A harmat lábam alatt, bőrömhöz érve semmivé enyészik...

Reggeltől estig a szerelmet kergetem
Minden csillagot neked adok az égről
Minden erőmmel megvédelek
Mégha ez a harc örökké tart is


A holnap idejét nem adhatom oda
De odaadom a mámat neked
Porrá zúzod vagy vigyázod
Te döntésed, nem számit nekem


A szivemben hullo eső is téged véd
Tűzből vagyok, de neked nem ártok
Neked a sötétbe fényt nyujtok
Téged soha nem égetlek meg


Mégha ez a harc örökké tart is
Minden erőmmel megvédelek
Minden csillagot neked adok az égről,
Mert szeretlek.
/Mert szeretlek/

Valaki áll a hátam mögött.
Engem figyel.
Néz.
Hozzámér.
Végigsimít a hátamon.
Megcsókol a nyakamon.
Hallom a lélegzetét.
Érzem ahogy teste rám nehezedik a szívverését.
Fülembe suttog hallhatatlan szavakat.
Majd zörög egy zacskóval.
Hátra nézek.
Persze, nincs mögöttem semmi...
Senki...
Most nincs mögöttem.

Két világ határán egyensúlyozom, képzelet és valóság között, nem tudom hova tartozok, melyik az aki tényleg én vagyok???

And if you turn it on you will find
I`ve written you a thousand times
You would do anything
You give up everything
To God know why

I stare straight into the sun
Something to concentrate on

The love we had
The love we had
We had to let it go




Tell me would you kill to save a life?
Tell me would you kill to prove your right?






Do you really want
Do you really want me
Dead or Alive
To torture for my sins?

Hold, anya akarsz lenni,
De nincs olyan férfi,
Aki téged nővé tehet.
Mondd ezüst Hold,
Mihez kezdesz
Egy ember gyerekkel?
A-ha-ha, a-ha-ha,
A Hold fia.

Az apró dolgok öröme

Igazából ez csak azért, mert beszélgettem pár emberrel és megint rácsodálkoztam a dolgokra. Az emberek nem tudják értékelni az apró dolgok örömét, és elhitetik magukkal, hogy szörnyű az élet. Tényleg vannak problémák, de nem hiszem, hogy az önmarcangolás, a nyafogás valaha is képesek lesznek megoldani a problémákat. Pláne nem az, hogy elfutunk a problémák elöl. Lehet kegyetlennek tartani, hülyének is, aminek tetszik. Nem hiszem, hogy nekem kevesebb gondom lenne, mint másoknak az ismerőseim között.
Nekem is van még bőven megtanulni valóm, a dolgok értékeléséről. De ugy érzem jó úton vagyok és szeretem az embereket. Hisz az ember csodálatos lény. Mikor a metrón utazok és belenézek mások arcába úgy érzem, az ember a leggyönyörűbb és minden ember nagyszerű. Az emberek nagytöbbségét meglátva első gondolataim között van az is: De szép. Mert igen szép, mindenki szép. Kevés dolgot tartok undoritónak de ez a kevés a következő: Mikor valaki azt mondja a másikra, hogy ronda. Mi alapján teszi? Mi alapján van neki joga, hogy itélkezzen a másik felett?? A másik amitől agyfaszt kapok, az amikor valaki hazudik a másiknak.
Valami baj viszont tényleg az én világnézetemmel lehet. Boldog vagyok ha egy boldog szempárt látok.
El is felejtettem szinte, pedig nagyszerű dolgot láttam a napokban és ha már igy irogatok megemlitem, mert szép volt. Ültem a metrón szemben velem egy párocska. A fiú tekintetében aznap megláttam mi az a szerelem. Látszott a tekintetében, ahogy a lány szemébe nézett, hogy minden megcsillanását imádja a szemének. Szép volt.
Na amugy szóval visszakanyarodva eredeti témámhoz lehet hogy tényleg én vagyok furcsa. Boldog vagyok ha fúj a szél és látom ahogy játszadozik a levelekkel. Ha süt a nap és érzem a bőrömön a melegét. Ha esik az eső és kopogtatja az ablakot. Ha egy tücsök ciripel kint. Ha fiatal párokat látok. Ha értelmesen tudom eltölteni az időm. Ha segithetek másoknak.
Ezek apró dolgok, amik szebbé teszik az életet és ha az ember értékeli őket akkor boldog lesz.
Eszembe jutott egy idézet sajnos nem tudom pontosan de valahogy igy hangzik:
Az élet nem tökéletes. De épp elég, hogy élhető.

Tékozló angyal a magasban, pöffent nincsbaj nincs haragban

ékoVizre eresztettem 4 virag 12 szirmat a patakon.
miközben sétáltam a patakparton, jóval a vizre eresztés után,
beértem az utolsó szirmot.
Téged elérhetlek valaha is?

7 szegfűszeg
7 szál fahéj
7 akác virága
7 fehér virág
7 szem bors
1 szem csillagánizs
1 vörös virág szirom

vöröses árnyalatú körmintára vágott anyagdarabban. Megkötözöm s zárként 7 csomó és egy masni védje.

Ajjajjaj, egy levelet felkapott a vihar, ajjajjaj, ajjajjaj, lehet a szivben is zivatar...

Szeretlek.
Tudom, ha ezt mondanám maradnál...
De nem tehetem ezt veled.
Neked be kell járnod széles e világot, hogy önmagad lehess.
Szeretlek.
Ez a legvégső és legerősebb varázsigém.
Épp ezért, sohasem fogod tőlem ezt hallani...


És csupán magányos éjjeleimen imádkozom épségben térj haza minnél hamarabb, s magadban végig tudd, hogy mégha nem is mondom, mert a szavak erősebbek még a legélesebb kardnál is... Végig tudd:
Szeretlek.
És ez az igazság.

Jó hallgatni azt ahogy kinnt esik az eső

És dörög az ég és mikor kinézek minden szürke és fehér.
Szomorúnak tűnik, mégis gyönyörű...

Why cant I remember when I want to?

Sajnálom, hogy elfelejtettelek,
hogy nem az vagyok, aki.
Sajnálom, hogy nem úgy szerettelek,
ahogy lehet embert csak szeretni.

Létezésedről is csak úgy tudok,
hogy felírtam ajtómra neved...
Arról más eszembe nem jutott,
csak hogy valaha szerettelek.

S ahogy szemem nevedre tévedt
könnyek szöktek belé.
Hiába gondolkoztam sokáig el
semmire sem emlékszem még.

Fontos voltál nekem,
mindennél fontosabb.
Most mégsincs egy emlékem se,
belőled semmi nem maradt.

Ha hallja imám az ég,
adja meg még egyszer nekem,
hogy láthassalak egyszer még
s el ne felejtselek sosem.

/Artnak/

Fáj, hogy nem vagy itt, mikor álmodom

Fehér hó, kérlek vesd be emlékezetemet
hogy te emlékeztess rá engem
milyen volt a tél, mikor fogta a kezem.

Még ha fáj is azt akarom emlékezz rám,
Mert én nem akarlak elfelejteni, ám
félek megtörténik egy nap.

Fehér hó, úgy hullj alá, hogy
emlékezzek, milyen volt, mikor
úgy dúdoltad: Szeretlek.

Ha egy nap jég fedi majd szivem,
Fehér hó, fedd majd te be
Ne látszodjon gyengeségem.

Fehér hó, találok-e olyat még
Mint amilyen a fagyos jég
mikor legsötétebb az éj?

Fehér hó, bocsáss meg...
Halgass meg, nyugtass meg...
Mondd ki ugyanazt, csak még egyszer...

Fehér hó, altass el...
Örök álom fedje szemem,
addig amig ő nincs velem...

/Ima a fehér hóhoz/

Dream a dream

Azt hiszem sokat változtam. Mármint ebben az egy évben. De nem csak én, hanem a személyek is akikről irok. Csak egy példa, pár éve Szibil 15 éves fiatal volt, aki magába forduló természetű és lázongó. Most Szibil huszonéves ifjú, aki szivesen segit másokon, nem szereti az egyedüllétet, csendes. Nenna pedig fél az érintéstől, fél a férfiaktól, megfontolt, mégis néha kifordul magából és spontán cselekszik. De én is megváltoztam. Azt hiszem nyitotabb lettem. Könnyebben beszélgetek el emberekkel, még ha teljesen idegenek is. Főleg idegenekkel. Akik ismernek azokkal nehezebb. Szókimondóbb lettem. Ezt azért néha visszafoghatnám. Félek, hogy megbántok másokat, pedig nem akarok, tényleg.
Mindjárt itt az év vége. Tök jó^^ Alig várom már hogy nyár legyen. Mondjuk már most dög meleg vanxD Nyáron mondjuk az éjszakákat szeretem. Azok kellemes melegek.

Visszamennék az időben, oda ahol még szerettük egymást...
Fekete könnyek amiket magad mögött hagytál,
a hó lassan elfed mindent s elfeledteti mennyire szerettelek
már nem is tudom mit tegyek, ez nélküled semmit sem ér, értéktelen...
nincs semmi amit a szerelmünknél jobban akarnék...
De a hó csak hullik

Le kell szoknom a folyamatos sirásról...

Tényleg folyamatosan bőgök, mindenen. Mert boldog vagyok, vagy mert szomorú. Vagy csak sziven talál valami. Le kéne szokni róla, na.

road to nowhere

Egyre jobban rajtam van az utazhatnék. Még jó, hogy hamarosan megyünk osztálykirándulásra, bár az nem teljesen az amit én akarok. Én hegyre akarok fölmenni vagy völgybe lecaplatni, teljes ruhában a vizbe gázolni, majd a füvön elfekve megszáritkozni. Én ilyen barátokkal hülyülős túrát akarok.Mostmár itt lesz a nyár igazán elmehetnénk majd. Nekem szinte egész nyárra nincs programom. Egyszer majd átmegyek Edináék telkére Balatonra, meg majd Júliusban is megyünk elvben valamikor Bécsbe. Már alig várom Bécset. Még soha nem jártam külföldön.(Belföldön se nagyon, de külföldön egyáltalán nemxd) Bár amit én akarok az ennél is kicsivel másabb, mert én az egész világot beakarom járni és lefényképezni:3 Tök jó lenne^^ Szóval alig várom a nyarat. Igazán lehetne már. De még 4 hét dögunalom. Jövöhéten csomó dolgozatot irunk köztük kisérettségit, amitől nem félek, mert tudom h ha puskázni nem sikerül, megbukokxD Szóval jó esélyekkel kezdek nekixD De majd irok hajtogatós puskát, csak ne vegyék majd észre:x szóval Pssssszt!

You would do everything You'd give up everything for God knows why

Csak úgy kedvem támadt blogolgatnixD Ugyhogy most szépen a semmiről fogok nzammogni:D Igazából levelet kéne irnom. De nincs kedvem. Mert nem szeretem ezt a billentyűzetet. Vissza akarom már kapni a régi gépemet.>< Itt ezen nem lehet semmit se csinálni>< Mármint lehet, csak éppen semmi hasznosat. Pl nem tudok forditani, mármint azt tudok, csak leirni nem. Nem tudok mangát se olvasni ez pedig szörnyűségesT_T
Na panaszáradat megvolt:D De komcsi nem lehet ezen semmit se csinálni, mert gépelnih se tudok ugyebár gyorsan ugyhogy halálomxd
Szóval mostanság nem csinálok semmit, a történetem se irtam tovább pedig kéne. Nem tudom hogy irjam le szépen hogy a kertben kimászott és valahogy bonyodalom kellene, például meglássa valaki és azthiggye ő a gonosz koszimusz! vagy valami ilyesmi. Szóval nem tudom, ellenben a következő történet egyre élesebb a fejemben, de addig nem kezdek bele mig ezt be nem fejezem. Meg még a régieket is meg kéne irnom, mert nem az van, hogy nem akarom megirni, csupán nincs egyszerűen ötletem. A 14 szál szegfűt megcsonkitottam már igy fejben, mert sokkal szebb csonkán egyenlőre de majd adok hozzá uj dolgokat, hogy nem maradjon a szépségem csonkán, meg kiakarom belőle szedni a szegfőket, de az se jó, mert nem jó, meg nem is akarom, meg nem is kivánkozik ki belőle ughogy megmarad csak valahogy kevesebb hangsuly kellene rájuk. Szóval problémák vannak megoldások meg nincsenek. tiszta csúsc. Ellenben van sok ötletem mindenféle történetre, meg le kéne forditanom pár történetet ugyanis kettőt megirtam angolul, igaz az egyik a harmadik boszorka történetének az előfutára, meg ugy külön történetbe is jó, meg igazából csak a szereplők ugzanazok mint a harmadikban de hát ez van, ezt kő szeretnie. Hát szóval ennyi lennék, majd valamit még kitalálok hátha jut eszembe valami frappáns megoldás a nyomorult hiábkra. Oldalamra is fel kell raknom egy csomó mindent idegesit hogy nem frisselek holott annyi szabad időm van mint a lakatlan szigeten ragadt nyomorultnak. Szóval értitek.... N amajd valami csak leszxD

Give everything

Nemesnek látszani sohasem volt egyszerű dolog. Az összes szokást elsajátitani. Minden illemet elsajátitani. Minden jogot magadénak tudni. Tudva hogy az egész csak álca. Álarc. S addig játszani, addig játszani mig ez az álarc az arcoddá nem válik. De közben megtartani az igazi arcodat is... Nem belemászni a nemesnek akit eljátszol az életébe. Hisz ki tudja mikor kell megölnöd onnan valakit aki szimpatikus, esetleg kedves neked. 

De ez téged sohasem zavart. Nem mernék esküt tenni rá, hogy bizonyos jutattásokért engem nem intéztél volna el(ha tudtál volna). Persze ez nem baj. Hisz arra tanitottál ne bizzak senkiben. Benned se. Nap mint nap elmondtad hidegen mosolyogjak. Te ugyanolyan egyszerűséggel játszottad el a nemest, mint a szeretőt, a jó barátot, a bizalmast. Hozzám pedig észrevétlenül közelebb kerültek az emberek, akiket átjátszani próbáltam. De hisz igy ment ez mindig. Nem véletlenül lettem jóban minden körből emberekkel. Kalózok, banditák, tolvajok, hercegek, grófok, bárók, földművesek, bérmunkások, nemesek, kisnemesek, főnemesség.

A te kedvedért babává váltam. Az úrikisasszonyok minden mozdulatát elsajátitottam. Kezemet megfogva vezettél körben. Mindenkihez odamentünk, mindenkinél megbiccentetted a fejed én pedig mindenkinél pukedliztem. Kedves mosolyt erőltettem arcomra, csillogó maszkot viseltem.

Csak mintha a bábud lettem volna. Késöbb már egyedül is be mertél küldeni az oroszlánbarlangba. De nem baj, sose baj.

Nem is vagyok biztos a nevedben. Talán te voltál a leghazugabb, talán a leghűségesebb. Végülis te jöttél vissza hozzám leghamarabb. 3 vagy 4 éve. De az emlékeim nem ilyen kegyesek, azok még mindig alig tértek vissza. Mégis mesélek rólad, rólatok. Tizenegyetekről külön - külön. Magamról más, más arccal. De hazugságokat. Mindenben van némi igazság. De több a hazugság. Néha eljátszadozom a gondolattal, hogy valakinek elmesélem a teljes igazságot, de még én sem ismerem. Szóval hazudozom tovább.

Remélem egy nap megint úgy talákozhatunk majd mint régen.


I dont need any more crushes and rushes.

I just wish to have somewhere to go to and to have someone to come home to

És csak álltam ott, miközben te elsétáltál. Bennem volt egy érzés, hogyha most elengedlek soha többet nem láthatlak. De nem mertem megmozdulni. Egy szót se tudtam kinyögni. Pedig akartam. Magamban kértem az eget, fohászkodtam ne menj el. De semmit nem tettem. Összetörtél. Teljesen. Ahogy ott álltunk úgy éreztem magam, mintha valaki forró ólmot próbálna velem itatni. Fájt minden kattanása a másodpercmutatónak és minden egyes rezdüléssel közelebb kerültem ahhoz, hogy elsirjam magam. De vége volt. Mindketten tudjuk, hogy akkor már régen végünk volt. Végül megszólaltál. Hangod mély volt és csendes, mégis mintha a pokol bugyrait hallottam volna ki belőle. Ne gyere soha, de soha többet vissza. Én csak könnyes szemmel bőlintottam. Nem hibáztathattalak. Végül is az én hibám volt. Vagy nem. Senkinek a hibája nem volt. Már az is abszurdum volt hogy Te és Én. Hogy is lehetne. Én nem tehettem róla, hogy fájt és mennem kellett. Te nem tehettél róla, hogy fájt menned. Soha többet nem láttalak, pedig mindenhol téged kerestelek. Te is kerestél, tudom. Mindig megtaláltam a nyomaid. Ahogy az évszakok se lehetnek soha együtt mi is úgy kergettük egymás nyomát. Akkor nem akartad azt mondani, hogy soha többé nem akarsz látni, hogy ne találkozzunk... De az átkokat nem lehet visszavonni. Megtörni lehet. Még ma is remélem, hogy rád találhatok. Ha egy nap megtörne az átok... Te átkoztál volna el egyáltalán azt se tudom... De uraborosz szoritása soha nem enged.
Sohasem...
Soha.
Ugyanilyen tiszta volt a szemed mint az ég amire felnézek.
Hüvös volt azon a kora tavaszi reggelen. De nem olyan hüvös mint az a tél amit követett...

This...

This is my December
This is my time of the year
This is my December
This is all so clear

This is my December
This is my snow covered home
This is my December
This is me alone

And i
just wish that i didnt feel like there was something i missed 
And i
take back all the things i said to make you feel like that 
And i
just wish that i didnt feel like there was something i missed 
And i
take back all the things i said to you

Jégsziv és feketehalál

"Nincs már senkid. Nincs senki. Csak én vagyok. Én, a fekete csönd." Ez az egyik kedvenc képregényemben hangzik el. Nem vagyok benne biztos, hogy pontosan igy, de valami ilyesmi. Most nincs kedvem utánanézni. Igazából utóbbi 2 napban 3 nagyszerű könyvet is olvastam.  A Ködszerzet első kötete Brandon Sandersontól, Guillaume Musso: Ott leszel? Ez több dolog miatt is nagyon tetszett. Maga az alapötletet is nagyszerűnek találom: Eliott kap egy idegen hapitól 1O pirulát amivel visszamehet a multba. De megváltoztathatjuk-e a múltat anélkül, hogy elveszitenénk a számunkra fontos dolgokat? Sikerülhet-e egyáltalán vagy a sors erősebb nálunk? A másik ami miatt nagyon tetszett az maga a könyv cime: Ott leszel? És egészen az utolsó oldalig nem jöttem rá mért ez a cime. De az utolsó oldalon kiderült, kire vonatkozik ez a kérdés. A harmadik könyv pedig William Goldmantől A herceg menyasszonya. Nem is tudom úgy igazán szavakba önteni mi volt olyan jó ebben a könyvben. Maga a stílus amiben a szerző ír is megragadó, és ahogy fonogatja a történetszálat a kettős elbeszéléssel. Az egyik az író aki meséli a történetet, a másik pedig William Goldman aki lelövi előre mi fog történni vagy csak elmondja átvezető szövegként mi történt azok alatt a részek alatt amiket ő kihúzott a könyvből vagy csak mesél a gyerekkoráról.


Na de egy kicsit miért lett Jégszív és Fekete halál a mostani bejegyzés címe. Mondjuk igazából csak ilyen hangulatom van. A halál jéghideg. És erre tegnap jöttem rá. Meghalt a degum. Ez ilyen patkányszerű állatka. Már jó öreg volt. Még élőnek tünt. Még úgy is nézett ki mint aki lélegzik. Már egy ideje betegeskedett, nehezen mozgott, úgyhogy nem is tünt fel ideig hogy meghalt. Csak mikor hozzáértem, hogy megsimogassam. Jéghideg volt a bundája, a teste teljesen kihült és még a bunda ellenére is éreztem ahogy végig simitottam rajta a kezem, az összes csontját.

De nem is erről akartam beszélni...:/ Nem is tudom miről akartam beszélni. Illetve tudom, csak leirni nem tudom. Dimitriről. Igen, Dimitriről. Nem igazán tudom mit akartam mondani. Átkozodni vagy áldani. Nem tudom hibáztatni. Mert megértem. De nem tudom. Még abban sem vagyok biztos hogy emlékszem rá. Vajon csak az én részem vagy esetleg tényleg létezik. Jégszive van. Érez, de jégszive van. Végülis jégből volt, nem tudom mit akartam. A jég pedig hideg. A halál pedig fekete. Tudjuk. Nem is tudom már mi igaz és mi nem. Túlságosan is sírós lettem. Le kéne szoknom.Olyan sziv kellene ami nem érez, és akkor minden rendben lenne.
Éjszaka találkoztam Napóleonnal. Nem is tudom biztosan hogy ő volt-e vagy nem. Nem emlékszem miről beszéltünk mi történt kettőnk között. Vörös haját hátul egybefogta, de két tincs előrelógott. Egyenesen fésült haja volt. Élénkvörös. Mint a frissen kicsorgó vér. A szemei is hasonló barnásvörösesek. Fehér inget viselt, nemesi öltözetet. Fekete térdnadrágot, fehér harisnyát, sötétbarna félcipőt. Erős fából készült sétapálcája volt, bár néhányan párbajpálcának vallották.Fekete mellényt viselt a fehér ingen. Komoly szemei voltak. Erősen összezárt ajkai. Apró ajkai vannak és fakók. Borúsan nézett, de nem volt szemében szomorúság vagy megbánás, de valamitől még is borúsnak hatott.Igy nézett ki.
Valamiről beszéltünk. Nem tudom miről. Hol rám nézett, hol ki az ablakon. Valami fontosról beszélt. A falnak támaszkodott. Kezét volt, hogy gatyája zsebébe dugta, hol pedig összefonta. De hogy miről volt szó nem tudom.
Nem tudom...

Csak egy dolgot szeretnék mondani és ez az egy dolog a legfontosabb ugyhogy kérlek most figyelj rám.
Szeretlek, soha senkit nem szerettem jobban. Te vagy az egyetlen szeretett. Soha nem szerettem senki mást jobban. De te te vagy nem mondhatom hogy szeress. Talán egy nap rájössz mennyit jelentettél számomra. Talán már rájöttél. De végülis mindegy, most nem vagy velem. De kereslek. Ha azt hiszed eltelik ugy nap, hogy nem gondolok rád tévedsz. Eszembe jutsz a felhőkről, arról ahogy fúj a szél, ahogy virágzik a fa, ahogy mások rám néznek, arról hogy csobog a patak, mindenről te jutsz eszembe. Kereslek. Ez az átkom, hogy kereslek.
És tudom, hogy feleslegesen, mert mi ketten különlétre vagyunk itélve, mégis legrosszabbnak érezném magam, ha nem keresnélek. És talán te is keresel. És talán elmegyünk egymás mellett nap mint nap anélkül, hogy észrevennénk a másikat. De egy nap elhiszem, hogy meg foglak találni. Még ha Uroborosszal is meg kell majd egy nap küzdenem, ha minden átkot meg kell majd törnöm, akkor is meg foglak találni. Ha elveszik az összes szavam, kitépik tagjaim, megvakitanak, megsüketitenek akkor is meg foglak találni. És akkor majd elmondom neked, hogy szeretlek.
Ez az utolsó és leghatalmasabb varázsigém, ezért másnak sohase fogom mondani.
Szeretlek.
Ha egy nap megtörnek majd az átkok és majd újra veled lehetek, majd akkor mindezt elmondom neked...

Álom, egy szebb világról

Néha teljesen elkalandozok. Egy saját világot teremtek. Ebben a világban is van syenvedés és kin, vannak háborúk. De itt nincs senki sem teljesen egyedül. Ez az én világom. Néha azt kivánom bárcsak meg tudnám ezt a világot mutatni másoknak. De lehet nem lenne jó. Itt is van szenvedés végül is. És hazudtam, néha nagyon magányos vagyok ebben a világban. Mindig szörnyen egyedül vagyok ebben a világban. Mert senki más nem ismeri, csupán én. Senki nem ismeri. Senki se.

"Álmondtam egy világot magamnak, Itt állok a kapui elött. Adj erőt, hogy betudjak lépni, van hitem a magas falak elött."

Kedves Naplóm

Ha rám gondolsz, ha megcsókolsz, ha megbántasz mosolyoddal kárpótolsz, ha már nincs tovább, ha nincs már több, egy lap őrzi emlékül, mit is rejt a könny.

Ha hallasz melletted bátrabb lennék én, de félek ez csak egy emlékkép, millió bezárt ajtó vár és engem is visz az ár. Melletted bátrabb lennék én, de félek ez csak egy kósza kép, millió bezárt ajtó vár és engem is az ár.

Ha tudod, mondd meg ki vagyok, de te nem ismersz, csak egy árnyékot belőlem, egy darabot.... Egyedül maradok... Az üres sivatagba nézve... Merre haladok?

Children of Distance

I will fall in love with you if you say cute things to me...

Éppen levelet irok, és a fiú akivel levelezek furcsa. Mármint nem a fiú furcsa. Csak néha úgy érzem már régóta ismerem. Pontosabban szörnyen régóta. Neki minden hülyeségemet elmertem mondani. És nem hülyülte el. Annyit mondott: Úgy tünik az a fiú tényleg mély nyomott hagyott benned.
Ilyenkor mért érzem úgy, hogy ő az? Nem egyszer, de majdnem mindig. Ahogy olvasom a szavait. Mintha az ő szavait olvasnám. Hülyeség.
De akárhányszor ezt hiszem, a következő levelében, teljesen eltér, és mintha csak mutatóul lenne, hogy ő nem az, hanem az ellentéte.
Elmondtam neki, hogy olyan érzésem van, hogy már egyszer, nagyon régen megirtam neki egy levelet... Igy éreztem ezért elmondtam. Másnak szinte sose mondom ki mit érzek. Főleg nem rögtön. Ő pedig azt irta vissza, örül, mert emlékszek rá... És hogy örül, hogy nem felejtettem el. Ez jelentheti azt, hogy ő is emlékszik rám?
Apró szavak, szóösszetételek. Amiket ő használt, amiket ő mondott. Remény.
Szétszakit. Megöl.
Éltet.
Nevetséges ez az egész. Ő nem létezik, csak hülyeségeket álmodok össze vissza.
Fájdalom.
Remény.
Könnyek, ahogy rá gondolok(és a fiúra, aki annyira hasonlit rá, mintha csak ő lenne, mégse hihetek ilyenekben)
Keserédes könnyek...

After I cried my last...

"Nem kell, hogy mindig mosolyogj. Hogy mosolyogj, mikor megszakad a szíved. Néha te is lehetsz szomorú, de én ott leszek. Néha ejthetsz könnyeket. Néha fájhat a szíved neked is. De én ott leszek neked, ezt sose feledd. És megvédelek, akármi történjék is. Ha pedig én vagyok a fájdalmad oka, törjék szét szívemet, hogy soha többé ne árthassak neked. De mindig ott leszek, hogy sírhass a vállamon. Ez az én kívánságom. És ez az egyetlen, ami sohasem teljesülhet."

River flows in you

Mint ahogy az esőcseppek verdesik az ablaküveget tavaszi éjszakán.
Csönd van, csak a kopogtatás hallatszik.
Te egyedül vagy, egymagad és várod, hogy jöjjön, csak rá vársz - Pedig még a nevét sem ismered.
Ő pedig ott áll kint. De te őt nem látod.
Ott rejtőzik az esőben, eltakarja a végeláthatatlan zuhatag.
És te kimondhatatlan késztetést érzel, hogy kimenj az esőbe, elázz.
És megtisztulsz az eső alatt. A bűneidet magával ragadja az ár.
És akkor érzed, hogy ott vagy vele, még ha nem is látod, de érzed.
Megérinted, megcsókolod, a kezét fogod.
Aztán az eső eláll. És te elvesztél.
Ahogy a nap első sugarai áttörnek a felhőkön, visszahozzák a bűneidet.
És elfelejted, hogy szabad voltál. Meglátod a nap fényében, a láncaidat, amikor a testedet körbefonják s csillognak, fájdalmasan emlékeztetve arra, hogy csak ketten együtt lehettek szabadok.
És tudod, hogy neki is fáj most, hogy megint ketté vagytok szakitva.
De csendesen vársz.
Lehetsz majd még újra vele, ez ad reményt az új napokra.
És az eső a lelkedben zuhog tovább.

Long way until I can came back home

 Kalandozni akarok. Elmenni ismeretlen tájakra, városokba, ahol senki sem ismer, csak én magamat. Egyszer ez lenni, egyszer meg az. Ismerősöket szerezni a hosszú út alatt. Útitársakat szerezni és ezeket elvesztve még újabbakkal menni, csak menni.

Ismeretlen utakon bolyongva járni, eltévedni, majd új utakat találni. Soha meg nem állni. El akarok menni. Hegyeket látni, völgyekben járni. Falvak csöndjében osonni. A városban egy sikátorban megbújni. El innen, míg visz a lábam, el olyan helyekre, hol még sosem jártam.

Majd megpihenni egy erdőben, fa vackában aludni, mohával takaródzni. Réteket bejárni, barlangban megbújni.

Tengereket látni, száz kalandot átélni. Ismeretlen neveken bemutatkozni. Elszökni és csak menni, ameddig tart az út.

Majd az út végén visszafordulni. Miután láttam mindent hazajönni. És itthon, csak mesélni, tudva, hogy senki se hiszi majd el kalandjaidat, majd mindet megírni és lepihenni. Fotókat mutogatni. Ismeretlen emberekről mesélni. Élni.

You gave up the fight, You left me behind, You'll always be mine, I know deep inside, All thats done forgiven

Wherever you are? I wont stop searching
Whatever it takes, I need to know

I'll find you somewhere
I'll keep on trying until my dying day
I just need to know whatever has happened
The truth will free my soul

Csak mert nem birok magammal

Róza
x -> átok -> róza iskolai nem mindennapjai -> Eliott -> A keleti boszorkány -> Utazás -> Segitségkérés a keleti boszorkánytól -> visszaút -> A kastély rózsái -> Csók -> Vége(?)

A Fekete Boszorkány

A fekete boszorkány -> Dimitri, a jégboszorka -> Fehér boszorka, avagy a fekete boszorkánk ikertestvére, Dimitri oldalán -> x -> Szerelem -> Fehér boszorka árulása -> x -> A fehér boszorka meghal -> x -> A fehér boszorka mégis él -> X><

no hát kérem szépen alássan hajbokolva mik azok az x-k ott?T_T Sok sok kérdést jelentenek, megválaszolatlantT_T Pl: Miért átkozzák el Rózát, miért szeretnek Eliottal egymásba, mi történik az utazás alatt, legyek geci vagy ne, ha az leszek, nagyon legyek vagy csak picit????

Másik: Hogy találkozik össze Dimitrivel, Miért utálják egymást, mért ellenségek, mért szeret aztán mégis vele, mért van a fehér dimitrivel, mért árulja el őket, mért hal meg, mi történik konkrétan a két esemény között, hogy támad újra fel, mért segit most nekik?????

És még egy meglepetésként:

A fogadóban ülnek -> Miyuki gondolkozik, miért van ennyi hülyével körbe véve -> Elmennek a kúriába -> Találkoznak Ádámmal is -> Ádám mesél esti mesét(?) -> X -> SOK X -> Sho és Ádám szülei ->Tűzünnep -> Takumi -> Epilógus, csak hogy jó vége legyen

Familiar Memories

Azt hiszem ki fog nevetni, de nem teszi, komoly marad. Azt mondtam, olyan érzésem van, mintha már találkoztunk volna, mintha már ismertem volna előbbről, mintha már megírtam volna ugyanazt a levelet neki, amit épp írok. De belesajdul a fejem. A fejem hátsó részénél, mintha nem akarná, hogy emlékezzek, fájni kezd és meggátolja, hogy szabadon gondolkozzak.
Ő komolyan vesz és csak annyit válaszol: Végülis, legalább nem felejtettük el a másikat.
Furcsa fiú. Ha úgy érzem tényleg ő az, mintha csak direkt megcáfolná ezeket a gondolatokat. De ha már nem számitok semmire, megint tesz valamit, ami annyira emlékeztet rá, hogy képtelen vagyok mást hinni.
Sirok.
Szeretnék emlékezni teljesen. Tudni akarok mindent. Tényleg csak álom ez az egész vele vagy az lenne a valóság?
Úgy érzem figyel. Ahol a szél dallamára táncolnak a levelek. Ahol a szél úr. Ahol a szél dalol szabadon. Mintha onnan figyelne folyamatosan.
Az, hogy legalább nem felejtettük el egymást... ugye azt jelenti, hogy nem csak én, hanem mi?
Valaki mondja már el nekem a válaszokat. Fáj. Megőrjit.
Valaki.

From afar I wish you near And with each breath, I tremble with fear

Miyuki a hálóban ült az ágyon szemével követte az ideges fiút.
 - Szeretlek. - nyögte ki végül Sho. Képtelen volt a lány arcára nézni, félt, hogy milyen arc fog visszanézni rá. Megveti a lány? Megvethet, nem zavar - gondolta - csak maradjon velem. Szereti? Nem. Egy ilyen embert nem lehet szeretni. Ha a lány tudná, mit tett, kicsoda ő valójában, gyűlölné. És jól tenné, gondolta. A lány ajkai szárazak voltak, mint a fagyos jég, mikor télen befagy a folyó. Nem tudta, mit válaszoljon. Szája összeragadt és nem akart sehogy sem kinyílni. Szerette volna azt mondani "Szeretlek", de ehhez ő gyengének érezte magát. Sho végül összeszedte magát, hogy rá nézzen a lányra, de az arckifejezése üres volt.
 - Én nem tudlak szeretni. - válaszolta végül. Nem ezt akarta mondani, de végül csak ennyi tellett tőle - De tudom, hogy te meg tudsz rá tanítani. Én nem vagyok elég erős ahhoz, hogy szeressek. Félek. Nem akarom, hogy a közelembe légy, de meghalok, ha nem vagy velem. Érd el, hogy szeresselek.

feel love, change, be free

 hmm, most igy három részbe szedve csak mer ilyen a kedvemxd
Feel Love
Aztán csak úgy odasétált hozzám. Nem mondott úgy igazán semmit, de tényleg semmit. Ahogy mellém ült a párkányra, azt hiszem értettem igy is valamennyire. Nem azt mondom, hogy olyan nagyon - nagyon, de valamennyire, olyan picikét. Szóval leült mellém. Azt hiszem, ő is értett engem. De nem mondott egy szót se. Nem egy beszédes fiúnak ismertem sohasem. Aztán Hercegnőnek szólitott. Ez meglepett, hiszen barátok voltunk mindig is, és a nevemen szólitott a legtöbbször. Pontosan azt mondta
'Igazságos és szép hercegnőm'
Az, hogy ezt ő mondta, meg dobogtatta a szivem. Nem tudtam ez az érzés micsoda.
'Mindig jobban érzem magam, ha veled vagyok. Úgy kicsivel boldogabban'
Nem mertem neki mondani, hogy én is igy érzek... Pedig igy volt. Aztán felállt és már sétált volna el, mikor megragadtam a kezét.
'Ha én vagyok a hercegnő, te vagy a lovagom?'
Ő csak elmosolyodott és a kezemet fogva elémtérdelt.
 'Mélységes odaadással szivem teljéből fogom szolgálni, az én kisasszonyom'
Majd kezet csókolt.

Change.(1, 2, 3?)
Volt egy lány, még réges régen, akit a legjobb barátomnak tartottam, jobban, mint bárki mást. Közelebb volt hozzám, mint azelőtt vagy azóta bárki. Azt hittem, ismerem és azt hittem, ő is ismer engem. Nos, nem igy volt, de ez most nem lényeg. Szóval jól megvoltunk egymással. Én úgy éreztem, bármit elmondhatok neki, és azt hiszem, ezzel ő is igy volt egy darabig. Volt sok közös álmunk, amit szerettünk volna együtt megvalósitani. Emlékszem, sokszor volt, hogy ő meg én csak úgy kószáltunk, bejárva a város sok kicsi utcáját. Sose mentünk ugyanazon az úton. De a beszélgetés általában ugyanazokról a dolgokról zajlott. Az álmunk az volt, hogy rajzolók leszünk. Képregényt fogunk rajzolni méghozzá. Ehhez kell ugye történet is. Szóval ez volt általában ezeknek a sétáknak a témája. Igazat megvallva, általában őt meséltettem a történetéről. Szerettem ahogy mesél. Szerettem hallgatni a hangját. Ha épp nem erről beszélt, akkor azt mesélte, hogy miféle gondjai voltak otthon. Én próbáltam neki segiteni, ahogy tudtam, persze ez szinte semmi volt, hiszen én csak én vagyok. Nem tehetek sok mindent. Aztán egyszercsak megritkultak a délutáni séták. Majd teljesen véget is értek. Majd bejelentette, hogy ő nem fog soha többé rajzolni, irni. Ugy éreztem magam, mint akin egy elefántcsorda taposott épp át. Ennek egy nagy oka volt igazából, méghozzá az, hogy elkezdtem utálni. Nagyon dühös lettem rá. Főleg mert ő mindenben jobb volt mint én. De komolyan. Szebben fogalmazott, de ő nem akart irni, szebben rajzolt, de ő nem volt hajlandó rajzolni. És még voltak ilyen dolgai. Akkor jöttem rá, az emberek milyen gyorsan változnak. Szinte másodpercről másodpercre.

Be Free
Van egy lány, akit én kedvelek, mint közeli barátommal törödök vele. Elkezdte vágni magát. Rögtön rá is kérdeztem, elsőre ugy gondoltam, biztos összekarmolta egy macska. Pontosan olyanok a vágások. Azt mondta, nem macska volt. Akkor megkérdezte, hogy ő volt? Azt mondta igen. Dühös lettem. Tudom, hogy aki vágja magát, az nem direkt feltünő helyen fogja. Ha ezeket a vágásokat az alkarján találom, elöbb kérdezem meg h vágta-e magát. Aki vágja magát, az sose büszke rá. Tudom. Az, hogy csak poénból(?) összevagdosta magát, rosszul esik. Úgy érzem, akárhányszor ránézek a sebekre, hogy gúnyolódik rajtam, hogy kinevet, lenéz. És ez feldühit. Mikor megkérdeztem, mi az oka, azt mondta van rá igenis oka, de nem mondja el. Nem elég, hogy ki nevet, még csak meg se bizik bennem. Úgy érzem, rossz barátja vagyok. Eljutottam oda, hogy megvetem. Nem akarom többet látni a sebeit. Nem akarom meggyűlölni a barátom.
De ő nem tudja, ez mennyire fáj nekem is. Nem fogja azt hiszem, soha se megtudni. Nem akarom elmondani neki. De ha rákérdez, megmondom. Neki azt hiszem, még sosem hazudtam.

If we're made from metal and our hearts from iron and our minds from steel: Could we love each other? Would we stop to feel?

Oh, te nem jelentesz számomra semmit sem egyáltalán


Nem, Te nem jelentesz számomra egyáltalán semmit




De tudod, mibe kerül engem szabaddá tenni


Te jelenthetnél nekem az egész világon mindent...
Nelly Furtado - Say It Right

Three wishes

"Három kívánságot akarsz

Egy, hogy a mennyekig szállhass

Egy, hogy úgy úszhass, akár a halak

Soha nem akarsz elkeseredett lenni

És minden finomat

És a tiszta lelkiismeretet

És mindezt az örömet

Egy szeretőt akarsz, ezer csókkal

Egyet, aki  nyugodt, gyengéd és sosem erkölcstelen

És védelmet egy esős napon

Ha a szeretőd a szerelmét elvenné tőled..."
The Pierces - Three wishes

Another (one in my body?)

A tükörből egy másik lány néz vissza rám. Ugyan úgy néz ki, mint én, a mozdulatai is az enyémek, és mégis biztosra tudom mondani: Ő nem én vagyok.
Az a lány sokkal magabiztosabb, öntelt és a személyisége is más, mint az enyém.
Tudom, mert hallom a hangját, vitatkozik velem, ha nem tetszik neki, ha valamit csinálok.
Olyanokat mondd, hogy tegyek meg dolgokat, és igaza van, meg kéne tennem dolgokat, én csak félek megtenni dolgokat, én csak félek igazat beszélni, kiállni a magam érdekében, magamat adni.
Ő jobb lány nálam, de neki is vannak hibái.

De van itt még valaki, aki nem tudom, hogy ki, nem ismerem.
Ő még csak nem is hasonlit rám, nem látom őt, de néha hallom.
Mikor a szivembe mar a rettegés, hallom a hangját.
Mikor félek, a fülembe suttog.
De nem kedves szavakat.
Olyanokat mondd:
Nem menekülhetsz előlem, te is tudod.
Fuss csak, úgy mókásabb lesz, én itt vagyok veled, tőlem nem menekülhetsz.
Meg foglak ölni.
Rettegj csak, minnél inkább félsz, annál élvezetesebb nekem ez a játék.

És én rettegek. Próbálok menekülni, de nincs hova.
Nincs hova.
Ma reggel hallottam a hangját. A suliba sétáltam, mikor elfogott a félelem és aztán hallottam.
Itt vagyok.
És próbáltam menekülni.
De mondta, nem menekülhetek.
És én szinte befutottam az iskolába, azt hittem jobb lesz, ha bent vagyok, ha vannak körülöttem emberek.
Nem lett jobb. Hallottam.
Azt hitted jobb lesz? Soha ilyen nevetséges dolgot nem hallottam! Mindenkit megölök...

Hazafelé elhatároztam, hogy soha többé nem menekülök.
Úgy éreztem most, hogy a metrón meg fogok halni. Úgy féltem.
De ő most nem volt ott végig. Csak az elején rám ijesztett. Majd azt mondta.
Még nem öllek meg. Az úgy nem lenne mókás.
De hallottam a hangját a buszon.
Mondta, hogy megölhetne mindenkit.
Átvehetné az alakom. Nem vagyok erős. Csak egy kis gyenge senki vagyok, hozzá képest.
Igaza van.
Már nincs itt.
Most nincs itt...

Letters

Szeritnem kevés jobb dolog van, mint levelet kapni valakitől. Főleg kézzel irott levelet. A kézzel irott levélen szinte még felfedezhető az illető illata, a kézirása van ott rajta, az ő szavai, betűi. Szerintem nincs ennél szebb dolog a világon. Én ezt tartom legalábbis az egyik legjobb dolognak. De én soha nem szoktam levelet kapni...

Viszont emilezek emberekkel. Ez is van majdnem olyan jó, mint levelet kapni. Jó érzés ismeretlen barátokkal levelezni. És szép lassan megismerni őket. Én még csak most kezdtem el levelezgetni velük három - négy napja. Már volt, hogy belekezdtem levelezésekbe, de mindegyik meghalt alig 1-2 héten belül... Viszont a mostani levelezőtársak kedvesnek tünnek és szerintem nem lesz az mint múltkor^^ Most épp 4 emberrel levelezek. 2 lánnyal és 2 fiúval^^

 

Annyira várom mindig, hogy lássam gmailen, hogy levelet kaptam:3 fél óránként minimum ránézek... Szörnyű vagyok... De annyira szeretek levelet irni, levelet kapni, levelet olvasni^^ Szerintem ez egy nagyon szép dolog^^ Ha például msneznék ezekkel az emberekkel valószinűleg 1-2 nap alatt vége lenne... Mert ott max annyi lenne a beszélgetés ismerve magamat, hogy szia hogy vagy? mizu? ...xD De ez igy jó^^ És most épp elmondhatom, hogy igazán boldog vagyok, hogy van kivel leveleznem^^ Kár, hogy magyar levelezős oldalt nem találtam:( Pedig magyarokkal is szivesen leveleznék^^

Everything change and everything have an end.

Néha van olyan, hogy rá kell jönnöm, az emberek változnak, sokat.
És van olyan, hogy rá jövök, hogy félreismerek másokat.
Néha van olyan, hogy véget kell vetni a dolgoknak.
Ez néha fáj. Néha rossznak érzi magát az ember.
Néha véget kell vetni egy szerelemnek, és ez néha azzal jár, hogy elvesztünk egy igazán fontos barátot.
Néha azért, akit szeretsz, meg kell tenned ezt.
Minden jó dolog véget ér egyszer.
De ha a szivedre hallgatsz, nem kell majd semmit se megbánnod a végén.
Csak hallgass a szivedre.
És élj teljes életet, szeress, mintha ez volna rá az utolsó lehetőség, énekelj, úgy, hogy mindenki hallja, táncolj, hogy mindenki csodálja, nevess, mert nem tudhatod, nevethetsz-e majd máskor.
Egyszer minden véget ér.

Uncsiztamxd

Hellobello!:D


Most igazából csak pár próbálkozást mutatokxD Nem is annyira blogotxD Mert hát unatkoztam minap és nagyon és csináltam sólisztgyurmából medálokat aztán megfestettem őket. Lett pár ami tetszik meg pár ami nem anyirraxD

Ezek azok amik tetszenek. Főleg a fák, meg a rózsás meg a True Love-s :3

Ezek meg annyira nem tetszenek. Főleg mert csúnya, olvashatatlan néhol a felirat><

 

Amugy a csillagok is az unalom eredményeixD Egy kisebb dobozzal van belőlükxD ha sikerül akkor majd nyaklánc lesz talán belőle...xD De nekem tetszenek igy magukba is*-* olyan kis cukik*-*

Kurvák

Van egy ismerősöm, akit nem szeretek, de nem is utálok. Viszont néha, úgy érzem, az egész csaj, egy merő szánalom...
Csak vázlatosan: Volt egy fiúja, aki szerette, majdnem 3 évig együtt voltak asszem(nemtudom pontosan, lehet h csak 2, az is sok) A fiú szerette a lányt, már házasságon is gondolkodott, mikor a lány dobta, azért, mert neki "szabadság" kell. Kérdem én: Mi a szabadság? Most az neki szabadság, hogy más pasik udvarolnak neki, és joga van bármelyikkel lefeküdni, ha kedve támad? Szerintem nem. De ő dolga. Haladjunk tovább.
Ott tartottam, hogy dobta a fiút. Most ugyanez a lány találkozott egy fiúval, és rögtön első találkozáskor tapizták egymást és csókolóztak... Ezt a fiút 3 éve ismerte... Msn beszélgetések által. Élőben ez volt az első találkozás. Persze msnen is beszélgettek már perverzségekről. Mostanában találkozott vele másodjára... Mostmár akartok tippelni hol tartanak?:D Minden féle inyenc szexet nem igénylő dolog volt már... Nyali fali tipi tapi ahogy ez a lány mondja...
Nekem ne magyarázza be senki, hogy most ezt a fiút annyira, de annyira szereti, hogy már tarthatnak itt. Jah, szülei nem tudnak a fiúról:D Csak, hogyha esetleg valami baj lenne, akkor se lehessen szólni senkinek:D  Ui, a fiú majdnem 10 évvel öregebb nála...:D Most szerintetek, az ilyen lány normális?:D Azért kiváncsi leszek ebből mi leszxd

Remember

Egy év az álom.
Egy nap az csoda.
Egy óra az örökkévalóság.
Egy perc a végtelen.
Egy pillanat az élet.

V, mint Béke???

Hmm... Nemtudom, hogy kezdjek el bele az eszmefuttatásombaxD

Van egy dolog, amit nem értek... Mért mondjuk a Vre hogy békejel?
Ez csak azért tartom furcsának, mert régen, mikor valaki V-t mutatott az azt jelentette, hogy győzött. Tehát V, mint Victory. Most viszont ugyanez a V a békét jelképezi... Sztem ez azért furcsa...:////
Oké, értem én, béke meg minden, de mért váltott át békére a győzelem? 

Az egyetlen dolog amit eltudok képzelni lehetséges magyarázatnak az az, hogy ha valaki győz, akkor utána béke lesz... De ez igy se igaz, mert attól, hogy az egyik fél győz, még nem lesz béke! Vannak esetek, de azok elenyészően ritkák. Ha valaki győz, a másik valószinűleg nem fogja őt ezért szeretni, ha nem szereti ezért, akkor hol a béke???

Na mindegy... Azért ha valaki tudja árulja már el...

Te Amo...

"Then she said Te Amo Then she put her hand around my waist
I told her no, she cried Te Amo
I told her I'm not gonna run away, but let me go
Her soul is crying without asking why
I said Te Amo, wish somebody tell me what she said
Don't it mean I love you? 
Think it means I love you..."

Morzsák

 - Te vagy a Herceg. - jelentette ki a lány a fiúnak. - Siess. Meg kell mentened a Hercegnőt.
 - Én nem vagyok Herceg.
 - De az vagy.
- Az lennék?
 - Annak kell lenned. Nincs választásod, ez a te sorsod. Te Hercegnek születtél.
 - Értem. - törödött bele a Herceg. - De nekem te vagy a hercegnőm.
 - Téves. Én nem vagyok hercegnő. Én csak a Krónikás vagyok. A Hercegnő nagy veszélyben van, siess.
 - De én biztos vagyok benne, hogy te vagy az.
 - Én nem lehet, csak Krónikás vagyok. Rám más valaki vár, aki nem herceg, de szeret.
 - És hol van a Hercegnő?
 - Meghalt.
- ??
 - Amig tétováztál, megölték. Még megmentheted, ha sietsz. - Mondta, majd felmutatott a várkastélyba. - Arra van. - A fiú némán elindult. - Siess.
__________________________________________________________________________

A Lovag csendben várakozott a kastély tövében. Mióta? Nem tudta. Csak várt valakit. Kit? Nem tudja. Csak tudja, hogy várnia kell rá, mert egy nap átsétál mellette, és akkor felismeri, és akkor tudni fogja, hogy ő az akire várt.
A Krónikás sietősen ment végig a vár mellett. Kezében nagy papirhalom. A Lovag gyorsan megszólítja, mert tudja, ő lesz az akire várnia kellett. A lány ijedtében elejti a papírokat. Nagyokat káromkodva halássza őket össze a piszkos földről, közben a Lovag segít neki és megszólítja, rendesen.
 - Te vagy akire vártam.
 - Nem, én nem lehettem, én csak Krónikás vagyok.
 - Pedig te vagy az. A Krónikásra mért ne várhatnék?
 - Mert nekem nincs beleszólásom a történésekbe.
 - Mért ne lehetne?
 - Mert az én feladatom leirni a történeteket, nem pedig megélni azokat.
 - Pedig én rád vártam. Biztos, hogy rád vártam. Ne mondd, hogy nem. Túl régóta, túl mélyen várlak már. És csak most jöttél, és én tudom, hogy te vagy az.
 - Honnan?
 - Érzem. Neked is van történeted, még ha nem is szeretnéd. Én majd irom a tiédet, ha te velem maradsz.
 - Nekem nem lehet történetem.
 - Akkor is maradj velem.
 - Miért?
 - Mert szeretlek.
 - Badarság, csak most találkoztunk.
 - De én vártam rád!
 - De rám nem lehet várni.
 - Pedig én ezt tettem. Már beleszóltál ezzel épp eléggé az eseményekbe, ugyhogy már nem lesz baj, ha velem maradsz. Hagyd, hogy a történet irányitson.
 - Nem lesz baj?
 - Nem lesz. Szeretlek.

Time is frozen here (here)
I can feel that you are near (are near)
I wish (I wish) time would take you back (back)
Let you change the end (the end)
Writing all the words again (again)
And live, not pretend

Forgotten...

Elfelejtettem valakit aki nagyon fontos volt számomra. Most, hogy megláttam a nevét a falon a sirás kerülget, hogy semmire nem emlékszem belőle. Azért a semmire túlzás de javarészt semmire. A nevére is csak azért emlékszem, mert azon az egy napon, mikor találkoztam vele felirtam. A neve Art. Furcsa név nem? Mikor felirtam a falra, arra gondoltam, hogy ez jó, hisz ha mások ránéznek,  a művészet fog róla eszébe jutni. Nem tudtam mért irom fel akkor, talán, hogy mindig magam mellett érezzem. Most mégis úgy érzem egy üzenet volt nekem, hogy mért felejtettem el. A sirás kerülget. Mért felejtettem el? Olyan fontos volt nekem, akkor miért? Beleestem a saját csapdámba. Első ránézésre a művészet jutott a firkáról eszembe... Tudom, hogy csak egy álomban találkoztunk, mégis valóságosabb volt mindennél. És az a fiú, annyira fontos volt. Emlékezni akarok kicsoda.
Nyáron álmodtam vele. Hetekig nem bírtam másra gondolni, csak rá. Olyan fontosnak éreztem. Hogy ő a másik bejegyzésemben, mikor az álmaimról meséltem mért nem jutott eszembe nem tudom. Pedig ő volt az egyetlen igazán nagyon boldog álmom, még ha annak is szomorú vége volt, de nem emlékszem mért volt annyira szomorú, de sírtam miután aznap felkeltem álmomból. Egy álmomnál se sírtam még soha, se azelőtt se azóta. És nem ő jut most se eszembe hiába kutatok utána emlékeimben, hanem egy másik álom, ami szintén egy szomorú álom volt. Úgy kezdődött, hogy fel függesztettek az iskolából. Nem tudom miért. Aztán otthon voltam, nyár volt, söprögettem. Egy fiú jött, egy nagyon fontos fiú. Nem is szólt semmit, csak egy csokor lila virágot rakott a kerítés elé. Mikor utána rohantam, ő már a domb tetején járt, és hiába futottam, nem sikerült utolérni. Csupán idáig emlékszem pontosan, utána inkább nem mondom, mert nem tudom mi az ami tényleg történt. A végén megmentett.
Art nem tudom kicsoda volt. Csak arra emlékszem nagyon szerettem, ezért fáj, hogy nem emlékszem már rá. Remélem eszembe jut mi történt. Tudni akarom. Bárcsak képes lennék, emlékezni ki volt.

feels like hope (?)

MA megkaptuk ofőtől a papirokat, hogy milyen faktra akarunk majd menni. Én csak úgy abból az 5 tárgyból ami érdekel kiválasztottam a random kettőtxD Na ez se én lennék. Csak lesz majd valahogy nem? Mindig lesz valahogy:D

Igazából még nem igazán tudom mit is akarok kezdeni magammal. Filmes? (és ott mi ha már filmes?xD) Fényképész? Mondjuk. Forditó. Az tetszene a legjobban. Ahhoz jó sok nyelvet megakarok tanulni*-* fincsiii nyelveeeeek*.* Szeretek nyelveket tanulnixD Van egy listácskám is*-*
*angol * spanyol * francia * német * olasz * roma * orosz * japán * kinai * görög * koreai * nemtom lehet h kihagytam valamit:(

Szóval igy állok:D Azért csak lesz valahogyxD
Még azt se tudom mien egyetemre kéne mennixD
Remélem 12ikig kiderül x,D
mekkora flash lesz már ha akkor se fogom tudnix,D
 

Still hopin'

Ma se volt semmi különös a suliba... Tegnap amugy kikaptuk a féléviket. 3,4 az átlagom. Spanyolból buktam. Azt kell majd fölhozni. Azon kivűl még föciből, fizikából, irodalomból, töriből kéne javitanom. Eléggé elnézőek voltak most a tanárok. Föciből is bukásra álltam, irodalomból se érdemeltem volna meg a 3ast... Nem tom. Remélem ez a félév szebben sikerül majd.

Amugy nemtom. xD Na ez is értelmes volt. Mindegy is. Valamit akartam irni, de nem jut eszembexD Zavaaaaar. Ha nincs velem senki és beszélgetek valakivel, az nem normális ugye? Szeretek elképzelni embereket, akikkel beszélhetek. Általában igy alakulnak ki a történeteim szereplői. Nagyon beteg alakok. De imádom őket. Kicsit azért vicces. Pl emiatt örülök ha anyum nincs itthon. Ilyenkor bármeddig beszélgethetek velük. Ha itthon van azért nem akarom hogy őrültnek nézzen. Viszont ha beleszeretsz az álmaidba akkor az rossz dolog azt hiszem. Mert az álmok sose válnak valóra, nem? 

Majd egy nap talán rájövök. Vagy nem. Viszont csak kevésnek van közülök hangja. Ez csak azért furcsa, mert én az embereket hangjukról jegyzem meg igazán. Bármikor feltudom idézni magamban valakinek a beszédét. Általában elöbb is jut eszembe a hang, aztán személyisége, majd valami arcfoszlány és esetlegesen név is, de az nem valószinű. Nem vagyok teljesen épelméjű.xd

sad dreams...

Néha van hogy álmodunk... néha van hogy nem felejtjük el ezeket az álmokat... néha ezek az álmok boldogok, néha van, hogy fájnak, és néha, néha meghalunk ezekbe az álmokba...
Nekem főleg az utóbbi fajtából vannak álmaim. Ha átlagolnom kéne, akkor 10 álomból 8ban tutira meghalok. Más vagyok, máshogy halok meg, és még is ugyanaz vagyok.

Az első ilyen álmomban nem is igazán haltam meg. Bár nem tudom. Csak arra emlékszem, hogy ott állt a parton én pedig úsztam felé. Úgy nézett ki mintha csak egy méterre lenne. De akármennyire úsztam, sosem jutottam előre.
A következő már bonyolultabb volt. Ez egy amolyan iskola volt, ahol volt varázslat. Aki megbukott a húzott vizsgatantárgyból az meghalt. Természetesen én voltam az egyetlen aki megbukott, hála a jószerencsének. Féltem... Szörnyen féltem. Emlékszem, az álom nagyobbik része azzal az utolsó 30 perccel telt amíg vártam a halálom. Aztán vizbe folytottak. Most ő nem volt ott. Illetve ott volt. Én voltam ő.
 
A harmadik(?) ilyen álmom tavaly nyáron volt. Egy furcsa játék volt. Szerencsét húztunk. Akinek a nevét kihúzták meghal. Én húztam, mindig a neveket. Kihúztam magam. Az ikertestvérem, aki ő volt, fejbe lőtt. A furcsa, hogy az egyetlen az ami zavart akkor, hogy lelőnek. Utálom a pisztolyokat. Komolyan ez volt a legnagyobb bajom.
A negyedik álomban megint én ő voltam.Apámat kerestem, aki háborús fogoly volt. A barátommal együtt meg is találtuk a helyet. Én be is lopództam, de apám már nem volt ott. De engem elfogtak. A nő aki ott volt felkötötte a kezeimet egy a plafonról lelógó madzagra. Néha jöttek más emberek is. Az hogy én is ott vagyok, hogy haldoklom, hogy napról napra elhagy az erőm senkit nem érdekelt, amíg belém nem rúghattak egyet. Itt se az fájt, hogy meg fogok halni. A barátom, akivel kerestük a helyet minden nap nézett engem, az ablakból. De ahhoz, hogy odajöjjön segíteni, gyáva volt.

Tudom, hogy voltak még ilyen álmaim azóta, de a többit elfelejtettem. Asszem 1 vagy 2 volt még. Az utolsót most szombaton álmodtam. Ott egy varázsboltba mentem, körülnézni. A boltot banditák támadták meg. A tojást akarták, ami bármilyen kívánságot teljesít. Ki is tört a harc a boltban. Rám egy sarokban talált az egyik bandita. A késemmel akartam megdobni. De ő hamarabb dobott. Elsőre nem éreztem, hogy eltalált, igy én is megpróbáltam megdobni őt. Én viszont nem találtam el. Következőleg a saját pengémmel dobott meg. Azt se éreztem, hogy eltalált. Csak annyit észleltem hogy nehezen veszek levegőt. Mikor a földön próbáltam keresni a késem, nem volt ott. Mikor a nyakamhoz nyúltam, ott találtam kettőt is. Az egyiket ki is húztam. És éreztem, ahogy a meleg vérem szökik ki az ereimből. A fiú már egész közel jött hozzám, mégsem tudtam eltalálni. Gunyoros mosolyával vigyorgott arcomba. Mást már nem láttam. Felkeltem.

Meg lehetne kérdezni most mi a jó büdös fenéért írtam le mindezt. Az igazság az, hogy nem tudom. Félek talán, hogy elvesztem őket. Úgy érzem, bármelyik nap meghalhatok, bármelyik percben. Magányos vagyok és félek.  Félek ha meghalok nem hiányoznék senkinek. Félek, hogy jobb lett volna, ha meg se születek. Félek, ha csak úgy eltűnnék, senki nem venné észre. Szétszaggat ez az érzés. És fáj. Milliárdnyi apró darabba zúzva heverek. És minden egyes tagommal reszketek, könny lepi szemeimet. Mert félek. Félek a változástól, félek a jövőmtől, félek a múltamtól, de még a jelenemtől is. Furcsa, nem?

Everything what happened after xmas...

Hello
Jó rég voltam már itt pedig tök sok minden történtxD Nem is áll szándékomban mindent részletesen leirni csak olyan emlitésképpen:D
Szóval valamikor két ünnep között(vagy nem?) Hachikoval, Midorival, Nikivel meg Edinával meg egy dánielkével elmentünk korizni. dánielke egész végig nyafogott. Hogy neki fáj a lába és haldoklik. Haldokolhat csöndben is azzal legalább nem zavar. 
Erről ennyitxD 
Utána ugye jött  a Szilveszter amit együtt ünnepeltünk Edinával:D Nem volt egy nagyon izgalmas de jól megvoltunk:D És hát ez a lényeg, nem?xP 
Utána megint koriztunk:D Mármint szünet után. Még mindig nem kaptam Hachitól vissza az emlékkönyvem. Pedig már szeretném>< FÉL ÉVE van nála^^ nyár elején kapta kézhez^^ Nem mondok inkább semmit... Jah lehet hogy Hachiból Lónyaysta lesz:D tök jó lenne:D 

Tettem pár igéretet az új évre, de nem sokat...
- megpróbálok egy jobb ember lenni
- kötelességtudóbb leszek(vagy nem...?)
- megpróbálom magamból minden esetben a legjobbat nyujtani:D
-nem adom fel a céljaimat félúton
-befejezem pár történetem és irok egyre ujjabbakat amig csak tudok
- célt találok magamnak
- reménnyel élem meg a mákat, és ugy szeretnék élni mintha nem lenne holnap
- úgy élni, hogy ne bánjak meg semmit(ez kb eddig is ment, bár voltak dolgok amiket más hogy csinálnék)
-nem gondolni a "mi lett volnákra"
- megtanulni szépen fotozni:D lehet h inkább fotozni szeretnék vagy sminkelni:/ énse tudom:) nem is baj.

És van pár dolog amit kivánok is az új évtől:
- barátkozni az emberekkel(nekem ez nem megy:/)
-szerelmes lenni, de úgy igazán
-szeretni, de úgy szivből:)
-boldogságot
-reménnyel teli szivet




Van pár dolog is amit tenni akarok
-lefotozni a nikiéket mint a modelljeimet=D Úgy örülnék neki ha úgy sikerülne ahogy szeretném
-pár ruhát megvarrni
-ékszereket késziteni
-rendet rakni(igen azóta is...)

Jövöre máshogy szeretném ünnepelni az új évet:) Ha nem lesz semmi olyan program hogy tök jó akkor egyedül. (Azért, mondjuk ha Edina átakarna jönni nem zavarnám el sőt buli is lehet nálunk, nekem 8, inkább barátok mint az elképzelései:P a random dolgok izgalmasabbak:P) Remélem jövöre is ilyen szép fehér új év lesz. Szép lenne. Remélem kevesebb katasztrófa lesz az elkövetkezendő években világszerte. Remélem hogy szebb lesz a világ. Rajtunk áll:)