kivánná még élni is tudnék önért. Ezt pedig csak én tudnám megtenni, mert  számomra a felség jelent mindent.

Never forget the pain and the shame

A hideg kés hirtelen hozzáért bőréhez. Érintésétől libabőrös lett egész teste. Majd ahogy a kés felhasitotta hirtelen fájdalom rohant végig a testén. Az apró vágásból vörös vér serkent fel. Úgy, ahogy a vér folyt ki, úgy apadt ki a fájdalom is lelkéből. Majd még egy vágás. És még egy. És még egy. És a fájdalomnak vége. Már nem szenved. Már csak a szégyen kinozza a lelkét ahogy arra gondol lehet, mások is megláthatják a sebet.  A szégyen mardossa és szaggatja, de ez már szokássá vált. Egy percnyi nyugalomért. De végülis. Még ez a szégyen is jobb mintha a szomorúság és a lelke gyötrelme tapossa maga alá. Most boldog. Legalább nem fáj. Neki már ez is megváltás...

Apró mese

Egyszer régen, mielött megszülettél, vagy hogy megszülettem az Emlékek tavának partján, ahova nem ér el a pusztitás keze, élt egy fiatal házaspár, akik jobban szerették egymást, mint ahogy ember másik embert csak szeretni tud. A férfi egy volt a jég mágusai közül, míg a nőt a tűz alkotta, de ők szerették egymást.
Aztán telt az idő, elment az ősz, véget ért a tél és eljött a tavasz. És a tavasszal eljött a szél is északról. A nő küzdött, maradni akart, de a férfi észre sem vette, hogy a baj már felütötte fejét az otthonukban. Aztán egy korai hajnalon, a nő összepakolta a holmiját és elment arra, amerre a szél akarta, hogy menjen.
Mikor reggel a férfi felkelt, eleinte nem vett észre semmit. De körülnézve a szobában meglátta amit elsőre nem. Minden ami a szeretett lényhez kötötte eltűnt az életéből. A ruhák, a nő pohara, az edényei, a képek. Semmi, ami hordozta volna az emlékeket, de még a gyűrű is eltűnt az ujjáról, amivel esküt fogadott.
A férfi kereste a nőt. Hegyekre kapaszkodott nyomát kutatva, sárkányokkal küzdött, hátha azok tudnak valamit a szerelméről. Átkelt folyókon, völgyeken, tengereken, sivatagokon keresve azt akit szeretett. De sehol nem találta.
Már-már feladta a reményt, mikor egy nap egy apró fogadóban találkozott Shillával, a szelek úrnőjével, aki tudta merre jár a hölgy. Persze, hogy tudta merre jár... Az ő szelei űzték a lányt túl hegyeken, át az óceánon, a vörös sárkány otthonából a kristály hegyek palotáiba, majd völgyekbe és eldugott zugokba. Mindent elmondott a férfinak arról, merre jár a nő, de egy szóval nem említette, hogy az ő szolgálói kergették végig a feleségét a birodalmon.
A férfi hát elindult arra, amerre Shilla küldte, s eltelt egy hét vagy tán kettő és meglátta a nőt. De nem mert elé állni. Miért hagyott el? Szívében a kérdés, mint rablánc tartotta fogva. És aztán meglátta. A nő egy kislánnyal a kezében állt. A kislány szinte hasonmása volt a szeretett lénynek, mégis különböző. Talán, ha négy - öt éves volt.
A férfin erőt vett a düh. Hát ezért hagyott el! - gondolta - Egy másik férfi szerelme többet ért neki.
 - Rájöhettem volna, hogy sohasem szerettél. Elmondhattad volna. Megspóroltál volna nekem 5 utazással töltött évet. - A férfi lelkében, mint hurrikán, úgy tombolt a düh. A sérülés, ami szívét érte meggondolatlanná tette. És elátkozta az asszonyt, akinek a szemeiből könnyek potyogtak, ahogy meglátta a férfit és lerakta lányát, hogy közelebb menjen.
De az átok elöbb érte el, minthogy megszólalhatott volna. És a szél felkapta testét és elvitte, olyan helyekre, ahol még nem járt ember fia. Az átok szerint a nő sohasem találhatja meg se az otthonát, se a szerelmet... Semmit aminek megszerzéséért egykor foggal - körömmel harcolt. És ahogy kimondta a férfi a szavait, meg is bánta mindet. De nem tudta visszavonni egyiket se. Csak a kislány maradt a szeretett lény után.
 - Mi történt a mamival, bácsi? - kérdezte a kislány a férfit, aki nem tudta mit válaszoljon neki.
 - Elment megkeresni azt akit szeret - hazudta végül, de nem tudott a kislány szemébe nézni.
 - Akkor biztos jó lesz neki - mosolygott a kislány - Tudja bácsi, az ééén apukám a legeslegesleghatalmasabb varázsló a földön, azt mesélte a mami. Ő a mami egyetlen szerelme, úgyhogy mami biztos boldog lesz a papival. Biztos hallott már róla a bácsi, a neve Dimitri apu, a világutazó jégmágus.
Mikor a férfihoz elértek a kislány szavai a szíve ezer darabra szakadt és zokogva ölelte át a kislányt, aki nem értette mi a férfi baja. Ő sohasem tudta meg, hogy a férfi neve Dimitri...

Másodpercenként 5 centiméter

Ez egy film  cime amit épp most néztem meg. Kicsit szomorkás szerintem az egész. A távolságokról szól. Távolságokról, amiknél kilóméterek választják el az embereket egymástól és távolságokról, amiket az ember a szívében tart. Kicsit furcsa történet.
Nem tudom csak úgy szomorú és minnél inkább bele gondolok a dolgokba annál jobban tűnik az egész keserédesnek. Ez persze lehet, hogy csak én vagyok.
De nem is gondoltam bele, hogy a távolság milyen könnyen elszakít két embert egymástól. És mikor rájössz, hogy az akit szeretsz, a szívében egy mérföldekkel távolabb lévő helyen van, az furcsává teszi az egészet, mert te rájössz, sohase fog téged szeretni úgy igazán. Illetve csak pótléknak vagy jó. De a te érzéseid ettől még nem változnak.
Vagy látod, hogy akit szeretsz és szeret mérföldekre van. Egy ideig leveleztek, majd egyszer néha találkoztok. Aztán egy idő után nem kapsz tőle levelet. És hiába irsz neki leveleket, sosem küldöd el, mert félsz őket elküldeni.
Aztán egy nap, a vonatállomáson ahogy áthaladsz a sineken a szembejövő ember olyan mint ő volt. És te megfordulsz, de a vonatok ott haladnak el épp és mire mind elmegy már az is eltünt a szemed elöl aki valaha a legtöbbet jelentette neked. És nem tehetsz mást csak tovább haladsz.