Azt vettem eszre hogy egyre inkabb elnyulik a Boszorkany Kronikak. Amugy elnezest de most lusta vagyok atkapcsolni magyar billentyuzetre. Szoval egyre nagyobbra nyulik es egyre jobban az elozoekre epit es egyre tobb boszorkany eletet meseli el, de ugyanabbol a csaladbol ezert meg az orszag tortenete is egyre inkabb beissza magat a tortenetbe. Egyenlore 8 boszorkanyrol szol. Eddig igy all:
-Nina. Az o tortenetet mar befejeztem. Igazabol vele kezdodott az egeszxD Azthiszem o az egyik akinel nagyon boldogra irtam meg a befejezest, pedig ez igy nem igaz. Nina habar megmentette Napoleont es a tobbieket, de a batyjaval sohasem tudott tobbet beszelni, mert elmenekult Napoleonnal a vilag vegere es meg ha vissza is akartak jonni akkor veszelyeztetik az eletuket. Ezt Roza szuletese valtoztatja meg egyedul mert Koe sem nem gonosz, sem nem rossz, csupan gyuloli Napoleont minden ok nelkul, mert eloiteletei vannak, ami miatt nem tud ugy nezni Napoleonra ahogy az megerdemelne. De azert nagy nehezen lekuzdi es hajlando veluk talalkozni de csak titokban talalkozgatnak neha.
-Roza. Rola igazat irok. Bar meg nincs teljesen kesz. Azthiszem az o tortenete az ami sajat magaban is boldog befejezessel vegzodik.
-Lelei. Ot is lehet ismerni. Az Apro mese bejegyzesben o az anyuka, de ez a tortenet meg azelott jatszodik. Egy harc az Arnyak konyveert folyik. Es ekozben a harc kozben talalkozik Dimitrivel is aki jegboszorka. Alapjaraton nem ep otlet a jeget a tuzzel osszeereszteni de ok kijottek egymassal. Es egymasba szerettek, habar ket ellentetes oldalon harcoltak.
-Dimitri. Na ez az amit itt apro mese cimen tettem kozze. Szegeny, szegeny Dimitri es Lelei. Lelei beleorult a keresesbe. Dimitri pedig abba, hogy az atkot hiaba probalta megtorni nem ment neki. Ennek nagyon egyszeru magyarazata van. Nem az o atka volt. Lehet hogy abban a pillanatban olni tudott volna, de nem atkozott volna el valakit gonoszsagbol. Ez a mi kedves Shillank bosszuja volt kettejuk szamara. Nem egy kedves noszemely.
-Aurora. O Dimitri es Lelei lanya es o pontosan tudja hogy Shilla muve volt minden. Illetve elejen nem tudja, de rajon kesobb. Latja az apjat beleorulni a tudatba hogy vegzett a kedvesevel. Megprobalja felkutatni az Arnyak konyvet de csak hogy megalitsa a vele egy idoben kitoro haborut. Ugyanis az arnyak konyvet sokan szeretnek hiszen barmien kivansagot teljesit. Illetve egyet se rendesen, es erre kell rajonnie Auroranak.
-Mira. O egy kronikas. A kiralyi hazban. Csendben figyeli az esemenyeket de neha neki is dontenie kell, meghozza fontos donteseket es eere Vincent, a lovag ebreszti ra, akinek feltett celja Mira lovagjava valni.
-Adel. Az o tortenetet meg nem tudom tisztan. Egy boszorkany megoli a kiralyi csalad egy tagjat. Es Adel a fogyanusitott.
-Nemo. Ez az en nevem is par helyen. Azthiszem eppen Nemo az aki legkozelebb all hozzam. Szokesben van, mert a boszorkanyokat uldozik mar. Ekozben talalkozik egy fiuval aki szinten szokesben van es kiderul rola h o a herceg aki elni szeretne nem pedig uralkodo lenni. De elfogjak mindkettejuket, de a herceg kozben jarasa miatt Nemot nem olik meg. De egy sotet toronyba zarjak. Igy eveket tolt fogsagban es csak neha latogatjak meg. A varazserejet nem hasznalhatja h megszokjon mert le van zarva a ter es csak benne hasznalhat varazst de ellene nem. Kesobb a herceg idosebb testvere sokszor bejon hozza. Es kinozza, lelkileg, bar latszolag mindent megad neki. Valahogy megis egymasba szeretnek.
Eddig idaig tudom. Nem tudom lesze tobb boszorka. (Bar ahhoz kepest hogy eredetileg 3 lett volna kicsit tulhaladtam magamxD)
2011. június 18., szombat
2011. június 15., szerda
Bezárva várok
egy apró lyukban,
egy toronyszobában.
Bár jönnél,
De mégse
Sohase.
Bezárva várlak,
Én. Egymagam.
Sötét a társam.
Nincs társam.
Nincs pajtásom.
Csak önön magam.
Hiába várlak.
Te itt vagy.
Mégse velem.
Sose velem.
Mégis várlak.
Hiába várlak.
(De várlak...)
Te zártál
be e szobába.
Majd itt hagytál.
És csak várok
Szüntelen merengve:
Lelked, mikor enged be?
egy apró lyukban,
egy toronyszobában.
Bár jönnél,
De mégse
Sohase.
Bezárva várlak,
Én. Egymagam.
Sötét a társam.
Nincs társam.
Nincs pajtásom.
Csak önön magam.
Hiába várlak.
Te itt vagy.
Mégse velem.
Sose velem.
Mégis várlak.
Hiába várlak.
(De várlak...)
Te zártál
be e szobába.
Majd itt hagytál.
És csak várok
Szüntelen merengve:
Lelked, mikor enged be?
Ady : Szeretném ha szeretnének
Sem utódja, sem boldog õse,
Sem rokona, sem ismerõse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.
Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény.
De jaj, nem tudok, így maradni,
Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak.
Ezért minden : önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
S lennék valakié.
Sem rokona, sem ismerõse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.
Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény.
De jaj, nem tudok, így maradni,
Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak.
Ezért minden : önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
S lennék valakié.
Ha azt mondanám, őrült vagyok miattad, hinnél nekem?
Valószinűleg nem. Csak megcsóválnád a fejed és elsétálnál, ahogy mindig tetted. Te nem hiszel egy szavamban sem, pedig sosem hazudtam. Csak az, hogy én nem olyan vagyok, mint te, bizalmatlanná tett.
Pedig szeretnélek szeretni.
De nem hagyod.
Vajon ha nem te lennél az egyetlen egy az változtatna valamin?
Nem hiszem.
Nem.
Sohasem.
Pedig szeretnélek szeretni.
De nem hagyod.
Vajon ha nem te lennél az egyetlen egy az változtatna valamin?
Nem hiszem.
Nem.
Sohasem.
2011. június 13., hétfő
2011. június 7., kedd
I will protect you, this is a war There is no way I will watch you get hurt Im such a fool
Honnan tudhatnám hogy te vagy az igazi? - kérdeztem a szemébe nézve. Mindegyik lovag azt mondta akár meg is halna értem. Mivel lehetne pont ez a herceg másabb akármivel is mint a többi?
- Úgy szeretlek, hogy szavakba önteni nemtudom. megtennék érted akármit, meg is halnék akár...
- Csak ugyanolyan vagy mint a többi...
- De felséged nem hagyta végig mondanom. Meg is halnék akár, ha felséged ezt kivánná és ez tenné jobbá az életét. De ha felséged úgy kivánná még élni is tudnék önért. Ezt pedig csak én tudnám megtenni, mert számomra a felség jelent mindent.
- Úgy szeretlek, hogy szavakba önteni nemtudom. megtennék érted akármit, meg is halnék akár...
- Csak ugyanolyan vagy mint a többi...
- De felséged nem hagyta végig mondanom. Meg is halnék akár, ha felséged ezt kivánná és ez tenné jobbá az életét. De ha felséged úgy kivánná még élni is tudnék önért. Ezt pedig csak én tudnám megtenni, mert számomra a felség jelent mindent.
2011. június 6., hétfő
Never forget the pain and the shame
A hideg kés hirtelen hozzáért bőréhez. Érintésétől libabőrös lett egész teste. Majd ahogy a kés felhasitotta hirtelen fájdalom rohant végig a testén. Az apró vágásból vörös vér serkent fel. Úgy, ahogy a vér folyt ki, úgy apadt ki a fájdalom is lelkéből. Majd még egy vágás. És még egy. És még egy. És a fájdalomnak vége. Már nem szenved. Már csak a szégyen kinozza a lelkét ahogy arra gondol lehet, mások is megláthatják a sebet. A szégyen mardossa és szaggatja, de ez már szokássá vált. Egy percnyi nyugalomért. De végülis. Még ez a szégyen is jobb mintha a szomorúság és a lelke gyötrelme tapossa maga alá. Most boldog. Legalább nem fáj. Neki már ez is megváltás...
2011. június 5., vasárnap
Apró mese
Egyszer régen, mielött megszülettél, vagy hogy megszülettem az Emlékek tavának partján, ahova nem ér el a pusztitás keze, élt egy fiatal házaspár, akik jobban szerették egymást, mint ahogy ember másik embert csak szeretni tud. A férfi egy volt a jég mágusai közül, míg a nőt a tűz alkotta, de ők szerették egymást.
Aztán telt az idő, elment az ősz, véget ért a tél és eljött a tavasz. És a tavasszal eljött a szél is északról. A nő küzdött, maradni akart, de a férfi észre sem vette, hogy a baj már felütötte fejét az otthonukban. Aztán egy korai hajnalon, a nő összepakolta a holmiját és elment arra, amerre a szél akarta, hogy menjen.
Mikor reggel a férfi felkelt, eleinte nem vett észre semmit. De körülnézve a szobában meglátta amit elsőre nem. Minden ami a szeretett lényhez kötötte eltűnt az életéből. A ruhák, a nő pohara, az edényei, a képek. Semmi, ami hordozta volna az emlékeket, de még a gyűrű is eltűnt az ujjáról, amivel esküt fogadott.
A férfi kereste a nőt. Hegyekre kapaszkodott nyomát kutatva, sárkányokkal küzdött, hátha azok tudnak valamit a szerelméről. Átkelt folyókon, völgyeken, tengereken, sivatagokon keresve azt akit szeretett. De sehol nem találta.
Már-már feladta a reményt, mikor egy nap egy apró fogadóban találkozott Shillával, a szelek úrnőjével, aki tudta merre jár a hölgy. Persze, hogy tudta merre jár... Az ő szelei űzték a lányt túl hegyeken, át az óceánon, a vörös sárkány otthonából a kristály hegyek palotáiba, majd völgyekbe és eldugott zugokba. Mindent elmondott a férfinak arról, merre jár a nő, de egy szóval nem említette, hogy az ő szolgálói kergették végig a feleségét a birodalmon.
A férfi hát elindult arra, amerre Shilla küldte, s eltelt egy hét vagy tán kettő és meglátta a nőt. De nem mert elé állni. Miért hagyott el? Szívében a kérdés, mint rablánc tartotta fogva. És aztán meglátta. A nő egy kislánnyal a kezében állt. A kislány szinte hasonmása volt a szeretett lénynek, mégis különböző. Talán, ha négy - öt éves volt.
A férfin erőt vett a düh. Hát ezért hagyott el! - gondolta - Egy másik férfi szerelme többet ért neki.
- Rájöhettem volna, hogy sohasem szerettél. Elmondhattad volna. Megspóroltál volna nekem 5 utazással töltött évet. - A férfi lelkében, mint hurrikán, úgy tombolt a düh. A sérülés, ami szívét érte meggondolatlanná tette. És elátkozta az asszonyt, akinek a szemeiből könnyek potyogtak, ahogy meglátta a férfit és lerakta lányát, hogy közelebb menjen.
De az átok elöbb érte el, minthogy megszólalhatott volna. És a szél felkapta testét és elvitte, olyan helyekre, ahol még nem járt ember fia. Az átok szerint a nő sohasem találhatja meg se az otthonát, se a szerelmet... Semmit aminek megszerzéséért egykor foggal - körömmel harcolt. És ahogy kimondta a férfi a szavait, meg is bánta mindet. De nem tudta visszavonni egyiket se. Csak a kislány maradt a szeretett lény után.
- Mi történt a mamival, bácsi? - kérdezte a kislány a férfit, aki nem tudta mit válaszoljon neki.
- Elment megkeresni azt akit szeret - hazudta végül, de nem tudott a kislány szemébe nézni.
- Akkor biztos jó lesz neki - mosolygott a kislány - Tudja bácsi, az ééén apukám a legeslegesleghatalmasabb varázsló a földön, azt mesélte a mami. Ő a mami egyetlen szerelme, úgyhogy mami biztos boldog lesz a papival. Biztos hallott már róla a bácsi, a neve Dimitri apu, a világutazó jégmágus.
Mikor a férfihoz elértek a kislány szavai a szíve ezer darabra szakadt és zokogva ölelte át a kislányt, aki nem értette mi a férfi baja. Ő sohasem tudta meg, hogy a férfi neve Dimitri...
Aztán telt az idő, elment az ősz, véget ért a tél és eljött a tavasz. És a tavasszal eljött a szél is északról. A nő küzdött, maradni akart, de a férfi észre sem vette, hogy a baj már felütötte fejét az otthonukban. Aztán egy korai hajnalon, a nő összepakolta a holmiját és elment arra, amerre a szél akarta, hogy menjen.
Mikor reggel a férfi felkelt, eleinte nem vett észre semmit. De körülnézve a szobában meglátta amit elsőre nem. Minden ami a szeretett lényhez kötötte eltűnt az életéből. A ruhák, a nő pohara, az edényei, a képek. Semmi, ami hordozta volna az emlékeket, de még a gyűrű is eltűnt az ujjáról, amivel esküt fogadott.
A férfi kereste a nőt. Hegyekre kapaszkodott nyomát kutatva, sárkányokkal küzdött, hátha azok tudnak valamit a szerelméről. Átkelt folyókon, völgyeken, tengereken, sivatagokon keresve azt akit szeretett. De sehol nem találta.
Már-már feladta a reményt, mikor egy nap egy apró fogadóban találkozott Shillával, a szelek úrnőjével, aki tudta merre jár a hölgy. Persze, hogy tudta merre jár... Az ő szelei űzték a lányt túl hegyeken, át az óceánon, a vörös sárkány otthonából a kristály hegyek palotáiba, majd völgyekbe és eldugott zugokba. Mindent elmondott a férfinak arról, merre jár a nő, de egy szóval nem említette, hogy az ő szolgálói kergették végig a feleségét a birodalmon.
A férfi hát elindult arra, amerre Shilla küldte, s eltelt egy hét vagy tán kettő és meglátta a nőt. De nem mert elé állni. Miért hagyott el? Szívében a kérdés, mint rablánc tartotta fogva. És aztán meglátta. A nő egy kislánnyal a kezében állt. A kislány szinte hasonmása volt a szeretett lénynek, mégis különböző. Talán, ha négy - öt éves volt.
A férfin erőt vett a düh. Hát ezért hagyott el! - gondolta - Egy másik férfi szerelme többet ért neki.
- Rájöhettem volna, hogy sohasem szerettél. Elmondhattad volna. Megspóroltál volna nekem 5 utazással töltött évet. - A férfi lelkében, mint hurrikán, úgy tombolt a düh. A sérülés, ami szívét érte meggondolatlanná tette. És elátkozta az asszonyt, akinek a szemeiből könnyek potyogtak, ahogy meglátta a férfit és lerakta lányát, hogy közelebb menjen.
De az átok elöbb érte el, minthogy megszólalhatott volna. És a szél felkapta testét és elvitte, olyan helyekre, ahol még nem járt ember fia. Az átok szerint a nő sohasem találhatja meg se az otthonát, se a szerelmet... Semmit aminek megszerzéséért egykor foggal - körömmel harcolt. És ahogy kimondta a férfi a szavait, meg is bánta mindet. De nem tudta visszavonni egyiket se. Csak a kislány maradt a szeretett lény után.
- Mi történt a mamival, bácsi? - kérdezte a kislány a férfit, aki nem tudta mit válaszoljon neki.
- Elment megkeresni azt akit szeret - hazudta végül, de nem tudott a kislány szemébe nézni.
- Akkor biztos jó lesz neki - mosolygott a kislány - Tudja bácsi, az ééén apukám a legeslegesleghatalmasabb varázsló a földön, azt mesélte a mami. Ő a mami egyetlen szerelme, úgyhogy mami biztos boldog lesz a papival. Biztos hallott már róla a bácsi, a neve Dimitri apu, a világutazó jégmágus.
Mikor a férfihoz elértek a kislány szavai a szíve ezer darabra szakadt és zokogva ölelte át a kislányt, aki nem értette mi a férfi baja. Ő sohasem tudta meg, hogy a férfi neve Dimitri...
2011. június 2., csütörtök
Másodpercenként 5 centiméter
Ez egy film cime amit épp most néztem meg. Kicsit szomorkás szerintem az egész. A távolságokról szól. Távolságokról, amiknél kilóméterek választják el az embereket egymástól és távolságokról, amiket az ember a szívében tart. Kicsit furcsa történet.
Nem tudom csak úgy szomorú és minnél inkább bele gondolok a dolgokba annál jobban tűnik az egész keserédesnek. Ez persze lehet, hogy csak én vagyok.
De nem is gondoltam bele, hogy a távolság milyen könnyen elszakít két embert egymástól. És mikor rájössz, hogy az akit szeretsz, a szívében egy mérföldekkel távolabb lévő helyen van, az furcsává teszi az egészet, mert te rájössz, sohase fog téged szeretni úgy igazán. Illetve csak pótléknak vagy jó. De a te érzéseid ettől még nem változnak.
Vagy látod, hogy akit szeretsz és szeret mérföldekre van. Egy ideig leveleztek, majd egyszer néha találkoztok. Aztán egy idő után nem kapsz tőle levelet. És hiába irsz neki leveleket, sosem küldöd el, mert félsz őket elküldeni.
Aztán egy nap, a vonatállomáson ahogy áthaladsz a sineken a szembejövő ember olyan mint ő volt. És te megfordulsz, de a vonatok ott haladnak el épp és mire mind elmegy már az is eltünt a szemed elöl aki valaha a legtöbbet jelentette neked. És nem tehetsz mást csak tovább haladsz.
Nem tudom csak úgy szomorú és minnél inkább bele gondolok a dolgokba annál jobban tűnik az egész keserédesnek. Ez persze lehet, hogy csak én vagyok.
De nem is gondoltam bele, hogy a távolság milyen könnyen elszakít két embert egymástól. És mikor rájössz, hogy az akit szeretsz, a szívében egy mérföldekkel távolabb lévő helyen van, az furcsává teszi az egészet, mert te rájössz, sohase fog téged szeretni úgy igazán. Illetve csak pótléknak vagy jó. De a te érzéseid ettől még nem változnak.
Vagy látod, hogy akit szeretsz és szeret mérföldekre van. Egy ideig leveleztek, majd egyszer néha találkoztok. Aztán egy idő után nem kapsz tőle levelet. És hiába irsz neki leveleket, sosem küldöd el, mert félsz őket elküldeni.
Aztán egy nap, a vonatállomáson ahogy áthaladsz a sineken a szembejövő ember olyan mint ő volt. És te megfordulsz, de a vonatok ott haladnak el épp és mire mind elmegy már az is eltünt a szemed elöl aki valaha a legtöbbet jelentette neked. És nem tehetsz mást csak tovább haladsz.
2011. május 30., hétfő
Shalott kisasszonya
ELSŐ RÉSZ
A sík folyó mindkét felét
Rozs, árpaföld szegélyezék;
S a zöld vetéseket setét
Vonalban mély út metszi szét,
S a tornyos Camelotnak kerül.
Sok nép kijárt és nézte mind:
A liliom mint reszket, ing,
Halk szellő lebbenésekint
Shalott sziget körűl.
A nyárfa rezg, a fűz pihen,
Lágy esti szellő nesztelen
Játékot űz a sík vizen,
Mely a sziget körűl viszen,
S alább Camelotnak tart vala.
Négy szürke sáncz, négy őrtorony
Tekintget át a kertfalon;
Ott él magában, gazdagon
Shalott kisasszonya.
A sás mentén nagy, megrakott
Dereglyét sok ló vontat ott,
Selyem vitorlás csónakok
Nem kapnak ott egy jó napot,
Camelot iránt hajózva át.
Ki látta fönt köszönni őt?
Vagy ablakmélyedés előtt,
Ki látta, ismeré e nőt:
Shalott kisasszonyát?
A munkásnép, ha völgybe lent,
Reggel korán aratni ment;
Hallván a dalt, mely messze cseng,
Megállt, figyelt, míg elpihent
Camelot felé a méla dal;
S midőn holdfényes éjjelen,
Kepéztek árpaföldeken,
Egymásnak sugták csöndesen:
«Shalott tündére dall.»
MÁSODIK RÉSZ
Ott sző nappal, fon sötéttel
Bűvös kelmét gyöngyszegéllyel.
Halk szót halla egyszer éjjel:
Átok ver meg, ha lenézel
Még Camelotnak valaha!»
Nem érti, mit jelenthet ez,
Csak egyre sző, fon, köt, himez,
És minden búbajról letesz
Shalott kisasszonya.
Előtte függ a kék falon
Egy fényes nagy tükör, azon
Csodás árnyképek gazdagon
Vonulnak át egész napon
Camelotnak út-kanyarlatán.
Elcsillog messze a folyó,
Mogorva pórnép látható,
S piros ruhás, vásározó
Sok, sok shalotti lány.
Szép szűzek, karcsúk mint a nád,
Öszvéren utazó apát,
Pásztorfiúk, skarlát, granát
Szinű zekékban daliák
Tartottak sort Camelot felé.
S tükrében gyakran látta, hogy
Két-két levente vágtatott,
De egyre sem mondták: «az ott
Shalott kisasszonyáé!»
Mit tükre lapján észrevett,
Beszőtte mind a képeket:
A fáklyás gyászkiséretet,
Míg énekszóval léptetett
Camelotnak késő éjtszaka.
Egy boldog párt, a mint a hold
Világot rájok félve szórt.
«Megölnek még ez árnyak!» – szólt
Shalott kisasszonya.
HARMADIK RÉSZ
Egy nyíllövésre ugratott
A vár alatt el, s jelt adott;
Ha fényt dobott az ágbogok
Között a nap rácsillogott
Pánczélvasában Lanczelot.
Ősczímerében egy vitéz
Térdelve bájos hölgyre néz;
Fényétől csillámlott egész
Vidék, egész Shalott.
Kantárján, mint a holdas ég,
A tenger drágakő úgy ég.
Van csengetyű is rajt elég,
Hogy szinte csöng és bong a lég.
Camelot felé így vágtatott;
Dús hímü övkötőn elől
Ezüst kürt lógott, kétfelől
Kard, kopja, nyil csörgésitől
Viszhangozott Shalott.
Csotárja, rojtja színarany,
Rubin ragyog rózsáiban;
A nap tüzes sugáriban
Sisaknak, tollnak lángja van,
Camelot felé így vágtatott.
Mint néha éjjel megjelen
Egy hulló csillag, s hirtelen
Lefut az égről fényesen,
Úgy tündököl Shalott.
Sugárzott széles homloka
Villámlott méne patkaja,
Vállára omló dús haja
Önvert szelében leng vala,
Camelot felé így vágtatott.
Ha fön haladt, ha völgyben lent,
A nő tükrében megjelent;
Vígan dalolt, a merre ment
Vitéz sir Lancelot.
Eldobta dolgát, s hirtelen
Az ablak-mély előtt terem,
És nézte hosszan, nézte lenn,
Mint reng a liljom, s kényesen
A kócsag Camelotnak tova....
Mit szőtt, a szőnyeg szétszakadt,
A nagy tükör ketté hasadt,
Az átok immár rám szakadt!»
Sóhajt Shalott kisasszonya.
NEGYEDIK RÉSZ
Hűs őszi szél fú zordonan.
Az erdő puszta, lombtalan,
Kinlódik, zajlik a folyam,
Sebes eső csapdos, rohan
Camelotra le s zuhog tova.
Lement a partra' s ott alant
Egy sajkát lelt gazdátalant,
S ormára írta szótalan':
Shalott kisasszonya!»
Hűs zápor, szél csapkodta bár,
Prófétaként, ki látja már
A véget, mely reája vár,
Lemondó, néma arczczal áll,
S merően néz Camelotnak át.
S midőn az est nyugovóra szállt,
Eloldá mélán csónakát,
S vivé az ár odább, tovább,
Shalott kisasszonyát.
És szótlanul feküdt, fehér
Ruháját lengeté a szél,
Hullongott rája lomb, levél,
Így úszott hajh! a szörnyű éj
Ködében Camelotnak tova.
S midőn a földek közt, a fák
Alatt alább úszott, alább....
Elzöngte bús hattyú-dalát
Shalott kisasszonya.
Dalolt egy fájó éneket,
Mélát, borongót, édeset,
Míg vére hült, megdermedett,
Szemfénye elsötétedett
A mint Camelotnak fordula.
S midőn az ár hullámival,
Az első ház felé nyilal,
Elnémult végkép hajh! a dal,
S Shalott kisasszonya.
Őrtornyok, sánczok, kertfalak,
Erkélyek, karzatok alatt,
Mint fényes hófehér alak
Holtan vonult be; hallgatag
Fogadta Camelot városa.
Sok nép lepé a partokat,
Lord, úrinő, polgár, lovag,
Olvassa mind, kiváncsilag:
Shalott kisasszonya.
De vajki ő? A várba' fenn
Ürül, sötétül hirtelen,
A fényben úszó tánczterem,
S keresztet vet magára lenn
A sok cameloti dalia.
Megszólal Lancelot csöndesen:
Mi bájos arcz! Az Úr legyen
Kegyes! Nyugodjék csöndbe' lenn
Shalott kisasszonya!
Csukási István forditása
A sík folyó mindkét felét
Rozs, árpaföld szegélyezék;
S a zöld vetéseket setét
Vonalban mély út metszi szét,
S a tornyos Camelotnak kerül.
Sok nép kijárt és nézte mind:
A liliom mint reszket, ing,
Halk szellő lebbenésekint
Shalott sziget körűl.
A nyárfa rezg, a fűz pihen,
Lágy esti szellő nesztelen
Játékot űz a sík vizen,
Mely a sziget körűl viszen,
S alább Camelotnak tart vala.
Négy szürke sáncz, négy őrtorony
Tekintget át a kertfalon;
Ott él magában, gazdagon
Shalott kisasszonya.
A sás mentén nagy, megrakott
Dereglyét sok ló vontat ott,
Selyem vitorlás csónakok
Nem kapnak ott egy jó napot,
Camelot iránt hajózva át.
Ki látta fönt köszönni őt?
Vagy ablakmélyedés előtt,
Ki látta, ismeré e nőt:
Shalott kisasszonyát?
A munkásnép, ha völgybe lent,
Reggel korán aratni ment;
Hallván a dalt, mely messze cseng,
Megállt, figyelt, míg elpihent
Camelot felé a méla dal;
S midőn holdfényes éjjelen,
Kepéztek árpaföldeken,
Egymásnak sugták csöndesen:
«Shalott tündére dall.»
MÁSODIK RÉSZ
Ott sző nappal, fon sötéttel
Bűvös kelmét gyöngyszegéllyel.
Halk szót halla egyszer éjjel:
Átok ver meg, ha lenézel
Még Camelotnak valaha!»
Nem érti, mit jelenthet ez,
Csak egyre sző, fon, köt, himez,
És minden búbajról letesz
Shalott kisasszonya.
Előtte függ a kék falon
Egy fényes nagy tükör, azon
Csodás árnyképek gazdagon
Vonulnak át egész napon
Camelotnak út-kanyarlatán.
Elcsillog messze a folyó,
Mogorva pórnép látható,
S piros ruhás, vásározó
Sok, sok shalotti lány.
Szép szűzek, karcsúk mint a nád,
Öszvéren utazó apát,
Pásztorfiúk, skarlát, granát
Szinű zekékban daliák
Tartottak sort Camelot felé.
S tükrében gyakran látta, hogy
Két-két levente vágtatott,
De egyre sem mondták: «az ott
Shalott kisasszonyáé!»
Mit tükre lapján észrevett,
Beszőtte mind a képeket:
A fáklyás gyászkiséretet,
Míg énekszóval léptetett
Camelotnak késő éjtszaka.
Egy boldog párt, a mint a hold
Világot rájok félve szórt.
«Megölnek még ez árnyak!» – szólt
Shalott kisasszonya.
HARMADIK RÉSZ
Egy nyíllövésre ugratott
A vár alatt el, s jelt adott;
Ha fényt dobott az ágbogok
Között a nap rácsillogott
Pánczélvasában Lanczelot.
Ősczímerében egy vitéz
Térdelve bájos hölgyre néz;
Fényétől csillámlott egész
Vidék, egész Shalott.
Kantárján, mint a holdas ég,
A tenger drágakő úgy ég.
Van csengetyű is rajt elég,
Hogy szinte csöng és bong a lég.
Camelot felé így vágtatott;
Dús hímü övkötőn elől
Ezüst kürt lógott, kétfelől
Kard, kopja, nyil csörgésitől
Viszhangozott Shalott.
Csotárja, rojtja színarany,
Rubin ragyog rózsáiban;
A nap tüzes sugáriban
Sisaknak, tollnak lángja van,
Camelot felé így vágtatott.
Mint néha éjjel megjelen
Egy hulló csillag, s hirtelen
Lefut az égről fényesen,
Úgy tündököl Shalott.
Sugárzott széles homloka
Villámlott méne patkaja,
Vállára omló dús haja
Önvert szelében leng vala,
Camelot felé így vágtatott.
Ha fön haladt, ha völgyben lent,
A nő tükrében megjelent;
Vígan dalolt, a merre ment
Vitéz sir Lancelot.
Eldobta dolgát, s hirtelen
Az ablak-mély előtt terem,
És nézte hosszan, nézte lenn,
Mint reng a liljom, s kényesen
A kócsag Camelotnak tova....
Mit szőtt, a szőnyeg szétszakadt,
A nagy tükör ketté hasadt,
Az átok immár rám szakadt!»
Sóhajt Shalott kisasszonya.
NEGYEDIK RÉSZ
Hűs őszi szél fú zordonan.
Az erdő puszta, lombtalan,
Kinlódik, zajlik a folyam,
Sebes eső csapdos, rohan
Camelotra le s zuhog tova.
Lement a partra' s ott alant
Egy sajkát lelt gazdátalant,
S ormára írta szótalan':
Shalott kisasszonya!»
Hűs zápor, szél csapkodta bár,
Prófétaként, ki látja már
A véget, mely reája vár,
Lemondó, néma arczczal áll,
S merően néz Camelotnak át.
S midőn az est nyugovóra szállt,
Eloldá mélán csónakát,
S vivé az ár odább, tovább,
Shalott kisasszonyát.
És szótlanul feküdt, fehér
Ruháját lengeté a szél,
Hullongott rája lomb, levél,
Így úszott hajh! a szörnyű éj
Ködében Camelotnak tova.
S midőn a földek közt, a fák
Alatt alább úszott, alább....
Elzöngte bús hattyú-dalát
Shalott kisasszonya.
Dalolt egy fájó éneket,
Mélát, borongót, édeset,
Míg vére hült, megdermedett,
Szemfénye elsötétedett
A mint Camelotnak fordula.
S midőn az ár hullámival,
Az első ház felé nyilal,
Elnémult végkép hajh! a dal,
S Shalott kisasszonya.
Őrtornyok, sánczok, kertfalak,
Erkélyek, karzatok alatt,
Mint fényes hófehér alak
Holtan vonult be; hallgatag
Fogadta Camelot városa.
Sok nép lepé a partokat,
Lord, úrinő, polgár, lovag,
Olvassa mind, kiváncsilag:
Shalott kisasszonya.
De vajki ő? A várba' fenn
Ürül, sötétül hirtelen,
A fényben úszó tánczterem,
S keresztet vet magára lenn
A sok cameloti dalia.
Megszólal Lancelot csöndesen:
Mi bájos arcz! Az Úr legyen
Kegyes! Nyugodjék csöndbe' lenn
Shalott kisasszonya!
Csukási István forditása
S midőn az ár hullámival, Az első ház felé nyilal, Elnémult végkép hajh! a dal, S Shalott kisasszonya.
Furcsa dolog, az amikor az ember elmesél egy történetet. A java része hazugság, még úgy is, hogy az ember igazságra épitkezik. A szereplők ugyanazok maradtak, a jellemük ugyanolyan. Csak a történésekben történnek csusztatások. Most csak eszembe jutott ez.
Vegyük például Dimitrit és a tűzboszorkányt. Dimitri jégboszorka, de mégis beleszeret a tűzboszorkányba. És szeretik egymást. És végül, sok történésen keresztülmenve együtt lehetnek és együtt élhetik le a megmaradt életüket. Itt vége a történetnek írásban. De a valóság folytatódott. 1 évig együtt éltek, igen.
De utána? A tűzet elviszi a szél. Ez a világ rendje. Ha nem elviszi, akkor megöli. A jég? A jég marad. Így ahogy a tavaszi szelek fujni kezdenek, hiába próbál a tűzboszorkány harcolni, ő mégiscsak tűz marad, és minden akarata ellenére, egy nap útra kel a széllel. De a jég jobban szereti, igy keresni próbálja. Aztán évekkel késöbb rá talál. Talán 5 vagy 6 év telt el azóta h látták egymást. A nő semmit nem változott és a férfi sem. De nővel volt egy 5 éves forma gyerekecske. Persze a férfi nem vár magyarázatot. Nagyon is érzi, hogy a nő más férfiakkal volt, ezekben az években. Ő nem tudja, hogy rosszul hiszi. Elátkozza a nőt, hogy az elvesszen és soha ne találjon útra. De a kislány ott marad.
És nem haragszik a férfira, mert nem érti mi történik. Boldogan megy oda hozzá és kérdezi meg őt hogy hívják. És mikor a férfi elárulja a nevét elcsodálkozik. Hisz az apukámat is így hívják-mondja.-Anyu mindig azt mesélte, hogy ő volt az egyetlen férfi akit szeretett, de a szél elvitte tőle.
És a férfi zokogva ölelte magához a kislányt. Elmondta neki, hogy anyukája már soha nem jön vissza, mert az aput keresi. De sohasem mondta el neki, hogy nem fogja megtalálni.
Ez az igazi vége. Persze ez se a vége. A nő amugy erdőkön és pusztákon keresztül jár, egyre mélyebben lesüllyedve a saját őrületében. A férfi pedig amelett, hogy segiti a kislányt és magához veszi, az átkot próbálja minden erejével megtörni. Mire megöregszik magába roppan és a gyász viszi el még korán.
És ugyanaz elmondható a legtöbb történetemre. Én tudom az igazságot. De az fájdalmas eléggé ahhoz, hogy ne tudja meg senki. Ha valaki kérdezné elmondanám. De a boldog vég megnyugtatóbb.
Vegyük például Dimitrit és a tűzboszorkányt. Dimitri jégboszorka, de mégis beleszeret a tűzboszorkányba. És szeretik egymást. És végül, sok történésen keresztülmenve együtt lehetnek és együtt élhetik le a megmaradt életüket. Itt vége a történetnek írásban. De a valóság folytatódott. 1 évig együtt éltek, igen.
De utána? A tűzet elviszi a szél. Ez a világ rendje. Ha nem elviszi, akkor megöli. A jég? A jég marad. Így ahogy a tavaszi szelek fujni kezdenek, hiába próbál a tűzboszorkány harcolni, ő mégiscsak tűz marad, és minden akarata ellenére, egy nap útra kel a széllel. De a jég jobban szereti, igy keresni próbálja. Aztán évekkel késöbb rá talál. Talán 5 vagy 6 év telt el azóta h látták egymást. A nő semmit nem változott és a férfi sem. De nővel volt egy 5 éves forma gyerekecske. Persze a férfi nem vár magyarázatot. Nagyon is érzi, hogy a nő más férfiakkal volt, ezekben az években. Ő nem tudja, hogy rosszul hiszi. Elátkozza a nőt, hogy az elvesszen és soha ne találjon útra. De a kislány ott marad.
És nem haragszik a férfira, mert nem érti mi történik. Boldogan megy oda hozzá és kérdezi meg őt hogy hívják. És mikor a férfi elárulja a nevét elcsodálkozik. Hisz az apukámat is így hívják-mondja.-Anyu mindig azt mesélte, hogy ő volt az egyetlen férfi akit szeretett, de a szél elvitte tőle.
És a férfi zokogva ölelte magához a kislányt. Elmondta neki, hogy anyukája már soha nem jön vissza, mert az aput keresi. De sohasem mondta el neki, hogy nem fogja megtalálni.
Ez az igazi vége. Persze ez se a vége. A nő amugy erdőkön és pusztákon keresztül jár, egyre mélyebben lesüllyedve a saját őrületében. A férfi pedig amelett, hogy segiti a kislányt és magához veszi, az átkot próbálja minden erejével megtörni. Mire megöregszik magába roppan és a gyász viszi el még korán.
És ugyanaz elmondható a legtöbb történetemre. Én tudom az igazságot. De az fájdalmas eléggé ahhoz, hogy ne tudja meg senki. Ha valaki kérdezné elmondanám. De a boldog vég megnyugtatóbb.
A harmat lábam alatt, bőrömhöz érve semmivé enyészik...
Reggeltől estig a szerelmet kergetem
Minden csillagot neked adok az égről
Minden erőmmel megvédelek
Mégha ez a harc örökké tart is
A holnap idejét nem adhatom oda
De odaadom a mámat neked
Porrá zúzod vagy vigyázod
Te döntésed, nem számit nekem
A szivemben hullo eső is téged véd
Tűzből vagyok, de neked nem ártok
Neked a sötétbe fényt nyujtok
Téged soha nem égetlek meg
Mégha ez a harc örökké tart is
Minden erőmmel megvédelek
Minden csillagot neked adok az égről,
Mert szeretlek.
/Mert szeretlek/
Minden csillagot neked adok az égről
Minden erőmmel megvédelek
Mégha ez a harc örökké tart is
A holnap idejét nem adhatom oda
De odaadom a mámat neked
Porrá zúzod vagy vigyázod
Te döntésed, nem számit nekem
A szivemben hullo eső is téged véd
Tűzből vagyok, de neked nem ártok
Neked a sötétbe fényt nyujtok
Téged soha nem égetlek meg
Mégha ez a harc örökké tart is
Minden erőmmel megvédelek
Minden csillagot neked adok az égről,
Mert szeretlek.
/Mert szeretlek/
2011. május 26., csütörtök
Valaki áll a hátam mögött.
Engem figyel.
Néz.
Hozzámér.
Végigsimít a hátamon.
Megcsókol a nyakamon.
Hallom a lélegzetét.
Érzem ahogy teste rám nehezedik a szívverését.
Fülembe suttog hallhatatlan szavakat.
Majd zörög egy zacskóval.
Hátra nézek.
Persze, nincs mögöttem semmi...
Senki...
Most nincs mögöttem.
Engem figyel.
Néz.
Hozzámér.
Végigsimít a hátamon.
Megcsókol a nyakamon.
Hallom a lélegzetét.
Érzem ahogy teste rám nehezedik a szívverését.
Fülembe suttog hallhatatlan szavakat.
Majd zörög egy zacskóval.
Hátra nézek.
Persze, nincs mögöttem semmi...
Senki...
Most nincs mögöttem.
2011. május 21., szombat
2011. május 17., kedd
2011. május 16., hétfő
Az apró dolgok öröme
Igazából ez csak azért, mert beszélgettem pár emberrel és megint rácsodálkoztam a dolgokra. Az emberek nem tudják értékelni az apró dolgok örömét, és elhitetik magukkal, hogy szörnyű az élet. Tényleg vannak problémák, de nem hiszem, hogy az önmarcangolás, a nyafogás valaha is képesek lesznek megoldani a problémákat. Pláne nem az, hogy elfutunk a problémák elöl. Lehet kegyetlennek tartani, hülyének is, aminek tetszik. Nem hiszem, hogy nekem kevesebb gondom lenne, mint másoknak az ismerőseim között.
Nekem is van még bőven megtanulni valóm, a dolgok értékeléséről. De ugy érzem jó úton vagyok és szeretem az embereket. Hisz az ember csodálatos lény. Mikor a metrón utazok és belenézek mások arcába úgy érzem, az ember a leggyönyörűbb és minden ember nagyszerű. Az emberek nagytöbbségét meglátva első gondolataim között van az is: De szép. Mert igen szép, mindenki szép. Kevés dolgot tartok undoritónak de ez a kevés a következő: Mikor valaki azt mondja a másikra, hogy ronda. Mi alapján teszi? Mi alapján van neki joga, hogy itélkezzen a másik felett?? A másik amitől agyfaszt kapok, az amikor valaki hazudik a másiknak.
Valami baj viszont tényleg az én világnézetemmel lehet. Boldog vagyok ha egy boldog szempárt látok.
El is felejtettem szinte, pedig nagyszerű dolgot láttam a napokban és ha már igy irogatok megemlitem, mert szép volt. Ültem a metrón szemben velem egy párocska. A fiú tekintetében aznap megláttam mi az a szerelem. Látszott a tekintetében, ahogy a lány szemébe nézett, hogy minden megcsillanását imádja a szemének. Szép volt.
Na amugy szóval visszakanyarodva eredeti témámhoz lehet hogy tényleg én vagyok furcsa. Boldog vagyok ha fúj a szél és látom ahogy játszadozik a levelekkel. Ha süt a nap és érzem a bőrömön a melegét. Ha esik az eső és kopogtatja az ablakot. Ha egy tücsök ciripel kint. Ha fiatal párokat látok. Ha értelmesen tudom eltölteni az időm. Ha segithetek másoknak.
Ezek apró dolgok, amik szebbé teszik az életet és ha az ember értékeli őket akkor boldog lesz.
Eszembe jutott egy idézet sajnos nem tudom pontosan de valahogy igy hangzik:
Az élet nem tökéletes. De épp elég, hogy élhető.
Nekem is van még bőven megtanulni valóm, a dolgok értékeléséről. De ugy érzem jó úton vagyok és szeretem az embereket. Hisz az ember csodálatos lény. Mikor a metrón utazok és belenézek mások arcába úgy érzem, az ember a leggyönyörűbb és minden ember nagyszerű. Az emberek nagytöbbségét meglátva első gondolataim között van az is: De szép. Mert igen szép, mindenki szép. Kevés dolgot tartok undoritónak de ez a kevés a következő: Mikor valaki azt mondja a másikra, hogy ronda. Mi alapján teszi? Mi alapján van neki joga, hogy itélkezzen a másik felett?? A másik amitől agyfaszt kapok, az amikor valaki hazudik a másiknak.
Valami baj viszont tényleg az én világnézetemmel lehet. Boldog vagyok ha egy boldog szempárt látok.
El is felejtettem szinte, pedig nagyszerű dolgot láttam a napokban és ha már igy irogatok megemlitem, mert szép volt. Ültem a metrón szemben velem egy párocska. A fiú tekintetében aznap megláttam mi az a szerelem. Látszott a tekintetében, ahogy a lány szemébe nézett, hogy minden megcsillanását imádja a szemének. Szép volt.
Na amugy szóval visszakanyarodva eredeti témámhoz lehet hogy tényleg én vagyok furcsa. Boldog vagyok ha fúj a szél és látom ahogy játszadozik a levelekkel. Ha süt a nap és érzem a bőrömön a melegét. Ha esik az eső és kopogtatja az ablakot. Ha egy tücsök ciripel kint. Ha fiatal párokat látok. Ha értelmesen tudom eltölteni az időm. Ha segithetek másoknak.
Ezek apró dolgok, amik szebbé teszik az életet és ha az ember értékeli őket akkor boldog lesz.
Eszembe jutott egy idézet sajnos nem tudom pontosan de valahogy igy hangzik:
Az élet nem tökéletes. De épp elég, hogy élhető.
Tékozló angyal a magasban, pöffent nincsbaj nincs haragban
ékoVizre eresztettem 4 virag 12 szirmat a patakon.
miközben sétáltam a patakparton, jóval a vizre eresztés után,
beértem az utolsó szirmot.
Téged elérhetlek valaha is?
miközben sétáltam a patakparton, jóval a vizre eresztés után,
beértem az utolsó szirmot.
Téged elérhetlek valaha is?
Ajjajjaj, egy levelet felkapott a vihar, ajjajjaj, ajjajjaj, lehet a szivben is zivatar...
Szeretlek.
Tudom, ha ezt mondanám maradnál...
De nem tehetem ezt veled.
Neked be kell járnod széles e világot, hogy önmagad lehess.
Szeretlek.
Ez a legvégső és legerősebb varázsigém.
Épp ezért, sohasem fogod tőlem ezt hallani...
És csupán magányos éjjeleimen imádkozom épségben térj haza minnél hamarabb, s magadban végig tudd, hogy mégha nem is mondom, mert a szavak erősebbek még a legélesebb kardnál is... Végig tudd:
Szeretlek.
És ez az igazság.
Tudom, ha ezt mondanám maradnál...
De nem tehetem ezt veled.
Neked be kell járnod széles e világot, hogy önmagad lehess.
Szeretlek.
Ez a legvégső és legerősebb varázsigém.
Épp ezért, sohasem fogod tőlem ezt hallani...
És csupán magányos éjjeleimen imádkozom épségben térj haza minnél hamarabb, s magadban végig tudd, hogy mégha nem is mondom, mert a szavak erősebbek még a legélesebb kardnál is... Végig tudd:
Szeretlek.
És ez az igazság.
2011. május 10., kedd
Jó hallgatni azt ahogy kinnt esik az eső
És dörög az ég és mikor kinézek minden szürke és fehér.
Szomorúnak tűnik, mégis gyönyörű...
Szomorúnak tűnik, mégis gyönyörű...
Why cant I remember when I want to?
Sajnálom, hogy elfelejtettelek,
hogy nem az vagyok, aki.
Sajnálom, hogy nem úgy szerettelek,
ahogy lehet embert csak szeretni.
Létezésedről is csak úgy tudok,
hogy felírtam ajtómra neved...
Arról más eszembe nem jutott,
csak hogy valaha szerettelek.
S ahogy szemem nevedre tévedt
könnyek szöktek belé.
Hiába gondolkoztam sokáig el
semmire sem emlékszem még.
Fontos voltál nekem,
mindennél fontosabb.
Most mégsincs egy emlékem se,
belőled semmi nem maradt.
Ha hallja imám az ég,
adja meg még egyszer nekem,
hogy láthassalak egyszer még
s el ne felejtselek sosem.
/Artnak/
hogy nem az vagyok, aki.
Sajnálom, hogy nem úgy szerettelek,
ahogy lehet embert csak szeretni.
Létezésedről is csak úgy tudok,
hogy felírtam ajtómra neved...
Arról más eszembe nem jutott,
csak hogy valaha szerettelek.
S ahogy szemem nevedre tévedt
könnyek szöktek belé.
Hiába gondolkoztam sokáig el
semmire sem emlékszem még.
Fontos voltál nekem,
mindennél fontosabb.
Most mégsincs egy emlékem se,
belőled semmi nem maradt.
Ha hallja imám az ég,
adja meg még egyszer nekem,
hogy láthassalak egyszer még
s el ne felejtselek sosem.
/Artnak/
Fáj, hogy nem vagy itt, mikor álmodom
Fehér hó, kérlek vesd be emlékezetemet
hogy te emlékeztess rá engem
milyen volt a tél, mikor fogta a kezem.
Még ha fáj is azt akarom emlékezz rám,
Mert én nem akarlak elfelejteni, ám
félek megtörténik egy nap.
Fehér hó, úgy hullj alá, hogy
emlékezzek, milyen volt, mikor
úgy dúdoltad: Szeretlek.
Ha egy nap jég fedi majd szivem,
Fehér hó, fedd majd te be
Ne látszodjon gyengeségem.
Fehér hó, találok-e olyat még
Mint amilyen a fagyos jég
mikor legsötétebb az éj?
Fehér hó, bocsáss meg...
Halgass meg, nyugtass meg...
Mondd ki ugyanazt, csak még egyszer...
Fehér hó, altass el...
Örök álom fedje szemem,
addig amig ő nincs velem...
/Ima a fehér hóhoz/
hogy te emlékeztess rá engem
milyen volt a tél, mikor fogta a kezem.
Még ha fáj is azt akarom emlékezz rám,
Mert én nem akarlak elfelejteni, ám
félek megtörténik egy nap.
Fehér hó, úgy hullj alá, hogy
emlékezzek, milyen volt, mikor
úgy dúdoltad: Szeretlek.
Ha egy nap jég fedi majd szivem,
Fehér hó, fedd majd te be
Ne látszodjon gyengeségem.
Fehér hó, találok-e olyat még
Mint amilyen a fagyos jég
mikor legsötétebb az éj?
Fehér hó, bocsáss meg...
Halgass meg, nyugtass meg...
Mondd ki ugyanazt, csak még egyszer...
Fehér hó, altass el...
Örök álom fedje szemem,
addig amig ő nincs velem...
/Ima a fehér hóhoz/
Dream a dream
Azt hiszem sokat változtam. Mármint ebben az egy évben. De nem csak én, hanem a személyek is akikről irok. Csak egy példa, pár éve Szibil 15 éves fiatal volt, aki magába forduló természetű és lázongó. Most Szibil huszonéves ifjú, aki szivesen segit másokon, nem szereti az egyedüllétet, csendes. Nenna pedig fél az érintéstől, fél a férfiaktól, megfontolt, mégis néha kifordul magából és spontán cselekszik. De én is megváltoztam. Azt hiszem nyitotabb lettem. Könnyebben beszélgetek el emberekkel, még ha teljesen idegenek is. Főleg idegenekkel. Akik ismernek azokkal nehezebb. Szókimondóbb lettem. Ezt azért néha visszafoghatnám. Félek, hogy megbántok másokat, pedig nem akarok, tényleg.
Mindjárt itt az év vége. Tök jó^^ Alig várom már hogy nyár legyen. Mondjuk már most dög meleg vanxD Nyáron mondjuk az éjszakákat szeretem. Azok kellemes melegek.
Mindjárt itt az év vége. Tök jó^^ Alig várom már hogy nyár legyen. Mondjuk már most dög meleg vanxD Nyáron mondjuk az éjszakákat szeretem. Azok kellemes melegek.
Visszamennék az időben, oda ahol még szerettük egymást...
Fekete könnyek amiket magad mögött hagytál,
a hó lassan elfed mindent s elfeledteti mennyire szerettelek
már nem is tudom mit tegyek, ez nélküled semmit sem ér, értéktelen...
nincs semmi amit a szerelmünknél jobban akarnék...
De a hó csak hullik
Fekete könnyek amiket magad mögött hagytál,
a hó lassan elfed mindent s elfeledteti mennyire szerettelek
már nem is tudom mit tegyek, ez nélküled semmit sem ér, értéktelen...
nincs semmi amit a szerelmünknél jobban akarnék...
De a hó csak hullik
2011. április 29., péntek
Le kell szoknom a folyamatos sirásról...
Tényleg folyamatosan bőgök, mindenen. Mert boldog vagyok, vagy mert szomorú. Vagy csak sziven talál valami. Le kéne szokni róla, na.
road to nowhere
Egyre jobban rajtam van az utazhatnék. Még jó, hogy hamarosan megyünk osztálykirándulásra, bár az nem teljesen az amit én akarok. Én hegyre akarok fölmenni vagy völgybe lecaplatni, teljes ruhában a vizbe gázolni, majd a füvön elfekve megszáritkozni. Én ilyen barátokkal hülyülős túrát akarok.Mostmár itt lesz a nyár igazán elmehetnénk majd. Nekem szinte egész nyárra nincs programom. Egyszer majd átmegyek Edináék telkére Balatonra, meg majd Júliusban is megyünk elvben valamikor Bécsbe. Már alig várom Bécset. Még soha nem jártam külföldön.(Belföldön se nagyon, de külföldön egyáltalán nemxd) Bár amit én akarok az ennél is kicsivel másabb, mert én az egész világot beakarom járni és lefényképezni:3 Tök jó lenne^^ Szóval alig várom a nyarat. Igazán lehetne már. De még 4 hét dögunalom. Jövöhéten csomó dolgozatot irunk köztük kisérettségit, amitől nem félek, mert tudom h ha puskázni nem sikerül, megbukokxD Szóval jó esélyekkel kezdek nekixD De majd irok hajtogatós puskát, csak ne vegyék majd észre:x szóval Pssssszt!
2011. április 25., hétfő
You would do everything You'd give up everything for God knows why
Csak úgy kedvem támadt blogolgatnixD Ugyhogy most szépen a semmiről fogok nzammogni:D Igazából levelet kéne irnom. De nincs kedvem. Mert nem szeretem ezt a billentyűzetet. Vissza akarom már kapni a régi gépemet.>< Itt ezen nem lehet semmit se csinálni>< Mármint lehet, csak éppen semmi hasznosat. Pl nem tudok forditani, mármint azt tudok, csak leirni nem. Nem tudok mangát se olvasni ez pedig szörnyűségesT_T
Na panaszáradat megvolt:D De komcsi nem lehet ezen semmit se csinálni, mert gépelnih se tudok ugyebár gyorsan ugyhogy halálomxd
Szóval mostanság nem csinálok semmit, a történetem se irtam tovább pedig kéne. Nem tudom hogy irjam le szépen hogy a kertben kimászott és valahogy bonyodalom kellene, például meglássa valaki és azthiggye ő a gonosz koszimusz! vagy valami ilyesmi. Szóval nem tudom, ellenben a következő történet egyre élesebb a fejemben, de addig nem kezdek bele mig ezt be nem fejezem. Meg még a régieket is meg kéne irnom, mert nem az van, hogy nem akarom megirni, csupán nincs egyszerűen ötletem. A 14 szál szegfűt megcsonkitottam már igy fejben, mert sokkal szebb csonkán egyenlőre de majd adok hozzá uj dolgokat, hogy nem maradjon a szépségem csonkán, meg kiakarom belőle szedni a szegfőket, de az se jó, mert nem jó, meg nem is akarom, meg nem is kivánkozik ki belőle ughogy megmarad csak valahogy kevesebb hangsuly kellene rájuk. Szóval problémák vannak megoldások meg nincsenek. tiszta csúsc. Ellenben van sok ötletem mindenféle történetre, meg le kéne forditanom pár történetet ugyanis kettőt megirtam angolul, igaz az egyik a harmadik boszorka történetének az előfutára, meg ugy külön történetbe is jó, meg igazából csak a szereplők ugzanazok mint a harmadikban de hát ez van, ezt kő szeretnie. Hát szóval ennyi lennék, majd valamit még kitalálok hátha jut eszembe valami frappáns megoldás a nyomorult hiábkra. Oldalamra is fel kell raknom egy csomó mindent idegesit hogy nem frisselek holott annyi szabad időm van mint a lakatlan szigeten ragadt nyomorultnak. Szóval értitek.... N amajd valami csak leszxD
Na panaszáradat megvolt:D De komcsi nem lehet ezen semmit se csinálni, mert gépelnih se tudok ugyebár gyorsan ugyhogy halálomxd
Szóval mostanság nem csinálok semmit, a történetem se irtam tovább pedig kéne. Nem tudom hogy irjam le szépen hogy a kertben kimászott és valahogy bonyodalom kellene, például meglássa valaki és azthiggye ő a gonosz koszimusz! vagy valami ilyesmi. Szóval nem tudom, ellenben a következő történet egyre élesebb a fejemben, de addig nem kezdek bele mig ezt be nem fejezem. Meg még a régieket is meg kéne irnom, mert nem az van, hogy nem akarom megirni, csupán nincs egyszerűen ötletem. A 14 szál szegfűt megcsonkitottam már igy fejben, mert sokkal szebb csonkán egyenlőre de majd adok hozzá uj dolgokat, hogy nem maradjon a szépségem csonkán, meg kiakarom belőle szedni a szegfőket, de az se jó, mert nem jó, meg nem is akarom, meg nem is kivánkozik ki belőle ughogy megmarad csak valahogy kevesebb hangsuly kellene rájuk. Szóval problémák vannak megoldások meg nincsenek. tiszta csúsc. Ellenben van sok ötletem mindenféle történetre, meg le kéne forditanom pár történetet ugyanis kettőt megirtam angolul, igaz az egyik a harmadik boszorka történetének az előfutára, meg ugy külön történetbe is jó, meg igazából csak a szereplők ugzanazok mint a harmadikban de hát ez van, ezt kő szeretnie. Hát szóval ennyi lennék, majd valamit még kitalálok hátha jut eszembe valami frappáns megoldás a nyomorult hiábkra. Oldalamra is fel kell raknom egy csomó mindent idegesit hogy nem frisselek holott annyi szabad időm van mint a lakatlan szigeten ragadt nyomorultnak. Szóval értitek.... N amajd valami csak leszxD
2011. április 23., szombat
Give everything
Nemesnek látszani sohasem volt egyszerű dolog. Az összes szokást elsajátitani. Minden illemet elsajátitani. Minden jogot magadénak tudni. Tudva hogy az egész csak álca. Álarc. S addig játszani, addig játszani mig ez az álarc az arcoddá nem válik. De közben megtartani az igazi arcodat is... Nem belemászni a nemesnek akit eljátszol az életébe. Hisz ki tudja mikor kell megölnöd onnan valakit aki szimpatikus, esetleg kedves neked.
A te kedvedért babává váltam. Az úrikisasszonyok minden mozdulatát elsajátitottam. Kezemet megfogva vezettél körben. Mindenkihez odamentünk, mindenkinél megbiccentetted a fejed én pedig mindenkinél pukedliztem. Kedves mosolyt erőltettem arcomra, csillogó maszkot viseltem.
Csak mintha a bábud lettem volna. Késöbb már egyedül is be mertél küldeni az oroszlánbarlangba. De nem baj, sose baj.
Remélem egy nap megint úgy talákozhatunk majd mint régen.
I dont need any more crushes and rushes.
2011. április 22., péntek
I just wish to have somewhere to go to and to have someone to come home to
És csak álltam ott, miközben te elsétáltál. Bennem volt egy érzés, hogyha most elengedlek soha többet nem láthatlak. De nem mertem megmozdulni. Egy szót se tudtam kinyögni. Pedig akartam. Magamban kértem az eget, fohászkodtam ne menj el. De semmit nem tettem. Összetörtél. Teljesen. Ahogy ott álltunk úgy éreztem magam, mintha valaki forró ólmot próbálna velem itatni. Fájt minden kattanása a másodpercmutatónak és minden egyes rezdüléssel közelebb kerültem ahhoz, hogy elsirjam magam. De vége volt. Mindketten tudjuk, hogy akkor már régen végünk volt. Végül megszólaltál. Hangod mély volt és csendes, mégis mintha a pokol bugyrait hallottam volna ki belőle. Ne gyere soha, de soha többet vissza. Én csak könnyes szemmel bőlintottam. Nem hibáztathattalak. Végül is az én hibám volt. Vagy nem. Senkinek a hibája nem volt. Már az is abszurdum volt hogy Te és Én. Hogy is lehetne. Én nem tehettem róla, hogy fájt és mennem kellett. Te nem tehettél róla, hogy fájt menned. Soha többet nem láttalak, pedig mindenhol téged kerestelek. Te is kerestél, tudom. Mindig megtaláltam a nyomaid. Ahogy az évszakok se lehetnek soha együtt mi is úgy kergettük egymás nyomát. Akkor nem akartad azt mondani, hogy soha többé nem akarsz látni, hogy ne találkozzunk... De az átkokat nem lehet visszavonni. Megtörni lehet. Még ma is remélem, hogy rád találhatok. Ha egy nap megtörne az átok... Te átkoztál volna el egyáltalán azt se tudom... De uraborosz szoritása soha nem enged.
Sohasem...
Soha.
Ugyanilyen tiszta volt a szemed mint az ég amire felnézek.
Hüvös volt azon a kora tavaszi reggelen. De nem olyan hüvös mint az a tél amit követett...
Sohasem...
Soha.
Ugyanilyen tiszta volt a szemed mint az ég amire felnézek.
Hüvös volt azon a kora tavaszi reggelen. De nem olyan hüvös mint az a tél amit követett...
2011. április 21., csütörtök
This...
This is my December
This is my time of the year
This is my December
This is all so clear
This is my December
This is my snow covered home
This is my December
This is me alone
And i
just wish that i didnt feel like there was something i missed
And i
take back all the things i said to make you feel like that
And i
just wish that i didnt feel like there was something i missed
And i
take back all the things i said to you
This is my time of the year
This is my December
This is all so clear
This is my December
This is my snow covered home
This is my December
This is me alone
And i
just wish that i didnt feel like there was something i missed
And i
take back all the things i said to make you feel like that
And i
just wish that i didnt feel like there was something i missed
And i
take back all the things i said to you
Jégsziv és feketehalál
"Nincs már senkid. Nincs senki. Csak én vagyok. Én, a fekete csönd." Ez az egyik kedvenc képregényemben hangzik el. Nem vagyok benne biztos, hogy pontosan igy, de valami ilyesmi. Most nincs kedvem utánanézni. Igazából utóbbi 2 napban 3 nagyszerű könyvet is olvastam. A Ködszerzet első kötete Brandon Sandersontól, Guillaume Musso: Ott leszel? Ez több dolog miatt is nagyon tetszett. Maga az alapötletet is nagyszerűnek találom: Eliott kap egy idegen hapitól 1O pirulát amivel visszamehet a multba. De megváltoztathatjuk-e a múltat anélkül, hogy elveszitenénk a számunkra fontos dolgokat? Sikerülhet-e egyáltalán vagy a sors erősebb nálunk? A másik ami miatt nagyon tetszett az maga a könyv cime: Ott leszel? És egészen az utolsó oldalig nem jöttem rá mért ez a cime. De az utolsó oldalon kiderült, kire vonatkozik ez a kérdés. A harmadik könyv pedig William Goldmantől A herceg menyasszonya. Nem is tudom úgy igazán szavakba önteni mi volt olyan jó ebben a könyvben. Maga a stílus amiben a szerző ír is megragadó, és ahogy fonogatja a történetszálat a kettős elbeszéléssel. Az egyik az író aki meséli a történetet, a másik pedig William Goldman aki lelövi előre mi fog történni vagy csak elmondja átvezető szövegként mi történt azok alatt a részek alatt amiket ő kihúzott a könyvből vagy csak mesél a gyerekkoráról.
Na de egy kicsit miért lett Jégszív és Fekete halál a mostani bejegyzés címe. Mondjuk igazából csak ilyen hangulatom van. A halál jéghideg. És erre tegnap jöttem rá. Meghalt a degum. Ez ilyen patkányszerű állatka. Már jó öreg volt. Még élőnek tünt. Még úgy is nézett ki mint aki lélegzik. Már egy ideje betegeskedett, nehezen mozgott, úgyhogy nem is tünt fel ideig hogy meghalt. Csak mikor hozzáértem, hogy megsimogassam. Jéghideg volt a bundája, a teste teljesen kihült és még a bunda ellenére is éreztem ahogy végig simitottam rajta a kezem, az összes csontját.
De nem is erről akartam beszélni...:/ Nem is tudom miről akartam beszélni. Illetve tudom, csak leirni nem tudom. Dimitriről. Igen, Dimitriről. Nem igazán tudom mit akartam mondani. Átkozodni vagy áldani. Nem tudom hibáztatni. Mert megértem. De nem tudom. Még abban sem vagyok biztos hogy emlékszem rá. Vajon csak az én részem vagy esetleg tényleg létezik. Jégszive van. Érez, de jégszive van. Végülis jégből volt, nem tudom mit akartam. A jég pedig hideg. A halál pedig fekete. Tudjuk. Nem is tudom már mi igaz és mi nem. Túlságosan is sírós lettem. Le kéne szoknom.Olyan sziv kellene ami nem érez, és akkor minden rendben lenne.
Éjszaka találkoztam Napóleonnal. Nem is tudom biztosan hogy ő volt-e vagy nem. Nem emlékszem miről beszéltünk mi történt kettőnk között. Vörös haját hátul egybefogta, de két tincs előrelógott. Egyenesen fésült haja volt. Élénkvörös. Mint a frissen kicsorgó vér. A szemei is hasonló barnásvörösesek. Fehér inget viselt, nemesi öltözetet. Fekete térdnadrágot, fehér harisnyát, sötétbarna félcipőt. Erős fából készült sétapálcája volt, bár néhányan párbajpálcának vallották.Fekete mellényt viselt a fehér ingen. Komoly szemei voltak. Erősen összezárt ajkai. Apró ajkai vannak és fakók. Borúsan nézett, de nem volt szemében szomorúság vagy megbánás, de valamitől még is borúsnak hatott.Igy nézett ki.
Valamiről beszéltünk. Nem tudom miről. Hol rám nézett, hol ki az ablakon. Valami fontosról beszélt. A falnak támaszkodott. Kezét volt, hogy gatyája zsebébe dugta, hol pedig összefonta. De hogy miről volt szó nem tudom.
Nem tudom...
Na de egy kicsit miért lett Jégszív és Fekete halál a mostani bejegyzés címe. Mondjuk igazából csak ilyen hangulatom van. A halál jéghideg. És erre tegnap jöttem rá. Meghalt a degum. Ez ilyen patkányszerű állatka. Már jó öreg volt. Még élőnek tünt. Még úgy is nézett ki mint aki lélegzik. Már egy ideje betegeskedett, nehezen mozgott, úgyhogy nem is tünt fel ideig hogy meghalt. Csak mikor hozzáértem, hogy megsimogassam. Jéghideg volt a bundája, a teste teljesen kihült és még a bunda ellenére is éreztem ahogy végig simitottam rajta a kezem, az összes csontját.
De nem is erről akartam beszélni...:/ Nem is tudom miről akartam beszélni. Illetve tudom, csak leirni nem tudom. Dimitriről. Igen, Dimitriről. Nem igazán tudom mit akartam mondani. Átkozodni vagy áldani. Nem tudom hibáztatni. Mert megértem. De nem tudom. Még abban sem vagyok biztos hogy emlékszem rá. Vajon csak az én részem vagy esetleg tényleg létezik. Jégszive van. Érez, de jégszive van. Végülis jégből volt, nem tudom mit akartam. A jég pedig hideg. A halál pedig fekete. Tudjuk. Nem is tudom már mi igaz és mi nem. Túlságosan is sírós lettem. Le kéne szoknom.Olyan sziv kellene ami nem érez, és akkor minden rendben lenne.
Éjszaka találkoztam Napóleonnal. Nem is tudom biztosan hogy ő volt-e vagy nem. Nem emlékszem miről beszéltünk mi történt kettőnk között. Vörös haját hátul egybefogta, de két tincs előrelógott. Egyenesen fésült haja volt. Élénkvörös. Mint a frissen kicsorgó vér. A szemei is hasonló barnásvörösesek. Fehér inget viselt, nemesi öltözetet. Fekete térdnadrágot, fehér harisnyát, sötétbarna félcipőt. Erős fából készült sétapálcája volt, bár néhányan párbajpálcának vallották.Fekete mellényt viselt a fehér ingen. Komoly szemei voltak. Erősen összezárt ajkai. Apró ajkai vannak és fakók. Borúsan nézett, de nem volt szemében szomorúság vagy megbánás, de valamitől még is borúsnak hatott.Igy nézett ki.
Valamiről beszéltünk. Nem tudom miről. Hol rám nézett, hol ki az ablakon. Valami fontosról beszélt. A falnak támaszkodott. Kezét volt, hogy gatyája zsebébe dugta, hol pedig összefonta. De hogy miről volt szó nem tudom.
Nem tudom...
2011. április 18., hétfő
Csak egy dolgot szeretnék mondani és ez az egy dolog a legfontosabb ugyhogy kérlek most figyelj rám.
Szeretlek, soha senkit nem szerettem jobban. Te vagy az egyetlen szeretett. Soha nem szerettem senki mást jobban. De te te vagy nem mondhatom hogy szeress. Talán egy nap rájössz mennyit jelentettél számomra. Talán már rájöttél. De végülis mindegy, most nem vagy velem. De kereslek. Ha azt hiszed eltelik ugy nap, hogy nem gondolok rád tévedsz. Eszembe jutsz a felhőkről, arról ahogy fúj a szél, ahogy virágzik a fa, ahogy mások rám néznek, arról hogy csobog a patak, mindenről te jutsz eszembe. Kereslek. Ez az átkom, hogy kereslek.
És tudom, hogy feleslegesen, mert mi ketten különlétre vagyunk itélve, mégis legrosszabbnak érezném magam, ha nem keresnélek. És talán te is keresel. És talán elmegyünk egymás mellett nap mint nap anélkül, hogy észrevennénk a másikat. De egy nap elhiszem, hogy meg foglak találni. Még ha Uroborosszal is meg kell majd egy nap küzdenem, ha minden átkot meg kell majd törnöm, akkor is meg foglak találni. Ha elveszik az összes szavam, kitépik tagjaim, megvakitanak, megsüketitenek akkor is meg foglak találni. És akkor majd elmondom neked, hogy szeretlek.
Ez az utolsó és leghatalmasabb varázsigém, ezért másnak sohase fogom mondani.
Szeretlek.
Ha egy nap megtörnek majd az átkok és majd újra veled lehetek, majd akkor mindezt elmondom neked...
Szeretlek, soha senkit nem szerettem jobban. Te vagy az egyetlen szeretett. Soha nem szerettem senki mást jobban. De te te vagy nem mondhatom hogy szeress. Talán egy nap rájössz mennyit jelentettél számomra. Talán már rájöttél. De végülis mindegy, most nem vagy velem. De kereslek. Ha azt hiszed eltelik ugy nap, hogy nem gondolok rád tévedsz. Eszembe jutsz a felhőkről, arról ahogy fúj a szél, ahogy virágzik a fa, ahogy mások rám néznek, arról hogy csobog a patak, mindenről te jutsz eszembe. Kereslek. Ez az átkom, hogy kereslek.
És tudom, hogy feleslegesen, mert mi ketten különlétre vagyunk itélve, mégis legrosszabbnak érezném magam, ha nem keresnélek. És talán te is keresel. És talán elmegyünk egymás mellett nap mint nap anélkül, hogy észrevennénk a másikat. De egy nap elhiszem, hogy meg foglak találni. Még ha Uroborosszal is meg kell majd egy nap küzdenem, ha minden átkot meg kell majd törnöm, akkor is meg foglak találni. Ha elveszik az összes szavam, kitépik tagjaim, megvakitanak, megsüketitenek akkor is meg foglak találni. És akkor majd elmondom neked, hogy szeretlek.
Ez az utolsó és leghatalmasabb varázsigém, ezért másnak sohase fogom mondani.
Szeretlek.
Ha egy nap megtörnek majd az átkok és majd újra veled lehetek, majd akkor mindezt elmondom neked...
2011. április 5., kedd
Álom, egy szebb világról
Néha teljesen elkalandozok. Egy saját világot teremtek. Ebben a világban is van syenvedés és kin, vannak háborúk. De itt nincs senki sem teljesen egyedül. Ez az én világom. Néha azt kivánom bárcsak meg tudnám ezt a világot mutatni másoknak. De lehet nem lenne jó. Itt is van szenvedés végül is. És hazudtam, néha nagyon magányos vagyok ebben a világban. Mindig szörnyen egyedül vagyok ebben a világban. Mert senki más nem ismeri, csupán én. Senki nem ismeri. Senki se.
"Álmondtam egy világot magamnak, Itt állok a kapui elött. Adj erőt, hogy betudjak lépni, van hitem a magas falak elött."
"Álmondtam egy világot magamnak, Itt állok a kapui elött. Adj erőt, hogy betudjak lépni, van hitem a magas falak elött."
2011. március 27., vasárnap
Kedves Naplóm
Ha rám gondolsz, ha megcsókolsz, ha megbántasz mosolyoddal kárpótolsz, ha már nincs tovább, ha nincs már több, egy lap őrzi emlékül, mit is rejt a könny.
Ha hallasz melletted bátrabb lennék én, de félek ez csak egy emlékkép, millió bezárt ajtó vár és engem is visz az ár. Melletted bátrabb lennék én, de félek ez csak egy kósza kép, millió bezárt ajtó vár és engem is az ár.
Ha tudod, mondd meg ki vagyok, de te nem ismersz, csak egy árnyékot belőlem, egy darabot.... Egyedül maradok... Az üres sivatagba nézve... Merre haladok?
Children of Distance
Ha hallasz melletted bátrabb lennék én, de félek ez csak egy emlékkép, millió bezárt ajtó vár és engem is visz az ár. Melletted bátrabb lennék én, de félek ez csak egy kósza kép, millió bezárt ajtó vár és engem is az ár.
Ha tudod, mondd meg ki vagyok, de te nem ismersz, csak egy árnyékot belőlem, egy darabot.... Egyedül maradok... Az üres sivatagba nézve... Merre haladok?
Children of Distance
I will fall in love with you if you say cute things to me...
Éppen levelet irok, és a fiú akivel levelezek furcsa. Mármint nem a fiú furcsa. Csak néha úgy érzem már régóta ismerem. Pontosabban szörnyen régóta. Neki minden hülyeségemet elmertem mondani. És nem hülyülte el. Annyit mondott: Úgy tünik az a fiú tényleg mély nyomott hagyott benned.
Ilyenkor mért érzem úgy, hogy ő az? Nem egyszer, de majdnem mindig. Ahogy olvasom a szavait. Mintha az ő szavait olvasnám. Hülyeség.
De akárhányszor ezt hiszem, a következő levelében, teljesen eltér, és mintha csak mutatóul lenne, hogy ő nem az, hanem az ellentéte.
Elmondtam neki, hogy olyan érzésem van, hogy már egyszer, nagyon régen megirtam neki egy levelet... Igy éreztem ezért elmondtam. Másnak szinte sose mondom ki mit érzek. Főleg nem rögtön. Ő pedig azt irta vissza, örül, mert emlékszek rá... És hogy örül, hogy nem felejtettem el. Ez jelentheti azt, hogy ő is emlékszik rám?
Apró szavak, szóösszetételek. Amiket ő használt, amiket ő mondott. Remény.
Szétszakit. Megöl.
Éltet.
Nevetséges ez az egész. Ő nem létezik, csak hülyeségeket álmodok össze vissza.
Fájdalom.
Remény.
Könnyek, ahogy rá gondolok(és a fiúra, aki annyira hasonlit rá, mintha csak ő lenne, mégse hihetek ilyenekben)
Keserédes könnyek...
Ilyenkor mért érzem úgy, hogy ő az? Nem egyszer, de majdnem mindig. Ahogy olvasom a szavait. Mintha az ő szavait olvasnám. Hülyeség.
De akárhányszor ezt hiszem, a következő levelében, teljesen eltér, és mintha csak mutatóul lenne, hogy ő nem az, hanem az ellentéte.
Elmondtam neki, hogy olyan érzésem van, hogy már egyszer, nagyon régen megirtam neki egy levelet... Igy éreztem ezért elmondtam. Másnak szinte sose mondom ki mit érzek. Főleg nem rögtön. Ő pedig azt irta vissza, örül, mert emlékszek rá... És hogy örül, hogy nem felejtettem el. Ez jelentheti azt, hogy ő is emlékszik rám?
Apró szavak, szóösszetételek. Amiket ő használt, amiket ő mondott. Remény.
Szétszakit. Megöl.
Éltet.
Nevetséges ez az egész. Ő nem létezik, csak hülyeségeket álmodok össze vissza.
Fájdalom.
Remény.
Könnyek, ahogy rá gondolok(és a fiúra, aki annyira hasonlit rá, mintha csak ő lenne, mégse hihetek ilyenekben)
Keserédes könnyek...
2011. március 24., csütörtök
After I cried my last...
"Nem kell, hogy mindig mosolyogj. Hogy mosolyogj, mikor megszakad a szíved. Néha te is lehetsz szomorú, de én ott leszek. Néha ejthetsz könnyeket. Néha fájhat a szíved neked is. De én ott leszek neked, ezt sose feledd. És megvédelek, akármi történjék is. Ha pedig én vagyok a fájdalmad oka, törjék szét szívemet, hogy soha többé ne árthassak neked. De mindig ott leszek, hogy sírhass a vállamon. Ez az én kívánságom. És ez az egyetlen, ami sohasem teljesülhet."
2011. március 20., vasárnap
River flows in you
Mint ahogy az esőcseppek verdesik az ablaküveget tavaszi éjszakán.
Csönd van, csak a kopogtatás hallatszik.
Te egyedül vagy, egymagad és várod, hogy jöjjön, csak rá vársz - Pedig még a nevét sem ismered.
Ő pedig ott áll kint. De te őt nem látod.
Ott rejtőzik az esőben, eltakarja a végeláthatatlan zuhatag.
És te kimondhatatlan késztetést érzel, hogy kimenj az esőbe, elázz.
És megtisztulsz az eső alatt. A bűneidet magával ragadja az ár.
És akkor érzed, hogy ott vagy vele, még ha nem is látod, de érzed.
Megérinted, megcsókolod, a kezét fogod.
Aztán az eső eláll. És te elvesztél.
Ahogy a nap első sugarai áttörnek a felhőkön, visszahozzák a bűneidet.
És elfelejted, hogy szabad voltál. Meglátod a nap fényében, a láncaidat, amikor a testedet körbefonják s csillognak, fájdalmasan emlékeztetve arra, hogy csak ketten együtt lehettek szabadok.
És tudod, hogy neki is fáj most, hogy megint ketté vagytok szakitva.
De csendesen vársz.
Lehetsz majd még újra vele, ez ad reményt az új napokra.
És az eső a lelkedben zuhog tovább.
Csönd van, csak a kopogtatás hallatszik.
Te egyedül vagy, egymagad és várod, hogy jöjjön, csak rá vársz - Pedig még a nevét sem ismered.
Ő pedig ott áll kint. De te őt nem látod.
Ott rejtőzik az esőben, eltakarja a végeláthatatlan zuhatag.
És te kimondhatatlan késztetést érzel, hogy kimenj az esőbe, elázz.
És megtisztulsz az eső alatt. A bűneidet magával ragadja az ár.
És akkor érzed, hogy ott vagy vele, még ha nem is látod, de érzed.
Megérinted, megcsókolod, a kezét fogod.
Aztán az eső eláll. És te elvesztél.
Ahogy a nap első sugarai áttörnek a felhőkön, visszahozzák a bűneidet.
És elfelejted, hogy szabad voltál. Meglátod a nap fényében, a láncaidat, amikor a testedet körbefonják s csillognak, fájdalmasan emlékeztetve arra, hogy csak ketten együtt lehettek szabadok.
És tudod, hogy neki is fáj most, hogy megint ketté vagytok szakitva.
De csendesen vársz.
Lehetsz majd még újra vele, ez ad reményt az új napokra.
És az eső a lelkedben zuhog tovább.
2011. március 17., csütörtök
Long way until I can came back home
Kalandozni akarok. Elmenni ismeretlen tájakra, városokba, ahol senki sem ismer, csak én magamat. Egyszer ez lenni, egyszer meg az. Ismerősöket szerezni a hosszú út alatt. Útitársakat szerezni és ezeket elvesztve még újabbakkal menni, csak menni.
2011. március 14., hétfő
You gave up the fight, You left me behind, You'll always be mine, I know deep inside, All thats done forgiven
Wherever you are? I wont stop searching
Whatever it takes, I need to know
I'll find you somewhere
I'll keep on trying until my dying day
I just need to know whatever has happened
The truth will free my soul
Whatever it takes, I need to know
I'll find you somewhere
I'll keep on trying until my dying day
I just need to know whatever has happened
The truth will free my soul
Csak mert nem birok magammal
Róza
x -> átok -> róza iskolai nem mindennapjai -> Eliott -> A keleti boszorkány -> Utazás -> Segitségkérés a keleti boszorkánytól -> visszaút -> A kastély rózsái -> Csók -> Vége(?)
A Fekete Boszorkány
A fekete boszorkány -> Dimitri, a jégboszorka -> Fehér boszorka, avagy a fekete boszorkánk ikertestvére, Dimitri oldalán -> x -> Szerelem -> Fehér boszorka árulása -> x -> A fehér boszorka meghal -> x -> A fehér boszorka mégis él -> X><
no hát kérem szépen alássan hajbokolva mik azok az x-k ott?T_T Sok sok kérdést jelentenek, megválaszolatlantT_T Pl: Miért átkozzák el Rózát, miért szeretnek Eliottal egymásba, mi történik az utazás alatt, legyek geci vagy ne, ha az leszek, nagyon legyek vagy csak picit????
Másik: Hogy találkozik össze Dimitrivel, Miért utálják egymást, mért ellenségek, mért szeret aztán mégis vele, mért van a fehér dimitrivel, mért árulja el őket, mért hal meg, mi történik konkrétan a két esemény között, hogy támad újra fel, mért segit most nekik?????
És még egy meglepetésként:
A fogadóban ülnek -> Miyuki gondolkozik, miért van ennyi hülyével körbe véve -> Elmennek a kúriába -> Találkoznak Ádámmal is -> Ádám mesél esti mesét(?) -> X -> SOK X -> Sho és Ádám szülei ->Tűzünnep -> Takumi -> Epilógus, csak hogy jó vége legyen
x -> átok -> róza iskolai nem mindennapjai -> Eliott -> A keleti boszorkány -> Utazás -> Segitségkérés a keleti boszorkánytól -> visszaút -> A kastély rózsái -> Csók -> Vége(?)
A Fekete Boszorkány
A fekete boszorkány -> Dimitri, a jégboszorka -> Fehér boszorka, avagy a fekete boszorkánk ikertestvére, Dimitri oldalán -> x -> Szerelem -> Fehér boszorka árulása -> x -> A fehér boszorka meghal -> x -> A fehér boszorka mégis él -> X><
no hát kérem szépen alássan hajbokolva mik azok az x-k ott?T_T Sok sok kérdést jelentenek, megválaszolatlantT_T Pl: Miért átkozzák el Rózát, miért szeretnek Eliottal egymásba, mi történik az utazás alatt, legyek geci vagy ne, ha az leszek, nagyon legyek vagy csak picit????
Másik: Hogy találkozik össze Dimitrivel, Miért utálják egymást, mért ellenségek, mért szeret aztán mégis vele, mért van a fehér dimitrivel, mért árulja el őket, mért hal meg, mi történik konkrétan a két esemény között, hogy támad újra fel, mért segit most nekik?????
És még egy meglepetésként:
A fogadóban ülnek -> Miyuki gondolkozik, miért van ennyi hülyével körbe véve -> Elmennek a kúriába -> Találkoznak Ádámmal is -> Ádám mesél esti mesét(?) -> X -> SOK X -> Sho és Ádám szülei ->Tűzünnep -> Takumi -> Epilógus, csak hogy jó vége legyen
Familiar Memories
Azt hiszem ki fog nevetni, de nem teszi, komoly marad. Azt mondtam, olyan érzésem van, mintha már találkoztunk volna, mintha már ismertem volna előbbről, mintha már megírtam volna ugyanazt a levelet neki, amit épp írok. De belesajdul a fejem. A fejem hátsó részénél, mintha nem akarná, hogy emlékezzek, fájni kezd és meggátolja, hogy szabadon gondolkozzak.
Ő komolyan vesz és csak annyit válaszol: Végülis, legalább nem felejtettük el a másikat.
Furcsa fiú. Ha úgy érzem tényleg ő az, mintha csak direkt megcáfolná ezeket a gondolatokat. De ha már nem számitok semmire, megint tesz valamit, ami annyira emlékeztet rá, hogy képtelen vagyok mást hinni.
Sirok.
Szeretnék emlékezni teljesen. Tudni akarok mindent. Tényleg csak álom ez az egész vele vagy az lenne a valóság?
Úgy érzem figyel. Ahol a szél dallamára táncolnak a levelek. Ahol a szél úr. Ahol a szél dalol szabadon. Mintha onnan figyelne folyamatosan.
Az, hogy legalább nem felejtettük el egymást... ugye azt jelenti, hogy nem csak én, hanem mi?
Valaki mondja már el nekem a válaszokat. Fáj. Megőrjit.
Valaki.
Ő komolyan vesz és csak annyit válaszol: Végülis, legalább nem felejtettük el a másikat.
Furcsa fiú. Ha úgy érzem tényleg ő az, mintha csak direkt megcáfolná ezeket a gondolatokat. De ha már nem számitok semmire, megint tesz valamit, ami annyira emlékeztet rá, hogy képtelen vagyok mást hinni.
Sirok.
Szeretnék emlékezni teljesen. Tudni akarok mindent. Tényleg csak álom ez az egész vele vagy az lenne a valóság?
Úgy érzem figyel. Ahol a szél dallamára táncolnak a levelek. Ahol a szél úr. Ahol a szél dalol szabadon. Mintha onnan figyelne folyamatosan.
Az, hogy legalább nem felejtettük el egymást... ugye azt jelenti, hogy nem csak én, hanem mi?
Valaki mondja már el nekem a válaszokat. Fáj. Megőrjit.
Valaki.
2011. március 9., szerda
From afar I wish you near And with each breath, I tremble with fear
Miyuki a hálóban ült az ágyon szemével követte az ideges fiút.
- Szeretlek. - nyögte ki végül Sho. Képtelen volt a lány arcára nézni, félt, hogy milyen arc fog visszanézni rá. Megveti a lány? Megvethet, nem zavar - gondolta - csak maradjon velem. Szereti? Nem. Egy ilyen embert nem lehet szeretni. Ha a lány tudná, mit tett, kicsoda ő valójában, gyűlölné. És jól tenné, gondolta. A lány ajkai szárazak voltak, mint a fagyos jég, mikor télen befagy a folyó. Nem tudta, mit válaszoljon. Szája összeragadt és nem akart sehogy sem kinyílni. Szerette volna azt mondani "Szeretlek", de ehhez ő gyengének érezte magát. Sho végül összeszedte magát, hogy rá nézzen a lányra, de az arckifejezése üres volt.
- Én nem tudlak szeretni. - válaszolta végül. Nem ezt akarta mondani, de végül csak ennyi tellett tőle - De tudom, hogy te meg tudsz rá tanítani. Én nem vagyok elég erős ahhoz, hogy szeressek. Félek. Nem akarom, hogy a közelembe légy, de meghalok, ha nem vagy velem. Érd el, hogy szeresselek.
- Szeretlek. - nyögte ki végül Sho. Képtelen volt a lány arcára nézni, félt, hogy milyen arc fog visszanézni rá. Megveti a lány? Megvethet, nem zavar - gondolta - csak maradjon velem. Szereti? Nem. Egy ilyen embert nem lehet szeretni. Ha a lány tudná, mit tett, kicsoda ő valójában, gyűlölné. És jól tenné, gondolta. A lány ajkai szárazak voltak, mint a fagyos jég, mikor télen befagy a folyó. Nem tudta, mit válaszoljon. Szája összeragadt és nem akart sehogy sem kinyílni. Szerette volna azt mondani "Szeretlek", de ehhez ő gyengének érezte magát. Sho végül összeszedte magát, hogy rá nézzen a lányra, de az arckifejezése üres volt.
- Én nem tudlak szeretni. - válaszolta végül. Nem ezt akarta mondani, de végül csak ennyi tellett tőle - De tudom, hogy te meg tudsz rá tanítani. Én nem vagyok elég erős ahhoz, hogy szeressek. Félek. Nem akarom, hogy a közelembe légy, de meghalok, ha nem vagy velem. Érd el, hogy szeresselek.
2011. március 6., vasárnap
feel love, change, be free
hmm, most igy három részbe szedve csak mer ilyen a kedvemxd
Feel Love
Aztán csak úgy odasétált hozzám. Nem mondott úgy igazán semmit, de tényleg semmit. Ahogy mellém ült a párkányra, azt hiszem értettem igy is valamennyire. Nem azt mondom, hogy olyan nagyon - nagyon, de valamennyire, olyan picikét. Szóval leült mellém. Azt hiszem, ő is értett engem. De nem mondott egy szót se. Nem egy beszédes fiúnak ismertem sohasem. Aztán Hercegnőnek szólitott. Ez meglepett, hiszen barátok voltunk mindig is, és a nevemen szólitott a legtöbbször. Pontosan azt mondta
'Igazságos és szép hercegnőm'
Az, hogy ezt ő mondta, meg dobogtatta a szivem. Nem tudtam ez az érzés micsoda.
'Mindig jobban érzem magam, ha veled vagyok. Úgy kicsivel boldogabban'
Nem mertem neki mondani, hogy én is igy érzek... Pedig igy volt. Aztán felállt és már sétált volna el, mikor megragadtam a kezét.
'Ha én vagyok a hercegnő, te vagy a lovagom?'
Ő csak elmosolyodott és a kezemet fogva elémtérdelt.
'Mélységes odaadással szivem teljéből fogom szolgálni, az én kisasszonyom'
Majd kezet csókolt.
Change.(1, 2, 3?)
Volt egy lány, még réges régen, akit a legjobb barátomnak tartottam, jobban, mint bárki mást. Közelebb volt hozzám, mint azelőtt vagy azóta bárki. Azt hittem, ismerem és azt hittem, ő is ismer engem. Nos, nem igy volt, de ez most nem lényeg. Szóval jól megvoltunk egymással. Én úgy éreztem, bármit elmondhatok neki, és azt hiszem, ezzel ő is igy volt egy darabig. Volt sok közös álmunk, amit szerettünk volna együtt megvalósitani. Emlékszem, sokszor volt, hogy ő meg én csak úgy kószáltunk, bejárva a város sok kicsi utcáját. Sose mentünk ugyanazon az úton. De a beszélgetés általában ugyanazokról a dolgokról zajlott. Az álmunk az volt, hogy rajzolók leszünk. Képregényt fogunk rajzolni méghozzá. Ehhez kell ugye történet is. Szóval ez volt általában ezeknek a sétáknak a témája. Igazat megvallva, általában őt meséltettem a történetéről. Szerettem ahogy mesél. Szerettem hallgatni a hangját. Ha épp nem erről beszélt, akkor azt mesélte, hogy miféle gondjai voltak otthon. Én próbáltam neki segiteni, ahogy tudtam, persze ez szinte semmi volt, hiszen én csak én vagyok. Nem tehetek sok mindent. Aztán egyszercsak megritkultak a délutáni séták. Majd teljesen véget is értek. Majd bejelentette, hogy ő nem fog soha többé rajzolni, irni. Ugy éreztem magam, mint akin egy elefántcsorda taposott épp át. Ennek egy nagy oka volt igazából, méghozzá az, hogy elkezdtem utálni. Nagyon dühös lettem rá. Főleg mert ő mindenben jobb volt mint én. De komolyan. Szebben fogalmazott, de ő nem akart irni, szebben rajzolt, de ő nem volt hajlandó rajzolni. És még voltak ilyen dolgai. Akkor jöttem rá, az emberek milyen gyorsan változnak. Szinte másodpercről másodpercre.
Be Free
Van egy lány, akit én kedvelek, mint közeli barátommal törödök vele. Elkezdte vágni magát. Rögtön rá is kérdeztem, elsőre ugy gondoltam, biztos összekarmolta egy macska. Pontosan olyanok a vágások. Azt mondta, nem macska volt. Akkor megkérdezte, hogy ő volt? Azt mondta igen. Dühös lettem. Tudom, hogy aki vágja magát, az nem direkt feltünő helyen fogja. Ha ezeket a vágásokat az alkarján találom, elöbb kérdezem meg h vágta-e magát. Aki vágja magát, az sose büszke rá. Tudom. Az, hogy csak poénból(?) összevagdosta magát, rosszul esik. Úgy érzem, akárhányszor ránézek a sebekre, hogy gúnyolódik rajtam, hogy kinevet, lenéz. És ez feldühit. Mikor megkérdeztem, mi az oka, azt mondta van rá igenis oka, de nem mondja el. Nem elég, hogy ki nevet, még csak meg se bizik bennem. Úgy érzem, rossz barátja vagyok. Eljutottam oda, hogy megvetem. Nem akarom többet látni a sebeit. Nem akarom meggyűlölni a barátom.
De ő nem tudja, ez mennyire fáj nekem is. Nem fogja azt hiszem, soha se megtudni. Nem akarom elmondani neki. De ha rákérdez, megmondom. Neki azt hiszem, még sosem hazudtam.
Feel Love
Aztán csak úgy odasétált hozzám. Nem mondott úgy igazán semmit, de tényleg semmit. Ahogy mellém ült a párkányra, azt hiszem értettem igy is valamennyire. Nem azt mondom, hogy olyan nagyon - nagyon, de valamennyire, olyan picikét. Szóval leült mellém. Azt hiszem, ő is értett engem. De nem mondott egy szót se. Nem egy beszédes fiúnak ismertem sohasem. Aztán Hercegnőnek szólitott. Ez meglepett, hiszen barátok voltunk mindig is, és a nevemen szólitott a legtöbbször. Pontosan azt mondta
'Igazságos és szép hercegnőm'
Az, hogy ezt ő mondta, meg dobogtatta a szivem. Nem tudtam ez az érzés micsoda.
'Mindig jobban érzem magam, ha veled vagyok. Úgy kicsivel boldogabban'
Nem mertem neki mondani, hogy én is igy érzek... Pedig igy volt. Aztán felállt és már sétált volna el, mikor megragadtam a kezét.
'Ha én vagyok a hercegnő, te vagy a lovagom?'
Ő csak elmosolyodott és a kezemet fogva elémtérdelt.
'Mélységes odaadással szivem teljéből fogom szolgálni, az én kisasszonyom'
Majd kezet csókolt.
Change.(1, 2, 3?)
Volt egy lány, még réges régen, akit a legjobb barátomnak tartottam, jobban, mint bárki mást. Közelebb volt hozzám, mint azelőtt vagy azóta bárki. Azt hittem, ismerem és azt hittem, ő is ismer engem. Nos, nem igy volt, de ez most nem lényeg. Szóval jól megvoltunk egymással. Én úgy éreztem, bármit elmondhatok neki, és azt hiszem, ezzel ő is igy volt egy darabig. Volt sok közös álmunk, amit szerettünk volna együtt megvalósitani. Emlékszem, sokszor volt, hogy ő meg én csak úgy kószáltunk, bejárva a város sok kicsi utcáját. Sose mentünk ugyanazon az úton. De a beszélgetés általában ugyanazokról a dolgokról zajlott. Az álmunk az volt, hogy rajzolók leszünk. Képregényt fogunk rajzolni méghozzá. Ehhez kell ugye történet is. Szóval ez volt általában ezeknek a sétáknak a témája. Igazat megvallva, általában őt meséltettem a történetéről. Szerettem ahogy mesél. Szerettem hallgatni a hangját. Ha épp nem erről beszélt, akkor azt mesélte, hogy miféle gondjai voltak otthon. Én próbáltam neki segiteni, ahogy tudtam, persze ez szinte semmi volt, hiszen én csak én vagyok. Nem tehetek sok mindent. Aztán egyszercsak megritkultak a délutáni séták. Majd teljesen véget is értek. Majd bejelentette, hogy ő nem fog soha többé rajzolni, irni. Ugy éreztem magam, mint akin egy elefántcsorda taposott épp át. Ennek egy nagy oka volt igazából, méghozzá az, hogy elkezdtem utálni. Nagyon dühös lettem rá. Főleg mert ő mindenben jobb volt mint én. De komolyan. Szebben fogalmazott, de ő nem akart irni, szebben rajzolt, de ő nem volt hajlandó rajzolni. És még voltak ilyen dolgai. Akkor jöttem rá, az emberek milyen gyorsan változnak. Szinte másodpercről másodpercre.
Be Free
Van egy lány, akit én kedvelek, mint közeli barátommal törödök vele. Elkezdte vágni magát. Rögtön rá is kérdeztem, elsőre ugy gondoltam, biztos összekarmolta egy macska. Pontosan olyanok a vágások. Azt mondta, nem macska volt. Akkor megkérdezte, hogy ő volt? Azt mondta igen. Dühös lettem. Tudom, hogy aki vágja magát, az nem direkt feltünő helyen fogja. Ha ezeket a vágásokat az alkarján találom, elöbb kérdezem meg h vágta-e magát. Aki vágja magát, az sose büszke rá. Tudom. Az, hogy csak poénból(?) összevagdosta magát, rosszul esik. Úgy érzem, akárhányszor ránézek a sebekre, hogy gúnyolódik rajtam, hogy kinevet, lenéz. És ez feldühit. Mikor megkérdeztem, mi az oka, azt mondta van rá igenis oka, de nem mondja el. Nem elég, hogy ki nevet, még csak meg se bizik bennem. Úgy érzem, rossz barátja vagyok. Eljutottam oda, hogy megvetem. Nem akarom többet látni a sebeit. Nem akarom meggyűlölni a barátom.
De ő nem tudja, ez mennyire fáj nekem is. Nem fogja azt hiszem, soha se megtudni. Nem akarom elmondani neki. De ha rákérdez, megmondom. Neki azt hiszem, még sosem hazudtam.
2011. március 3., csütörtök
If we're made from metal and our hearts from iron and our minds from steel: Could we love each other? Would we stop to feel?
Oh, te nem jelentesz számomra semmit sem egyáltalán
Nem, Te nem jelentesz számomra egyáltalán semmit
De tudod, mibe kerül engem szabaddá tenni
Te jelenthetnél nekem az egész világon mindent...
Nelly Furtado - Say It Right
Nem, Te nem jelentesz számomra egyáltalán semmit
De tudod, mibe kerül engem szabaddá tenni
Te jelenthetnél nekem az egész világon mindent...
2011. március 2., szerda
Three wishes
"Három kívánságot akarsz
The Pierces - Three wishes
Egy, hogy a mennyekig szállhass
Egy, hogy úgy úszhass, akár a halak
Soha nem akarsz elkeseredett lenni
És minden finomat
És a tiszta lelkiismeretet
És mindezt az örömet
Egy szeretőt akarsz, ezer csókkal
Egyet, aki nyugodt, gyengéd és sosem erkölcstelen
És védelmet egy esős napon
Ha a szeretőd a szerelmét elvenné tőled..."The Pierces - Three wishes
2011. március 1., kedd
Another (one in my body?)
A tükörből egy másik lány néz vissza rám. Ugyan úgy néz ki, mint én, a mozdulatai is az enyémek, és mégis biztosra tudom mondani: Ő nem én vagyok.
Az a lány sokkal magabiztosabb, öntelt és a személyisége is más, mint az enyém.
Tudom, mert hallom a hangját, vitatkozik velem, ha nem tetszik neki, ha valamit csinálok.
Olyanokat mondd, hogy tegyek meg dolgokat, és igaza van, meg kéne tennem dolgokat, én csak félek megtenni dolgokat, én csak félek igazat beszélni, kiállni a magam érdekében, magamat adni.
Ő jobb lány nálam, de neki is vannak hibái.
De van itt még valaki, aki nem tudom, hogy ki, nem ismerem.
Ő még csak nem is hasonlit rám, nem látom őt, de néha hallom.
Mikor a szivembe mar a rettegés, hallom a hangját.
Mikor félek, a fülembe suttog.
De nem kedves szavakat.
Olyanokat mondd:
Nem menekülhetsz előlem, te is tudod.
Fuss csak, úgy mókásabb lesz, én itt vagyok veled, tőlem nem menekülhetsz.
Meg foglak ölni.
Rettegj csak, minnél inkább félsz, annál élvezetesebb nekem ez a játék.
És én rettegek. Próbálok menekülni, de nincs hova.
Nincs hova.
Ma reggel hallottam a hangját. A suliba sétáltam, mikor elfogott a félelem és aztán hallottam.
Itt vagyok.
És próbáltam menekülni.
De mondta, nem menekülhetek.
És én szinte befutottam az iskolába, azt hittem jobb lesz, ha bent vagyok, ha vannak körülöttem emberek.
Nem lett jobb. Hallottam.
Azt hitted jobb lesz? Soha ilyen nevetséges dolgot nem hallottam! Mindenkit megölök...
Hazafelé elhatároztam, hogy soha többé nem menekülök.
Úgy éreztem most, hogy a metrón meg fogok halni. Úgy féltem.
De ő most nem volt ott végig. Csak az elején rám ijesztett. Majd azt mondta.
Még nem öllek meg. Az úgy nem lenne mókás.
De hallottam a hangját a buszon.
Mondta, hogy megölhetne mindenkit.
Átvehetné az alakom. Nem vagyok erős. Csak egy kis gyenge senki vagyok, hozzá képest.
Igaza van.
Már nincs itt.
Most nincs itt...
Az a lány sokkal magabiztosabb, öntelt és a személyisége is más, mint az enyém.
Tudom, mert hallom a hangját, vitatkozik velem, ha nem tetszik neki, ha valamit csinálok.
Olyanokat mondd, hogy tegyek meg dolgokat, és igaza van, meg kéne tennem dolgokat, én csak félek megtenni dolgokat, én csak félek igazat beszélni, kiállni a magam érdekében, magamat adni.
Ő jobb lány nálam, de neki is vannak hibái.
De van itt még valaki, aki nem tudom, hogy ki, nem ismerem.
Ő még csak nem is hasonlit rám, nem látom őt, de néha hallom.
Mikor a szivembe mar a rettegés, hallom a hangját.
Mikor félek, a fülembe suttog.
De nem kedves szavakat.
Olyanokat mondd:
Nem menekülhetsz előlem, te is tudod.
Fuss csak, úgy mókásabb lesz, én itt vagyok veled, tőlem nem menekülhetsz.
Meg foglak ölni.
Rettegj csak, minnél inkább félsz, annál élvezetesebb nekem ez a játék.
És én rettegek. Próbálok menekülni, de nincs hova.
Nincs hova.
Ma reggel hallottam a hangját. A suliba sétáltam, mikor elfogott a félelem és aztán hallottam.
Itt vagyok.
És próbáltam menekülni.
De mondta, nem menekülhetek.
És én szinte befutottam az iskolába, azt hittem jobb lesz, ha bent vagyok, ha vannak körülöttem emberek.
Nem lett jobb. Hallottam.
Azt hitted jobb lesz? Soha ilyen nevetséges dolgot nem hallottam! Mindenkit megölök...
Hazafelé elhatároztam, hogy soha többé nem menekülök.
Úgy éreztem most, hogy a metrón meg fogok halni. Úgy féltem.
De ő most nem volt ott végig. Csak az elején rám ijesztett. Majd azt mondta.
Még nem öllek meg. Az úgy nem lenne mókás.
De hallottam a hangját a buszon.
Mondta, hogy megölhetne mindenkit.
Átvehetné az alakom. Nem vagyok erős. Csak egy kis gyenge senki vagyok, hozzá képest.
Igaza van.
Már nincs itt.
Most nincs itt...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)