Néha csak úgy elfog a bőgés és csak siránkozom. Jönnek belőlem a szavak, feltódúlnak az érzések. Ilyenkor olyanokat mondok, hogy Csak halj már végre meg. Vagy akkor legalább engem ölj meg. És bizonygatom, hogy mennyire szeretem, mennyire elmondhatatlanul szeretem.
Nem számít, ha megőrült, mert én szeretem. Hogy gonosz, nem érdekel. Csak bánt engem, nembaj, én megbocsájtok. Megbocsájtok mindent, mert nélküle létezhetetlen lennék. Hozzá köt a létezés.
Mert gyűlölöm, hogy szeretem és szeretem így gyűlölni és belülről égek fel. Belehalok, szétesem, darabokra török, de nem számít, mert minden darabka ugyanazt érzi.
Egy bűnös vágy, vért kíván, hogy megöljem őt, vagy magamat, vagy mindkettőnket. Az élet nem nekünk való.

"You told me, you hate me

Youre gonna hate me more

When you find out, can't

escape me whore.

The more you put me through

The moreit makes me wanna comes back to you

You say you hate me

I just love you more

You dont want me

I just want you more

...

Cause you love me and I love you more"

Nem gondolok rád többet, de ez nem azt jelenti, hogy kevesebbet gondolnék rád