Mikor alszik a táj, csendes az éj, nem száll a levél, nem zúg a szél

Mikor átölelsz a szememből könnyek csorognak le. Mellkasod, mint kályhában a tűz úgy melegit fel engem, mégis vacogok. Mikor kinyitom szemem, csak akkor jövök rá, ez nem valóság.
Kint zúg az eső. Szomorúan a könnyeimmel és a hideggel küszködve megyek ki hozzá. S ahogy eláztat a zuhatag csak nevetek. Boldogan, önfeledten. Magam sem tudom miért. De az eső most megvigasztalt és társat adott.
Aztán abbamaradt, én pedig bejöttem a szoba melegébe.
Az eső még mindig csepereg. Valaki kopog az ablakon. Érzem, hogy kinnt áll, de ahogy az ablak üvege elválaszt minket egymástól, úgy választ el minket egymástól a tény, hogy mindketten más világba élünk. Megérinteném a kezét, de csak az üveg hidegét érzem. Kérdésére felelni most sem tudok.
'Mikor jössz már haza?'
Nekem nincs otthonom. Nincs hazám. Nincs kedvesem. Itt nincs. Máshová mégse mehetek.
De a remény felmelegit. Mert tudom, hogy te vársz még rám valahol.

Az emberek neha igenis nagyon bosszantoak.

Yeah, baby.
Ma(nem ma, de ez igy esik jol nekem) vitat kezdemenyeztem egy baratommal, mikor az leirta a dolgokat amiket gondol es hogy miert van ugy ahogy kerdezte. En meg abban a tudattal valaszoltam, hogy tok jo, most kezdhetunk errol, egy igen erdekesnek latszo vitat, mert azt hittem es remeltem, viszakozni fog az en gondolataimmal. Erre valasz: koszonom, hogy ezt elmondtad, te ezt gondolod en meg ezt. Valami asszem eldurrant bennem. Miert csinaljak az emberek igy a dolgokat?! ahh. idegesito. kivel vitazzak, ha nincs egy ertelmes vitakepes ember a kozelembe. kesz. ennyi. elegem van mara.

Tudomanyos filmet nezek: Azt hiszem, ez eleg jol leirja, mennyire szetesek.

I was in your arms, thinking Im belonged there
I figured it made sense, building me a fence
Building me a home, thinking I'd be strong there
But I was a fool, playing by the rules
The gods may throw a dice, their minds as cold as ice
And someone way down here, loses someone dea
But tell me does she kiss like I used to kiss you?
Does it feel the same, when she calls your name?
Somewhe deep inside, you must know I miss you
But what can I say? Rules must be obeyed
The game is on again a lover or a friend,
A big thing or a small, the winner takes it all
I dont wanna talk, If it makes you feel sad
And I understand, you've come to shake my hand
I apologize If it makes you feel bad

Bár a kezdet már a vég is volt, azt a kicsi időm legalább kiélveztem, apró gazdácska

Itt vagyunk megint, te meg én. Szomorú szemeid nem mered rám emelni.
Mit mondhatnék én neked? Játék voltál, kimondom. Azt nem, hogy hazugság. Soha senki nem volt több nálad. Erősnek kell lenned velem csak gyenge vagy, azért jöttél, hogy megszabadulj tőlem, hát ne legyél szomorú. Ez csak a te döntésed volt.
Éjszakákon, melyeken a hold elrejtőzik a világ elől én sirok majd, de soha nem fogod megtudni, hogy hiányzol. Csak imádkozom, értsék meg az istenek, ez nem az amit mondok, ez nem az amit gondolok, ez az amit teszek, mert el kell engedjelek, hogy szabad lehess.
Gyülöltelek végig, soha nem voltál fontos számomra. mondom hisz tudom jöttél hogy megöljél. Ha erős lehetnék mondhatnám, szeretlek, de ezeket a szavakat te úgysem érted.
Mikor kardod húsomba ér, még végigsimitok az arcodon, az istenekhez imádkozom, tegyenek téged a legerősebbé és sose féld a halált.
Én örökre veled leszek és védelek.

FUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUU

Nincs meg a mobilkabelem amivel zenet rakhatnek ra>< Azt hiszem hogy ez nem az en napom(8)><  MIT CSINALOK ZENE NELKUUUUL????TT___________________________TT

Álom wishlist*-* avagy ha megnyerném a lottót...

Ő egy álomálomdarab*-* mary magdalene ruhácska*-*

 Na, ő a legámaimabb ruha amit valaha láttam*-* ő kéne a legjobban*-* gyönyörű*-* Ő is mary magdalene*-*

Ő Baby*-*
 
ő is kedvenc*-* mondjuk ő nem fáj annyira nagyon sokba ugyhogy reménykedek*-*

 
 :3 ezen olyan szépek a fodrok:3 ájájáj:3

 
 Ő meg szép cipő:3 és nem is drága annyira, csak már nincs olyan szinbe ami tetszik:( nembajxd
 
 róla csak ábrándozni szabad de széép*-*
 
 ábrááánd*-* de olyan szép kis cipőcske:3
 
 ő meg etsyről van:3 imádom etsyt:3 szép kis óra:3
 
 ő is etzy:3 alice csodaországban:3  és nyitogathatók és ááá*-*
 
 szintén etsy*-* és szintén nyitogatóóós:3 imádom a medálokat^^""
 
 ő meg táskácska:3 kis szép, nyárias:3 gyönyörű:3

The gods may throw a dice, their minds as cold as ice and someone way down here loses someone dear...

Minden egyes alkalommal megígérem magamnak, hogy Nem, nem fogok öt percenként ránézni az emailjeimre és a postaládát se ellenőrízgetem, de még csak a leveleket sem nézem át, abban a reményben, hogy hátha kaptam valamit. Aztán mégse sikerül. Minden alkalommal ahogy elmegyek a hütő mellett átnézem a leveleket, bár látom, ugyanúgy állnak, mint mikor legutóbb megnéztem őket, és a postaládát is ellenörzöm hátha dobtak be valamit. Az emiljeimről nem is beszélve azokat ha gépnél vagyok 5-6 percenként folyamatosan ellenőrizgetem, bár nyitva van és kijelzi ha kaptam újat.

Nem tehetek róla, hogy türelmetlen vagyok. Nem szerettem soha várakozni.
És az hogy várnom kell rád... megőrjít.
Bár ha mástól kapok levelet már akkor is kihagy a szivem örömömben.
Vajon leállna végleg a boldogságtól, ha meglátnám a te leveledet köztük?

De hisz még csak a nevedet sem tudom...

Ha sir az eső sírok vele, hisz nekünk nincs ki átölelne...

Ha nevet az ég nevetek vele, mert társak vagyunk magányunkban...
Ha dühös az ég, reszketek, mert mérgét rajtam tölti le...
De szeretem az esőt, szeretem az eget,
szeretem, szeretem, mert nincs aki helyettem szeresse...

Mondd, hogy szeretsz, hogy maradhatok örökre veled, hogy nem mész el soha és nem hagysz itt megint...
Mondd, hogy minden ami fájt, már elmúlt, tovalett, véget ért...
Mondd, hogy a nap feljön még ezerszer vagy inkább ezerszer ezerszer...
Mondd, hogy örökké velem...
Még ha nem is igaz, csak mondd, súgd, hogy szeretsz, hogy vársz, hogy nem lesz vége soha....
És ha eltünsz úgy tünj el, hogy higgyem, az egész csak álom volt...
Hisz minden csak álom volt.

Mégha csak három kivánságom is lenne, akkor is képtelen lennél teljesiteni bármelyiket....

Én egyre inkább én vagyok és egyre kevésbé te...
És nem azért mert gyülöllek,
vagy mert elakarok menni tőled...

Hanem azért mert én nem te vagyok.
Mégha fáj is elfogadnunk.
Már a legelejétől fogva igy volt.
És ezt nem változtatja meg semmi...
Ezer év... Vagy ötszáz... Már nem számit...
Mert én végre Én lettem... te pedig Te...
Fáj? Én sirok. Mert én nem akartam elszakadni....

De el kellett...

Aud vibrând vocea ta în toate zgomotele lumii.
N-a fost nici o noapte, să nu simt singurătate, chiar dacă eram cu altcineva.









Hallom a hangod a vilag minden zajaban.
Nem volt egyelten éjszaka sem, hogy ne érezzek magányt, akkor is ha másvalakivel voltam

Logikus, hogy neked kellene a legboldogabbnak lenned 
a világ összes férfija közül.
De te nem vagy olyan, mint a világ összes férfija.
És már tudod, hogy egy napon el fogod veszíteni őt.
És ez a nap a mai nap.

'Im beautiful in my way 'cause God makes no mistakes, Im on the right track, Baby I was born this way...'

Azt vettem eszre hogy egyre inkabb elnyulik a Boszorkany Kronikak. Amugy elnezest de most lusta vagyok atkapcsolni magyar billentyuzetre. Szoval egyre nagyobbra nyulik es egyre jobban az elozoekre epit es egyre tobb boszorkany eletet meseli el, de ugyanabbol a csaladbol ezert meg az orszag tortenete is egyre inkabb beissza magat a tortenetbe. Egyenlore 8 boszorkanyrol szol. Eddig igy all:
-Nina. Az o tortenetet mar befejeztem. Igazabol vele kezdodott az egeszxD Azthiszem o az egyik akinel nagyon boldogra irtam meg a befejezest, pedig ez igy nem igaz. Nina habar megmentette Napoleont es a tobbieket, de a batyjaval sohasem tudott tobbet beszelni, mert elmenekult Napoleonnal a vilag vegere es meg ha vissza is akartak jonni akkor veszelyeztetik az eletuket. Ezt Roza szuletese valtoztatja meg egyedul mert Koe sem nem gonosz, sem nem rossz, csupan gyuloli Napoleont minden ok nelkul, mert eloiteletei vannak, ami miatt nem tud ugy nezni Napoleonra ahogy az megerdemelne. De azert nagy nehezen lekuzdi es hajlando veluk talalkozni de csak titokban talalkozgatnak neha.
-Roza. Rola igazat irok. Bar meg nincs teljesen kesz. Azthiszem az o tortenete az ami sajat magaban is boldog befejezessel vegzodik.
-Lelei. Ot is lehet ismerni. Az Apro mese bejegyzesben o az anyuka, de ez a tortenet meg azelott jatszodik. Egy harc az Arnyak konyveert folyik. Es ekozben a harc kozben talalkozik Dimitrivel is aki jegboszorka. Alapjaraton nem ep otlet a jeget a tuzzel osszeereszteni de ok kijottek egymassal. Es egymasba szerettek, habar ket ellentetes oldalon harcoltak.
-Dimitri. Na ez az amit itt apro mese cimen tettem kozze. Szegeny, szegeny Dimitri es Lelei. Lelei beleorult a keresesbe. Dimitri pedig abba, hogy az atkot hiaba probalta megtorni nem ment neki. Ennek nagyon egyszeru magyarazata van. Nem az o atka volt. Lehet hogy abban a pillanatban olni tudott volna, de nem atkozott volna el valakit gonoszsagbol. Ez a mi kedves Shillank bosszuja volt  kettejuk szamara. Nem egy kedves noszemely.
-Aurora. O Dimitri es Lelei lanya es o pontosan tudja hogy Shilla muve  volt minden. Illetve elejen nem tudja, de rajon kesobb. Latja az apjat beleorulni a tudatba hogy vegzett a kedvesevel. Megprobalja felkutatni az Arnyak konyvet de csak hogy megalitsa a vele egy idoben kitoro haborut. Ugyanis az arnyak konyvet sokan szeretnek hiszen barmien kivansagot teljesit. Illetve egyet se rendesen, es erre kell rajonnie Auroranak.
-Mira. O egy kronikas. A kiralyi hazban. Csendben figyeli az esemenyeket de neha neki is dontenie kell, meghozza fontos donteseket es eere Vincent, a lovag ebreszti ra, akinek feltett celja Mira lovagjava valni.
-Adel. Az o tortenetet meg nem tudom tisztan. Egy boszorkany megoli a kiralyi csalad egy tagjat. Es Adel a fogyanusitott.
-Nemo. Ez az en nevem is par helyen. Azthiszem eppen Nemo az aki legkozelebb all hozzam. Szokesben van, mert a boszorkanyokat uldozik mar. Ekozben talalkozik egy fiuval aki szinten szokesben van es kiderul rola h o a herceg aki elni szeretne nem pedig uralkodo lenni. De elfogjak mindkettejuket, de a herceg kozben jarasa miatt Nemot nem olik meg. De egy sotet toronyba zarjak. Igy eveket tolt fogsagban es csak neha latogatjak meg. A varazserejet nem hasznalhatja h megszokjon mert le van zarva a ter es csak benne hasznalhat varazst de ellene nem.  Kesobb a herceg idosebb testvere sokszor bejon hozza. Es kinozza, lelkileg, bar latszolag mindent megad neki. Valahogy megis egymasba szeretnek.
Eddig idaig tudom. Nem tudom lesze tobb boszorka. (Bar ahhoz kepest hogy eredetileg 3 lett volna kicsit tulhaladtam magamxD)

Bezárva várok
egy apró lyukban,
egy toronyszobában.

Bár jönnél,
De mégse
Sohase.

Bezárva várlak,
Én. Egymagam.
Sötét a társam.

Nincs társam.
Nincs pajtásom.
Csak önön magam.

Hiába várlak.
Te itt vagy.
Mégse velem.

Sose velem.
Mégis várlak.
Hiába várlak.
(De  várlak...)

Te zártál
be e szobába.
Majd itt hagytál.

És csak várok
Szüntelen merengve:
Lelked, mikor enged be?

Ady : Szeretném ha szeretnének

Sem utódja, sem boldog õse,
Sem rokona, sem ismerõse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.

Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény.

De jaj, nem tudok, így maradni,
Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak.

Ezért minden : önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
S lennék valakié.

Ha azt mondanám, őrült vagyok miattad, hinnél nekem?

Valószinűleg nem. Csak megcsóválnád a fejed és elsétálnál, ahogy mindig tetted. Te nem hiszel egy szavamban sem, pedig sosem hazudtam. Csak az, hogy én nem olyan vagyok, mint te, bizalmatlanná tett.

Pedig szeretnélek szeretni.
De nem hagyod.
Vajon ha nem te lennél az egyetlen egy az változtatna valamin?


Nem hiszem.
Nem.
Sohasem.

Soon you`ll find that if you try to save her, it renews her anger you`ll never win...

love IS war

I will protect you, this is a war There is no way I will watch you get hurt Im such a fool

Honnan tudhatnám hogy te vagy az igazi? - kérdeztem a szemébe nézve. Mindegyik lovag azt mondta akár meg is halna értem. Mivel lehetne pont ez a herceg másabb akármivel is mint a többi?
- Úgy szeretlek, hogy szavakba önteni nemtudom. megtennék érted akármit, meg is halnék akár...
- Csak ugyanolyan vagy mint a többi...
- De felséged nem hagyta végig mondanom. Meg is halnék akár, ha felséged ezt kivánná és ez tenné jobbá az életét. De ha felséged úgy kivánná még élni is tudnék önért. Ezt pedig csak én tudnám megtenni, mert  számomra a felség jelent mindent.

Never forget the pain and the shame

A hideg kés hirtelen hozzáért bőréhez. Érintésétől libabőrös lett egész teste. Majd ahogy a kés felhasitotta hirtelen fájdalom rohant végig a testén. Az apró vágásból vörös vér serkent fel. Úgy, ahogy a vér folyt ki, úgy apadt ki a fájdalom is lelkéből. Majd még egy vágás. És még egy. És még egy. És a fájdalomnak vége. Már nem szenved. Már csak a szégyen kinozza a lelkét ahogy arra gondol lehet, mások is megláthatják a sebet.  A szégyen mardossa és szaggatja, de ez már szokássá vált. Egy percnyi nyugalomért. De végülis. Még ez a szégyen is jobb mintha a szomorúság és a lelke gyötrelme tapossa maga alá. Most boldog. Legalább nem fáj. Neki már ez is megváltás...

Apró mese

Egyszer régen, mielött megszülettél, vagy hogy megszülettem az Emlékek tavának partján, ahova nem ér el a pusztitás keze, élt egy fiatal házaspár, akik jobban szerették egymást, mint ahogy ember másik embert csak szeretni tud. A férfi egy volt a jég mágusai közül, míg a nőt a tűz alkotta, de ők szerették egymást.
Aztán telt az idő, elment az ősz, véget ért a tél és eljött a tavasz. És a tavasszal eljött a szél is északról. A nő küzdött, maradni akart, de a férfi észre sem vette, hogy a baj már felütötte fejét az otthonukban. Aztán egy korai hajnalon, a nő összepakolta a holmiját és elment arra, amerre a szél akarta, hogy menjen.
Mikor reggel a férfi felkelt, eleinte nem vett észre semmit. De körülnézve a szobában meglátta amit elsőre nem. Minden ami a szeretett lényhez kötötte eltűnt az életéből. A ruhák, a nő pohara, az edényei, a képek. Semmi, ami hordozta volna az emlékeket, de még a gyűrű is eltűnt az ujjáról, amivel esküt fogadott.
A férfi kereste a nőt. Hegyekre kapaszkodott nyomát kutatva, sárkányokkal küzdött, hátha azok tudnak valamit a szerelméről. Átkelt folyókon, völgyeken, tengereken, sivatagokon keresve azt akit szeretett. De sehol nem találta.
Már-már feladta a reményt, mikor egy nap egy apró fogadóban találkozott Shillával, a szelek úrnőjével, aki tudta merre jár a hölgy. Persze, hogy tudta merre jár... Az ő szelei űzték a lányt túl hegyeken, át az óceánon, a vörös sárkány otthonából a kristály hegyek palotáiba, majd völgyekbe és eldugott zugokba. Mindent elmondott a férfinak arról, merre jár a nő, de egy szóval nem említette, hogy az ő szolgálói kergették végig a feleségét a birodalmon.
A férfi hát elindult arra, amerre Shilla küldte, s eltelt egy hét vagy tán kettő és meglátta a nőt. De nem mert elé állni. Miért hagyott el? Szívében a kérdés, mint rablánc tartotta fogva. És aztán meglátta. A nő egy kislánnyal a kezében állt. A kislány szinte hasonmása volt a szeretett lénynek, mégis különböző. Talán, ha négy - öt éves volt.
A férfin erőt vett a düh. Hát ezért hagyott el! - gondolta - Egy másik férfi szerelme többet ért neki.
 - Rájöhettem volna, hogy sohasem szerettél. Elmondhattad volna. Megspóroltál volna nekem 5 utazással töltött évet. - A férfi lelkében, mint hurrikán, úgy tombolt a düh. A sérülés, ami szívét érte meggondolatlanná tette. És elátkozta az asszonyt, akinek a szemeiből könnyek potyogtak, ahogy meglátta a férfit és lerakta lányát, hogy közelebb menjen.
De az átok elöbb érte el, minthogy megszólalhatott volna. És a szél felkapta testét és elvitte, olyan helyekre, ahol még nem járt ember fia. Az átok szerint a nő sohasem találhatja meg se az otthonát, se a szerelmet... Semmit aminek megszerzéséért egykor foggal - körömmel harcolt. És ahogy kimondta a férfi a szavait, meg is bánta mindet. De nem tudta visszavonni egyiket se. Csak a kislány maradt a szeretett lény után.
 - Mi történt a mamival, bácsi? - kérdezte a kislány a férfit, aki nem tudta mit válaszoljon neki.
 - Elment megkeresni azt akit szeret - hazudta végül, de nem tudott a kislány szemébe nézni.
 - Akkor biztos jó lesz neki - mosolygott a kislány - Tudja bácsi, az ééén apukám a legeslegesleghatalmasabb varázsló a földön, azt mesélte a mami. Ő a mami egyetlen szerelme, úgyhogy mami biztos boldog lesz a papival. Biztos hallott már róla a bácsi, a neve Dimitri apu, a világutazó jégmágus.
Mikor a férfihoz elértek a kislány szavai a szíve ezer darabra szakadt és zokogva ölelte át a kislányt, aki nem értette mi a férfi baja. Ő sohasem tudta meg, hogy a férfi neve Dimitri...

Másodpercenként 5 centiméter

Ez egy film  cime amit épp most néztem meg. Kicsit szomorkás szerintem az egész. A távolságokról szól. Távolságokról, amiknél kilóméterek választják el az embereket egymástól és távolságokról, amiket az ember a szívében tart. Kicsit furcsa történet.
Nem tudom csak úgy szomorú és minnél inkább bele gondolok a dolgokba annál jobban tűnik az egész keserédesnek. Ez persze lehet, hogy csak én vagyok.
De nem is gondoltam bele, hogy a távolság milyen könnyen elszakít két embert egymástól. És mikor rájössz, hogy az akit szeretsz, a szívében egy mérföldekkel távolabb lévő helyen van, az furcsává teszi az egészet, mert te rájössz, sohase fog téged szeretni úgy igazán. Illetve csak pótléknak vagy jó. De a te érzéseid ettől még nem változnak.
Vagy látod, hogy akit szeretsz és szeret mérföldekre van. Egy ideig leveleztek, majd egyszer néha találkoztok. Aztán egy idő után nem kapsz tőle levelet. És hiába irsz neki leveleket, sosem küldöd el, mert félsz őket elküldeni.
Aztán egy nap, a vonatállomáson ahogy áthaladsz a sineken a szembejövő ember olyan mint ő volt. És te megfordulsz, de a vonatok ott haladnak el épp és mire mind elmegy már az is eltünt a szemed elöl aki valaha a legtöbbet jelentette neked. És nem tehetsz mást csak tovább haladsz.

Shalott kisasszonya

ELSŐ RÉSZ

A sík folyó mindkét felét
Rozs, árpaföld szegélyezék;
S a zöld vetéseket setét
Vonalban mély út metszi szét,
S a tornyos Camelotnak kerül.
Sok nép kijárt és nézte mind:
A liliom mint reszket, ing,
Halk szellő lebbenésekint
Shalott sziget körűl.

A nyárfa rezg, a fűz pihen,
Lágy esti szellő nesztelen
Játékot űz a sík vizen,
Mely a sziget körűl viszen,
S alább Camelotnak tart vala.
Négy szürke sáncz, négy őrtorony
Tekintget át a kertfalon;
Ott él magában, gazdagon
Shalott kisasszonya.

A sás mentén nagy, megrakott
Dereglyét sok ló vontat ott,
Selyem vitorlás csónakok
Nem kapnak ott egy jó napot,
Camelot iránt hajózva át.
Ki látta fönt köszönni őt?
Vagy ablakmélyedés előtt,
Ki látta, ismeré e nőt:
Shalott kisasszonyát?

A munkásnép, ha völgybe lent,
Reggel korán aratni ment;
Hallván a dalt, mely messze cseng,
Megállt, figyelt, míg elpihent
Camelot felé a méla dal;
S midőn holdfényes éjjelen,
Kepéztek árpaföldeken,
Egymásnak sugták csöndesen:
«Shalott tündére dall.»

MÁSODIK RÉSZ

Ott sző nappal, fon sötéttel
Bűvös kelmét gyöngyszegéllyel.
Halk szót halla egyszer éjjel:
Átok ver meg, ha lenézel
Még Camelotnak valaha!»
Nem érti, mit jelenthet ez,
Csak egyre sző, fon, köt, himez,
És minden búbajról letesz
Shalott kisasszonya.

Előtte függ a kék falon
Egy fényes nagy tükör, azon
Csodás árnyképek gazdagon
Vonulnak át egész napon
Camelotnak út-kanyarlatán.
Elcsillog messze a folyó,
Mogorva pórnép látható,
S piros ruhás, vásározó
Sok, sok shalotti lány.

Szép szűzek, karcsúk mint a nád,
Öszvéren utazó apát,
Pásztorfiúk, skarlát, granát
Szinű zekékban daliák
Tartottak sort Camelot felé.
S tükrében gyakran látta, hogy
Két-két levente vágtatott,
De egyre sem mondták: «az ott
Shalott kisasszonyáé!»

Mit tükre lapján észrevett,
Beszőtte mind a képeket:
A fáklyás gyászkiséretet,
Míg énekszóval léptetett
Camelotnak késő éjtszaka.
Egy boldog párt, a mint a hold
Világot rájok félve szórt.
«Megölnek még ez árnyak!» – szólt
Shalott kisasszonya.

HARMADIK RÉSZ

Egy nyíllövésre ugratott
A vár alatt el, s jelt adott;
Ha fényt dobott az ágbogok
Között a nap rácsillogott
Pánczélvasában Lanczelot.
Ősczímerében egy vitéz
Térdelve bájos hölgyre néz;
Fényétől csillámlott egész
Vidék, egész Shalott.

Kantárján, mint a holdas ég,
A tenger drágakő úgy ég.
Van csengetyű is rajt elég,
Hogy szinte csöng és bong a lég.
Camelot felé így vágtatott;
Dús hímü övkötőn elől
Ezüst kürt lógott, kétfelől
Kard, kopja, nyil csörgésitől
Viszhangozott Shalott.

Csotárja, rojtja színarany,
Rubin ragyog rózsáiban;
A nap tüzes sugáriban
Sisaknak, tollnak lángja van,
Camelot felé így vágtatott.
Mint néha éjjel megjelen
Egy hulló csillag, s hirtelen
Lefut az égről fényesen,
Úgy tündököl Shalott.

Sugárzott széles homloka
Villámlott méne patkaja,
Vállára omló dús haja
Önvert szelében leng vala,
Camelot felé így vágtatott.
Ha fön haladt, ha völgyben lent,
A nő tükrében megjelent;
Vígan dalolt, a merre ment
Vitéz sir Lancelot.

Eldobta dolgát, s hirtelen
Az ablak-mély előtt terem,
És nézte hosszan, nézte lenn,
Mint reng a liljom, s kényesen
A kócsag Camelotnak tova....
Mit szőtt, a szőnyeg szétszakadt,
A nagy tükör ketté hasadt,
Az átok immár rám szakadt!»
Sóhajt Shalott kisasszonya.

NEGYEDIK RÉSZ

Hűs őszi szél fú zordonan.
Az erdő puszta, lombtalan,
Kinlódik, zajlik a folyam,
Sebes eső csapdos, rohan
Camelotra le s zuhog tova.
Lement a partra' s ott alant
Egy sajkát lelt gazdátalant,
S ormára írta szótalan':
Shalott kisasszonya!»

Hűs zápor, szél csapkodta bár,
Prófétaként, ki látja már
A véget, mely reája vár,
Lemondó, néma arczczal áll,
S merően néz Camelotnak át.
S midőn az est nyugovóra szállt,
Eloldá mélán csónakát,
S vivé az ár odább, tovább,
Shalott kisasszonyát.

És szótlanul feküdt, fehér
Ruháját lengeté a szél,
Hullongott rája lomb, levél,
Így úszott hajh! a szörnyű éj
Ködében Camelotnak tova.
S midőn a földek közt, a fák
Alatt alább úszott, alább....
Elzöngte bús hattyú-dalát
Shalott kisasszonya.

Dalolt egy fájó éneket,
Mélát, borongót, édeset,
Míg vére hült, megdermedett,
Szemfénye elsötétedett
A mint Camelotnak fordula.
S midőn az ár hullámival,
Az első ház felé nyilal,
Elnémult végkép hajh! a dal,
S Shalott kisasszonya.

Őrtornyok, sánczok, kertfalak,
Erkélyek, karzatok alatt,
Mint fényes hófehér alak
Holtan vonult be; hallgatag
Fogadta Camelot városa.
Sok nép lepé a partokat,
Lord, úrinő, polgár, lovag,
Olvassa mind, kiváncsilag:
Shalott kisasszonya.

De vajki ő? A várba' fenn
Ürül, sötétül hirtelen,
A fényben úszó tánczterem,
S keresztet vet magára lenn
A sok cameloti dalia.
Megszólal Lancelot csöndesen:
Mi bájos arcz! Az Úr legyen
Kegyes! Nyugodjék csöndbe' lenn
Shalott kisasszonya!

Csukási István forditása

S midőn az ár hullámival, Az első ház felé nyilal, Elnémult végkép hajh! a dal, S Shalott kisasszonya.

Furcsa dolog, az amikor az ember elmesél egy történetet. A java része hazugság, még úgy is, hogy az ember igazságra épitkezik. A szereplők ugyanazok maradtak, a jellemük ugyanolyan. Csak a történésekben történnek csusztatások. Most csak eszembe jutott ez.
Vegyük például Dimitrit és a tűzboszorkányt. Dimitri jégboszorka, de mégis beleszeret a tűzboszorkányba. És szeretik egymást. És végül, sok történésen keresztülmenve együtt lehetnek és együtt élhetik le a megmaradt életüket. Itt vége a történetnek írásban. De a valóság folytatódott. 1 évig együtt éltek, igen.
De utána? A tűzet elviszi a szél. Ez a világ rendje. Ha nem elviszi, akkor megöli. A jég? A jég marad. Így ahogy a tavaszi szelek fujni kezdenek, hiába próbál a tűzboszorkány harcolni, ő mégiscsak tűz marad, és minden akarata ellenére, egy nap útra kel a széllel. De a jég jobban szereti, igy keresni próbálja. Aztán évekkel késöbb rá talál. Talán 5 vagy 6 év telt el azóta h látták egymást. A nő semmit nem változott és a férfi sem. De nővel volt egy 5 éves forma gyerekecske. Persze a férfi nem vár magyarázatot. Nagyon is érzi, hogy a nő más férfiakkal volt, ezekben az években. Ő nem tudja, hogy rosszul hiszi. Elátkozza a nőt, hogy az elvesszen és soha ne találjon útra. De a kislány ott marad.
És nem haragszik a férfira, mert nem érti mi történik. Boldogan megy oda hozzá és kérdezi meg őt hogy hívják. És mikor a férfi elárulja a nevét elcsodálkozik. Hisz az apukámat is így hívják-mondja.-Anyu mindig azt mesélte, hogy ő volt az egyetlen férfi akit szeretett, de a szél elvitte tőle.
És a férfi zokogva ölelte magához a kislányt. Elmondta neki, hogy anyukája már soha nem jön vissza, mert az aput keresi. De sohasem mondta el neki, hogy nem fogja megtalálni.
Ez az igazi vége. Persze ez se a vége. A nő amugy erdőkön és pusztákon keresztül jár, egyre mélyebben lesüllyedve a saját őrületében. A férfi pedig amelett, hogy segiti a kislányt és magához veszi, az átkot próbálja minden erejével megtörni. Mire megöregszik magába roppan és a gyász viszi el még korán.
És ugyanaz elmondható a legtöbb történetemre. Én tudom az igazságot. De az fájdalmas eléggé ahhoz, hogy ne tudja meg senki. Ha valaki kérdezné elmondanám. De a boldog vég megnyugtatóbb.

A harmat lábam alatt, bőrömhöz érve semmivé enyészik...

Reggeltől estig a szerelmet kergetem
Minden csillagot neked adok az égről
Minden erőmmel megvédelek
Mégha ez a harc örökké tart is


A holnap idejét nem adhatom oda
De odaadom a mámat neked
Porrá zúzod vagy vigyázod
Te döntésed, nem számit nekem


A szivemben hullo eső is téged véd
Tűzből vagyok, de neked nem ártok
Neked a sötétbe fényt nyujtok
Téged soha nem égetlek meg


Mégha ez a harc örökké tart is
Minden erőmmel megvédelek
Minden csillagot neked adok az égről,
Mert szeretlek.
/Mert szeretlek/

Valaki áll a hátam mögött.
Engem figyel.
Néz.
Hozzámér.
Végigsimít a hátamon.
Megcsókol a nyakamon.
Hallom a lélegzetét.
Érzem ahogy teste rám nehezedik a szívverését.
Fülembe suttog hallhatatlan szavakat.
Majd zörög egy zacskóval.
Hátra nézek.
Persze, nincs mögöttem semmi...
Senki...
Most nincs mögöttem.

Két világ határán egyensúlyozom, képzelet és valóság között, nem tudom hova tartozok, melyik az aki tényleg én vagyok???

And if you turn it on you will find
I`ve written you a thousand times
You would do anything
You give up everything
To God know why

I stare straight into the sun
Something to concentrate on

The love we had
The love we had
We had to let it go




Tell me would you kill to save a life?
Tell me would you kill to prove your right?






Do you really want
Do you really want me
Dead or Alive
To torture for my sins?

Hold, anya akarsz lenni,
De nincs olyan férfi,
Aki téged nővé tehet.
Mondd ezüst Hold,
Mihez kezdesz
Egy ember gyerekkel?
A-ha-ha, a-ha-ha,
A Hold fia.

Az apró dolgok öröme

Igazából ez csak azért, mert beszélgettem pár emberrel és megint rácsodálkoztam a dolgokra. Az emberek nem tudják értékelni az apró dolgok örömét, és elhitetik magukkal, hogy szörnyű az élet. Tényleg vannak problémák, de nem hiszem, hogy az önmarcangolás, a nyafogás valaha is képesek lesznek megoldani a problémákat. Pláne nem az, hogy elfutunk a problémák elöl. Lehet kegyetlennek tartani, hülyének is, aminek tetszik. Nem hiszem, hogy nekem kevesebb gondom lenne, mint másoknak az ismerőseim között.
Nekem is van még bőven megtanulni valóm, a dolgok értékeléséről. De ugy érzem jó úton vagyok és szeretem az embereket. Hisz az ember csodálatos lény. Mikor a metrón utazok és belenézek mások arcába úgy érzem, az ember a leggyönyörűbb és minden ember nagyszerű. Az emberek nagytöbbségét meglátva első gondolataim között van az is: De szép. Mert igen szép, mindenki szép. Kevés dolgot tartok undoritónak de ez a kevés a következő: Mikor valaki azt mondja a másikra, hogy ronda. Mi alapján teszi? Mi alapján van neki joga, hogy itélkezzen a másik felett?? A másik amitől agyfaszt kapok, az amikor valaki hazudik a másiknak.
Valami baj viszont tényleg az én világnézetemmel lehet. Boldog vagyok ha egy boldog szempárt látok.
El is felejtettem szinte, pedig nagyszerű dolgot láttam a napokban és ha már igy irogatok megemlitem, mert szép volt. Ültem a metrón szemben velem egy párocska. A fiú tekintetében aznap megláttam mi az a szerelem. Látszott a tekintetében, ahogy a lány szemébe nézett, hogy minden megcsillanását imádja a szemének. Szép volt.
Na amugy szóval visszakanyarodva eredeti témámhoz lehet hogy tényleg én vagyok furcsa. Boldog vagyok ha fúj a szél és látom ahogy játszadozik a levelekkel. Ha süt a nap és érzem a bőrömön a melegét. Ha esik az eső és kopogtatja az ablakot. Ha egy tücsök ciripel kint. Ha fiatal párokat látok. Ha értelmesen tudom eltölteni az időm. Ha segithetek másoknak.
Ezek apró dolgok, amik szebbé teszik az életet és ha az ember értékeli őket akkor boldog lesz.
Eszembe jutott egy idézet sajnos nem tudom pontosan de valahogy igy hangzik:
Az élet nem tökéletes. De épp elég, hogy élhető.

Tékozló angyal a magasban, pöffent nincsbaj nincs haragban

ékoVizre eresztettem 4 virag 12 szirmat a patakon.
miközben sétáltam a patakparton, jóval a vizre eresztés után,
beértem az utolsó szirmot.
Téged elérhetlek valaha is?

7 szegfűszeg
7 szál fahéj
7 akác virága
7 fehér virág
7 szem bors
1 szem csillagánizs
1 vörös virág szirom

vöröses árnyalatú körmintára vágott anyagdarabban. Megkötözöm s zárként 7 csomó és egy masni védje.

Ajjajjaj, egy levelet felkapott a vihar, ajjajjaj, ajjajjaj, lehet a szivben is zivatar...

Szeretlek.
Tudom, ha ezt mondanám maradnál...
De nem tehetem ezt veled.
Neked be kell járnod széles e világot, hogy önmagad lehess.
Szeretlek.
Ez a legvégső és legerősebb varázsigém.
Épp ezért, sohasem fogod tőlem ezt hallani...


És csupán magányos éjjeleimen imádkozom épségben térj haza minnél hamarabb, s magadban végig tudd, hogy mégha nem is mondom, mert a szavak erősebbek még a legélesebb kardnál is... Végig tudd:
Szeretlek.
És ez az igazság.

Jó hallgatni azt ahogy kinnt esik az eső

És dörög az ég és mikor kinézek minden szürke és fehér.
Szomorúnak tűnik, mégis gyönyörű...

Why cant I remember when I want to?

Sajnálom, hogy elfelejtettelek,
hogy nem az vagyok, aki.
Sajnálom, hogy nem úgy szerettelek,
ahogy lehet embert csak szeretni.

Létezésedről is csak úgy tudok,
hogy felírtam ajtómra neved...
Arról más eszembe nem jutott,
csak hogy valaha szerettelek.

S ahogy szemem nevedre tévedt
könnyek szöktek belé.
Hiába gondolkoztam sokáig el
semmire sem emlékszem még.

Fontos voltál nekem,
mindennél fontosabb.
Most mégsincs egy emlékem se,
belőled semmi nem maradt.

Ha hallja imám az ég,
adja meg még egyszer nekem,
hogy láthassalak egyszer még
s el ne felejtselek sosem.

/Artnak/

Fáj, hogy nem vagy itt, mikor álmodom

Fehér hó, kérlek vesd be emlékezetemet
hogy te emlékeztess rá engem
milyen volt a tél, mikor fogta a kezem.

Még ha fáj is azt akarom emlékezz rám,
Mert én nem akarlak elfelejteni, ám
félek megtörténik egy nap.

Fehér hó, úgy hullj alá, hogy
emlékezzek, milyen volt, mikor
úgy dúdoltad: Szeretlek.

Ha egy nap jég fedi majd szivem,
Fehér hó, fedd majd te be
Ne látszodjon gyengeségem.

Fehér hó, találok-e olyat még
Mint amilyen a fagyos jég
mikor legsötétebb az éj?

Fehér hó, bocsáss meg...
Halgass meg, nyugtass meg...
Mondd ki ugyanazt, csak még egyszer...

Fehér hó, altass el...
Örök álom fedje szemem,
addig amig ő nincs velem...

/Ima a fehér hóhoz/

Dream a dream

Azt hiszem sokat változtam. Mármint ebben az egy évben. De nem csak én, hanem a személyek is akikről irok. Csak egy példa, pár éve Szibil 15 éves fiatal volt, aki magába forduló természetű és lázongó. Most Szibil huszonéves ifjú, aki szivesen segit másokon, nem szereti az egyedüllétet, csendes. Nenna pedig fél az érintéstől, fél a férfiaktól, megfontolt, mégis néha kifordul magából és spontán cselekszik. De én is megváltoztam. Azt hiszem nyitotabb lettem. Könnyebben beszélgetek el emberekkel, még ha teljesen idegenek is. Főleg idegenekkel. Akik ismernek azokkal nehezebb. Szókimondóbb lettem. Ezt azért néha visszafoghatnám. Félek, hogy megbántok másokat, pedig nem akarok, tényleg.
Mindjárt itt az év vége. Tök jó^^ Alig várom már hogy nyár legyen. Mondjuk már most dög meleg vanxD Nyáron mondjuk az éjszakákat szeretem. Azok kellemes melegek.

Visszamennék az időben, oda ahol még szerettük egymást...
Fekete könnyek amiket magad mögött hagytál,
a hó lassan elfed mindent s elfeledteti mennyire szerettelek
már nem is tudom mit tegyek, ez nélküled semmit sem ér, értéktelen...
nincs semmi amit a szerelmünknél jobban akarnék...
De a hó csak hullik

Le kell szoknom a folyamatos sirásról...

Tényleg folyamatosan bőgök, mindenen. Mert boldog vagyok, vagy mert szomorú. Vagy csak sziven talál valami. Le kéne szokni róla, na.

road to nowhere

Egyre jobban rajtam van az utazhatnék. Még jó, hogy hamarosan megyünk osztálykirándulásra, bár az nem teljesen az amit én akarok. Én hegyre akarok fölmenni vagy völgybe lecaplatni, teljes ruhában a vizbe gázolni, majd a füvön elfekve megszáritkozni. Én ilyen barátokkal hülyülős túrát akarok.Mostmár itt lesz a nyár igazán elmehetnénk majd. Nekem szinte egész nyárra nincs programom. Egyszer majd átmegyek Edináék telkére Balatonra, meg majd Júliusban is megyünk elvben valamikor Bécsbe. Már alig várom Bécset. Még soha nem jártam külföldön.(Belföldön se nagyon, de külföldön egyáltalán nemxd) Bár amit én akarok az ennél is kicsivel másabb, mert én az egész világot beakarom járni és lefényképezni:3 Tök jó lenne^^ Szóval alig várom a nyarat. Igazán lehetne már. De még 4 hét dögunalom. Jövöhéten csomó dolgozatot irunk köztük kisérettségit, amitől nem félek, mert tudom h ha puskázni nem sikerül, megbukokxD Szóval jó esélyekkel kezdek nekixD De majd irok hajtogatós puskát, csak ne vegyék majd észre:x szóval Pssssszt!

You would do everything You'd give up everything for God knows why

Csak úgy kedvem támadt blogolgatnixD Ugyhogy most szépen a semmiről fogok nzammogni:D Igazából levelet kéne irnom. De nincs kedvem. Mert nem szeretem ezt a billentyűzetet. Vissza akarom már kapni a régi gépemet.>< Itt ezen nem lehet semmit se csinálni>< Mármint lehet, csak éppen semmi hasznosat. Pl nem tudok forditani, mármint azt tudok, csak leirni nem. Nem tudok mangát se olvasni ez pedig szörnyűségesT_T
Na panaszáradat megvolt:D De komcsi nem lehet ezen semmit se csinálni, mert gépelnih se tudok ugyebár gyorsan ugyhogy halálomxd
Szóval mostanság nem csinálok semmit, a történetem se irtam tovább pedig kéne. Nem tudom hogy irjam le szépen hogy a kertben kimászott és valahogy bonyodalom kellene, például meglássa valaki és azthiggye ő a gonosz koszimusz! vagy valami ilyesmi. Szóval nem tudom, ellenben a következő történet egyre élesebb a fejemben, de addig nem kezdek bele mig ezt be nem fejezem. Meg még a régieket is meg kéne irnom, mert nem az van, hogy nem akarom megirni, csupán nincs egyszerűen ötletem. A 14 szál szegfűt megcsonkitottam már igy fejben, mert sokkal szebb csonkán egyenlőre de majd adok hozzá uj dolgokat, hogy nem maradjon a szépségem csonkán, meg kiakarom belőle szedni a szegfőket, de az se jó, mert nem jó, meg nem is akarom, meg nem is kivánkozik ki belőle ughogy megmarad csak valahogy kevesebb hangsuly kellene rájuk. Szóval problémák vannak megoldások meg nincsenek. tiszta csúsc. Ellenben van sok ötletem mindenféle történetre, meg le kéne forditanom pár történetet ugyanis kettőt megirtam angolul, igaz az egyik a harmadik boszorka történetének az előfutára, meg ugy külön történetbe is jó, meg igazából csak a szereplők ugzanazok mint a harmadikban de hát ez van, ezt kő szeretnie. Hát szóval ennyi lennék, majd valamit még kitalálok hátha jut eszembe valami frappáns megoldás a nyomorult hiábkra. Oldalamra is fel kell raknom egy csomó mindent idegesit hogy nem frisselek holott annyi szabad időm van mint a lakatlan szigeten ragadt nyomorultnak. Szóval értitek.... N amajd valami csak leszxD

Give everything

Nemesnek látszani sohasem volt egyszerű dolog. Az összes szokást elsajátitani. Minden illemet elsajátitani. Minden jogot magadénak tudni. Tudva hogy az egész csak álca. Álarc. S addig játszani, addig játszani mig ez az álarc az arcoddá nem válik. De közben megtartani az igazi arcodat is... Nem belemászni a nemesnek akit eljátszol az életébe. Hisz ki tudja mikor kell megölnöd onnan valakit aki szimpatikus, esetleg kedves neked. 

De ez téged sohasem zavart. Nem mernék esküt tenni rá, hogy bizonyos jutattásokért engem nem intéztél volna el(ha tudtál volna). Persze ez nem baj. Hisz arra tanitottál ne bizzak senkiben. Benned se. Nap mint nap elmondtad hidegen mosolyogjak. Te ugyanolyan egyszerűséggel játszottad el a nemest, mint a szeretőt, a jó barátot, a bizalmast. Hozzám pedig észrevétlenül közelebb kerültek az emberek, akiket átjátszani próbáltam. De hisz igy ment ez mindig. Nem véletlenül lettem jóban minden körből emberekkel. Kalózok, banditák, tolvajok, hercegek, grófok, bárók, földművesek, bérmunkások, nemesek, kisnemesek, főnemesség.

A te kedvedért babává váltam. Az úrikisasszonyok minden mozdulatát elsajátitottam. Kezemet megfogva vezettél körben. Mindenkihez odamentünk, mindenkinél megbiccentetted a fejed én pedig mindenkinél pukedliztem. Kedves mosolyt erőltettem arcomra, csillogó maszkot viseltem.

Csak mintha a bábud lettem volna. Késöbb már egyedül is be mertél küldeni az oroszlánbarlangba. De nem baj, sose baj.

Nem is vagyok biztos a nevedben. Talán te voltál a leghazugabb, talán a leghűségesebb. Végülis te jöttél vissza hozzám leghamarabb. 3 vagy 4 éve. De az emlékeim nem ilyen kegyesek, azok még mindig alig tértek vissza. Mégis mesélek rólad, rólatok. Tizenegyetekről külön - külön. Magamról más, más arccal. De hazugságokat. Mindenben van némi igazság. De több a hazugság. Néha eljátszadozom a gondolattal, hogy valakinek elmesélem a teljes igazságot, de még én sem ismerem. Szóval hazudozom tovább.

Remélem egy nap megint úgy talákozhatunk majd mint régen.


I dont need any more crushes and rushes.

I just wish to have somewhere to go to and to have someone to come home to

És csak álltam ott, miközben te elsétáltál. Bennem volt egy érzés, hogyha most elengedlek soha többet nem láthatlak. De nem mertem megmozdulni. Egy szót se tudtam kinyögni. Pedig akartam. Magamban kértem az eget, fohászkodtam ne menj el. De semmit nem tettem. Összetörtél. Teljesen. Ahogy ott álltunk úgy éreztem magam, mintha valaki forró ólmot próbálna velem itatni. Fájt minden kattanása a másodpercmutatónak és minden egyes rezdüléssel közelebb kerültem ahhoz, hogy elsirjam magam. De vége volt. Mindketten tudjuk, hogy akkor már régen végünk volt. Végül megszólaltál. Hangod mély volt és csendes, mégis mintha a pokol bugyrait hallottam volna ki belőle. Ne gyere soha, de soha többet vissza. Én csak könnyes szemmel bőlintottam. Nem hibáztathattalak. Végül is az én hibám volt. Vagy nem. Senkinek a hibája nem volt. Már az is abszurdum volt hogy Te és Én. Hogy is lehetne. Én nem tehettem róla, hogy fájt és mennem kellett. Te nem tehettél róla, hogy fájt menned. Soha többet nem láttalak, pedig mindenhol téged kerestelek. Te is kerestél, tudom. Mindig megtaláltam a nyomaid. Ahogy az évszakok se lehetnek soha együtt mi is úgy kergettük egymás nyomát. Akkor nem akartad azt mondani, hogy soha többé nem akarsz látni, hogy ne találkozzunk... De az átkokat nem lehet visszavonni. Megtörni lehet. Még ma is remélem, hogy rád találhatok. Ha egy nap megtörne az átok... Te átkoztál volna el egyáltalán azt se tudom... De uraborosz szoritása soha nem enged.
Sohasem...
Soha.
Ugyanilyen tiszta volt a szemed mint az ég amire felnézek.
Hüvös volt azon a kora tavaszi reggelen. De nem olyan hüvös mint az a tél amit követett...

This...

This is my December
This is my time of the year
This is my December
This is all so clear

This is my December
This is my snow covered home
This is my December
This is me alone

And i
just wish that i didnt feel like there was something i missed 
And i
take back all the things i said to make you feel like that 
And i
just wish that i didnt feel like there was something i missed 
And i
take back all the things i said to you

Jégsziv és feketehalál

"Nincs már senkid. Nincs senki. Csak én vagyok. Én, a fekete csönd." Ez az egyik kedvenc képregényemben hangzik el. Nem vagyok benne biztos, hogy pontosan igy, de valami ilyesmi. Most nincs kedvem utánanézni. Igazából utóbbi 2 napban 3 nagyszerű könyvet is olvastam.  A Ködszerzet első kötete Brandon Sandersontól, Guillaume Musso: Ott leszel? Ez több dolog miatt is nagyon tetszett. Maga az alapötletet is nagyszerűnek találom: Eliott kap egy idegen hapitól 1O pirulát amivel visszamehet a multba. De megváltoztathatjuk-e a múltat anélkül, hogy elveszitenénk a számunkra fontos dolgokat? Sikerülhet-e egyáltalán vagy a sors erősebb nálunk? A másik ami miatt nagyon tetszett az maga a könyv cime: Ott leszel? És egészen az utolsó oldalig nem jöttem rá mért ez a cime. De az utolsó oldalon kiderült, kire vonatkozik ez a kérdés. A harmadik könyv pedig William Goldmantől A herceg menyasszonya. Nem is tudom úgy igazán szavakba önteni mi volt olyan jó ebben a könyvben. Maga a stílus amiben a szerző ír is megragadó, és ahogy fonogatja a történetszálat a kettős elbeszéléssel. Az egyik az író aki meséli a történetet, a másik pedig William Goldman aki lelövi előre mi fog történni vagy csak elmondja átvezető szövegként mi történt azok alatt a részek alatt amiket ő kihúzott a könyvből vagy csak mesél a gyerekkoráról.


Na de egy kicsit miért lett Jégszív és Fekete halál a mostani bejegyzés címe. Mondjuk igazából csak ilyen hangulatom van. A halál jéghideg. És erre tegnap jöttem rá. Meghalt a degum. Ez ilyen patkányszerű állatka. Már jó öreg volt. Még élőnek tünt. Még úgy is nézett ki mint aki lélegzik. Már egy ideje betegeskedett, nehezen mozgott, úgyhogy nem is tünt fel ideig hogy meghalt. Csak mikor hozzáértem, hogy megsimogassam. Jéghideg volt a bundája, a teste teljesen kihült és még a bunda ellenére is éreztem ahogy végig simitottam rajta a kezem, az összes csontját.

De nem is erről akartam beszélni...:/ Nem is tudom miről akartam beszélni. Illetve tudom, csak leirni nem tudom. Dimitriről. Igen, Dimitriről. Nem igazán tudom mit akartam mondani. Átkozodni vagy áldani. Nem tudom hibáztatni. Mert megértem. De nem tudom. Még abban sem vagyok biztos hogy emlékszem rá. Vajon csak az én részem vagy esetleg tényleg létezik. Jégszive van. Érez, de jégszive van. Végülis jégből volt, nem tudom mit akartam. A jég pedig hideg. A halál pedig fekete. Tudjuk. Nem is tudom már mi igaz és mi nem. Túlságosan is sírós lettem. Le kéne szoknom.Olyan sziv kellene ami nem érez, és akkor minden rendben lenne.
Éjszaka találkoztam Napóleonnal. Nem is tudom biztosan hogy ő volt-e vagy nem. Nem emlékszem miről beszéltünk mi történt kettőnk között. Vörös haját hátul egybefogta, de két tincs előrelógott. Egyenesen fésült haja volt. Élénkvörös. Mint a frissen kicsorgó vér. A szemei is hasonló barnásvörösesek. Fehér inget viselt, nemesi öltözetet. Fekete térdnadrágot, fehér harisnyát, sötétbarna félcipőt. Erős fából készült sétapálcája volt, bár néhányan párbajpálcának vallották.Fekete mellényt viselt a fehér ingen. Komoly szemei voltak. Erősen összezárt ajkai. Apró ajkai vannak és fakók. Borúsan nézett, de nem volt szemében szomorúság vagy megbánás, de valamitől még is borúsnak hatott.Igy nézett ki.
Valamiről beszéltünk. Nem tudom miről. Hol rám nézett, hol ki az ablakon. Valami fontosról beszélt. A falnak támaszkodott. Kezét volt, hogy gatyája zsebébe dugta, hol pedig összefonta. De hogy miről volt szó nem tudom.
Nem tudom...

Csak egy dolgot szeretnék mondani és ez az egy dolog a legfontosabb ugyhogy kérlek most figyelj rám.
Szeretlek, soha senkit nem szerettem jobban. Te vagy az egyetlen szeretett. Soha nem szerettem senki mást jobban. De te te vagy nem mondhatom hogy szeress. Talán egy nap rájössz mennyit jelentettél számomra. Talán már rájöttél. De végülis mindegy, most nem vagy velem. De kereslek. Ha azt hiszed eltelik ugy nap, hogy nem gondolok rád tévedsz. Eszembe jutsz a felhőkről, arról ahogy fúj a szél, ahogy virágzik a fa, ahogy mások rám néznek, arról hogy csobog a patak, mindenről te jutsz eszembe. Kereslek. Ez az átkom, hogy kereslek.
És tudom, hogy feleslegesen, mert mi ketten különlétre vagyunk itélve, mégis legrosszabbnak érezném magam, ha nem keresnélek. És talán te is keresel. És talán elmegyünk egymás mellett nap mint nap anélkül, hogy észrevennénk a másikat. De egy nap elhiszem, hogy meg foglak találni. Még ha Uroborosszal is meg kell majd egy nap küzdenem, ha minden átkot meg kell majd törnöm, akkor is meg foglak találni. Ha elveszik az összes szavam, kitépik tagjaim, megvakitanak, megsüketitenek akkor is meg foglak találni. És akkor majd elmondom neked, hogy szeretlek.
Ez az utolsó és leghatalmasabb varázsigém, ezért másnak sohase fogom mondani.
Szeretlek.
Ha egy nap megtörnek majd az átkok és majd újra veled lehetek, majd akkor mindezt elmondom neked...

Álom, egy szebb világról

Néha teljesen elkalandozok. Egy saját világot teremtek. Ebben a világban is van syenvedés és kin, vannak háborúk. De itt nincs senki sem teljesen egyedül. Ez az én világom. Néha azt kivánom bárcsak meg tudnám ezt a világot mutatni másoknak. De lehet nem lenne jó. Itt is van szenvedés végül is. És hazudtam, néha nagyon magányos vagyok ebben a világban. Mindig szörnyen egyedül vagyok ebben a világban. Mert senki más nem ismeri, csupán én. Senki nem ismeri. Senki se.

"Álmondtam egy világot magamnak, Itt állok a kapui elött. Adj erőt, hogy betudjak lépni, van hitem a magas falak elött."